Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-09 / 32. szám
8 -m 2009. augusztus 9. PANORÁMA Evangélikus Élet ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Egy „színgazdag” lelkészi élet A tíz éve elhunyt Veöreös Imre méltó emlékezete Egyházközség vagy turistagyülekezet? Német ajkú hívek szolgálata Hévízen ► „Pontosan tíz évvel ezelőtt tartott itt először német istentiszteletet lelkész” - egy nyolcvanéves gyülekezeti tag még pontosan emlékezett erre, így született meg az évfordulós ünnepség ötlete. Tekintélyes vendégek utaztak május 9-én Hévízre: az evangélikus és a református egyházat Ittzés János és Steinbach József püspökök képviselték a német nyelvű szolgálat megindulásának tizedik évfordulóján. A főként nyugdíjasokból álló kicsiny nyáj egy „színes sereg” - mondja Rüdiger Gebei, a Német Nyelvű Evangélikus Alapítvány, Hévíz titkára. Evangélikusok, reformátusok, uniáltak - de katolikusok is vannak közöttük - Németországból, Ausztriából, Svájcból, Romániából, Hollandiából. Ok alkotják azt a közösséget Hévízen, amely a német istentiszteletre összegyülekezik. De már a gyülekezés és a gyülekezet közti különbségről is vannak tapasztalataik. Egyházközség alapítását célzó próbálkozásaik először sikertelenek voltak, ám a nyugdíjasok nyughatatlanul dolgoztak céljukért. Wolfgang Boetcher nyugalmazott esperes segítségével hozták létre azt az alapítványt, amelynek hátterével már hivatalos szerződést lehetett kötni a Németországi Protestáns Egyházzal. Ennek alapján immár ötödik éve érkezik Németországból egy-egy nyugalmazott tiszteletes, aki tíztíz hónapra vállalja a megbízást a hévízi gyülekezetben. Júliusban és augusztusban sem szünetel a lelkészi szolgálat, ilyenkor azonban vendégek prédikálnak. „Azok a lelkészek, akik nyáron hirdetik nálunk az igét, egyúttal üdülnek is” - magyarázza Gebei. A koncepció eddig bevált. Körülbelül harminc - Hévízen és környékén lakó — család kötődik szorosan a gyülekezethez. Rajtuk kívül nyaralók és fürdővendégek vesznek részt az istentiszteleteken és egyéb gyülekezeti alkalmakon. leteken kívül is gazdag a gyülekezeti élet a német ajkú közösségben. Hetente találkoznak bibliaórán is. „Hogy a barátságok hídjait is építsük, havonta tartunk felolvasásokat a magyar költészet remekeiből. Ezenkívül rendszeresen szervezünk kirándulásokat Magyarország látnivalóihoz, és érdekes vendégeket is meghívunk - távolról vagy közelről - szeretetvendégségekre” - sorolja Andreas Rothe. A lelkész könnyen Andreas Rothe áldást oszt Vajon a hévízi közösség valódi egyházközség vagy inkább „turistagyülekezet”? „Ez függ az évszaktól” - mondja Rüdiger Gebei. - Télen a törzstagok közül jönnek vagy harmincán, nyáron az istentiszteletet látogatók száma akár száz fölé is emelkedik.” Helyi szállókban elhelyezett plakátok, valamint a külföldi utazásszervezőkkel való kapcsolatok segítenek abban, hogy a turisták felfigyeljenek a gyülekezetre. A Helikon utcai templomban a helyi evangélikus és református gyülekezet is tart istentiszteleteket, úgyhogy a magyar hittestvérekkel már csak ezért is kapcsolatban állnak. De a vasárnapi istentiszteelérhető juhai számára: hetente kétszer a templomban, előzetes időpont-egyeztetés nélkül is rendelkezésre áll. Rüdiger Gebei kommentálja: „Van idő rá, hiszen - nyugdíjasokról lévén szó - konfirmációi órák és hittanórák nálunk nincsenek.” Andreas Rothe időközben (július végén), a szerződésben rögzített tíz hónapos szolgálat után búcsúzott hévízi gyülekezetétől. De szeptemberben visszajön. Újra pályázott, újra elfogadták, így újabb tíz hónapot tölthet e különleges szolgálatban. Úgy van ez nála, mint sok német nyelvű embernél: jól érzi magát Hévízen. ■ Holger Mánké Nyár, táborozás, zene ► Sárkány Tibor nyugalmazott lelkész szerkesztésében a Luther Kiadónál jelent meg a Veöreös Imre-breviárium című könyv. A breviárium szó nyelvünkben kettős jelentésű: egyrészt jelöli az úgynevezett „zsolozsmáskönyvet”, amelyet római katolikus szerzetesek és világi papok kötelező módon használtak (ez eredetileg kizárólag latin nyelvű liturgiái anyag volt az egyházatyák bölcs tanácsaival), másfelől