Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-26 / 30. szám
14 2009- július 26. ■HBHHHHHeeeeeee* KRÓNIKA Evangélikus Élet HBHHHHHHHMHHnMI HIRDETÉS Kollégi u m i felvételi A Budapesti Tirannosz Ház felekezetközi fiúkollégium, ahol a szálláslehetőség mellett ideális feltételeket biztosítunk a diákok testi-lelki-spirituális fejlődéséhez is. Ha felvettek a főiskolára/egyetemre, és szívesen laknál egy keresztény közösségben - jelentkezz a Tirannosz Házba! További információ: web: www.tirannoszhaz.hu; e-mail: tirannoszhaz@tirannoszhaz.hu; tel.: 20/590-0534. A hónap könyve - júliusban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Dietrich Bonhoeffer: Követés Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1900 forint. http://bolt.lutheran.hu/ ♦ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 • 1085 Budapest, Üllői út 24. HIRDETÉS A Baptista Teológiai Akadémia pótfelvételt hirdet a 2009/2010-es tanévre Teológus szakra (BA) lelkipásztori szakirányra. A szakon teológus szakképezettség szerezhető. A képzés ideje nyolc félév. A szakirányon belül három specializáció választható:-gyülekezeti lelkipásztor: azoknak, akik élethivatásként szeretnének klasszikus lelkipásztori feladatokat ellátva szolgálni (igehirdetés, lelkigondozás, tanítás...);- missziói: azoknak, akik szeretnének felkészülni a bibliakör-vezetői, ifjúságvezetői, evangélizációs munkatársi, misszionáriusi feladatok valamelyikére is;- szociális lelkigondozó: azoknak, akik szakszerűen szeretnének segítséget nyújtani testi-lelki terhet hordozó embertársainknak. A választott specializációt az oklevél betétlapján tüntetjük fel. Az alapképzés felkészít a teológiai, hittanár-nevelő és a vallástudomány mesterszakra (MA), továbbá lehetőséget nyújt alapfokozatra (BA) épülő szakirányú továbbképzési szakokon további szakképzettségek megszerzésére is. Kántor szakra (BA) olyan hívő fiatalokat (és idősebbeket) várunk, akik szakszerűen szeretnének részt venni a gyülekezetek ének-zenei szolgálatában. A szakon kántor szakképzettség szerezhető. A képzés ideje hat félév. A szakon belül választható képzési irány: ifjúsági zene (gospel). A képzés államilag finanszírozott. Jelentkezési határidő: augusztus 28. A jelentkezési lap letölthető intézményünk honlapjáról (www.bta.hu) vagy a Tanulmányi Hivataltól igényelhető (1068 Budapest, Benczúr u. 31.; tel.: 1/342-7534 vagy 20/886-0846; e-mail: bta@bta.hu). Dr. Almási Tibor rektor Istentiszteleti rend ♦ 2009. július 26. Szentháromság ünnepe után 7. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mk 8,1-9; 2MÓZ 16,2-3.11-18. Alapige: íjn s,iob-i3. Énekek: 327., 459. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstiick M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) dr. Lackner Pál; du. 6. (orgonazenés áhítat) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33.de. 9. Szabó Bertalan; IX., Gát utcai katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Wiszkidenszky András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. joób Máté; du. 6. Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út. 73. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-II. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Tóth Szilvia; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Magassy Sándorné. Istentiszteletek a Balatonnál Alsódörgicse de. 11.; Balatonakali du. 2.; Balatonaliga (Club Aliga területén levő református templom) du. 6.; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 5.) du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonföldvár (városháza) du. 2.; Balatonfüred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus templom) de. fél 9.