Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-21 / 12. szám
8 -m 2010. március 21. PANORÁMA Evangélikus Élet KENYAI KÉPESLAPOK, Nairobi hírek Interjú Bálintné Kis Beátával ► Lapunkban már többször hírt adtunk arról, hogy a Bálint házaspár 2005 óta Nairobiban él; a vízmérnök Zoltán egy ENSZ- projekt vezetője, míg felesége, Bea a helyi evangélikus gyülekezet önkéntese. Afrikában nagyon sok árva gyermek és özvegyasszony él nagyon rossz körülmények között. A Heart to Heart (azaz „szívtől szívig”) Alapítvány nemcsak a fizikai problémákon - betegségek, szegénység, az oktatás hiánya stb. - igyekszik segíteni, hanem keresztény emberek lévén az igei üzenetet is közvetítik az ottani emberek számára. Beát az internet segítségével, e-mailben kerestük meg kérdéseinkkel.- Olvasóink nemcsak lapunkon keresztül, hanem az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) révén is értesülhettek korábban a pártfogó szolgálatról. Áll még ez az „örökbefogadási” lehetőség?- A pártfogói szolgálat, hogy úgy mondjam, „végtelenítve” működik. Lényege, hogy Magyarországról egy személy, család vagy más közösség havi háromezer forinttal támogat egy itteni árva gyermeket. így minden pártfogónak személy szerint van pártfogoltja. A pártfogóknak lehetőség szerint rendszeresen küldünk tájékoztatást. Örömmel jelenthetem, hogy már körülbelül ötvenen vesznek részt ebben a szolgálatban!- Ha nem is túl sűrűn, de évente azért többször is hazalátogat hosszabb-rövidebb időre. Ilyenkor tele van a bőröndje gyönyörű, kézzel készített dísz- és használati tárgyakkal. Az ezekért cserébe összegyűjtött adomány szintén fontos ügyet szolgál.- Ezeket a kisméretű tárgyakat - kulcstartókat, ékszereket - nagyon szegény emberek, főleg özvegyasszonyok készítik, akiknek semmi más megélhetésük nincs. Tehát aki ezekből vásárol, nemcsak különleges, afrikai dísz- vagy ajándéktárgyhoz jut, hanem közvetíenül segít egy szükségben lévő családot. Mivel ezeket folyamatosan szállítjuk haza saját poggyászunkban, gyakorlatilag mindig kaphatók.- Hogyan lehet hozzájuk jutni?- Ha valakit - gyülekezeteket, iskolákat, egyéb közösségeket - érdekel, írjon nekem e-mailt a balint.nairobi@yahoo.com címre, vagy hívja fel Magyarországon Bálint Anikót a 20/ 824-5143-as telefonszámon. A két évvel ezelőttihez hasonlóan az idei Szélrózsa ifjúsági találkozón is tervezünk kenyai vásárt. Érdemes lesz felkeresni az EKME sátrát!- Közeledik a húsvét. Hogyan készülnek az ünnepre?- Kenyában a húsvét és a karácsony ünneplése nagyon különbözik az otthonitól. Nemcsak azért, mert itt az Egyenlítőn ilyenkor nyár van és hőség, és minden harsogó zöld, hanem az emberek életmódja miatt is. Rengetegen járnak Nairobiba dolgozni vagy iskolába vidékről, távoli falvakból. Ők az ünnepek előtti hetekben útra kelnek, hazamennek a szülőkhöz, rokonokhoz. „Megyünk kecskét enni” - így fogalmazzák meg utazásuk célját. Ilyenkor lassan kiürül a város, az üzletek, és a forgalom lecsendesedik. Nairobi kellemesen lakható várossá válik... Mindez a gyülekezetben is nagyon érezhető. Egy hónap iskolai szünet van mindkét ünnep körül, tehát a kenyai tagok vidékre utaznak, a külföldiek pedig saját országukba. Ezért az ünnepi istentiszteleteken jóval kevesebben vesznek részt, mint máskor. De azért méltó az ünneplés, karácsonykor például sok-sok énekkel, külön programokkal tettük különlegessé az alkalmat. Mivel két gyermekünk, Anikó és Marci is itt volt velünk, családunk kis négytagú „kórusa" is adott elő hagyományos magyar karácsonyi énekeket. A gyülekezetben már készülődünk a húsvétra; ismét megkértek, hogy írjak egy színdarabot, amit az ifjúság huszonöt tagja ad majd elő. Idén a húsvétot mi is otthon töltjük, de előtte még betanítom a szereplőket. Örülünk, hogy otthon, Magyarországon ünnepelhetünk, de be kell vallanom: gondolataink és szívünk egy részét „itthon” Nairobiban hagyjuk itteni kedves barátainkkal, lelki testvéreinkkel. ■ BZs Levél a pártfogóknak Az alábbiakban rövidítve közöljük Bálintné Kis Beáta levelét, amelyet a támogatói szolgálat magyarországi pártfogóinak írt ez év februárjában. Kedves Pártfogók! Ismét elkezdődött egy új év, és ideje, hogy beszámoljak az itteni munkánkról. