Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-20 / 38. szám
8 -m 2009. szeptember 20. PANORÁMA Evangélikus Élet Evangélikus presbiterek országos Folytatás az 1. oldalról Fúvósaink az egész nap folyamán szolgáltak zenei aláfestéssel, többnyire az Evangélikus Kántorképző Intézet igazgatója, Bence Gábor vezényelte közös éneklésekhez. Az ország mintegy háromszáz településéről érkezők már a találkozó helyszínéhez közelítve megtapasztalhatták a házigazda pestszentlőrinci-pestszentimrei gyülekezet önkénteseinek mindenre kiterjedő figyelmességét, hiszen az autósokat jól látható plakátok navigálták a modern, majd minden szempontból ideális feltételeket biztosító létesítményhez. Kákay István Dezső, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodájának igazgatója maga is a vendéglátó gyülekezet presbitereként köszöntötte az egybegyűlteket, és látta el mintegy hét órán át a korántsem csupán a pódiumra lépők fel- és lekonferálásában kimerülő „színpadmesteri” feladatokat. Igaz, Győri Gábor esperes és helyi lelkésztársai vezetésével nagyszerű csapat segítette a találkozó zavartalan lebonyolítását. A narancssárga pólót viselő rendezőknek egyedül talán a két nagyméretű vászonra vetített álló- és mozgóképek érvényesülését lehetővé tévő optimális fényviszonyokat nem sikerült „beállítaniuk” az üvegtetővel is büszkélkedő sportcsarnokban... A találkozót és résztvevőit köszöntötte dr. Mester László, a kerület polgármestere, valamint Nánási József, a pestszentlőrinci anyagyülekezet, illetve Szabó József, a pestszentimrei leánygyülekezet felügyelője is. A már említett püspöki nyitóáhítat nem csak tartalmában volt szokatlanul provokatív; Gáncs Péter azonnal eldöntendő kérdéseket intézett a presbiteri közösséghez, melynek tagjai a regisztráláskor kézhez kapott -népmozgalmi adataival szembesített: nemcsak a keresztelések, a konfirmációk és a házasságkötések száma csökkent drasztikusan, de napjainkban még az elhunyt hozzátartozóik számára egyházi temetést igénylők is lényegesen kevesebben vannak, mint voltak 1990-ben. A jó hír, amely miatt e gyászos helyzet ellenére is bizakodva tekinthetünk a jövőbe, az, hogy hívő emberekként pontosan tudhatjuk, mi-Prőhle Gergely országos felügyelő hez, pontosabban Kihez kell igazodnunk. Isten előtt is felelősséget vállaló, tudatos és jogkövető állampolgárokként emberközelben kell lennünk, láthatóvá kell válnunk a társadalom számára, és - ahogyan célkitűzésként az Élő kövek egyháza - az evangélikus megújulás stratégiája is megfogalmazza - egyházunknak a gyülekezetek szolidáris közösségévé kell válnia. „A Szentlélek várásával egyidejűleg ideje felvonnunk a vitorlákat!” - biztatta cselekvésre presbiter testvéreit Prőhle Gergely. A jó presbiter holtig tanul A spirituális megújulás szükségességén és a gazdálkodási-szervezési fegyelem szigorúbb érvényesítésén túl a gyülekezet- és egyházépítéshez Sárga, kék - igen, nem narancssárga előlappal és kék hátlappal nyomott - mappájuk megfelelő oldalának felmutatásával válaszolhattak igennel vagy nemmel... Vitorlát fel! Hogy az a helyzet, amelyben lelkészeinknek és presbitereinknek helyt kell(ene) ma állniuk, „nem túl rózsás” azzal egyházunk országos felügyelője szembesítette szolgatársait. Prőhle Gergely (kelenföldi presbiter) Honnan hová, evangélikus egyház? című, kivonatosan már az Evangélikus Elet szeptember 6-ai számában vázolt nagy ívű előadásának néhány „tétele” - miként az ebédszünetben elcsípett véleményekből kitűnt - többekre szinte sokkolóan hatott. Pedig az előadó csupán az elmúlt húsz év képzett, tudatos presbiterekre van szükség. Ezért az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) bibliaiskolája, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folyó akkreditált pedagógus-továbbképzés és a D. Szebik Imre nyugalmazott püspök által elindított