Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-03 / 1. szám
2 -m 2010. január 3. FORRÁS Evangélikus Élet Újabb úton akkor, ha tudjuk, hogy a terv szembemegy Isten akaratával, az ő elképzelésével? A tudatos ellenszegülést bármely földi bíróság is másként - súlyosbító tényként - ítéli meg, mint a véletlent. Törvény és hit: az esetek egy részében tudatosan egymással szembeállított értékek, amelyek valójában nem annyira ellentétesek, hogy igazán kijátszhatóak lennének. Amíg ebben a világban élve az ember nem minden kérdésére kaphat választ, amíg a bűn jelenléte és realitása torzít a Teremtő és a teremtmény viszonyán, addig szükség van a törvényre. Ez eszköz, nem cél, pláne nem öncél. A hit nem magánügy, hanem közösségteremtő erő, amely azonban igényli is a közösséget. Törvények, szabályok nélkül nincs tartósan működő közösség. Ezek természetesen nem minden esetben vannak leírva. Lélektani szemszögből nézve elképzelhető ugyan vallási csoportosulás belső rendező elvek nélkül, de ez nem lehet Krisztust követő csapat. Ilyen irányú tendencia többször megfigyelhető volt már a földön vándorló egyház soraiban, de mindig dicstelen véget ért. A demokráciának álcázott anarchia nem az a biztos alap, amelyre tartósan épülhetne gyülekezet vagy intézmény. Az elmúlt évszázad alapkérdéseihez tartozott az ember nagykorúságának problémája. A nagykorú - gondoltuk - már nem szorul útmutatásra, nevelésre. A nehéz helyzetekben olykor kollektiven fellépő tanácstalanság mutatja, hogy nem lenne szabad teljesen csak önma-AZ ÜNNEP IGÉJE gunkra hagyatkoznunk. Kell valami, ami tőlünk függetlenül tud támpontot adni. Közösség és egység: A köznapira fordított filozófia szerint minden elv, eszme annyit ér, amennyit ténylegesen megvalósítanak belőle. A látszatmegoldásokat most nem kell, sőt nem is szabad figyelembe venni. Hogyan válhatnak valóra az említett értékek? Egyáltalán, van-e erre valós esélyünk, válságok és változások közepette? A jelenkorban sok közösség atomjaira esett szét, vagy elveszítette lendületét, sőt a kettő együtt is előfordulhat, egymást gerjesztve. A távolságok a technikai fejlődésnek köszönhetően összezsugorodtak. Ez nemcsak az információ terjedésére, de - a határok részbeni fellazulásával - a közlekedésre is vonatkozik. Emiatt az emberiség sokkal vegyesebb halmazokban él, mint a történelem folytán eddig bármikor. Többféle ember él közel egymásoz. Könnyen találunk eltéréseket, különbözőségeket egymás között. Feszült helyzetben, vélt vagy valós veszélyérzet esetén az eltérések nem egymás gazdagításának elvi lehetőségét jelentik, hanem a - sokszor tudatosan manipulált - elhatárolódás alapját képezhetik. A sok évszázados viták mára már nemegyszer eldönthetetlenné váltak, némely kérdésre több logikus válasz is AZ ÉV ELSŐ VASÁRNAPJA - ÉZS 63,7-14 Történelem jelen időben Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, Atyánk! Hozzád könyörgünk az új esztendőben is, mert te örök Isten vagy, aki mindig meghallgatsz minket. Ezzel a bizalommal fordulunk hozzád, kérünk, hallgasd meg kéréseinket. [Lektor:] Könyörgünk hozzád az egész világért. Annyi viszontagságos, kiszolgáltatott emberi sorsot látunk, a békétlenség különféle megnyilvánulásait. Kérünk, te teremts békét a világban a népek között, nap mint nap újítsd meg rajtunk áldásodat! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hozzád hazánkért, nemzetünkért, ahol élünk, ahol dolgozunk. Kérünk téged, adj egyetértést az emberek között. Kérünk, adj hűséges vezetőket, akik bölcsen kormányozzák népünket. