Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-03 / 1. szám
Evangélikus Élet élő víz 2010. január 3. » 11 VÍZKERESZT ÜNNEPE - JN 8,12 Világosságot! AZ ÜNNEP IGÉJE A lombsátorünnep nyolcadik napját (szukkót) ünnepük Jeruzsálemben. Négy hatalmas kandeláberben lobog a láng, és világítja be a templomudvart, de még a környező házak épületeit is. Az éjszakába nyúló ünnepen felfokozott a hangulat. A léviták kétoldalt - a nők udvarának lépcsőin állva - játszanak a hangszereiken. Mindenki énekel, táncol. A férfiak fáklyákkal kezükben járják a körtáncot. Ezen az éjszakán népünnepéllyé terebélyesül az eredetileg bűnbánattal kezdődő - azaz a jóm kippurral, vagyis a nagy engesztelő áldozati nappal induló - jeles ünnepségsorozat, amelyre tíz és tízezrek zarándokoltak fel Jeruzsálembe. Ebben a hangos vidámságban szólal meg Jézus: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága’.’ Ha kiáltana, sem tudná túlharsogni ezt a tomboló hangzavart. Pedig amit mond, az csodálatos üzenet. Én vagyok az igazi fény! Nem kell sötétségben járnia és élnie senkinek! Mi tudjuk, hogy Jézus egész létével világít. Rajta keresztül Isten világossága tört az emberi életbe, ezért életünk értelme, célja, feladata nem homályos többé. Aki őt követi, nem jár sötétségben. Tudja, hogy merre megy, • és milyen cél van előtte. Találó kifejezés az, hogy övé az élet világossága. Az élet és a világosság az örök Igében - Isten Fiában - együtt van (1,4). De ebben a hangos forgatagban ugyan ki figyel ezekre a szavakra? Ha az evangéliumot továbbolvassuk, kiderül, hogy mégis akadnak olyanok, akik megállnak, és odafigyelnek rá. Erre a fura, az ünneplők sorából kirívó rabbira. Kijelentését azonban vitatják, és nem fogadják el. Lehet, hogy egyenesen ünneprontásnak és zavaró megnyilatkozásnak vélik. És lehetnek ott olyanok, akik hallgatnak, mert felfogták, hogy Jézus szavaiban elmarasztaló ítélet is van. Mert „a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei’.’ (3,19-20) * * # A mai korban az ilyen éjszakába nyúló népünnepélyek, ahol felfokozott hangulatban „ünnepelnek” tíz és tízezrek: sportesemények, szabadtéri koncertek és bulik alkalmai. Ezeken a rendezvényeken már nem sápadt fényű kandeláberek világítanak, hanem hatalmas reflektorok ontják a fényt, lézerek villódzása és fényorgia árasztja el a színpadot. Ebben a fényözönben és izzó hangulatban Jézus hangja alighanem még inkább elveszne. „Én vagyok a világ világossága... az igazi fény!” - Ugyan ki figyelne oda erre az anakronisztikus hangra? Pedig az igazi világosságra, a fényre a huszonegyedik század emberének is éppúgy szüksége van, mint lett volna Jézus kortársainak. Örök emberi vágy, hogy az ember megértse önmagát, élete értelmet kapjon és szabad legyen. Biztosan ma is sokan kiáltanak fény után, mint a Világosságot! című, döbbenetes versében a mi Petőfink a hitet elvető racionalizmus korában: „Sötét a bánya, / De égnek benne mécsek. / Sötét az éj, / De égnek benne csillagok. / Sötét az ember kebele, / S nincs benne mécs, nincs benne csillag, / Csak egy kis hamvadó sugár sincs. / Nyomom ész, / Ki fénynek hirdeted magad, / Vezess, ha fény vagy, / Vezess csak egy lépésnyire! / Nem kérlek én, hogy átvilágíts / A másvilágnak fátyolán, / A szemfedőn. / Nem kérdem én, hogy mi leszek? / Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok / S miért vagyok?... / Magáért születik az ember, / Mert már magában egy világ? / Vagy ő csak egy gyűrűje / Az óriási láncnak, / Melynek neve emberiség? Többször kiderült már, hogy a fényben tündöklő, irigyelt sztárok közül sokan elveszítik önmagukat. A színpadon reflektorok fényében mozognak, de valójában „sötétben” élik az életüket. Többük tragikus sorsát ismerjük - Elvis Presley, Jimi Hendrix, Jim Morrison, Michael Jackson és így tovább. Sokan rajongóik közül is a drogok kábító mámorában keresik a megoldást, az értelmet... Jézus nekik is üzen: „Én vagyok...” De a sötétben botorkálok nemigen vannak ott vasárnapi istentiszteleteinken. Még kisebb eséllyel lesznek velünk vízkereszt (epifánia) csodálatos ünnepén, amikor szószékeinkről hirdetjük örömmel: eljött a világosság a világba, hogy elűzze a sötétséget! Ezért hát ma nekünk a hétköznapokon is hirdetnünk kell az ünnep üzenetét. Minden egyes hívő embernek tovább kell adnia Jézus szavát családtagjai, rokonai, ismerősei