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 9.; Balatonszemes de. fél 10.; Balatonszepezd de. 9.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Tapolca de. fél 9.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9. Német nyelvű istentiszteletek: Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10. Összeállította: Boda Zsuzsa Árpád vezér utolsó diadala Régi, de igaz mondás: „Aki nem becsüli a múltját, nem érdemli a jövőjét.” Márpedig a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb diadalát, az 1102 évvel ezelőtti pozsonyi csatát valahogyan elfelejtettük, emlékét nem ápoljuk. Még akkor sem, ha ez a 907- es esztendő népünk számára a frissen elfoglalt Kárpát-medence feletti uralom stabilitását, valamint a kimagaslóan sikeres Árpád nagyfejedelem halálát hozta. Mi is történt akkor, vagyis 907 júniusában és júliusában? Addigra már az Árpád nagyfejedelem által vezérelt hatalmas tett, a katonai és politikai zsenialitásáról tanúskodó honfoglalás lezárult, népünk szilárdan uralta az egész Kárpát-medencét, sőt még annál is többet, hiszen a teljes Bécsi-medence is a fennhatóságunk alá tartozott. Ebben a helyzetben határozta el IV. Lajos, a Keleti Frank Birodalom királya, hogy összegyűjti teljes haderejét, és visszafoglalja azokat a területeket, amelyeket a magyarság a bajoroktól vett el. A korabeli források egyértelműen leírják IV. Lajos király célját: „Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak.” Gigantikus haderőt gyűjtött össze: százezer katonát. Ekkora haderővel csak századokkal később a tatár, majd még később a török támadott ránk. Csakhogy 1102 évvel ezelőtt ez a százezres had még a gyepűelveként emlegetett határszakaszon sem tudott átjutni! Itt azért egy szóra meg kell állnunk. Mi is ez a gyepűelve? Honszerző eleink országunk határai mentén mindenhol egy rendkívül széles határőrizeti területet, úgynevezett gyepűt hoztak létre. Ez két részre oszlott, a külső, lakatlan, valamint a belső, gyéren lakott területre. Az előbbit a könnyűlovas, tehát gyorsan mozgó, ám kis számú fegyveres lövők vigyázták, akiknek az volt a dolguk, hogy észleljék a betolakodókat, és riasszák a mögöttük lévő nagyobb számú határvédelmi erőket. Ezeknek pedig az volt a feladatuk, hogy villámgyors támadásukkal, majd színlelt megfutamodásukkal és újbóli támadásukkal zaklassák, illetve fárasszák az ellenséget. Mindezt pedig a törzsszövetség főerőinek beérkezéséig kellett tenniük. A két gyepűterületet az akadályokkal teletűzdelt gyepűelve választotta el, amelyen az átjárhatóságot akadálymentes részek, úgynevezett kapuk biztosították - gondoljunk csak a dunántúli Kapuvárra, amely egy ilyen kapuról kapta a nevét. Szóval ugyancsak nehéz volt ezen a mélységben tagolt védelmi rendszeren keresztülhatolni. Lajos király úgy gondolta, hogy neki sikerülni fog. Haderejét, mely legnagyobb részben nehézgyalogságból állott, három hadoszlopra osztotta. A király a tartaléksereggel Ennsburgban állomásozott. A Duna északi partján előnyomuló seregét Luitpold határgróf vezette; a déli part mentén támadó hadoszlopot Dietmar salzburgi érsek; középen pedig, vagyis a Dunán Sieghard herceg irányította a hajóhadat. A déli haderő az akkor még álló római limes nyomvonalán haladva június 17-én tört be az országba, és huszonöt kilométeres átlagos menetteljesítménnyel haladva június 24-én átkelt a Bécsi-erdőn. A bajor támadást a gyepűsávban őrjáratozó magyar felderítők valahol a Bécsi-erdő nyugati vonulatánál észlelték, és azonnal útnak eredtek a hírrel a határvédelmi egységekhez és a szállásterületeken tartózkodó törzsi főerőkhöz. A határvédelmi erők a riasztás után elindultak a gyepűsáv mélységébe, hogy kihasználva