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, Urunk, családjainkért is. Különösen azokért, amelyek mostanában a megtartó, támogató, biztonságot adó közösség helyett a széthúzás, a közöny színterei lettek. Újítsd meg a házastársak hűségét és egymás iránti figyelmét, hogy egymást szeressék, és gyermekeiket akaratod szerint neveljék. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért, gyülekezeteinkért. Újítsd meg rajtunk újra és újra kegyelmedet, hogy az evangélium világosságát az új esztendőben is tisztán és igazán adjuk tovább! Kérünk, láttasd meg az emberekkel, hogy hozzád tartozni jó. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, Urunk, a gyermekekért és az ifjúságért, a közöttük folyó munkáért. Kérünk, adj nekik nyitott szívet, hogy a mai kusza világban felismerjék az értékeket, hogy legyen jövőképük, és szívesen csatlakozzanak közösségeinkhez. Kérünk, adj a velük dolgozóknak erőt az olykor talán küzdelmes munkához. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a rászorulókért, a betegekért, a szükséget szenvedőkért. Éreztesd velük atyai jóságodat, és karold fel őket nehéz óráikban, hogy el ne forduljanak tőled nyomorúságukban, hanem csak téged hívjanak segítségül. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk az egyházunkban folyó diakóniai munkáért. Adj hűséges szolgálattevőket, akik meglátják a szükséget szenvedőket, és segítő szeretettel fordulnak á’másik ember felé. Adj olyan új esztendőt, ahol a szolidaritás és az empátia egyre többeket indít önkéntes szolgálatra, segítségnyújtásra, hiszen erre olyan nagy szüksége van az embereknek. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Istenünk, Atyánk! Hozzád könyörgünk az új esztendőben is, mert te örök Isten vagy, és a múló időben elkészítetted gyermekeid számára az örökkévaló otthont. Légy áldott ezért örökkönörökké. [Gyülekezet:] Ámen. Elindulunk. Már megint indulunk. Kicsit fáradtan, talán az ünneplést kísérő zajtól még álmosan nézve magunk elé merengünk azon, milyen is lesz ez az útszakasz, amely a 2010 fedőnév alatt rejtőzik. Még fél nap sem telt el, tehát időnk - most úgy tűnik - még sok van, többek közt ennek végiggondolására is. Ezért nyugodtan olvassuk el a mai, évkezdő ünnepre rendelt alapigét, mely három, sokak számára egymásnak feszülőnek tűnő kifejezéspárban foglalható össze. Olyan ívként, amelyek védősátrat feszítenek fölénk az induló esztendőben. Parancs és áldás: A magát modernnek vagy sokszor már inkább csak legyintve posztmodernnek meghatározó ember számára a szabályok és a szabályzók általában az önmegvalósítás vagy az önkiteljesedés határát jelentik. A velük való találkozás többeknek sokszor negatív élmény. Az ószövetségi gondolkodás ezt sokkal összetettebb formában éli meg: mai igénk is ígéretek füzére, mintsem elrettentés. (Érdemes a textus átugrott sorain is elgondolkodnunk! Azon is, hogy miért ezek maradnak ki...) Számomra nemcsak elméleti ismeret, hanem mindennapi tapasztalat, hogy a parancs a hivatalos szervezeti kapcsolatrendszerben sohasem lehet semmifajta vita kiindulási alapja: vagy feltétel nélkül alávetem magam, vagy tudatosan megtagadom. Ha szembehelyezkedem vele, akkor vállalom mindazt, ami ezzel jár, illetve ami ebből következik - és ez általában kemény büntetés. Istennel szemben még kevésbé van helye latolgatásnak. A döntés következményei mindkét esetben előre láthatóak: részesülök-e Isten áldásában, vagy sem? Lehet létezni az Isten áldása nélkül, de vajon az élet-e? Érhetünk-e el bármilyen eredményt Hogyan viselkedik egy személy vagy egy közösség, amikor baj éri? Milyen reakciói vannak veszélyek, sorscsapások vagy összeomlás idején? A bajban való viselkedésünk