és munkatársai felé: nem kell senkinek sötétben, bizonytalanságban, céltalanul és a bűntől megkötözve élnie az életét. Jézus a világ világossága! Ő itt van ma is, és hív bennünket. Ki a fényre, hogy mi is világosságban járjunk! Meg kell fogadnunk azt, amire Bornemisza Péter (1535-1584) reformátorunk kért minket: „Nagy torok szóval - nem ásítva, nem kelletlenül..., hanem józan elmével, bátor szívvel, édes lélekkel, úgy kell kiáltanunk a Krisztust, hogy meghallja a világ!” ■ Id. Pintér Károly Mikroszkóp alatt a múlt év Vegyünk most elő képzeletben egy mikroszkópot, és vizsgáljuk meg az elmúlt évet, mégpedig úgy, hogy megkeressük a szabad szemmel nem láthatót. Lássuk csak,' mit mutat szervezetünk! Elsőként jól láthatók a vírusaink. Ezek általában nagy bajt okoznak, főleg a lustaság, a tanulni nem akarás és a rendet nem rakás vírusa. Testünk a haszontalan sejteket szerencsére igyekszik elpusztítani, tehát semmi pánik, az egyedi eseteket leszámítva előreláthatólag nem számíthatunk jelentős járványra. Aztán egyértelműen kirajzolódnak a baktériumok is, az önzőség, az énközpontúság és az irigység apró kis sejtecskéi. Szerencsére néhány hónap alatt ebből több ezer sejt is képes megsemmisülni szervezetünkben. Ezek itt a szülőkkel való ellenkezés sejtecskéi, amelyek egyes szervezetekben kitűnően megélnek, mert táplálja őket a saját, önálló életünkről való elképzelésünk, illetve a szerintünk egyre élesedő, tisztuló világlátásunk, valamint példaképeink és befolyásolóink intenzív hatása. Ezekre a sejtekre jellemző az állandó burjánzás, hol nagyobb, hol kisebb mértékben. Védelmi-szülői rendszerünk igyekszik kordában tartani ezeket a folyamatokat. Aggodalomra tehát újfent semmi ok. Továbbmenve egyértelműen kirajzolódik az igénytelenség szigetcsoportja, amelynek az apró kis részecskéi igen sok területre hatolnak be. Itt található a megbízhatatlanságnak, az ígéretek be nem tartásának a sejtcsoportja is. Ez a terület ko^ moly odafigyelést igényel. Lehet kezelni szép szóval, türelemmel - ezekhez recept nélkül hozzájutunk -, de a leghatékonyabb egy ingyenes védőoltás, melynek következtében beindul az ellenanyag folyamatos termelődése. Van még egy terület, amely ritka esetekben igencsak jelentős méreteket ölt, ez a hitetlenség mezője. Ezt az aggodalom és a kétségbeesés hormonjai táplálják, miközben összegabalyodnak a szálak az életünkben. A rosszindulatú sejteket el kell távolítani a szervezetből, ez komoly műtétet igényel. Az elmúlt esztendőben erre nem egyszer kellett, hogy sor kerüljön, úgyhogy a következő év már jobb esélyekkel indul. No de cseréljünk csak tárgylemezt, tegyünk fel egy újabbat az elmúlt év sejtjeiből, metszeteiből! Ami itt látható, az már mind más alakot ölt. Feltűnő immunerősítő a szeretetés jóságszövetünk, amely elborítja életünk bizonyos területeit. Szerencsére elmondható, hogy ez a szövetcsoport gyorsan képes szaporodni, és hozzátehetjük azt is, hogy jó kilátásokat nyújt jövőre is. Különösen működnek a szervezetben a hit sejtjei, ezek az idegrendszerünkre és egész valónkra motiváló, stresszoldó hatással vannak. Hogy az elmúlt évben mennyi termelődött belőlük újonnan, azt ki-ki maga meg tudja saccolni, gyorsteszt sem kell hozzá. Úgy érzem, közös feladatunk az új évre ezen sejtek számának a növelése szervezetünkben. Látványos a következő sejtek szaporodása is: szembe kell néznünk a reménységszövetek egyre nagyobb és nagyobb térhódításával is. Mindezek alapján ezek a konklúziók vonhatók le az elmúlt évből. Naponta imádságcseppekkel féken lehet tartani a nevezett vírusok és baktériumok és további ártó sejtek szaporodását. Több millió sejtünket átjárja majd a hit, a remény és a szeretet, ha a fény felé fordulunk. Immunrendszerünket megerősítjük azzal, hogyha megváltott állapotunkra koncentrálunk, valamint Istenünk irántunk való önzetlen szeretetére. Szervezetünk teljes megújulását azért ne várjuk, nagy csodavárásba ne lovalljuk be magunkat, felelőtlenül ne is esküdözzünk az új év küszöbén, hogy bizony mi minden lesz majd bensőkben másképpen. Legyen elég annyi, hogy életünket az ige fényében vizsgáltassuk felül rendszeresen, és ez biztosan vezet azon az úton, amelyen az új esztendőben járnunk kell. ■ Balog Eszter Most! Milyen szép dolgok történtek velem annak idején! Felhőtlen gyermeki öröm, kellemes kirándulások, izgalmas