Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-08 / 45. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2009. november 8. »► 7 ... és az Ordass Lajos-díjat A délutáni reformációi istentisztelet keretében adták át az országos presbitérium által két évvel ezelőtt alapított Ordass Lajos-díjat. Az idei kitüntetett Pósfay György Genfben élő nyugalmazott evangélikus lelkész. A vonatkozó szabályrendelet szerint a díj „annak a felszentelt (aktív vagy nyugalomba vonult), feddhetetlen életű, magyar vagy külföldi lelkésznek adható, aki a magyar evangélikusságért sokat tett”. Pósfay György az evangélikus egyház elnökségétől, Ittzés János elnök-püspöktől és Prőhle Gergely országos felügyelőtől vehette át az elismerést a Deák téri evangélikus templomban. A kitüntetett munkásságát Boleratzky Lóránd méltatta. BOLERATZKY LÓRÁND LAUDÁCIÓJA AZ ORDASS-DÍJ ÁTADÁSAKOR Nem túl könnyű a dr. Pósfay György Ordass-díjjal kapcsolatos laudációjára vonatkozó kérelemnek eleget tenni, mert világtávlatok közt zajló életpályája eseményekben annyira gazdag, hogy részletes ismertetése meghaladja ennek a felszólalásnak a kereteit. Egy biztos: egész életének fontosabb történései Ordass Lajoshoz fűződnek. (...) Pósfay György (régi nevén Posch) Budapesten 1921. június 18-án született. Mintha megérezte volna, hogy életében milyen nagy szüksége lesz a széles körű nyelvtudásra, már fiatalon elsajátította a német nyelvet, sőt angolul és franciául is tanult. (...) 1939-ben beiratkozott a soproni evangélikus teológiára. Itt szoros kapcsolatba került Sólyom Jenő professzorral, aki egyben cserkészcsapatának parancsnoka is volt. A Tahiban és Gyenesdiáson tartott egyházi konferenciák nagy hatással voltak rá. 1943-ban Raffay Sándor püspök avatta lelkésszé, miután szigorlatain minden tárgyból kitűnő eredményt ért el. Ordass Lajos prédikációját először nagypénteken hallotta, és északi stílusa különös hatással volt rá. Első beosztását Benkóczi Dániel szegedi esperes-lelkész mellé kapta, akitől igen sokat tanult. Az ostromot a fővárosban élte túl, ahol igyekezett megóvni a leánygimnáziumot a városházi tűzvésztől, majd a fasori gyülekezetben végezte széles körű szolgálatát, elsősorban sok temetést. 1946 nyarán Ordass püspök neki és Leskó Bélának svédországi ösztöndíjat ajánlott fel, melyet örömmel fogadtak el annál is inkább, mert akkor svédül tanultak. 1946 novemberében sikerült Lundba kijutniuk, ahol Vájta Vilmos vette őket pártfogásába. Az ösztöndíjas fiúk - akiket csak „Ordass-fiúknak” hívtak - a Lutheránus Világszövetség megalakulásánál a magyar egyházi életről készült nagyszerű kiállítással nyújtottak jelentős támogatást. Pósfay György 1948 tavaszán került az Egyesült Államokba, ahol végiglátogatta a magyar gyülekezeteket, majd egy évet Svédországban töltött. 1948 nyarán az Egyházak Világtanácsa megalakulásánál - ahová a püspököt nem engedték ki - fontos szerepet játszottak az „Ordass-fiúk” 1949 őszétől 1952-ig a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyház lelkészeként szolgált. Paul Empie ajánlatára Venezuelába került, ahol igen nehéz körülmények között megszervezte a magyar evangélikusok lelki szolgálatát; 1957-ben került sor a caracasi nagytemplom felavatására. A magyarok ielkigondozását Kolumbiában, Ecuadorban, Peruban és Chilében is ellátta. A venezuelai magyar gyülekezet felkérésére a forradalom kitörése után Bécsbe utazott, ahonnan egy segélyszállítmánnyal Magyarországra is eljutott, és Ordass püspökkel is találkozott. Fontos szerepet játszott mintegy ezer magyar menekültnek Venezuelában történő letelepedésénél is. 1959-ben feleségül vette Bruckner Győző miskolci jogakadémiai dékán unokáját, aki az egyházi munka végzésénél is jelentős segítséget jelentett számára. 1957-ben a Lutheránus Világszövetség minneapolisi nagygyűlésén újra találkozott Ordass püspökkel. Elvitte a püspököt Michelfelder főtitkár sírjához. (...) 1965-ben dogmatikából szerzett licenciátust The Whole Christian Church on Earth - A földön élő egész keresztény egyház - című dolgozatával. (...) A clevelandi Western Reserve University bölcsészeti karán történelemből „mester” tudományos fokozatot szerzett. A Lutheránus Világszövetség latinamerikai referenseként évente kétszer látogatta meg az egyházi központokat és teológiai fakultásokat Mexikótól Tűzföldig. (...) Hat évig végezte ezt a munkát, 1986-ban ment nyugdíjba. 1991-ben teológiai doktor lett. 1986-ban Terray Lászlótól átvette az Európai Rádiómisszió magyar nyelvű adásainak felelősségét; huszonöt éven keresztül pedig a genfi és lausanne-i magyarok lelkigondozását végezte. 