Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-20 / 38. szám
2 -m 2009- szeptember 20. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP - 1 TIM 6,6-11 A Krisztus-követők forintjai Oratio oecumenica Mennyei Atyánk, aki mindenható Úrként viseled gondját teremtett világodnak, kérünk, segíts, hogy neked tetsző módon imádkozzunk! Hadd zengjen téged magasztaló himnuszként még kérő szavunk is: hirdesse, hogy benned bízunk, és minden jót egyedül tőled várunk! Kérünk, taníts meg bölcsen mérlegelni a ránk bízott javakat és okosan gazdálkodni velük! Legyen szemünk meglátni a természet szépségét, kincseit, és taníts minket felelősen őrizni őket. Hadd csodálkozzunk rá anyagi javaink sokféleségére, és segíts bölcsen szolgálni velük önmagunk és egymás javát! Kérünk, taníts meg értékelni nem anyagi természetű javainkat. Életünk fordulópontjait, a különböző váratlan - akár kétségbeejtő - élethelyzeteket, egészségünket vagy éppen betegségünket, melyek rád hagyatkozásunkat erősítik. Hadd fogadjuk el tőled a körülöttünk élő embereket, mint akik jó és rossz természetükkel is formálják életünket. Hadd tudjuk az időt is ajándékodnak tekinteni és okosan beosztani. Kérünk, taníts felismerni az embe ri lélekben elrejtőző javakat - önmagunk lelki adottságait és másokét, a Krisztus ismeretében megadatott gazdagságot, a bűnbocsánat átélésének örömét. Tőled kapott gazdagságunk birtokában engedd, hogy felelősséget érezzünk a közösségeken kívül rekedtekért, a borúlátókért, az igaz értékeket felismerni még nem tudókért; azokért, akik könnyen megtéveszthetők és romlásba dönthetők; azokért, akik csak önmagukban mernek bízni és azokért, akik már önmagukban sem. A betegágy csendjében sóhajtozókért és a gyógyulást már nem remélőkért. A mindennapi kenyérért is esdve könyörgőkért és azokért, aki belefáradtak állástalanságuk és feleslegességérzésük kilátástalanságába. Segítsük azokat, akikről tudjuk, hogy roskadoznak életük terhe alatt, és azokat, akik azt némán, gyakran szégyenkezve viselik. A tőled kapott tisztánlátás gazdagságával könyörgünk mindazért, amire emberileg nincs vagy egészen kevés a befolyásunk. Őrizd meg világodat a pusztító természeti erőktől és az embereken átgázoló hatalomvágytól. Az igazat hamisnak mondóktól és a hazugságot dicséretesnek hirdetőktől. Óvd a szomszédos népeket és az egymás mellett élő nemzetiségeket az egymás ellen fordulástól! Gazdagíts egymás örömével, és fékezd az ártó indulatokat! Hadd dicsérjenek téged teremtett világod és benne néven szólított, tenyereden hordozott gyermekeid! Határokat és mértéket nem ismerő szereteteddel munkálkodj javunkon földi életünk folyamán, hogy egykor örök országodban is téged dicsőítsünk az Úr Jézus Krisztusért! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Ugyan mi hát az egész emberi nemzetség Szentlélek nélkül, hacsak nem a sátán birodalma, vagyis zavaros és sötét dolgok káosza.” M Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) A Timóteushoz írt levél későn keletkezett bibliai könyv. A kialakuló egyház irata. Alapszabályként, szervezési és működési szabályzatként, akár kereszténységünk gyónótükreként is kézbe vehetjük. Amiről ez a néhány vers szól, az felnőtt életünk lényegét érinti. Gyerekkorunk tárgyainak egészen más értékük van, mint felnőttkorban. Ha valaki kedvenc játékmedvémre árcédulát akarna tenni, árulásnak érezném. Felnőttként, gyerekkori