Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-14 / 7. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP • LIV. ÉVFOLYAM • 2010/1. SZÁM • FEBRUAR 14. A feszültségoldás jegyében... Néhány szó a Magyar Bibliatársulat kiadványairól A Brit és Külföldi Bibliatársulat kényszerű, politikai betiltása és hazánkból parancsszóra történő távozása után 1949-ben megalakult a Magyar Bibliatanács. Az új szervezetnek az volt a feladata, hogy a magyar protestáns egyházak híveit kellő számú Bibliával lássa el. Az időközben Magyar Bibliatársulat Alapítvánnyá formálódott intézményt napjainkban tizennégy protestáns és ortodox egyház támogatja felelős munkájában. A társulat eleinte a Károli-Biblia revideált fordítását adta közre és terjesztette az ötvenes évek zordon esztendeiben is, majd r975-ben elkészült az új fordítású magyar nyelvű Biblia, amelyet ma gyülekezeteink többsége használ. A több évtizedig tartó munkában protestáns egyházaink legkiválóbb biblikus professzorai, a héber és a görög nyelvben járatos lelkészei vettek részt a fordítók alázatával és felelősségével. Napjainkban is folyik egy - a nyelvünk változása miatt szükséges - fordítási revízió (felülvizsgálat). A Magyar Bibliatársulat tagja az Egyesült Bibliatársaságnak (United Bible Society), amelynek székhelye Angliában van, s hatévenként tartja világgyűlését, ez évben éppen a dél-koreai Szöulban. Az egész világon folyó missziói munka Bibliával történő támogatása kiváltképp feladatai közé tartozik. A szervezet figyelemmel kíséri az egyes országokban működő társulatainak munkáját, szakértelemmel segíti a fordítás tudós szolgálatát, és gyakran anyagi támogatást is ad a Biblia kiadásához, hogy az előállítási költségeknél jóval olcsóbban juthassanak hozzá testvéreink. Egy már több évtizeddel ezelőtt, egy hívő protestáns házaspár (Olivier Béguin és neje) által létrehozott londoni, nagy értékű alapítvány kamatai is ezt a célt szolgálják. Napjainkban a teljes Biblia 371 nyelven olvasható, az Újszövetséget külön 960 nyelven adták ki, egyes könyveket pedig 2233 nyelvre fordítottak le és terjesztenek. így érkezünk el a Magyar Bibliatársulat azon törekvéséhez, hogy a határainkon túl élő magyar testvéreinknek is biztosítsunk elegendő Szentírást. Ez a legnehezebb időkben is teljesült, ha az illető államok készek voltak a Biblia bevitelére az adott országba. Napjainkra ezek a politikai barikádok eltűntek. Tapasztaltuk azonban, hogy igény mutatkozik kétnyelvű Szentírásra. így került sor eleinte magyar-német, majd magyar-angol, később pedig magyar-román és magyar-szlovák nyelvű Újszövetség kiadására. Az egyes országokban működő bibliatársulatokkal való jó kapcsolat tette lehetővé Romániába és Szlovákiába való kivitelüket és szétosztásukat híveink és az érdeklődők között, mindegyiket négy-négyezer példányban. De jutott a hazánkban élő nemzetiségieknek is, például Békéscsabára, Szarvasra és így tovább. Napjainkban a magyar-szlovén nyelvű Újszövetség kiadásán fáradozunk. Kettős cél vezet bennünket. Egyfelől minél többen ismerjék meg Jézust, a mi Urunkat, másfelől a különböző nemzetiségekhez tartozó keresztények éljék át a Krisztusban való összetartozás örömét és a válaszfalak leomlását egymás kultúrájának kölcsönös elfogadásában. Igaz a régi megállapítás: imádkozni és számolni csak anyanyelvén tud az ember teljes biztonsággal... D. SzebikImre Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új püspöke 2010. január 16-tól a tavaly novemberben megválasztott új püspök, Csűry István irányítja a nagyváradi székhelyű egyházkerületet. Az új püspök 1998-ban lett az egyházkerület generális direktora, 2000-ben