gyülekezetimunkatárs-képzés mellett egy új felnőttképzési forma bevezetésének lehetőségét is e találkozón vizsgálták meg és véleményezték a megjelentek. Tervezetét dr. Fabiny Tibor tanszékvezető egyetemi tanár, a Budai Egyházmegye - az EPOT előkészítésében is aktívan részt vett - felügyelője dolgozta ki; a dokumentum főbb pontjait - távollétében - Győri Gábor ismertette. Az akár már 2010 őszétől beindítható képzés alapozó részében az O-és Újszövetség könyveiben mélyülnének el a hallgatók, valamint egyház- és gyülekezetismereti óráik lennének. A második év tematikájában olyan „tantárgyak” szerepelnének, mint a Biblia olvasása és értelmezése; egyháztörténet és hitvallások; ökumenika; liturgika; valamint gyülekezetépítés és misszió. A koncepció kidolgozója nem titkoltan a református testvéregyházban már évek óta működő presbiteri szövetség modelljét is szem előtt tartotta. „Isten megtérést és teljes odaszánást vár tőlünk - hangsúlyozta a vetített képes tájékoztató végén Győri Gábor -, azt, hogy valóban felkészülten végezzük presbiteri szolgálatunkat.” Kérdések tengerében Prőhle Gergely délelőtti előadása, valamint a presbiterképzés tervezetét ismertető tájékoztató után egyegy fórumbeszélgetés volt hivatva górcső alá venni a főbb kérdéseket. E „kerekasztal-beszélgetések” nem kárhoztatták passzivitásra a hallgatóságot, a küzdőtéren és a lelátókon- egyházkerületenként - helyet foglalók sms-ben feltett kérdéseikkel, megjegyzéseikkel maguk is alakíthatták a pódiumon folyó polémiát. A beszélgetéseket moderáló Radosné Lengyel Anna délelőtt Győrfi Károly vegyészmérnököt, az óbudai gyülekezet felügyelőjét, dr. Fábri György szociológust, dr. Varga Gyöngyi teológust, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docensét és Prőhle Gergelyt ütköztette a kérdésekkel. A délutáni „panel” még népesebb volt: Varga Gyöngyi mellett Hallgatóné Hajnal Judit, a győri Pélerfy Sándor Oktatási Központ igazgatója, Sárbogárdról Bojtos Attila nem lelkészi egyházi munkás, D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, Pálmai István és Garádi Péter, a paksi, illetve a budaörsi gyülekezet felügyelője, továbbá Végh Szabolcs balatonszárszói presbiter, az ottani Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon igazgatója fejtette ki véleményét a témáról, és próbálta megválaszolni a nagy számban érkező kérdéseket. Bár a helyszínen arra sem volt esély, hogy a - lapunk e számának 13. oldalán hiánytalanul közölt - kérdések mindegyike elhangozzék, a Déli Egyházkerület felügyelőjeként mindkét témakörben jártas vitavezető jó érzékkel emelte ki a leginkább tárgyhoz illő felvetéseket. A tárgyalt kérdések többsége a presbiterség fogalmára, a presbiterekkel szemben támasztott „követelményekre” (megtérés mint a tisztségvállalás feltétele, magától értődő részvétel az istentiszteleti alkalmon stb.), a presbiterek feladataira és - ezzel összefüggésben - a lelkész és a presbitérium közötti feladatmegosztásra vonatkozott. A presbiter Krisztus követeként él és dolgozik, az evangélium titkát képviseli. Folyamatos kapcsolatban áll Jézussal, és engedi, hogy rajta keresztül a Szentlélek munkálkodjon. Fontos - egészítette ki Varga Gyöngyi és Győrfi Károly szavait Fábri György -, hogy a hívő keresztény életnek külső, a közösség által is jól látható jelei legyenek, mert az egyház társadalmi megítélését és presztízsét (szakszóval élve: bizalmi indexét) csak így lehet növelni. Hogy a gyakorlatban ez mit jelent, arról megoszlottak a vélemények. A megszólalók közül többen is úgy fogalmaztak, hogy a presbiterek elsődleges feladata a gyülekezet anyagi bázisának megteremtése és a lelkész tehermentesítése az adminiszt-Bence Gábor a gyülekezetre fülel... Balról jobbra: Radosné Lengyel Anna, Győrfi Károly, Varga Gyöngyi, Fábri György és Prőhle Gergely Bat, ' 1 ^^BkV