elárulja, kik vagyunk. Hitelesebb képet fest rólunk, mint amit nagy műgonddal mi készítünk önmagunkról, mert szeretnénk, ha környezetünk ilyennek fogadna el. Ám nemcsak ezért fontos kérdés ez, hanem azért is, mert viselkedésünk magában rejti a csapdában rekedés vagy a kiszabadulás lehetőségét. Lehet olyan önsorsrontó módon reagálni, hogy saját magunk miatt süllyedünk még mélyebbre. De lehet úgy is fogadni a minket ért bajt vagy csapást, hogy már az első riadalmunk a kiszabadulás lehetőségét készíti elő. Az év első vasárnapjának igéje magával ragadó, pozitív példát rajzol elénk: mi a titka annak, hogy a bajból megerősödve emelkedjünk ki. Ézsaiás könyve ebben a szakaszban egy panaszzsoltárt jegyez föl. A konkrét helyzet, amely a panaszt és jajkiáltást okozza, Jeruzsálem elfoglalása a babiloni fogság előtt. Ezt a csapást Izrael népe Isten jogos büntetéseként élte meg. Az egész közösség életveszélyes összeomlásként értékelte az eseményt, amelyre később is mélységes gyásszal emlékezett. Mit tesz Isten népe ebben a súlyos helyzetben, amely érzelmi-erkölcsi összeomlást és a jövő darabokra törését is jelenti? Hitvallást tesz - reális helyzetértékelést ad majd jelen időbe helyezi a történelmet. Kicsoda az Isten? Milyennek ismerjük? Milyennek mutatta magát? Olyan jelzőtömeg szerepel az igében ennek a kérdésnek válaszaként, hogy alig győzzük leírni. Isten hűséges. Dicsérendő tetteket hajt végre. Jótéteményei vannak. Irgalmas és szaba-ÚJÉV - 5MÓZ 28,1-3.8-9 dító. Megváltó. Szeretetet és könyörülhet mutat. Felkarolja és hordozza népét. Sajátjának tekinti, megszánja őket. Ezt a hitvallást lehet sok-sok történet, múltbeli esemény alapján megfogalmazni. Mert a hitvallás mindig következmény. Válasz. A hitvallás kikristályosodik. Megtanulhatjuk a kereszténység hitvallásait. Megismerhetjük szűkebb, evangélikus közösségünk hitvallásait, tanulmányozhatjuk őket. De van saját hitvallásunk is. Tudjuk, hogy mi magunk kinek, milyennek ismerjük Istent. Nagy szükségünk van mindegyikre. Mert baj és veszély esetén ez az a talpalatnyi szilárd talaj, ahol megvethetjük a lábunkat. Pont elég ahhoz, hogy amikor biztos pontok süllyednek el körülöttünk, velük ne süllyedjünk mi is. Mi a reális helyzet? Ha Isten népe visszatekint a múltba, megdöbbentő dolgot lát: Isten olyan közel jött övéihez, hogy a történelem a vele való találkozások története lett. Engedte magát közvetítő nélkül megtapasztalni. A múlt csupa istentapasztalat. Lenne ennek a közvetlenségnek egy törvényszerű, elengedhetetlen velejárója. Ez pedig a kölcsönösség. Amely a követésben és Isten magasztalásában ölthetne testet. Isten népének válasza azonban természetellenes és érthetetlen. Engedetlenek voltak, és megsértették Isten szent lelkét. Vagyis nem egyszerűen a jóságát, hanem a szentségét. Emiatt látják most Istent olyannak, aki büntet. Akinek eddig megtapasztalt jóságát csak egymásra halmozott jelzők tömegével tudták kifejezni, annak jelenbeli arcát egyetlen szó jellemzi: ellenséges. Ellenségükké vált. Rettenetes tapasztalat. Az ember olyan, mint a kisgyerek. Saját világának ő maga a közepe, és azt gondolja, őt természetesen mindenki szereti, segíti, dédelgeti és a javát akarja. Megrendítő tapasztalat, ha emberektől mindennek az ellenkezőjét kapjuk. Irigységet, rosszakaratot, háttérbe szorítást. Úgy érezzük, egész eddigi, biztonságos világunk megrendült. Vannak, akik fel se tudják dolgozni ezt a fajta csalódást. Ám ennél sokkal szörnyűbb azt átélni, hogy Isten nem feltétlen elfogadó, oltalmazó, dédelgető Atyánk, hanem hagyja, hogy történjenek velünk szörnyű dolgok is. Ilyenkor kihűl a világ az