híres írók, művészek, tudósok idézeteiből összeállított szemelvénygyűjteményt jelent. Ki írta Veöreös Imre breviáriumát? Mondhatnánk, hogy az 1953-ban végzett tanítványok tizenöt fős csoportja. Valójában azonban ez a breviárium Veöreös Imrétől való, nem róla szól, hanem tőle közöl idézeteket. A165 oldalas kötet kilencven százalékban Veöreös Imre publikációit tartalmazza. Tehát nem valamiféle „hódolat” az emlékező tanítványok részéről, hanem tárgyilagos ismertetés. Nem érettségi találkozók megszokott - rendszerint csak a szépre emlékező - tanárdicsérete, hanem egy lelkészi szolgálat „színgazdag” ábrázolása. (Ezt a jelzőt Veöreös Imre használta az Újszövetség ismertetésére.) Miről szól a könyv? Erről tartalomjegyzéke híven árulkodik. Noha egy-egy fejezeten belül időrendi sorrendet találunk, a válogatás mégis tematikus, egy érdeklődő, világra nyitott, kíváncsi, kísérletező ember gondolatainak válogatott gyűjteménye. Veöreös Imre írásain érződik a győri bencés gimnázium hatása, és átsüt rajtuk Ittzés Mihály vonzó lelkipásztori alakja és biztatása. Vegyük sorra a kötet tartalmát fejezetek szerint: a Vallomásokban (I. fejezet) Veöreös Imre úgy szólal meg, ahogyan szórványmunkában taposta a pedált, örült a kicsi számoknak is istentiszteleten és hittanórákon. Gyermekkorától kezdve ismerte a városi gyülekezetei is. „...kérges tenyerű parasztemberek, megszikkadt asszonyok és életerős fiatalok lelkében figyelhettem az evangélium kudarcait és győzelmeit” - olvashatjuk a Lelkipásztor hasábjain 1950-ben megjelent írásában. A tartalomjegyzék a továbbiakban is önmagáért beszél. AII. fejezet a Fiatalok, egyetemisták és diakonisszák lelkésze címet viseli. A további fejezetcímek: A misszió, az evangélizáció, a lelki ébredés elkötelezettje (III.); Jövendő lelkészek lelkésze (IV). Az V. és a VI. fejezet kecskeméti, illetve budapest-kőbányai gyülekezeti lelkészi szolgálatáról ad képet. A VIL-nek A gyülekezeti közösség építője a címe. Ezt Az írásmagyarázó (VIII.), majd Az igehirdető (IX.) követi. (Ebben a fejezetben elhangzott igehirdetések és „igehirdetés-forgácsok” találhatók. Belekerült többek között teológushallgatói előtt mondott búcsúbeszéde, amelyben korszakát ködnek nevezi, saját magát pedig Isten koldusai közé sorolja.) A továbbiak: Az ökumené híve (X.); A lelkipásztor (XI.); Egyházpolitikai állásfoglalása (XII.); A sokoldalú sajtómunkás (XIII.); Útitársak (XIV). Az utóbbiban sok ismerős kortárs - Járosi Andor, Budaker Oszkár, Szabó József, Túróczy Zoltán, Andorka Rudolf, Prőhle Károly, Podmaniczky Pál - bemutatását találhatjuk, de itt érezzük igazán, hogy válogatásról van szó, hiszen Veöreös Imre megszámlálhatatlanul sok emberrel találkozott az úton. Az utolsó fejezet (XV.) A haza és a kultúra szerelmese címet viseli. Ebben Sütő András, Radnóti Miklós, Arany János, Rembrandt, Moliére, Dsida Jenő, Szalatnai Rezső, Illyés Gyula, Bozóky Éva szellemes, értő bemutatását találjuk. Az érdeklődő, kulturált Veöreös Imre természetesen a világirodalom nagy alakjairól - filmalkotókról, zenészekről, színészekről - is írt, mert olvasott és jól tájékozott volt ezeken a területeken is. Kiknek írt Veöreös Imre? Elsősorban lelkészeknek és értelmiségieknek. Egy nehéz korszak ismerője és átélője vall olvasóinak pillanatnyi véleményéről. Arról is, mit jelent a lelkészi szolgálat az alacsony ázsió idején, amikor a lelkészi élet árfolyama, tekintélye, becsülete általánosságban nem volt magas szinten. Hogyan szólal meg Veöreös Imre? Aktuálisan, nem kánaáni nyelven, papi zsargonban, hanem kortársai nyelvén. Igényesen tájékozódik azokon a területeken is, amelyeken hívei szakemberek, anélkül, hogy ő is mindenben szakértőnek tekintené magát. Lelkészjelölt hallgatói és lelkésztársai ebben a vonatkozásban is sokat tanulhattak tőle. ■ HK Néhány személyes megjegyzés Veöreös Imre nemcsak ismerősöm volt, hanem barátságával is megajándékozott. Jól tudom, voltak ellenfelei is. Beszélgetéseinkből emlékszem, mennyire fájt neki, hogy 1991 után többen alázatoskodó kollaboránsnak tekintették, gyanús, többarcú lelkésznek. Pedig ő a „harmadik út” tanításában