Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-07-26 / 30. szám

IO 41 2009. július 26.

FÓKUSZ

Evangélikus Élet

11

Homofóbia” vagy bibliai alapvetés?

A homoszexuálisok bejegyzett élettársi kapcsolatáról

Az Evangélikus Élet 2009. június 21-i számában fontos, figyelemfelkeltő cikket olvashattunk Lupták György esperestől, melyben a homoszexuális párok bejegyzett élettársi kapcsolatáról hozott 2009. évi XXIX. törvényre reagált. Isten iránti hálával olvastam ezt is, és utána Bence Imre esperesünk Egyszemélyes nyilatkozatát is, melyről hiszem, hogy a Szentiélektől ihletett írás. Valódi, féltő szeretettel ír minden e témában érintettről. Irgalomért könyörög a vétkesek számára, jobb belátásért a megtévedteknek és mulasztóknak, oltalomért a veszélyben levőknek, imádkozik azokért is, akik nem nőhettek fel jó példát adó harmonikus családban.

Isten teremtési rendjét, törvényeit valóban nem lehet emberi törvényetekéi felülírni. Ha megszegjük, számíthatunk a súlyos következményekre. Elég az egyén egyetlen sejtjét megvizsgálni, a kromoszómákból kiderül, hogy férfiból vagy nőből származik-e. Ennek megfelelően fejlődnek szerveink, és jól tesszük, ha ehhez a nemi meghatározottságunkhoz igazodunk lelkileg-szellemileg is. Sodomában-Gomorában, Rómában nem a hibás felépítésű emberek szaporodtak el, hanem a teremtő Istent semmibe vevők (Róm 1,25), akaratával szembefordulok, másokat is veszélyeztetők, akik el is vették „ tévelygésük méltó jutalmát önmagukban” (Róm 1,27).

Az Evangélikus Élet 2009. július 5- én megjelent számában eh: Frenkl Róbert reflektált az említett cikkekre, írása megtévesztő, ezért tartom fontosnak, hogy hitem, orvosi tapasztalatom és a szakirodalom adatai alapján írjak. Helyesen kifogásolja, hogy az illetékes testület a szabadság korlátozásától való túlzott félelme miatt nem él a médiatörvény adta lehetőséggel, hogy a „tömegmédiából áradó sok mocskot" kiszűrje. Ugyanakkor azt írja: „Nincs jogunk ítélkezni, bűnben élőnek minősíteni a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőket.”

Az új törvény kizárólag az egyneműek számára adta meg a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetőségét, felruházva e kapcsolatot a házassággal csaknem azonos jogi kedvezményekkel, részletezve a korábban csak házastársakat illető, ünnepélyes, tanúk előtti ceremóniától az egyébként csak házastársakat védő öröklési és nyugdíjkedvezményekig. Nekünk, istenfélőknek nemcsak jogunk, de kötelességünk is, hogy az azonos neműek egymással való szexuális életét, sőt a velük való egyetértést (Róm 1,32) - Jézus Krisztus Urunk, az Ó- és Újszövetség kijelentése alapján - Isten előtti utálatos bűnnek tartsuk.

Akik Istent teremtőnkként tiszteljük, tudjuk, hogy törvényeit a mi javunkra, a boldog életünk használati utasításaiként adta. Bennük, mint tükörben, megláthatjuk mindazt, ami rajtunk nem felel meg istenképűségünknek, ami életfolytatásunkban célt tévesztett, más szóval bűn. Az Isten törvénye odavezet minket a bűneinkért értünk meghalt, de feltámadt Krisztushoz, akinek van hatalma bűneinket megbocsátani és azoktól megszabadítani. Az ő közvetítése az egyház feladata. Csak így segíthet minden emberen, csak így közvetíthet áldást és oltalmat egyéneknek, családoknak, gyülekezetnek, társadalomnak.

A példának felhozott norvég és svéd testvérekért imádkoznunk kell, hogy megtalálják a Világosságot, a megbánást mindazok, akik becsapják a bűnben élőket, mintha Isten áldást adna elhibázott életvitelükre. Gyenge példával élve, adna-e áldást egy apa fiának arra a szándékára, hogy új ajándék autójával a forgalommal szemben fog közlekedni? A közlekedés szabályai változnak országok, idők szerint (Isten törvényei soha!), megszegésük mégis következményekkel jár (baleset, büntetés).

A homoszexuális párok bejegyzett élettársi kapcsolatáról szóló új törvény nemcsak ezekre a párokra káros, bebiztosítva veszélyes életvitelüket, hanem komoly negatív befolyást gyakorolhat a felnövekvő nemzedékre azáltal, hogy állami jogrendben szabályozott, törvényileg védett, kedvezményezett alternatívaként tennék ismertté.