hűségünket feledve, mégis mindenre árcédulát teszünk. Ma inkább, mint bármikor korábban. Az Egyházak Világtanácsának egy Kubában tartott értekezlete attól óv, hogy a globális kapitalizmusban a monoteizmust „money-teizmusra” (a money angol szó, jelentése pénz) váltsuk. Világméretektől egyéni életünkig jelen van ez a démonikus mértékű aprópénzre váltás. Környezet, köztulajdon, álmok, szépség, gondolatok, becsület pénzre váltására épül társadalmunk, a kádári konszolidáció óta biztosan. Aprópénzre váltott szabadság, majd a rendszerváltás óta a nagyobb pénzekért eladott közösségi álmok mindennapjait éljük. Lassan eljut ez a szellemiség az egész társadalomhoz, a „fent” levőktől a legkisebbekig. Igénk ettől a hiperrealista aprópénzre váltástól óvja a friss egyházat és tagjait. Ne adja el hivatása álmát a fiatal pályakezdő, a köz javát építeni akaró politikus; ne adja el lelkét a lelkipásztor. Versenyben vagyunk munkában, tanulásban, teljesítményben. Az ügyesebb marad a pályán, ember ► A reformáció egyik vigasztaló üzenete szólal meg a Mindenkoron áldom az én Uramat kezdetű énekben, Sztárai Mihály zsoltárparafrázisában: „Segítségül azért Istent hívjátok (...) Benne bízó emberek mind boldogok” (GyLK 697). Ünnepektől független egyházi alkalmakra is ajánlható ének. A 34. zsoltár „Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abimeleknél, aki elkergette, és ő elment” (íSám 21,14-16). A filiszteusoktól megmenekült Dávid öröme hangzik a zsoltárban, és annak bizonyossága, hogy „Isten megsegíti az övéit” A szorongatott élethelyzetben lévő ember számára mindig vigaszt jelenthet, ha Istenbe veti bizalmát. Az Istenhez forduló szüntelen könyörgés mellett szüntelen dicsőítésre biztat a zsoltár. A versben a személyes hang (egyes szám első személy) váltakozik a többi ember felé irányuló felszólítással. A nehéz helyzetéből megszabadult ember ígéretet tesz Istennek: „Mindenkoron áldom az én Uramat” A fogadalom, a szüntelen dicséret hátterében a megtapasztalt isteni gondviselés áll (3., 5., 6. vsz.): „Ha valamely nyavalyába én estem, / Az Úristent kiáltván megkerestem: / Feleletet azonnal tőle vettem, / És mindenből megszabadult én fejem”. A személyesen megélt segítség példa és intés lehet mindenki számára (4., 7., 8. vsz.): „Az Istenhez azért feltekintembernek vetélytársa. Ezzel a versenyfelfogással teljesítünk, ettől gazdagodunk egyénileg és közösségként is - szól a meghatározó világrend alapgondolata. Ezzel szemben: igazság, kegyesség, hit, szeretet, állhatatosság, szelídlelkűség - hangzik a Timóteushoz írt levél apostoli felszólítása. Az anyagiakkal való megelégedésről beszél, ha a létminimum biztosítva van. Nem saját korát és a környező világrendet értékeli. Isten embereinek ad alternatív értékeket, elszomorodva azon, hogy fájdalmat és csalódást okoztak maguknak azok, akik a keresztény közösség tagjaiként a gazdagodást életcéllá tették. A pénz szerelme soha nem állt meg az egyház határán. A Timóteushoz írt levél szavai sokszor süket fülekre találtak. Újra és újra önkritikára volt szükség a tévedések belátásához. A földi hatalma csúcsán lévő egyház visszaélései rendszeresen reformmozgalmakat hívtak életre. Mindenre árcímke ragasztható - végül a megváltásra is sikerült árat kalkulálni. A lutheri reformáció a búcsúcédulák ellen tiltakozva született meg. Félezer évvel később egy svájci üzleti hetilap már egészen