választották főjegyzővé, 2007 óta a püspökhelyettesi tisztséget töltötte be. Királyhágómelléki püspökként közel kétszázezer református hívő főpásztora lesz. Tőkés László utódja a hagyományok folytatását és a missziós munka, a szegények, betegek, hajléktalanok megsegítésének erősítését tervezi. Az alábbiakban székfoglaló igehirdetésének egy részlete olvasható. „Legyen ez a nap a reménység megújulásáé, hogy a következő nemzedékek javára sáfárkodhatunk hagyatékainkkal, ősi iskoláinkkal és új intézményeinkkel. Nem tűrhetjük, hogy megszüntessenek egyetlen óvodai csoportot vagy iskolai osztályt sem. Gyermekeinket és ifjainkat egészséges, boldog embereknek neveljük. Legyen ez a nap az új jelekért való könyörgés alkalma. Krisztus bátorít, amikor azt mondja, hogy ördögöket űznek az ő nevében az igehirdetők. A sátán diabolizáló erőit a megnyomorított lélek- test-szellem emberében vissza lehet fogni a lelkigondozás Krisztust hívó alkalmazásával. Gyógyító egyházaknak kell lennünk. Ez a kötelességünk, de ez a szabadságunk is, mert Isten jelet ígér. Betegségeinket ő viseli, és fájdalmainkat ő hordozza, de a hit tulajdonosainak azt ígéri, hogy betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Erre a jelre vágyakozva feleletet kell adnunk. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület színes és gazdag szolgálati területét ebbe az irányba látjuk fejleszthetőnek. Szegények és betegek sokaságát, sokszor reménytelen állapotba került testvéreink helyzetét látva kezdeményezzük egyházkerületünk imádkozó gondnoksága mellett egy saját biztosítási rendszer kiépítését, valamint az első partiumi református kórház sürgős megvalósítását. Számítunk az egységes magyar református egyházra, az Európai Unióra, mind Románia, mind Magyarország szenátorainak, képviselőinek, kormányaik felelős minisztereinek, a Segítő Jobb Alapítvány vezetőinek, megyéink és városaink elöljáróinak anyagi és erkölcsi támogatására. Nemzetünk Nyugat-Európában és az óceánokon túl otthont választó fiait, hitünk cselédjeit vagy csak egyszerűen a magyarságért tenni vágyókat ez alkalommal megszólítjuk, és segítségüket kérjük. Megköszönjük a jelenléttel is kifejezett együtt gondolkodás és megvalósítás szándékát. Bizalommal tekintünk történelmi egyházainkra, amelyek püspökei és papjai a hívőkkel együtt kedvezményezettjei a mennyben értünk közbenjáró Krisztusnak, akitől még mindig nyerünk annyi energiát, hogy egymás kezét megfogjuk, és egymás hitéből merített erőkkel szembenézzünk a pokoli mélységekkel, a halálossal, a pusztítóval és mindennel, ami életünket veszélyezteti. Kedves Testvéreim! Krisztus Jézus meghív bennünket arra a helyre, ahol a menny érintkezik a földdel, ahol Isten mindig együtt van az emberrel. Isten most is meghívott bennünket, hogy ünnepeljük az anyaszentegyház jövőjét, hogy gyarapítsuk engedelmesen, a ránk bízott munkával Krisztus testét. Igét ajándékoz, és rengeteg csodát kínál. Vele egy helyen leszünk az új ember, Krisztusnak tetsző új nyelven beszélő közösségben, az általa ajándékozott új életben.” Forrás: portai, református, ro Vetítés és valóság Az elmúlt hetekben nagy visszhangot váltott ki a magyar mozikban is bemutatott, Báthory Erzsébetről szóló film. Az óriási költségvetéssel készült alkotás nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy igazságot szolgáltasson a grófnő ügyében. A szépsége érdekekében vérben fürdő főnemes legendája kedvelt témája a ponyvairodalomnak, a történelménységünk, mint hogy a magyarországi és a szlovákiai evangélikusok képesek a kölcsönösség jegyében támogatni országaikban a kisebbségi nyelv használatát. A nyugati magyarság