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a kitartó támogatást mindenkinek; azoknak, akik tudják tovább folytatni 2010-ben is, és azoknak is, akik kiléptek a támogatók sorából. Örömmel írhatom, hogy nagyon csekély a lemorzsolódás, sokkal több az új jelentkező. Míg 2008 márciusában 18 pártfogó volt, 2009 decemberét éppen a duplájával, vagyis 36 fővel zártuk. Ez a 36 fő 28 gyereknek teszi lehetővé, hogy ne az utcán csatangoljon egész nap, hanem viszonylag rendezett életet éljen, és iskolába járjon. A támogatott gyermekeket három csoportba sorolhatjuk. 1. Általános iskolások. Többségük Kawangwaréban jár iskolába, viszonylag könnyű számon tartani őket, mert egy csoportot alkotnak. Életük elég egyhangú, nehéz újdonságot írni róluk. Ha probléma, betegség, egyéb nehézség adódik, tanáraik rögtön jelzik. Például amikor hallottuk, hogy az egyik árva testvérpárt rendszeresen megveri a mostohaanyjuk, utánanéztünk, és beszéltünk az asszonnyal. Gyakran előfordul, hogy egy-egy gyermek megbetegszik, ilyenkor segítünk orvoshoz vinni, és a kezelés költségeihez is hozzájárulunk, ha szükséges. Kenyában nagyon sok embernek nincs biztosítása. Ezeknek a gyerekeknek egyáltalán nincs lehetőségük kirándulni vagy nyaralni menni, így az év legnagyobb eseménye az évi három iskolai kirándulás. Ezek egynapos, nagyon egyszerű kirándulások, de óriási élményt jelentenek számukra. Díjuk négyszáz shilling (körülbelül ezer forint), de az árvák nevelőszülei ezt sem tudják kifizetni. Tehát aki plusz ajándékot küldött pártfogolnának az év folyamán vagy karácsonyra, azt a kirándulásra fordítottuk, a többieknek pedig más forrásból fedeztük. így egyetlen támogatott kis árvának sem kellett könnyes szemmel végignéznie, hogyan készülődnek a többiek a kirándulásra... 2. Középiskolások. Ők is két csoportot alkotnak.- Koruk szerint középiskolások. Ez körülbelül megfelel az otthon megszokott, 14-19 éves korosztálynak, akik nyolcadik után elkezdik a középiskolát. Kenyában nagyon sok bentlakásos iskola van. Ez az utazástól is megkíméli a gyerekeket, amellett az otthoninál nyugodtabb körülményeket és nagyobb fegyelmet biztosít a tanuláshoz. Az ő tandíjukat és kollégiumi díjukat kis pótlással fedezi a pártfogói díj. Ha csak mód van rá, úgy intézzük, hogy a tankönyveket és az egyenruhát a gondviselők vegyék meg, hogy ők is hozzájáruljanak a taníttatáshoz. Ez az a csoport, amellyel nagyon nehéz kapcsolatot tartani, az iskolák gyakran Nairobin kívül vannak, de olyan is előfordul, hogy a gyerek több száz kilométerre Nairobitól kollégista. A harmadévek végén kiadott bizonyítványokat azonban minden esetben kérjük - és előbb-utóbb meg is kapjuk tőlük.- Idősebb középiskolások. Sajnos sok gyerek kimarad az iskolából különböző okok miatt, a leggyakoribb a tandíj és más költségek fedezetének hiánya. De sok esetben azért nem tudnak iskolába járni, mert a betevő falatjukért kell kóborolniuk az utcákon, kéregetni, lopni, kukázni naphosszat. Ha egy gyerek teljesen árván marad Nairobiban, gyakran válik belőle utcagyerek, és akkor megindul a lejtőn lefelé. Istennek hála, több példa is van arra, hogy iskolából kimaradt, utcagyerekké vált fiatalok lehetőséget kaptak, és éltek is vele. Ők huszonévesen nem ülnek vissza a gimnazisták közé, egyfajta esti iskolarendszerben folytatják tanulmányaikat. Ilyen esetben nem elég csak a tandíjukat kifizetni, valami egyszerű szállást és élelmet is kell nekik biztosítani. Ezért több pártfogót kell kijelölni számukra, akiknek az együttes segítsége teszi lehetővé számukra a tanulást. Ezeket a fiúkat személyesen számon tartjuk, beszélgetünk velük életükről, problémáikról, iskolai előmenetelükről. 