máshogy emlékezik meg a reformáció másik ágának vezéregyéniségéről. Egy Kálvinról készült kép szerepel az újság címlapján ezzel a felirattal: „Aki gazdaggá tette Svájcot - 500 éve született Jean Calvin” Tanulságos Kálvin egy levelét elővenni, melyet egy, a reformációhoz csatlakozó ifjú párizsi bankár írt neki. Arra kereste a választ a fiatalemsenek, / Nyomorultak őhozzá siessenek" A vers utolsó harmadának kijelentő mondatai pedig a hit, az Istenbe vetett bizodalom földi és égi jutalmának bizonyosságáról szólnak: „Az Istentől azért ki oltalmat vár, / Utaiban mindenütt az nagy jól jár; / Igen nagy jó, azt bizonnyal tudjátok; / Szükségtekben ti így nem szűkölködtök, / Istennek javaival bővölködtök” A vers elején lévő személyes öröm („Igen vigad és örvend az én lelkem”; 2. vsz.) a végén általánossá, a hívők örömévé változik: „Benne bízó emberek mind boldogok” (7. vsz.). A zsoltárparaff ázisokat író Sztárai Mihály (t 1575) életpályáját már jól isbér, hogy szabad-e kamatra kölcsönt adnia. Kálvin igennel válaszolt - s ezzel valóban gazdaggá tette Svájcot -, ám korlátokat is állított. Ennek lényege a másik érdekének tekintetbe vétele. Akkor adjon kölcsönt kis kamatra, ha biztos benne, hogy akinek adja, az nagyobb hasznot szerez a kölcsönkapott pénzzel, mint amennyit a kölcsönadó visszakap majd tőle. A másik hasznát szem előtt tartva - ez a javaslat első szempontja. Érdekes bankrendszer lenne, ha ez a kálvini szempont határozná meg a világ kölcsöneit: a pénz és önmagunk szerelme helyett a másik ember szeretete. Keresztények számára ez nem meggondolandó tanács, hanem létalap. Csak a másokért élő egyháznak van létjogosultsága. Hegyen épült városként működjön gazdasági életében is, az ingyen kegyelem nagyvonalúságából táplálkozva. Ne engedjünk a kísértésnek, nehogy a legértékesebbek aprópénzzé pusztuljanak kezünkben! Gazdagságunk forrása Isten végtelen kegyelme, amely életre hívott minket, és a halálon túl is életet ad. Ez az a nézőpont, ahonnan életünket szemléljük. Nekünk olyan időben kell Krisztus tanúinak lennünk, amikor a pénz hatalma transzcendens magasságba tör. Virtuálisan önmagát sokasító erőként mára már megfoghatatlan hatalomnak számít. Mindent kifejezni és mindent értékelni akar. Saját körforgásába fogni mindent és mindenkit. Emberek között távolságot teremtve és növelve mérgezi kapcsolatainkat. Adósokká és hitelezőkké, merhetik olvasóink. (Bővebben lásd Keveházi László A kereszt igéjét hirdetni kezdtem című könyvét - Luther Kiadó, 2005) A 34. zsoltárt pályatársa, a református Szegedi Gergely is lefordította (Mikoron Dávid Saul előtt futna). Az öröm és a személyesség Sztárai szövegében nagyobb kifejezőerővel szólal meg. Összehasonlításként álljon itt a zsoltár kezdete Szegedi Gergely tolmácsolásában: „Irgalmas Isten örökké dicsérlek, / Soha eszemből téged ki nem vetiek, / Könyörgéssel, háladással tisztellek, / Oltalmazó Istenemnek ismerlek” Jól ismert Szenei Molnár Albert nyilatkozata: elődei közül a fenti két lelkész fordításait tar<H- r— 1------------------------1— =i=i=3=i ?—«J * • Min-den-ko-ro n ál-dom az é .n —in U t M- r —r a - mi it,-----1— Ki-tói vá-rom én mi Ott I—1--------------F= n-den c ----1--=4= >1 - ta l - rr a - mi it.-----1— i • • —J— Ben-ne ve-tem min-den bi-zo-dal - ír AJ-----------------------------------------------■' ' 9 a - m< it, w= > p 0 - J J- . r 0 J=---Min-den-ko-ron di - csé-rem mint U - ra - mat. 2. Igen vigad és örvend az én lelkem, Az Istennek segedelmét hogy kérem: Nyomorultak meghallják, azt örvendem, Vigadjanak Istenben, arra intem. 