Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-12-20 / 51-52. szám
24 •« 2009- december 20-27. PANORÁMA Evangélikus Élet kintettel a roma lakosság körében - végzendő szociális-karitatív munkára. (Beszámolhatok arról, hogy két nappal Amerikába indulásunk előtt találkoztam mintegy harminc amerikai önkéntessel, akik közül néhányan Nyírtelek és Sárszentlőrinc evangélikus közösségeiben szolgálnak.) Szeretnénk erősíteni az együttműködést az amerikai teológiai szemináriumok és a mi hittudományi egyetemünk között. Megbeszéléseink eredményeképpen az amerikai fél továbbra is készséget mutat arra, hogy nyaranta magyar evangélikus fiatalokat fogadjon gyermek- és ifjúsági táboraiba. Mi pedig azt reméljük, hogy a nyári Szélrózsa találkozóra ezúttal az Egyesült Államokból is érkeznek fiatalok. Megismerkedünk azokkal a többnyire modern eszközökkel, amelyekkel az amerikai egyház híveivel és támogatóival kapcsolatot tart részben a lelkigondozás, részben az adománygyűjtés (fundraising) céljával. Meglátogatjuk továbbá az egyház remekül felszerelt médiaközpontját, ahol nyomtatott kiadványok, valamint hitébresztést és oktatást szolgáló rádióműsorok és filmek készülnek. Az osztály vezetője érdeklődést mutatott a Luther Márton életéről készülő animációs film iránt, amelyet a tervek szerint egyházunk megbízásából készít majd Richly Zsolt rajzfilmrendező. Látogatásunk zárásaképpen részt veszünk a központ munkatársainak déli istentiszteletén, amelynek fő témája az AIDS elleni küzdelem. Teológiai szemináriumokat is felkerestünk Chicagói házigazdánk, a világmissziói osztály munkatársa, Judie Row vezetésével jó egy óra alatt jutunk el a csúcsforgalomban a város déli részén található Hyde Parkba. Az- az Evangélikus Teológiai Főiskola (LSTC). Nem kevés izgalommal lépek be az épületbe, hiszen az 1985/86-os tanévben ösztöndíjas hallgatója lehettem ennek az intézménynek. Azóta nem jártam erre, viszont egyházunk képviseletében több mint húsz teológushallgató tanulhatott itt. A szeminárium elnökével és tanulmányi osztályának munkatársaival arról folytatunk tárgyalásokat, hogy a jövőben miként folytatódhat ez az ösztöndíjasprogram. A gazdasági válság miatt ebben a tanévben itt nincs hallgatónk, de vendéglátóink lehetőséget látnak arra, hogy jövőre akár egy házaspár is tanulhasson itt egyházunkból. Egy nappal később ádépünk egy államhatárt, és Illinoisból Ohióba érkezünk. A repülőtéren két jó ismerős vár minket: Walter Taylor professzor, aki az év elején nagyszerű előadást tartott Budapesten, a mi egyetemünkön, illetve Keveházi D. Sámuel, aki ebben a tanévben lehet a Trinity (Szentháromság) teológiai szeminárium hallgatója. A főiskola vezetőivel, tanáraival és hallgatóival való további beszélgetések meggyőznek arról, hogy az intézmény családias légkörében mennyire számon tartják az előző évek magyar vendéghallgatóit. László Virgilt - aki jelenleg egyházunk külügyi osztályának munkatársa - különösen is elismeréssel emlegetik, nemcsak azért, mert derűs egyéniségével belopta magát a szívükbe, hanem mert tavaly ő kapta azt a díjat, amelyet a legszínvonalasabb szemináriumi dolgozat készítőjének ítélnek oda. Ezek után aligha csoda, hogy ez az intézmény is örömmel vár további magyar hallgatókat. Az egyházzenei tanszék professzora külön megkér, hogy küldjünk hozzá is diákot. A főiskola elnökével folytatott tárgyalásunkon annak lehetőségét is felvetjük, hogy tanárok cseréjére is sor kerülhet majd a jövőben. ► Az Evangélikus Élet olvasói a lap két héttel ezelőtt számában már beszámolót olvashattak azokról az alkalmakról, amelyeken Prőhle Gergely országos felügyelő, a Magyar Evangélikus Konferencia elnöke és e sorok írója - mint egyházunk külügyi munkájáért felelős püspök - a kanadai Torontóban részt vettek. Az a tudósítás azzal zárult, hogy hivatalos programunk november 30- án az Egyesült Államokban folytatódott. A következőkben egy