A homoszexuális aktivisták elérték, hogy életfolytatásukat hivatalosan ne tekintsék kórosnak, 2002 óta tizennyolc évről tizennégy évre szállították le a korhatárt, akikkel szemben a felnőtt homoszexuálisok kapcsolata nem büntethető. Együttélésük házasságként való elismerését a parlament elutasította, de néhány nappal később beterjesztették igényüket a bejegyzett élettársi kapcsolatra. És a törvény megszületett. Aktivistáik elérték, hogy a közszemérmet sértő felvonulásaik rendőri védelmet kapnak, hogy skandináv országban börtönbe kerülhetett olyan lelkész, aki hívei figyelmét felhívta a veszélyre. Hála Istennek, egyelőre szó sincs „jelentős társadalmi csoportról”

Légyen számunkra elrettentő példa a szekularizált skandináv egyházi gyakorlat, határolódjunk el tőle, és imádkozzunk, hogy szabadulhassanak belőle. Ne engedjük, hogy teológiánkon, iskoláinkban, óvodáinkban teret kapjon olyan tanítás, amely Isten rendjét elhomályosítja.

A Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága (tagjai olyan orvosok, egészségügyi dolgozók, akik Jézus Krisztust személyes megváltójuknak tartják) 2009. május 12-én írásban fordult a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához, hogy az alkotmányba ütköző paragrafusai miatt semmisítse meg ezt a törvényt. Népegészségügyi szempontokat is felsoroltunk, melyeket jó, ha mindenki megismer, ezért az írást mellékelem.

Kérem az Urat, hogy ebben a nem test és vér elleni folyamatos küzdelemben vezessen mindegyikünket a maga helyén, adja nekünk Lelke fegyverzetét, és ő győzzön. Lehessünk olyan, Krisztust követő tanítványai, gyülekezetei, hogy az emberek megszabadulhassanak bűnös életvitelüktől, és megtapasztalhassák az Isten üdvözítő szeretetét, oltalmát.

■ Győriné Drenyovszky Irén

A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának levele a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához

Igen Tisztelt Alkotmánybíróság! Nagy jelentőségű és népegészségügyileg fontos volt az alkotmánybíróság 2008. december 15-én nyilvánosságra hozott határozata a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény megsemmisítéséről, az egy férfi és egy nő házassági intézményének védelmében (154/2008. [XII. 17.] AB-határozat, Indoklás IV. 1. 3.). A fenti indoklás alapján még inkább kifogásolható az Országgyűlés által elfogadott 2009. évi XXIX. törvény, amelynek tisztelettel kérjük alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.

A kifogásolt törvényben a homoszexuális párok a házasság és család (Alkotmány 15. §) jogintézményéhez nagyon hasonló, szinte azonos tartalmú, a 154/2008. XII. 17. AB-határozatot is sértő „intézményi” jogokat kapnak. Például 1. § (1) bek.: „anyakönyvvezető előtt”; 1. § (3) bek.: „anyakönyv”; 1. § (4) bek.: „nyilvánosan, két tanú jelenlétében”; 3. § (1) bek. a)-f) pontok: „házasságra vonatkozó szabályokat” stb. „...megfelelően alkalmazni kell” - vö. uo. (2)—(4) bek.; 3. § (5)—(6) bek.: „családi állapotra vonatkozó”; 4. § (1) bek. b) pont: „bírósági felbontás”; 4- § (2) bek.: „A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésére a házasság megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell”; továbbá: 5-6. §, 7. § (1)—(7) bek., 8. § (1)(5) bek., 9. § (1) bek. - 8. § (1) bek. a „26/E. §[...] (4) A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nyilvános és méltóságteljes” szövegrészhez lásd az alábbiakban az emberi méltóságról, az „emberhez méltó”ról írtakat; 9. § (1) bek.: „...36/A. § [...] (4) A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére a házasság felbontására vonatkozó szabályokat - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - megfelelően alkalmazni kell [...]” -, 10. § (1), (5)—(6) bek., 13. §, 14-15. §, 17- § (1)(8) bek.

Az új törvény kikerüli az AB házasságot védő megállapításait, amikor a házasság után az együttélési formák rangsorában az azonos neműek életet továbbadni nem képes társkapcsolatát támogatja.

Káros lenne, ha olyan életformát emelnénk törvényileg a házassághoz hasonló szintre, csaknem egyező joghatásokkal, amely népegészségügyileg magas kockázatú, így a családokra, a jövő nemzedékre káros hatással van.

Hivatkozva a 2008. április 17-én a Népegészségügyi Tudományos Társaság nagygyűlésén, Pécsett elhangzott előadásunkra, idézünk néhány olyan tényezőt, amit tudományos vizsgálatok tártakföl, és a nemzetközi orvosi szakirodalomban közöltek. A homoszexuális életformában:

♦ a felek élethossza bizonyítottan rövidebb (8-20 évvel);

♦ többféle betegség veszélyezteti őket (pl. pszichoszomatikus, nemi úton terjedő);

♦ egymással való kapcsolatuk kevésbé stabil (ritkán hosszabb két évnél);

♦ egyidejűleg másokkal is tartanak fenn szexuális kapcsolatot (életük során akár több száz partnerük is lehet);

♦ kapcsolatukban kétszer gyakoribb az erőszak, mint a heteroszexuálisokéban;

♦ a környezetükben felnövő gyermekek szexuális fejlődése gyakrabban szenved károsodást, a szexuális zavarok gyakoribbak;

♦ vonzódnak a fiatalokhoz, a pedofilek jelentős százalékban homoszexuálisok.