3. Ha valamely nyavalyába én estem, Az Úristent kiáltván megkerestem: Feleletet azonnal tőle vettem, És mindenből megszabadult én fejem. 4. Az Istenhez azért feltekintsenek, Nyomorultak őhozzá siessenek, Nyilván higgyék, hogy meg nem szégyenülnek, Csak énrólam erre példát végyenek! 5. Én, mikoron Istenhez kiáltottam, Az Istentől legott meghallgattattam, Őáltala hamar megszabadultam, Háborúságimban én megtartattam. KÖNYÖRGÉS ÉS DICSŐÍTÉS Mindenkoron áldom az én Uramat A VASÁRNAP IGÉJE nyomortanyán vergődőkké és extrém luxusfogyasztásba menekülőkké teszi az embereket. Földi mennyországot ígér, és kilátástalan csődbe taszít. Állandó vágyat ébresztve lopja el időnket, erőnket és szabadságunkat. Kálvin intését elfogadva pedig szigorúan olyan eszközként kellene rá tekintenünk, amely a felebarát szolgálatát teszi lehetővé. így visszaválthatóvá válik aprópénzünk nagy dolgokra, örök értékekre. Egy éve sokan beledobtuk már semmit sem érő egy-két forintosainkat a templomi gyűjtőedényekbe. A sok fémpénz együtt értékelhető mennyiség lett. Az aprópénzen evangélikus óvodák számára játékokat vettek, amelyekkel most gyerekek játszanak. Sikerült visszaváltani a kapott aprópénzt. Egyszer tehát már boldogultunk ezzel. Érdemes volna nagyobban is kipróbálni. ■ Szabó B. András Imádkozzunk! Megvalljuk, Istenünk, hogy szeretjük azt hinni, a te parancsaid a templomban érvényesek, hétköznap pedig követnünk kell környezetünk szavát, a mindennapok parancsát. Ez a bölcsesség sokszor vitt már zsákutcába minket. Elaprózta és szétszórta kincseinket. Köszönjük, hogy időnként megállítasz és meggyőzöl: szavad nemcsak túlszárnyal a templomfalakon, hanem igazi tartalmat és távlatot ad az életnek. Nagy értékre váltja az aprót. Tudjuk, hogy igaz a szavad. Erősíts minket, hogy követni tudjuk. Ámen. CANTATE Eged lilén diczeriinc. tóttá a legszebbeknek. Szenei Molnár fordításában felismerhető Sztárai hatása, elég, ha csak a kezdetét idézzük: „Mindenkoron áldom / Az Urat, míg engem éltet” Az 1574-1806 között megjelent protestáns énekeskönyvek többsége felvette Sztárai énekét. Ha az eredetileg huszonhárom versszakból álló 16. századi ének versszakkezdő betűit összeolvassuk, a szerző nevét kapjuk: MICHAEL STARINVS FACIEBAT. A Schulek-Sulyok-féle RMIÉ (80. sz. - ezt követi a GyLK) újra élővé tette Sztárai parafrázisát: a vers első harmadából nyolc versszakos változatot szerkesztett, melynek akrosztichonja: MIHAEL ST. A reformátusok kilenc versszakos változatot énekelnek (RÉ 254). A baptista énekeskönyvben - négyszólamú kottával - öt versszakos variáns szerepel (283. sz.). A dallam könnyen énekelhető, oktáv terjedelmű. Sok népdalunkhoz hasonlóan a sorok tizenegy szótagból állnak. (A szöveg 4 + 7, míg a dallam 4 + 4 + 3 osztású.) A 16. században igen népszerű dallamot egyházi énekek (főleg zsoltárparafrázisok) és világi históriás énekek egyaránt felhasználták. Nótajelzésként kezdetben Görcsöni Ambrusnak a Mátyás királyról szóló históriájával kapcsolódott össze. Kottája azonban csak jóval később, az 1778-as debreceni énekeskönyvben jelent meg először. A zsoltár vidám, bizakodó hangját a szapora ritmus is erősíti. Érdemes ennek megfelelően lendületesen énekelni. ■ H. Hubert Gabriella