szolgálatokban, tárgyalásokban és élményekben gazdag hét legfontosabb történéseiről kívánok beszámolni. ■ Fabiny Tamás Egy nyáj, < Fabiny Tamás, Elisabeth Eaton és Bernhardt Béla Cuyahoga Fallsban Tárgyalásaink az Amerikai Evangélikus Egyház központjában Három evangélikus egyháztest egyesülésével 1988-ban alakult meg a több mint ötmillió lelket számláló Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA). Az így létrejött struktúra központja Chicagóba került: az O’Hare repülőtérhez közeli, nyolcemeletes irodaépület felső öt szintjét foglalják el az irodák és az egyéb helyiségek. Kis küldöttségünket a több száz munkatársat foglalkoztató központ főtitkára, David Swarding fogadja, aki a hivatalos izraeli úton tartózkodó Mark Hansont, az ELCA elnök-püspökét és a Lutheránus Világszövetség elnökét is képviseli. A jogász végzettségű főtitkár és munkatársai érdeklődéssel tájékozódnak a magyar evangélikusok örömeiről és gondjairól. Ezek között szólunk a rendszerváltozás után kialakult helyzetről, egyházunk missziói, oktatási és diakóniai szolgálatáról és ökumenikus kapcsolatainkról. Vendéglátóink élénk érdeklődést mutatnak az iránt is, hogy miként alakul nálunk és térségünkben az állam és az egyház viszonya. Az ő beszámolójukból megismerhetjük az egyház struktúráját, miként működik a hatvanöt zsinat (egyházkerület) és a chicagói központ. Hallhatunk az egyház közéleti szerepvállalásáról, illetve - részben önkritikus hangsúlyokkal - annak a nyári döntésnek a következményeiről, amely lehetővé teszi homoszexuális lelkészek szolgálatát, valamint az egyes gyülekezetekre bízza annak eldöntését, hogy megáldják-e azonos neműek élettársi közösségét. Megtudjuk, hogy sok lelkészt, egyháztagot és gyülekezetét háborított fel ez a döntés, amelynek következtében számosán jelezték, hogy kilépnek az ELCA-ból, és új evangélikus egyházat kívánnak alapítani. Válaszul ismertetjük egyházunk álláspontját, amely egyértelműen ellenzi a korszellem ilyen eluralkodását az egyház életében. Az egyes osztályvezetők kalauzolásával megismerkedhetünk az ELCA számos munkaágával. Tárgyalásokat folytatunk arról, hogy az amerikai evangélikusok továbbra is küldenek önkénteseket a mi gyülekezeteinkben és intézményeinkben - különös teCleveland megállapítjuk: ha ma lennénk diákok, boldogan tanulnánk a Trinity Seminaryban. Az északnyugat-ohiói egyházkerület püspökénél Egyik meghívónk az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) elnöke, Bernhardt Béla főesperes. Már elmúlt nyolcvanéves, de még mindig fiatalos lendülettel és Feljegyzések egy észak-a gyünk, hanem azt akarja, hogy őhozzá, lelkünk gondviselőjéhez térjünk. Prőhle Gergely hazai egyházunknak a diaszpórában élőkért viselt felelősségéről szól, amely reménység szerint hamarosan találkozni fog egy új kormány nemzetpolitikai elképzeléseivel is. Országos felügyelőnk előadását megköszönve Bernhardt Béla főesperes azt a tényt is megemlíti, hogy utoljára 1928-ban látogat -Fabiny Tamás, Mark Rameth, Prőhle Gergely, Keveházi D. Sámuel és James Childs a columbusi szeminárium kápolnájában változatlan odaadással fogja össze a tengerentúli magyar lutherániát. Emellett rendszeres kapcsolatban áll egyházkerülete, az északkeletohiói zsinat vezetésével. Ezért aztán ellátogatunk vele a Clevelandtől mintegy negyven mérföldnyire fekvő Cuyahoga Eallsba, ahol Elisabeth Eaton püspök asszony fogad minket. Kiderül, hogy vendéglátónk 1984- ben, a Lutheránus Világszövetség nagygyűlése alkalmából már járt Magyarországon. Örömmel találunk közös ismerősöket, és próbáljuk együtt felidézni, hogy melyik gyülekezetben is szolgálhatott annak idején. (Emlékidézése alapján azt gyanítom, hogy a nyíregyházi volt.) Megtudom, hogy az egyházkerületnek mintegy nyolcvanötezer megkeresztelt tagja van kétszázhét gyülekezetben. Természetesen véleményt cserélünk egyházaink mai helyzetéről, majd keressük annak lehetőségét, hogy a clevelandi magyar gyülekezetek és lelkészeik jobban részt vegyenek az egyházkerület életében. A püspöknő örömmel nyugtázza, hogy a hazánkban dolgozó egyik önkéntes éppen az ő egyházkerületéből való, és rendszeresen kap tőle híreket Magyarországról. Végül még annak lehetőségét sem zárjuk ki, hogy egyházaink - megfelelő előkészítés után - testvéregyházi kapcsolatra lépjenek egymással. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia közgyűlése A kétéyente esedékes közgyűlésre bizony ha tucatnyian eljöttek - ám Bernhardt Béla elnök olyan alaposan előlcészített és kézben tart mindent, mintha több száz fős zsinatot irányítana. A közgyűlés választott igéjéről prédikálok: ,Minden gondotokat őreá vesséféKp&rt neki gondja van rátok’.’ (íPt Gondolatmenetem elején egy magyar népdalt idézek: „A mi Urunk, a mi Urunk nem aluszik, bem aluszik, / Csak mirólunk, csak mirólunk gondolkozik, gondolkozik” majd összefüggést keresek aközött, hogy nekünk gondunk van, de neki gondja van reánk. Istenről mint pásztorról szólok, aki nem engedi, hogy tévelygő juhok és szétszórt nyáj leta meg hivatalos keretek között országos (egyetemes) felügyelő az amerikai magyar evangélikusokat. Ezt követően örömmel értesülünk arról, hogy az Erős Vár című folyóirat változatlanul igyekszik betölteni hivatását, illetve hogy a magánszemélyek által tett alapítványok továbbra is lehetővé teszi hazai ösztöndíjas hallgatók amerikai teológiai tanulmányait. A sajnos általában elöregedő tengerentúli magyarság számos tagja megható önfeláldozással újra és újra az AMEK-on keresztül küld anyagi támogatást magyarországi, erdélyi és felvidéki egyházi célokra. A közgyűlés végén a jelenlevők határozatot fogadnak el egyebek mellett arról, hogy az AMEK „készségesen ápolja hagyományos kapcsolatait a Magyar Evangélikus Konferenciához tartozó egyházakkal és közösségekkel, valamint a világ bármely más táján működő magyar evangélikus gyülekezettel vagy lelkigondozó szervezettel” További fontos kérdésekben is határoz az AMEK. Kinyilvánítja együttérzését a clevelandi magyar katolikusokkal, akiknek egy templomát a közelmúltban bezárták, egy másikat, a Szent Imre-templomot pedig ugyancsak bezárással fenyegetnek. A helyi püspökség racionalizálásra hivatkozó döntése az egész clevelandi magyarság számára komoly veszedelmet jelentene, hiszen az említett templomban működik egyebek mellett a magyar iskola, a cserkészet és a néptánckor. Egy másik határozatában az AMEK közgyűlése elhatárolódik az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) országos közgyűlésének azon döntéseitől, amelyek azonos nemű párok egyházi megáldásának és homoszexuálisok lelkésszé szentelésének lehetőségét nyitják meg. Az AMEK 33. biennális közgyűlése - amelynek sikeréhez nagyban hozzájárult Tomaschek László alelnök és Rácz Zsuzsanna pénztáros munkája - „ékesen és jó rendben” zajlik. A főesperes-elnök már be akarná zárni az alkalmat, amikor - vendéglátóink számára váraüanul - szót kérünk, és Bernhardt Bélának sok évtizedes áldozatos szolgálatáért egyházunk Ordass Lajos-emlékérmét adjuk át. Itt is részt veszünk tanárok és hallgatók közös úrvacsorái istentiszteletén. Megragad minket az a lendület és elkötelezettség, amellyel a tágas kápolnában együtt vannak. Az igényesen előkészített liturgiában mind Keveházi D. Sámuel, mind az alkalmi látogatók helyet kapnak. Tárgyalásaink Mark Rameth szemináriumi elnökkel - korábbi püspökkel - és James Childs dékánnal egyaránt ígéretesek. Prőhle Gergellyel asszony leplezetlen büszkeséggel mutatja, hogy mely házban lakott Barack Obama, sőt azt is, hogy melyik az elnök kedves könyvesboltja és pizzériája. Én viszont azt tudom, hogy hol van itt Paul Tillichnek, a 20. század egyik legnagyobb teológusának törzshelye az egyik helyi sörözőben. A Hyde Parkban működik ugyanis a Chicagói Egyetem, valamint - számos más felekezeti szeminárium mellett
