Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-21 / 8. szám
12 41 2010. február 21. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Díszpáholyban és színpadon Benkás élmények Budapesti kirándulás. Aki a szarvasi Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola január végi eseménytárára pillantott, valószínűleg azt állapíthatta meg, hogy az elsődleges feladat, a tanulás mellett gazdag programkínálat várta a gyerekeket. Ahogyan az EvÉlet január 31-ei lapszáma már beszámolt róla, január 22- hez kötődően az iskola megrendezte a magyar kultúra hetét. Január 29-én pedig hatvanöt diák tanulmányi kirándulás keretében Budapestet kereste fel. Az első állomás a Deák téri Evangélikus Országos Múzeum volt, majd a magyar, a szlovák és a német evangélikusok életét bemutató kiállítás után megnézték a templomot is. A Duna-parti sétát követően a Parlament gyönyörű épületét csodálták meg a gyerekek. A következő állomáson, a Nemzeti Színház arcképcsarnokában a tanulók meghatódva ismerték föl a színészóriásokat. Megilletődve ültek be a díszpáholyba, melyben korábban - többek között - Sólyom László köztársasági elnök és felesége is helyet foglalt. A nap végén ismeretekkel és élményekkel feltöltődve tért haza a csapat. * * * Gyerekek a gyerekekért. Iskolánkban nagy népszerűségnek örvend a szakkörök között az öt éve alakult színjátszó kör, melynek vezetője Hímemé Dúló Erika drámapedagógus. A gyerekek rendszeres szereplői az intézmény rendezvényeinek - farsang, anyák napi ünnepség, karácsony - és a városi programoknak is. Versenyek alkalmával Szarvas határain túlra is kitekintenek - az elmúlt évben elsők lettek az evangélikus iskolák országos drámaversenyén. Az évek alatt a diákok megtanultak csapatban egy kitűzött célért keményen dolgozni. A szereplések során nő bennük a felelősségtudat, a fegyelem, a koncentráció. A legcsodálatosabb, hogy a szerepekben már benne van a személyiségük, ezáltal egyedivé és megismételhetetlenné teszik az ábrázolt jellemeket. A felkészülés mellett többször szerveznek közösségépítő tábort, kirándulásokat. A harminchárom színjátszó szakkörös diák január végén a helyi művelődési központ színpadán elevenítette meg Romhány i József Misi meséi című mesejátékát. Azért esett erre a választás, mert az összes diák szöveges szerepet kaphatott, illetve mindenki szinte az egész idő alatt a színpadon lehetett. A színházterem zsúfolásig megtelt erre a jeles alkalomra, mely a szülők, pedagógusok, valamint városi támogatók összefogásának köszönhetően valósult meg. A tehetséges és lelkes színjátszó gyerekek, a hangulatos díszletek, a csodás jelmezek igazi színházi élményben részesítették a közönséget. Az előadás teljes bevétele az iskolában működő, a tehetséges tanulók támogatására létrehozott „Gyermekünkért, Jövőnkért” Alapítvány vagyonát gyarapította. Dicséret illeti az előadás valamennyi szereplőjét. Álljon itt a nevük: Hamza Brigitta, Korbely Flóra, Molnár Nelly, Hruska Tekla, Seregélyes Viktória, Kovács Panna, Fabó Csenge, Himer Tünde, Fazekas Levente, Csillik Gábor, Kitajka Dóra, Frankó Tamara, Gombkötő Gréta, Gazsó Hanna, Balog Bettina, Kerekes Eliza, Bukovinszky Emese, Pavlovics Daniella, Új Sára, Új Berta, Fabó Dorina, Adamik Bernadett, Grünwald Cintia, Bae Sun Young Uhljár Alexandra, Babi Beatrix, Mojzsis Martin, Izbéki Bernadett, Pribelszki Boglárka, Janowszky Viktória, Hamza Renáta, Búzás Klaudia, Gyekiczki Fanni. A felnőtt közreműködők: Himerné Dúló Erika (rendező, dramaturg), Himer Péter (zeneszerző), Csernusné Samu Edit (díszlet), Búzás Mihály (díszlet), Csasztvan Béla (hang, világítás), a Fazekas és Fiai Nyomda (plakát), Mojzsisné Lapatinszki Erzsébet és Klimaj Pálné (jelmezkészítés), Miró Sütiház. Iskolánk közössége nevében szeretnénk külön köszönetét mondani Fabó Polett szülőnek, aki nagyon sokat tett annak érdekében, hogy ez az előadás létrejöhessen. ■ Molnár Istvánné igazgató Elnöki palotától a sportcsarnokig Interjú Ónodi Szabolcs gimnáziumigazgatóval ► Sólyom László köztársasági elnök január 29-én a Sándor-palotában fogadást adott a Szárny és teher című kötet megjelenése alkalmából a Bölcsek Tanácsa, illetve a mellette működő tanácsadó testület tagjai számára. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium mellett atlétikai csarnok van készülőben. Nem, nem sajtóhiba, nem két különböző cikk részletei keveredtek össze, az előző mondatokat összeköti valami. Pontosabban valaki: Ónodi Szabolcs. A gimnázium igazgatója ugyanis tagja az említett tanácsadó testületnek, közreműködött a tanács javaslatait tartalmazó kötet munkálataiban. Közben persze saját intézményében sem állt meg az élet: egy régi tervük mostanság valósul meg. A Bölcsek Tanácsa egyéves komoly munka eredményeként tette le az asztalra azt a szakmai anyagot, mely két kérdést tárgyal: az oktatást és a korrupciót. „Széles támogatottságot élvező, szakszerű oktatási programra és a korrupció elleni valós küzdelemre van szükség Magyarországon” - hangsúlyozta a köztársasági elnök a Szárny és teher című kötet bemutatóján.- Hogyan került be a tanácsadó testületbe? - kérdeztem először is Ónodi Szabolcs igazgatótól.- A magyar alkotmány szerint a köztársasági elnök igen korlátozott mértékben szólhat bele az ország problémáinak megoldásába. Egyetlen lehetősége van: ha társadalmi problémát érzékel, akkor a civil szervezetek felé fordul - ahogyan ennek egyébként Európában hagyománya van -, egy tanácsadó testületet von maga köré, összegyűjti az adott problémákat ismerő civil szereplők véleményét. Engem a Bölcsek Tanácsának egyik tagja, Csermely Péter biokémikus-professzor mint az oktatási csoport vezetője javasolt a testületbe.- Mikor és hogyan kezdték a közös munkát?- 2008 szeptemberében kezdődött a Sándor-palotában. Az elnök úr elmondta az elképzeléseit, mi pedig meghatároztuk a témaköröket. A kezdéskor meghívtam a munkacsoportot gimnáziumunkba. Egy hosszú bonyhádi hétvégén összeállítottuk a tartalomjegyzéket, és megegyeztünk a folyamatos tevékenységhez szükséges munkamódszerekben. Csak hozzáférhető forrásokban lévő tényanyagokra, megállapításokra hagyatkoztunk.- Nagy vonalakban mit lehet elmondani az elkészült kötetről?- Mindkét téma anyaga két részből áll, az egyik a helyzetelemzés, majd következik a javaslat, hogy mit kellene másképp csinálni. A könyv záró fejezete markánsan megfogalmazza, hogy az anyag nem „tévedhetetlenek” rögeszméiből állt össze, hanem annak lenyomata, hogyan gondolkodik egy adott kérdésről az abban járatos csoport. Reméljük, széles társadalmi vitát indukál a kiadvány, hiszen ha bármiben is változtatni szeretnénk, ahhoz párbeszédre van szükség.- Önnek pontosan mi volt a feladata?- Két témában vezettem a munkacsoportot. Először azt fogalmaztuk meg, hogy milyen külső körülmények változtak meg, melyek hatással voltak az oktatásra. Nem csupán a rendszerváltásról, a gazdasági körülmények vagy a jogszabályok folyamatos változásáról van szó, hanem arról is, hogy értelmezzük ezeket a változásokat: lokálisak-e vagy európai, esetleg világviszonylatban is tapasztalhatók. A másik terület, amelynek kidolgozásában szerepet kaptam, az iskola egészségügye, amely a sport aspektusából közelíthető meg, de annál sokkal átfogóbban.- Evezzünk ezután hazai vizekre! A gimnázium közelében atlétikai csarnok készül.- Az ötlet már hat-nyolc évvel ezelőtt megfogalmazódott: sportcsarnokot kellene építeni, amely városi rendezvényeknek is helyet adhatna. Az elmúlt esztendőkben nem nyílt lehetőség ilyen célra állami támogatást szerezni, tavaly azonban felcsillant a remény, hogy ki tudjuk váltani az 1893-ban épült, kétszáz négyzetméteres tornatermet.- Miért tartják fontosnak, hogy sportcsarnokuk légyen?