körében annyi szép példa ismert a jó gyakorlattá vált többnyelvűségre. Finnek és svédek, németek és dánok, Svájc és Kanada polgárai ké-BATH©RY mi hűség a hátborzongató s így olvasó- és nézőcsalogató vád hátterében általában nem szokott érvényre jutni. Juraj Jakubisko rendező úgy igyekszik cáfolni a vádakat, hogy látomásszerűen mégiscsak becsempészi azokat filmjébe, ugyanakkor a valóságban Thurzó György nádor és a bécsi udvar intrikájaként láttatja a vádemelés tényét. A magyarországi kritikák a legtöbb esetben azonban nem is a történelmi tényekkel, még csak nem is a film művészi színvonalával foglalkoztak, hanem azon keseregtek, hogy a film gyakorlatilag magyar közreműködők nélkül készült. A fanyalgás olyan szempontból érthető, hogy valóban sajnálatos a nagy formátumú, kosztümös, a magyar történelem fejezeteit feldolgozó hazai filmek látványos hiánya. Ám ha arra gondolunk, hogy az elmúlt év legnézettebb szlovák filmjében a magyar történelem egy fordulatos szakaszáról van szó, hogy a filmből világosan kiderül: a szlovákiai tájakon valaha a magyar történelem eseményei játszódtak, akkor nehéz a fanyalgással mit kezdeni, illetve az okát egész másutt kell keresni. Az ok véleményem szerint nem más, mint az elmúlt időszakban megromlott magyar-szlovák viszony, a szlovákiai nyelvtörvény bevezetésének következtében kialakult érthetően rossz magyarországi közhangulat. Többször elhangzott már, hogy nekünk, magyarországi evangélikusoknak sajátos érdekeltségünk van az ügyben. Hármas, magyar-német-szlovák nemzetiségi gyökereink tudatában nem lehetünk másban érdekeltek, mint a magyar-szlovák viszony javításában. Ugyanakkor persze nagy figyelemmel követjük a hitüket magyar anyanyelvükön megélni kívánó hitsorsosaink helyzetét. Azt szeretnénk, hogy szülőföldjükön valóban otthon érezhessék magukat, ahogy tették ezt őseik évszázadokon át. Nem lehet más repesek a nyelvi tolerancia törvényi biztosítására, őszinte megélésére. Miért lenne ez Magyarország és Szlovákia, két európai uniós tagállam esetében lehetetlen? Lássuk be: nem ilyen ellentétekre számítottunk, amikor az EU-tagságra készülve értékközösségről, a határok lebontásáról beszéltünk. S ha a politikai valóság, a választási kampányok heve - különösen a szlovákiaié - már mostanság is az ellentétek feloldását gátló kijelentéseket produkál, mi, magyarul vagy magyarul is beszélő evangélikusok veszíthetjük el utoljára a javítás lehetőségébe vetett bizodalmunkat. Reménységünk arra is irányul, hogy a nyáron Stuttgartban sorra kerülő lutheránus vüággyűlés valóban testvéri lelkülettel tud számos égető kérdésről eszmét cserélni. Még inkább bízunk azonban abban, hogy a szlovákiai testvéreink által a zsolnai zsinat négyszázadik évfordulójának megünneplésére rendezendőjúnius végi találkozó valóban közös ünnep lehet. A Thurzó György által elnökölt szinódus tette meg annak idején az első lépést a magyarországi evangélikus egyházszervezet kialakítására, így ez évi zsolnai összegyülekezésünk szép alkalma lehet lutheránus keresztény közösségünk megélésének. A kora nyári konferencia és az igehirdetési alkalmak természetesen aligha számolhatnak akkora érdeklődéssel, mint a Báthory Erzsébetről szóló szlovák film. A Thurzó György történelmi és egyháztörténeti szerepéről alkotott képünk persze tovább élesedhet, ám a találkozás célja messze nem az, hogy pusztán színesben és széles vásznon vetítsünk a közös történelem fontosságáról, hanem sokkal inkább az, hogy a szürke hétköznapok hitéletében biztosítsuk egymás megbecsülését, sajátosságainak elfogadását - a világi törvényesség és a felebaráti szeretet jegyében. Prőhle Gergely
