Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-20 / 38. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2009. szeptember 20. » 9 találkozója -2009. szeptember 12. Monológ a margón (Kanczler Klára monori presbiter) Csodálatos volt ennyi emberrel együtt imádkozni! És hogy a délutáni játékos meglepetésben pont Mára/ (Nick Vujicic szerb származású ausztrál fiatalember végtagok nélkül született, de így is teljes értékű életet él-a szerk.) néztünk meg egy kisfilmet... Néhány nappal ezelőtt- amikor elesettségemben a „Ne félj, mert megváltottalak” (Ézs 43,1) ige kapcsán keresgéltem az interneten- bukkantam rá a történetére. Akkor is és most is nagy hatással volt rám. Van kezem és lábam, van egy nagyszerű családom - ha ő fel tudott állni... Régebben szerettem volna képviselő lenni a lakóhelyemen, és csalódott voltam, amiért nem sikerült. Amikor felkértek arra, hogy presbiter legyek, akkor döbbentem rá: mi lehetne nagyobb-megtisztelőbb dolog annál, mint Istent képviselni!? Időnként túlságosan türelmetlen vagyok, és azt szeretném, ha munkánk gyümölcsei most azonnal beérnének. Máskor elbizonytalanodom, hogy vajon jól végzem-e a feladatomat, de ilyenkor mindig kapok valamiféle megerősítést - egy igét vagy néhány kedves mondatot -, ami átlendít a holtponton. Mert igenis csinálni kell! A találkozón sok szó esett arról, hogy mi a lelkészek és mi a presbiterek feladata. Bevallom, amikor azt mondták, hogy a presbiterek többet tehetnének, először kicsit sértve éreztem magam, mert úgy érzem, elég sokat dolgozom a gyülekezetemért. Aztán belegondoltam, milyen különbözőek az egyházközségeink. Van, ahol „elég", ha a presbiterek lelki szolgálatokat látnak el, mert van más, aki tud segíteni, mondjuk, a festésben-mázolásban. De van olyan is, ahol a presbitereknek - a lelkészükkel együtt - igenis meg kell küzdeniük a mindennapokkal, és szinte minden feladatot ők kell, hogy elvégezzenek. Természetesen a lelki szolgálat segítése lenne az elsődleges „megbízatásuk” - de ha épp arra van szükség, akkor egy presbiter is nyugodtan söprögethet. A sok probléma hallatán kicsit megriadtam, de mivel gyermekevangélizációval foglalkozom - Isten ezt a feladatot helyezte a szívemre -, erőteljesen bízom benne, hogy ha meghallgatjuk az Úr szavát, és igenis megtartjuk azt, hogy „engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” (Mk 10,14), akkor nem fogunk elveszni. Az együttes kereszthordozás a legfontosabb. Ne várjuk azt, hogy minden csodálatos legyen, hiszen az Úr Jézus is nagyon sokat szenvedett. Ha tetszik, ha nem, nekünk is vinni kell a keresztet. ■ Lejegyezte: V. J. ratív, jogi, pénzügyi-gazdálkodási feladatok alól, míg például Garádi Péter amellett foglalt állást, hogy a korábban felsorolt teendőket a presbiteri tisztséget nem viselő gyülekezeti tagoknak kell elvégezniük, a presmegőrzéséhez - a legkülönfélébb témákban összesen több mint száz kérdést, üzenetet, hozzászólást fogalmaztak meg „nyilvánosan” is a találkozó résztvevői. Bár véleményük bővebb kifejtésére nem volt lehetőlepő”? Nos, ha a presbiter saját - nevére szóló - példányáért minden héten kész a gyülekezet központi címére „zarándokolni” nagy valószínűséggel folyamatosabban látogatja majd az istentiszteleti alkalmakat, folyamatoBalról jobbra: Radosné Lengyel Anna, Bojtos Attila, Garádi Péter, Hallgatóné Hajnal Judit, D. Szebik Imre, Végh Szabolcs, Varga Gyöngyi és Pálmai István bitereknek pedig egyértelműen