Fontos utalnunk ugyanakkor azokra a vizsgálatokra is, amelyek viszont a házasság és a család egészségmegőrző szerepét bizonyítják, igény esetén ezen hivatkozott szakirodalom bármelyikét el tudjuk küldeni.

Hazánk sok szempontból is válságban van. Tragikus népegészségügyi mutatóink, demográfiai helyzetünk és ezekkel párhuzamosan a család intézményének válsága és a szülői minta meggyengülése figyelhetők meg. A „homoszexuális párok bejegyzett élettársi kapcsolatáról” szóló törvény aggodalommal tölt el minket, keresztény egészségügyieket, hiszen közvetlen hatásain túl tovább rombolhatja a család intézményét. Megtévesztő életviteli alternatívát ígérhet a felnövekvő generációknak, testileglelkileg-szellemileg még nem érett honfitársainknak, akikért felelősek vagyunk.

Keresztény orvosként igyekszünk mindent megtenni betegeinkért szexuális orientációjuktólfüggetlenül. Homoszexuális honfitársainkat sajnos több betegség fenyegeti, amelyek figyelmen kívül hagyása, tagadása etikátlan lenne. A veszélyek társadalmi méretére szintén kötelesek vagyunk felhívni a közvélemény figyelmét. A természeti törvények hatálya és következményei alól ugyanis senkit nem mentesíthet semmilyen jogszabály.

Új törvény alkotásakor feltétlenül figyelembe kell venni az új nemzedék hosszú távú érdekeit is. A gyermekek megszületése, egészséges, jó életminőségben való felnevelése, számukra jó példát adó, az életüket védő keretek biztosítása elengedhetetlen. Ennek érdekében tisztelettel kérjük az idevonatkozó szabályok részleteinek a figyelembevételét is.

„Az, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság intézményét, pozitív viszonyulást, aktivitást és támogatást is feltételez.” (154/2008. [XII. 17.] AB-határozat, Indoklás IV. 1.3.)

„Az Alkotmány 15. §-ában írt védelem magában foglalja továbbá azt a követelményt is, hogy az állam ne csupán a fennálló házasságokat védje, hanem olyan jogi környezetet teremtsen (pl. a házasságban élőknek olyan előnyöket nyújtson), amely arra ösztönzi polgárait, hogy a lehetséges együttélési formák közül a házasságot válasszák, és családot alapítsanak.” (Uo. 3.2.1.)

„Az azonos méltóságú személyként kezelés követelményével (Alkotmány 70/A. §) ellentétes, esetleges diszkrimináció elbírálása szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy az élettársakat érintő jogi szabályozás a legritkább esetben vonatkozik csak az élettársakra; rendszerint felöleli a (közeli) hozzátartozók - a szabályozási tárgytól függően változó - bizonyos körét is.” A gyermekek nem tudnak a saját emberi méltóságukért síkra szállni, ezért jó, hogy az alkotmány védi őket. (Alkotmány 67. §., 15- §•> 16. §., 7-§)

Az általunk kifogásolt törvénynek nemcsak a szűkebben érintett homoszexuálisokra, hanem a felnövekvő generációkra gyakorolt hatásával is számolnunk kell. Ismerve a homoszexuális közösség felvilágosító-népszerűsítő tevékenységét, joggal feltételezhető, hogy a házassághoz hasonló törvényi védettséget nyerő kapcsolati formát mint alternatívát népszerűsíthetnék. Ez felerősítené az egyén és társadalom egészségét veszélyeztető életforma választását, és csökkenthetné a természetes emberi kapcsolatok, a házasság és barátság (nem szexuális) kialakulásának lehetőségét.

Az alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában a szóban forgó „intézmény” bevezetéséhez kötelező előfeltételként írta elő a házastársakra vonatkozó szabályok részleteiben történő áttekintését, amely a törvény szövege és indoklása alapján nem történt meg, és ezért is alkotmányellenes.

Álláspontunk szerint a támadott törvény sérti az alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 15. §-át, az 54. § (1) bekezdését, 67. §-át, a 70/A. § (1)—(3) bekezdését, ezért alkotmányellenes, és tisztelettel kérjük a megsemmisítését.

Budapest, 2009. május 12.

Bölcs döntésüket várva kiváló tisztelettel:

Dr. Ferencz Péter elnök, Dr. Makó János alelnök, Dr. Győri Gábor főtitkár, Dr. Drenyovszky Irén tiszteletbeli elnök