1978. augusztus 19-én az Ordass családnál tartott megemlékezésen Pósfay György is kifejezte részvétét a családnak. (...) Egyházi szabályzatunk szerint az Ordass Lajos-díjat, egyházunk egyetlen magas kitüntetését az nyerheti el, aki „kiemelkedően sokat tett a magyar evangélikus egyházért”. Úgy gondolom, hogy dr. Pósfay György lelkész úr szinte az egész világra kiterjedő egyházi, de egyben nemzeti szolgálatával igen méltó erre a magas kitüntetésre annál is inkább, mert igen nehéz időkben végezte munkáját: akkor, amikor az egyház szinte hermetikusan el volt zárva a Nyugattól, így az ő tevékenysége különösképpen felértékelődött. De külföldi szolgálata alatt a magyarországi evangélikusságról sem feledkezett meg. Hatalmas irodalmi munkásságán keresztül megvilágította számunkra a hozzá nem férhető eseményeket, ezenfelül pedig sokszor részt vett magyar egyházi rendezvényeken, és ott előadásokat is tartott. (...) Pósfay György élete igazi magvetés, magvetéssé tette szívét, gondolatait, álmait. Eddig járatlan utakon szolgálta egyházát és nemzetét. Az tekinthető eddigi munkája igazi diadalának, hogy engedte munkálkodni Isten Szent Lelkét. Egyháza most megkésve mond neki mindezért köszönetét. Ennek a késedelemnek egyedül csak az az oka, hogy maga a kitüntetés sem régi. Pósfay György élete ma is felemelő kéz, amely állandóan Krisztus ragyogó arcára mutat, de egyúttal mindazokra a hitvallókra is, akik valóban a világosság emberei, akik előttünk jártak. írásunk az elhangzott laudáció szerkesztett, rövidített változata. Az országos presbitérium 2007-ben Prónay Sándor-díjat, illetve emlékplakettet is alapított. A hivatalos megfogalmazás szerint ezt „azok a magyar és külföldi, világi személyek kaphatják, akik kiemelkedő szellemi vagy anyagi támogatással állnak a Magyarországi Evangélikus Egyház mellett” 2009-ben a plakettet a döntéshozók Bartosné Stiasny Évának, Sztehlo Gábor egykori munkatársának ítélték oda. A díjazott az elismerést Prőhle Gergely országos felügyelőtől vehette át a Deák téri evangélikus templomban tartott reformációi istentiszteleten. • ♦ Ünnepség az emlékparkban Reformációi megemlékezést tartottak október 31-én, szombaton délután Budapesten, a Reformációi emlékparkban. (A parkot tavaly pünkösd hétfőjén nyitották meg, dísze a reformáció négy alapgondolatára emlékeztető, négy oszlopból álló emlékmű.) A fasori evangélikus templom előtt, a Városligeti fasor és a Bajza utca sarkán a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) szervezésében ezzel az eseménnyel ért véget az Október a reformáció hónapja 2009 nevű rendezvénysorozat. D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspöknek, a MEÖT elnökének nyitóáhítata után Tőkéczki László, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka szólt az egybegyűltekhez. A megemlékezés liturgiájában részt vett Mészáros Kálmán baptista egyházelnök és Csernák htjai adtak, valamint közreműködött az Üdvhadsereg fúvószenekara is. A forgalmas pesti utca sötétjében, a csípős őszi estében az ünneplő gyülekezet éneke, imádsága, az ünnep szónokainak kihangosított beszéde, kis fáklyák fénye és a reflektorok által megvilágított esemény vonta magára a járókelők figyelmét. Október 31-én világszerte arra emlékeznek, hogy Luther Márton német Ágoston-rendi szerzetes, a reformáció elindítója 1517-ben ezen a napon tűzte ki az egyház megreformálását célzó kilencvenöt tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. „Erős vár a mi Istenünk” - a református, evangélikus, baptista és metodista egyházak képviselői ebben a közös hitben mondtak áldást Luther és Kálvin szellemi, hitbeli örökségének mai követőire. ván metodista szuperintendens is. Kulturális műsort a Baptista Teológiai Akadémia, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium és a Julianna Református Általános Iskola diák-Részt vett az eseményen Indonézia magyarországi nagykövete, Mangasi Sihombing is, aki evangélikus hitét hazánkban is gyakorolja. ■ K. D. Kálvin-emlékérmét bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank Ezüst emlékérmét bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) október 29-én Kálvin János születésének ötszázadik évfordulója alkalmából. Az ötezer forint névértékű érmét a Debreceni Református Kollégium oratóriumában mutatták be. Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a bemutatón Kálvin János gazdasági és pénzügyi tevékenységét méltatta. Szavai szerint ez a világ nem volt idegen a reformátortól, aki szociális érzékenységét is beleszőtte gazdasági tevékenységébe. Kálvin szorgalmazására vezették be ugyanis a legelesettebbeknek nyújtott kamatmentes hiteleket Genf városában. Az érme ünnepélyes kibocsátásán részt vett Király Júlia, az MNB alelnöke is. A 925 ezrelék finomságú, 31,46 gramm súlyú és 38,61 milliméter átmérőjű tömör ezüst érméből tizenkétezer darabot bocsátott ki a nemzeti bank. Az érme előlapján az értékjelzés, a Magyar Köztársaság felirat, a verdejegy és a kibocsátás éve mellett a református kollégium szószéktartóján látható Krisztus-monogram szerepel. Hátlapján (Hans Holbein festménye alapján) Kálvin János portréja látható születésének és halálának évszámaival, valamint a Soli Deo Gloria (egyedül Istené a dicsőség) felirat. A portré Csikai Márta szobrászművész alkotása. Az emlékérme Debrecenben, a nagytemplomi református könyvesboltban, valamint Budapesten, az MNB látogatóközpontjában vásárolható meg. M MTI A hónap könyve - novemberben a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Ursula Koch: Rózsák a hóban Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 800 forint. http://bolt.lutheran.hu/ ♦ E-mail: kiado@lutheran.hu ♦ Nozsak a hóban Fax: 1/486-1229 ♦ 1085 Budapest, Üllői út 24.