- A sportolási lehetőségek mellett az is fontos szempont, hogy számtalan olyan hitéleti összejövetel van minden egyházkerületben, amelyen akár ezren is részt vesznek, de a templomokon kívül nincsenek egy légterű nagy tereink. A bonyhádi gimnáziumnak van egy háromszáz férőhelyes kollégiuma, viszont nincs akkora helyisége, ahol ezer ember elférne. Először a helyi önkormányzattal közösen szerettünk volna egy nagy csarnokot építeni. Mindkét részről megvolt a szándéknyilatkozat, a tervek elkészültek, csak központi forrás nem volt, ami kiegészítette volna az önkormányzati, illetve az egyházi forrásokat.- Aztán tavaly eladásra kínálták a gimnázium mellett lévő ingatlant.- Mindjárt szemet vetettünk a nagy csarnokra, úgy láttuk, hogy testnevelési célra és közösségi térként egyaránt jó lenne. Egy légterű, kétezer négyzetméteres építményről van szó. A versenyszerű labdajátékokhoz alacsony, de atlétikai csarnokká alakítása lehetségesnek tűnt. Szakembereket hívtunk, jött a Magyar Atlétikai Szövetség teljes vezérkara, amint mondták, ez lehetne Magyarország második legnagyobb fedett pályás atlétikai csarnoka. Összehívtuk Baranya, Somogy és Tolna megye atlétikai vezetőit, ők elmondták, hogy lenne igény a csarnokra, hiszen az egész Dél-Dunántúlon nincs lehetőség az atléták téli felkészítésére. Amikor a támogató nyilatkozatokat megkaptuk, felkerestük az egyház vezetőit azzal, hogy szeretnénk, ha lenne mód a csarnok megvásárlására. Első nekifutásra az országos presbitérium elutasította az ötletünket.- De nem adták fel.- Kidolgoztunk egy üzemeltetési és egy kihasználási koncepciót, melyben szerepel, hogy a sportcélokon túl milyen egyházi és külső rendezvényeket tudnánk itt lebonyolítani. Gazdasági számítást is készítettünk az üzembentartási költségekről. Ismét jelentkeztünk az egyház vezetőinél, és tettünk egy nyilatkozatot is, hogy nem kérnénk plusz forrást az egyháztól a vásárlást követően az átalakításhoz és az üzemben tartáshoz. Nagy örömünkre ekkor úgy foglalt állást az országos presbitérium, hogy ilyen feltételekkel vegyük meg. Novemberben nekiálltunk a csarnok átalakításának, folyamatosan szervezünk társadalmi munkát is. Most már a mennyezet szigetelésén dolgozunk. Minket is meglepett, hogy hatvannyolc segítő érkezett a szombati műszakra. Szülők, kollégák, sportbarátok ígérték, hogy két hét múlva újra együtt leszünk.- És már készen áll az atlétikai koncepció is.- Ennek négy eleme van. Az első: magas színvonalú szakmai munka, ehhez három atlétikai szakedzőnk van, a külső kontrollt a testnevelési egyetem két munkatársa vállalta. Odafigyelünk a gyerekek egészségére, ezért komoly orvosi stábot szerveztünk a rendszer mellé. A második fontos pillére a koncepciónak, hogy a tárgyi feltételek alkalmasak legyenek a tizenkét hónapos, folyamatos minőségi munkára. A harmadik nagyon fontos elem, hogy hatosztályos gimnáziumunk garanciát jelent a továbbtanulásra, és nagy gyakorlatunk van a tehetséggondozás területén. Az egyéni óratervig lebontva mester-tanítvány szintig tudjuk kezelni a tehetséges fiatalokat, ez vonatkozik a legjobb atlétáinkra is. A negyedik fontos elem pedig a szülői háttér.- A közelmúltban létrehoztak egy alapítványt is az atlétikai csarnokkal kapcsolatosan.- Szeretnénk az általános iskolás gyerekeknek is felkínálni az itteni edzési lehetőséget, de megvan a kockázata annak, hogy a létszám gyors növekedése miatt esetleg anyagi gondjai lehetnek a szakosztálynak. Ezért hoztuk létre az alapítványt; egy hónap alatt közel ötszázezer forint került már a számlájára.- Mikorra tervezik az átadást?- Ha nekiállunk valaminek, és nem szabunk magunknak nagyon szűk határidőt, akkor kényelmesen halad a munka. A teremtő Isten gondviselésébe vetett hittel azon munkálkodunk, hogy május 15-én már a csarnokban tudjuk köszönteni a Déli Egyházkerület missziói napjának résztvevőit. ■ Máté Réka