3. Felsőoktatás. Akadnak pártfogók, akik azt kérik, nekik idősebb, a célhoz közelebb álló fiatalt jelöljünk ki, mert szeretnék tudni, hogy valakit gyakorlatilag elindítottak egy pályán. Ez teljesen megegyezik az itteni elképzeléseinkkel, hiszen kibírhatatlanul nehéz látni az éhező, elkallódóban lévő, kitaszított kisgyermekeket, de nem kevésbé szomorú, ha egy húszéves, tehetséges fiatal nem tudja folytatni tanulmányait, és reménytelenül, céltalanul rossz társaságba kerül, vagy rossz útra kényszerül. Ezért egyre több ilyen fiatalt karolunk fel. Velük közösen választjuk ki a felsőfokú tanfolyamot (egyetemre természetesen nem gondolhatunk), amit el szeretnének végezni. Magam is rendszeresen találkozom, hosszasan beszélgetek velük életükről, céljaikról. Már több végzett gyerekünk is van; akad, aki állást is talált, van, aki most keres. Az ő esetükben a tandíj jelentős összeg, ezért részükre három-négy pártfogó támogatása szükséges. A többi programunkról röviden:- A karácsonyi ünnepség nagyon jól sikerült, igazi szép közös ünneplése volt Jézus születésének.- Az ebédeltetési program nagyon jól halad, a gyerekek kis énekkart alakítottak, február 7-én meghívtuk őket az Uhuru útra, a gyülekezetünkbe énekelni és bemutatkozni. Nagyon szép alkalom volt. Az összegyűjtött adományból edényeket, tányérokat és kanalakat tudunk vásárolni az étkezési programhoz (eddig kölcsöneszközöket használtunk). Mint tudjuk, a támogatásban és étkeztetésben részt vevő gyerekek nem csak evangélikusok, legtöbben semmilyen egyházhoz nem tartoztak, többen közülük iszlám vallásúak. Ezért nagy örömmel írom, hogy mostanra mindannyian járnak a vasárnapi iskolába, a huszonötből hárman tavaly konfirmáltak, idén tízen járnak oktatásra. Szombatonként segítenek a templom és környéke takarításában. Sokak testvérei, szülei is elkezdtek istentiszteletre járni.- Az utcagyerekek részére elkészült a zuhanyzó, heti két alkalommal mennek negyvenötén tisztálkodni, ruhájukat kimosni. Mivel a szárításhoz idő kell, berendeztek egy kis helyiséget raktárnak, ahol tartalék öltözékek állnak, ezt vehetik fel a kimosott helyett. Erre a célra igyekszünk minél több használt férfiruhát gyűjteni (otthonról küldeni nem érdemes!). A tisztálkodás és étkezés után áhítat és oktatás van a fiúknak, többen iskola-előkészítésen vesznek részt. A gondoskodás máris látszik a kis csapaton, reméljük, minél többen járhatnak majd közülük iskolába. Természetesen ennyi család, gyerek, iskola és ügy számontartásával , nagyon sok a teendő. A helyi embereknek nem erősségük a dolgok precíz nyilvántartása, ezért állandó irányításra, szervezésre van szükségük. A gyerekek látogatását a nyomornegyedekben nagyrészt helyi önkéntes munkások végzik, ebben és a nyilvántartási rendszer továbbfejlesztésében nagy segítségünkre volt Bence Zsófia, aki önkéntesként hat hónapig munkálkodott a Heart to Heart projekteken Nairobiban és másutt. Hisszük, hogy Isten megáldja mindannyiunk erőfeszítését és segítő szándékát itt, Kenyában és otthon, Magyarországon is, amint így együtt igyekszünk ezeknek az elesett gyermekeknek a testi-lelki épülését szolgálni. És kérjük, hogy áldja meg azok életét is, akik személyes áldozatot is készek vállalni ezért a munkáért. Nairobi, 2010. február 19. Szeretettel ■ Bea Aki csatlakozni szeretne a pártfogói akcióhoz, keresse meg az Evangélikus Külmissziói Egyesületet levélben a 1085 Budapest, Üllői út 24. postacímen vagy a marta.pinter@lutheran.hu e-mail címen.