az evangélium terjesztésében kell aktív szerepet betölteniük, és a lelkész spirituális szolgálataiból kell részt vállalniuk. A véleménykülönbségek a presbiterképzésre vonatkozó kérdésekben, illetve válaszokban is megmutatkoztak. Többen nehezményezték, hogy a tervezett képzésben nincs olyan blokk, amelyben gazdasági-pénzügyi ismeretekkel vérteznék fel a hallgatókat, s hogy a tanrend egyébiránt csaknem megegyezik az EKE bibliaiskolájának tanrendjével. Mások azt kérdőjelezték meg, hogy a presbiterek képzésének „központosított” formában kellene történnie. Hogyan viszonyuljon a gyülekezet a lelkész válásához; hogyan alakul a hittanpénzek ügye; nem visszalépés-e az új liturgia, és rá lehet-e erőltetni a gyülekezetekre; költségvetésének hány százalékát költi misszióra az egyház; versenytársak-e a kisegyházak; milyen segítséget kapnak a lelkészek saját lelki egészségük ségük, néhány igen-nemmel megválaszolható kérdésben azért - a szavazólapként is funkcionáló mappák magasba emelésével - érzékeltetni tudták, hogy körükben merre billen a mérleg nyelve. Példaképei a nyájnak Az útra bocsátó elnök-püspöki áldás előtt hetilapunk szerkesztőinek játékos meglepetését ígérte a program. A Zákeus Médiacentrum négy évvel ezelőtti, az EvÉlet-napra készített rövid klipjének levetítése után Boda Zsuzsa szerkesztőségvezető elsőként a Luther Kiadó igazgatóját szólította a pódiumra. Kendek K. Péter igen vonzó, ám némiképp valóban meglepő előfizetési ajánlattal rukkolt elő: lapunk árából jelentős árkedvezményre számíthatnak mindazok, akik presbitertársaikkal egyetemben úgy döntenek, hogy 2010-től együtt, egy címre rendelik meg az Evangélikus Életet. (Ez irányú szándékukat a presbitériumok november 30-ig jelezhetik kiadónknak.) S hogy mi ebben a „megsan szoros kapcsolatban marad lelkészével, presbitertársaival is... Lapunk törekvésével összhangban T Pintér Károly főszerkesztő két, a személyes, illetve a kollektív bizonyságtétel fontosságát hangsúlyozó rövidfilmmel kívánta „felrázni” az ekkor már több mint két órája egy helyben ülő gyülekezetét, majd egy közösen énekelhető hitvallás megszólaltatásához kérte a presbiterek és a jelen lévő muzsikusok segítségét. Az előzetes próbalehetőség híján igencsak kockázatos vállalkozás sikerében a legfőbb érdem Bence Gábor karnagyé, nem utolsósorban pedig az „Adjátok régi hitem, mert csak az jó nekem” refrénű spirituálé kottájával aznap reggel megismerkedő fúvósoké. A „jam sessionbe” torkollt igazi öröméneklésbe-zenélésbe - mások mellett - Győri Gábor, Győri János Sámuel és Prőhle Gergely is bekapcsolódott, így a finálé némiképp feledtetni tudta, hogy a fényviszonyok miatt a videoklipek viszont nemigen tudtak „érvényesülni” a vásznon. (T. Pintér Károly nem véletlenül hívta fel a figyelmet egyházunk internetes portáljára: a http://www.evangelikus.hu/aktua- Iis/maradjanak-velunk-2013-azevangelikus-elet-jatekra-buzditotta-a-resztvevoket/ címen most azok az internet-hozzáféréssel rendelkezők is megtekinthetik az EvÉlet-óra filmanyagát, akik a helyszínen sem láthatták...) „Adjátok régi (ősi) hitem...” - énekelték a pódiumon is az élő hitre jutás elementáris élményéből újra és újra erőt meríteni vágyó presbiterek és lelkészek Útravalóul Ittzés János, egyházunk elnök-püspöke Péter első leveléből a presbiterek és ifjak intését (íPt 5,1-4) helyezte a gyülekezet szívére: „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját” ■ Vitális Judit