ember körül. De nem csak kívül, belül is. Elfogy a levegő, és minden ellenünk fordul. Az emberek meg pillanatok alatt eltűnnek mellőlünk. Mintha sose mutattak volna barátságot. Egyedül maradunk. Mi segíthet ebben a megrendítő tapasztalásban? Bizonyosan támasz a hitvallás, az a talpalatnyi biztos pont. Csakhogy a korrekt, letisztult mondatok nem igazán melegítenek, ha jeges tér vesz körül. A hitvallás csak az elsüllyedésemet akadályozza meg. De több kell. Érzelemre és mozgásra van szükségem. Megelevenedik a történelem. Jelen időbe kerül minden történés, amelynek alapján Isten népe megfogalmazta hitvallását. Mindazok az események, amelyekből leszűrhették: Isten hűséges és jó, rendíthetetlenül népe adható - amelyek nincsenek harmóniában sem egymással, sem semmiféle békés jövőképpel. Az egység nem a dolgok egységesítését jelenti, hanem az egy középpontban kiengesztelődő eltéréseket. Az egységesítés a köznapokban általában csökkentést jelent: egy még minden résztvevő számára elfogadható közös szint megtartását. Ennek sok-sok érték áldozatául eshet. Nem a legnagyobb közös osztó a cél, hanem a legkisebb közös többszörös. Minden emberi megoldási kísérlet töredékes, ezért teljes megoldást - minden törekvésünk ellenére - igazából nem hozhat. A megoldás Krisztusban, csak és kizárólag benne történhet meg. Pontosabban benne már régen megtörtént, a golgotái kereszten, nekünk csak a tényt kell elfogadni és eszerint élni. Vannak megfogalmazott terveink az Úr 2010. esztendejére. Ez természetes és szükséges is, egyéni és közösségi szinten egyaránt. De mit szeretnénk változtatni a Krisztushoz fűződő kapcsolatunkban? Erre nincs sablon. Mindenkinek saját magának kell rá felelnie. A feleletért pedig egykor majd számadással tartozunk valamennyien. ■ Dr. Lackner Pál Imádkozzunk! Megint elindultunk a te nevedben, Urunk, egy új esztendőben. Parancsolatod követnénk, de ehhez nem nélkülözhetjük támogatásod és áldásod. Erősítsd hitünket, növeld tenni akarásunkat, erősítsd törvénytiszteletünket. Építs élő és tudatos közösséget belőlünk. Hallgass meg minket, amikor irgalmadért esdeklünk hozzád, aki az Atyával és a Szentlélekkel egy Isten vagy, és élsz és uralkodói örökkön-öröké. Ámen. A VASÁRNAP IGÉJE mellett áll. Kiszabadítja minden szorult helyzetéből. Hol van? Hol van? Hol van? - kérdezi háromszor is igénk, a múltból a jelenbe szólítva Istent. Hol van, aki a szolgaságból, a tengerből szabadított ki? Hol van, aki mindig a megfelelő, módon lépett közbe, hogy megmeneküljek? Aki olyan tökéletesen cselekedett, hogy a száraz tengerfenéken nem átbotorkáltunk nagy nehezen, hanem szinte repültünk, meg se botlottunk (13. v.). Amikor meg szárazra értünk, olyan biztonságot teremtett bennünk és körülöttünk, hogy megpihentünk, mint mikor este a jószág pihenni tér a völgybe (14. v.J. Ez nem szerencse, nem véletlen! Ez felismerhetően annak a keze, aki irgalmas és nagyon hűséges (7b v.). Őt hívom elő a tegnapból, mert ismerem. Ezért most is őbelé fogok kapaszkodni, és nem hagyom abba a könyörgést, amíg újra olyannak nem mutatja magát, amilyen valójában. Olyan szabadítónak, hogy csak egymásra halmozott jelzőtömeggel tudom leírni. Őt fogom megszólítani a bajban és a bizonytalanságban, ezekkel a szavakkal: Istenem, aki Jézus Krisztusban közvetlen közelembe léptél, és megmutattad igazi arcodat, maradj számomra szerető Atya, erős Szabadító. Emelj ki abból a mélységből, amelybe süllyedek. Szabadíts ki abból a veszélyből, amely minden sarkon leselkedik rám. Hiszen bizonyítottad: önmagádnál is jobban szeretsz. Légy hát számomra élet és igazság. Ámen. ■ Szabóné Mátrai Marianna