egy járható utat akart mutatni. Nem helyeselte az opportunista, mindig bólintó percemberek helyezkedését, ugyanakkor nem tudta elfogadni a mindenre csak nemet mondók útját járók irányát sem. Érdekes megfigyelni, hogy a második világháború előtti magyar életet sem szemléli kritika nélkül. Ma is sokan feledkeznek meg arról, hogy a két világháború között is másfél millió magyar tántorgott ki országunkból. A népi írók hárommillió koldus országának nevezték hazánkat, a külföldiek pedig Európa feudális rezervátumának tartották. A mi nemzedékünk népi írókon nevelkedett. Őket Veöreös Imre is olvasta, de sohasem beszélt „bűnös népről”. És Veöreös Imre nemcsak múltról, hanem jövendőről is mert beszélni, amikor a „negyedik út” kutatásaként a 21. század irányáról szólt. Anélkül, hogy utópiát festett volna, az egység, a megbékélés egyetlen megoldást jelentő idejét jövendölte. A szétszakadt társadalomban és egyházakban valóban nincs más kiút, sehol a világon... Végül egészen személyesen jegyzem meg: Veöreös Imre közel állt hozzám. Noha tizenkét évvel idősebb volt nálam, kortársának tartott, könyveinek dedikálásában mindig barátjának, sőt küzdőtársának nevezett. Ebben hasonlított nálam idősebb atyai jó barátaimra: Ferdinand Istvánra, Szabó Józsefre, Benczúr Lászlóra vagy épp Ordass Lajosra, aki így írta alá leveleit: „Öreg barátod, O. L.” Őket Veöreös Imrével együtt Isten ajándékának tartom. Szerettem médiaszolgálatát. A Lelkipásztor szerkesztésében, ha nem is közvetlenül, de utódja voltam, csakúgy, mint a Credo szerkesztőjeként. Mikor egyre gyengült egészségi állapota, rendszeresen látogattam, hosszú telefonbeszélgetéseket folytattunk. Témáink mindig az egyházi élettel voltak kapcsolatosak. Jól ismertük egymás gyengeségeit és véleményét (írásmagyarázati kérdésekben éppen úgy előfordult véleménykülönbség közöttünk, mint az én - szerinte konzervatív - etikai felfogásom miatt), de barátságunkat ez nem befolyásolta. Őszintén kívánom, hogy mai olvasói tanuljanak tőle. Anélkül, hogy mindenben átvennék gondolatait, fontolják meg komolyan az álláspontjait. Lelkészjelölteknek szinte tankönyvként ajánlható a Veöreös Imre-breviárium, híveinknek „nyitott könyvként” hogy megismerhessék egy gyötrődő, utat kereső modern lelkipásztor életét és a kor lelkészeinek nem könnyű életsorsát. ■ Hafenscher Károly (id.) ► Kilencedik alkalommal rendezett nyári zenei tábort a Nógrádi Egyházmegye. Mintegy hatvan fiatal érkezett az ország különböző szegleteiből Vanyarcra, hogy július 23. és augusztus 2. között muzsikát tanulhasson. Az orgona mellett megszólalt a harmonium, a zongora, a harmonika, a gitár, sőt fúvósok és vonósok is színesítették a palettát. Mivel színes társaság gyűlt össze, zenéjük is igen változatosan alakult. Sok koráit, énekkari művet, illetve ifjúsági éneket tanultak a fiatalok. Rengeteg alkalom nyílt arra, hogy egymást tanítsák, nemcsak zenei, hanem lelki téren is. Egy szívvel tudtak hálát adni Istennek, és tudták dicsérni az ő nevét. Nap mint nap egy testként működött a tábor, a résztvevők szolgáltak egymás felé és az Úrnak. A hangszeres és énekkari munkát reggeli és esti áhítat keretezte, s voltak csoportos beszélgetések is. Az esti áhítatok Pál apostol missziói útjairól szóltak. Ahogyan Pál is Isten szolgálatában állt, úgy a fiatalok is igyekeznek a zenében kapott talentumaikat egyre inkább hasznosítani, Isten hatalmasságát hirdetve. Rendhagyó módon idén a Balassagyarmati Kamaraegyüttes hangversenyén is részt vehettek a táborlakók. A templomban tartott koncertnek nagy sikere volt nemcsak a fiatalok, hanem a falu lakosai körében is. Emellett szabadtéri evangélizációra is sor került, melyen a szügyi M. Is. K. A. zenekar játszott, és Blatniczky János Dániel helyi lelkész hirdette az igét. Szombaton egy esküvőn is szolgálhatott a csapat, a tábor végén pedig mindenki lehetőséget kapott arra, hogy hangverseny keretében mutassa be zenei tudását. A tíznapos együtt - lét Szügyben, a megyei szabadtéri evangélizáción való részvétellel zárult, a táborozok három énekkel színesítették az alkalmat. ■ Nagy Emese VEÖREÖS IMRE- breviárium