a könnyűlovasság mozgékonyságát az ellenség előnyomulását folyamatos zaklatásukkal lassítsák. A számítások azt mutatják, hogy a bajor hadoszlop a Fischa folyó környékéig ellenállás nélkül vonulhatott. Azonban ebben a térségben már megjelentek a határvédelmi erők, és június 26-án harcba is bocsátkoztak a támadók első csoportjaival. Ettől kezdve a gyepűsávban folyamatosan nyomon követhető, a határvédelem halogató harctevékenysége. Valószínűleg ekkorra már az is kiviláglott, hogy az ellenség három hadoszlopban tör előre. A riasztott magyar törzsi haderő első csoportjai június 28-án érkeztek a térségbe. Hozzá kell tenni ehhez, hogy a teljes magyar haderő, nem vett részt a pozsonyi csatában, hiszen a Keletgyár katonák ne borították volna lángba égő nyilaikkal a németek táborait, és nem volt olyan nappal, amikor szinte a semmiből ne intéztek volna villámgyors támadást, majd szinte ugyanolyan gyors visszavonulást. Mivel a magyar nyilak kétszer olyan messzire lőttek, mint a németekéi, az ellenség úgy szenvedett el jelentősebb veszteséget, hogy közben a magyarokban nem tudott kárt tenni. Árpád nagyfejedelem ily módon, szakadatlan ellencsapások közepette vonult vissza Pozsonyig, ahol is a Duna déli partja mentén előrenyomuló salzburgi érsek nehéz szekérvár mögé sáncolta el magát. Vesztére, mert Árpád a tábort felgyújtotta, és a kitámadó bajorokat legyőzte. Még azon az éjjel a legnagyobb csendben átúsztatott a Dunán a magyar hadsereg, s másnap hajnalban a németek túlparti hadoszlopát is megsemmisítette. A fővezéren kívül két érsek, két püspök, három apát és tizenkilenc bajor főúr esett el ebben a két viadalban. Harmadnap a hajóhadra került a sor, ezt a messzire hordó magyar nyilak felgyújtották. Árpád nagyfejedelem így három nap alatt három sereg fölött ünnepelhetett tökéletes diadalt. A kocka fordult, a támadottak támadókká váltak, a magyar katonák pedig űzték a szétvert hadak megfutamodott maradványait, melyekkel csaknem egyszerre érkeztek Ennsburg közelébe. Lajos király a menekülőkkel megerősített, pihent hadaival vonult Árpád ellen. A területet, ahol a két sereg találkozott, oldalt erdők szegélyezték, s Árpád vezér itt erős csapatokat helyezett el. Lajos király támadása után a magyar lovasság csakhamar futásnak eredt, a németek pedig diadalt remélve nyomultak utánuk. De amint az erdő mellett elhaladtak, a lesben álló magyar csapatok borzasztó riadással kitörve, hátba támadták őket. E pillanatban a futamodók megfordították lovaikat, és sűrű nyilazással fogadták üldözőiket, akik két tűz közé szorultak. Magyarországon élő katonaság nem tudott ideérni. Árpád nagyfejedem ezért rendkívül kockázatos tervet dolgozott ki, és éppen ebben mutatkozik meg katonai zsenialitása. Elhatározta, hogy a rendelkezésére álló haderőt összevonja, és ezzel a nagyjából húszezer katonára tehető haddal külön-külön támadja meg IV. Lajos király három hadoszlopát. A terv fontos eleme volt, hogy a gyepűelve belső részét képező Pozsonyig úgy vonul vissza, hogy apróbb lovas csoportosulásokkal folyamatosan nyugtalanítja a német hadoszlopokat. Nem volt olyan éjszaka, amikor a maHogy a német hadsereg veresége teljes volt, azt az egykorú és kicsit későbbi évkönyvírók sem tagadják. Lajos király már nem mert többé bajor földön tartózkodni, Németország biztosabb nyugati részébe húzódott. De a magyarság is nagy áldozatot hozott ezért a diadalért! Nem más, mint az akkor már hatvannyolc éves Árpád nagyfejedelem volt ez az áldozat. Ő is, és három fia, vagyis Tarhos, Üllő és Jutás is belehalt ebbe a véres küzdelembe. Csak a legkisebb fia, Zolta maradt életben, tőle származik tehát az Árpád-házi királyok sora. ■ Jezsó Ákos