pillanatok, éjszakába nyúló beszélgetések, igaz barátságok, nagy szerelmek, munkahelyi sikerek, családi élmények - időnként bevillannak múltunk emlékei, és jó gondolatban újraélni közülük egyetkettőt. Persze az is lehet, hogy inkább a nehézségekre emlékezünk - a testi szenvedésre, a lelki fájdalomra, a becsapottság, elhagyottság, kudarc élményére, könnyekre, küzdelmekre, melyeknek emléke néha egészen váratlanul tör ránk. Nincs is azzal baj, ha időnként eszünkbe jut valami, ami régen történt, sőt talán jó is, ha érettebb fejjel átgondolva a dolgokat felismerünk olyan összefüggéseket, tanulságokat, amelyeket akkor, amikor benne voltunk, nem láttunk meg. Ha azonban állandóan ezzel foglalkozunk, és a múltban élünk, akkor elveszítünk valami fontosat: a jelen lehetőségét. Isten így biztat bennünket: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne az elmúltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézs 43,18-193) Kedves Olvasó! Akarod-e ezt az új kezdetet, amelyet Isten ígér? Hajlandó vagy-e tényleg elengedni a múltadat? Kész vagy-e rá, hogy ne emlegesd folyton azt, ami... tudod, ott és akkor történt? Törekszel-e rá, hogy gondolataid ne a már ezerszer átgondolt események körül forogjanak? Figyelsz-e arra a kibontakozóban lévő újra, amelyen Isten az életedben most munkálkodik? Hiszede azt, hogy az Úr Jézus a te Szabadítod, aki képes egészen újjáformálni téged, és ha hagyod, akkor valóban megújítja életedet már most? Hiszem, Uram, kérlek, újítsd meg életem! ■ Hulej Enikő HETIÚTRAVALÓ „... láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal’.’ (Jn 1,14) Újév után, vízkereszt hetében az Útmutató reggeli és heti igéi Jézus Krisztus, a világ Világossága dicsőségét hirdetik. Ő „az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, jött el a világba” (Jn 1,9; LK). Az egyszülött Isten jelentette ki Atyja kegyelmét és igazságát, s „aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül” (Róm 10,13; LK). Alázattal hagyatkozzunk ez évben is Isten vezetésére! „Mert az Úr a te oltalmad, a felséges Isten a te menedéked.” (GyLK 729,7) Az ő dicsősége a tizenkét éves Jézusban is megnyilvánult: „Három nap múlva találták meg a templomban, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein’.’ (Lk 2,46-47) Szülei nem tudták, hogy mennyei Atyja házában kell lennie. „Értsd meg hát, hogy Krisztus nincs és nem található sehol, csak abban, ami az Atya dolga - sehol az igén kívül!” (Luther) Ezért írja János nekünk is: „...akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van’.’ (íjn 5,13) Az Úr beteljesítette Ábrahámnak adott ígéretét, aki „Izsáknak nevezte el újszülött fiát. Azután körülmetélte nyolcnapos korában” (íMóz 21,3.4). Az özönvíz után mondta Isten: „...szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök’.’ (íMóz 9,13) Vízkeresztkor: „Három csodával megékesített, szent napot tisztelünk: / E napon csillag vezérlé a bölcseket Jézushoz; / E napon a víz borrá változók a menyegzőben; / E napon Krisztus Jánostól megkeresztelkedék, / hogy minket üdvözítsen, alleluja.” (GyLK 722) A pogány napkeleti bölcseket a csillag vezette Betlehembe, ahol „ meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat (a királynak), tömjént (a főpapnak) és mirhát (a prófétának) ” (Mt 2,11). Jézusban „múlik a sötétség és márfénylik az igazi világosság” (íjn 2,8). Pál pogányok közti apostolságának az a lényege, hogy Isten titkát hirdesse: „...apogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által’.’ (Ef 3,6) János is titkot mond el: a keresztények Istentől születtek újjá, ezért „Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk”; és végül „hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannakfogjuk őt látni, amilyen valójában” (íjn 3,1.2). Nekünk ír, ha ismerjük az Atyát és a Fiút: „Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és az élettel való kérkedés!’ (íjn 2,15-16) Ez volt a bűneset oka, és Jézust is ezzel kísértette a sátán. Pál felszólít: engedjétek magatokat megújítani, és „öltsétekfel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Ef 4,24). Legyen a fő célod ez évben: „Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! / Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, / Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, / Véled az Úr van!” (EÉ 460,6) ■ Garai András
