Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-15 / 46. szám
io 41 2009. november 15. élő víz Evangélikus Élet Reménység vasárnapja waammmmm A JELENÉSEK KÖNYVÉNEK PARAFRÁZISA NEHÉZ KÉRDÉSEK Az egyházkerületek angyalainak írd meg... A Déli Egyházkerület angyalának írd meg: ezt mondja az, aki földbe hullott búzamagként termő életre, növekedésre hív olykor déli harangszóval, máskor Csengőddel - Kaskantyúval... tudok cselekedeteidről és fáradozásodról tudok kicsiny baranyai falvaidról, lőrinci bibliás cigányaidról arról, hogy törekedsz Békés, Szentes életre, ha van is Baja állhatatosságodnak tudok szeretetedről, hitedről, szolgálatodról: hogy van második esély, s hogy boldogok a kisdeákok... tudom, hogy szőlőtődön olykor almaié terem tudom, hogy a teremtés számodra valódi ünnep s hogy a gospelkórus dalát messze viszi a szél a paksi Duna-parton tudom, merre hajózol, mit tervezgetsz svéd-magyar lelkészkonferenciákon s tudok a bonyhádi, fasori, Deák téri, csabai, orosházi, szarvasi iskolákról tudom, hogy van benned erő és elszánás a mélybe nézéshez és ha fölemeled tekintetedet, örülsz a déli panorámának Tudja meg ezért valamennyi gyülekezet Kecskeméttől Dunaföldvárig, Szegedtől Gyomáig, Angyalföldtől Mohácsig íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be mert bár kevés erőd van, elég neked az én kegyelmem tartsd meg hát az én igémet, és a növekedés gazdagságával légy áldott Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a kerületnek Az Északi Egyházkerület angyalának írd meg ezt mondja az, aki a kereszt jelével megjelölt, és teljes életre hívott téged s aki megőriz és megújít napról napra tudok cselekedeteidről és fáradozásodról tudom, hogy a Budagyöngyét nem veted disznók elé nem vágsz Fancsali képet, s Csömör sem kerülget, mert állhatatosan szolgálsz tudom, hogy meg tudod különböztetni Nyír és Nyár egyházát s vigyázol, hogy senki ne Kölese el Béredet hamis talentumokra tudok szeretetedről, hitedről, szolgálatodról: s hogy fontos számodra Pál apostol élete és tanítása tudok pilisi izsópodról és vecsési savanyúdról, s hogy érik a kivi is Nyíregyházán ismerem nógrádi kegyességedet, Heves vérmérsékletedet Aszód, Nyíregyháza, Miskolc iskoláit tudom, igyekezel, hogy beÉrd az eléggel, s így növekedj a szeretetben tudom, hogy hozzám kiáltasz Csillaghegy és Budavár magaslatain s azután vidáman síelsz lefelé a lejtőn... ezért hát tudja meg valamennyi gyülekezet Diósgyőrtől Budaörsig, Nagybörzsönytől Ceglédig Hévízgyörktől Bánkig íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be mert bár kevés erőd van, elég neked az én kegyelmem tartsd meg hát az én igémet, és a kereszt jelével légy áldott Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a kerületnek A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület angyalának írd meg ezt mondja az, aki jó Pásztorként vezet és oltalmaz téged harangszóval és nem Oroszlány Ajkáról szól hozzád tudok cselekedeteidről és állhatatosságodról: tudom, hogy szűk Sikátorok keskeny útján vándorolsz a Szombat helye felé, ahol békességem vár rád tudok szeretetedről, hitedről, szolgálatodról: tudok szívednek kedves líceumodról s a régi teológiáról a győri EGOT-ról, meg az „Öt templom fesztiválról” tudok a Luther-pályázatokról, új-régi liturgiádról a kötcsei kerbájtokról meg a tavalyi kőszegi Szélrózsádról tudom, miért vonz téged a szárszói konyha s a révfülöpi oktatási központ tudom, hogy Pápának esperes szolgál tudom, hogy Isten háza népe vagytok, s fontos, miként tanítja népét a családfő Tudja meg azért valamennyi gyülekezet Csákvártól Súrig, Mórichidától Nemespátróig Szakonytól Homokbödögéig íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be mert bár kevés erőd van, elég neked az én kegyelmem tartsd meg hát az én igémet, és a Pásztor szeretetével légy áldott Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a kerületnek ■ Varga Gyöngyi Elhangzott az Evangélikus Hittudományi Egyetem által szervezett, Dunáninnen - Dunántúl című konferencián november s-én. Szeretjük-e ellenségeinket, vagy sem? Ezúttal arról gondolkozzunk el, és abból a szempontból vizsgáljuk meg a magunk életét, hogy milyen a viszonyunk ellenségeinkkel, szeretjük-e ellenségeinket, vagy sem. Bizonyára többen felkapják a fejüket: szeressem azt, aki ellenem van, aki nekem rosszat akar? Szeressem ellenségemet? Erre a kérdésre háromféle válasz adható. Az első az, amire már az előbb utaltunk: miért kellene nekem az ellenségemet szeretnem, aki árt nekem, aki meg akar károsítani, aki vagy akik elrontják a jó emberi kapcsolataimat? A második csoport azt mondja, magát vallásosnak tartva, hogy nem kell szeretnem az ellenségemet, mert még a Bibliában is, főleg az Ószövetségben az ellenség ellen imádkoznak a zsidók, sőt Isten biztatja őket, hogy harcoljanak ellenségeikkel. A harmadik csoport azt mondja: igen, Jézus arra tanít minket, hogy szeressük ellenségeinket, de ez nagyon nehéz, hogy valakit szeressek, aki ellenem van, de megpróbálom... Vizsgáljuk meg egy kicsit részletesebben a Biblia fényében ezt a kérdést! Vannak-e ellenségeink? Igen, vannak. Vagy azért, mert mi is gyűlölettel tekintünk rájuk, vagy mert megrontják kapcsolatainkat, érdekeinket semmibe veszik. A sátán a bűneset óta szerzi az ellenségeskedést. Akkor Isten és ember között, azután már a következő nemzedékben ember és ember között: Kain és Ábel esetében és azóta évezredeken keresztül. Ma különösen aktuálisnak érezzük ezt, mert a gyűlölködés ma ember és ember, közösség és közösség, vállalat és vállalat, nemzet és nemzet között naponta előfordul. Ha vannak ellenségeink, akkor miért szeressük őket? Attól nekünk nem lesz jobb, az ellenségünk meg továbbra is ártalmunkra tesz. Valóban: az Ószövetségben a zsidó népnek állandóan harcolnia kell ellenségei ellen. Igaz, hogy van, amikor elhangzik az, hogy maradjanak veszteg, mert az Úr harcol majd érettük. Sőt már az Ószövetségben megjelennek olyan igék, amelyek másfajta erkölcsöt sugároznak. „Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved, mert az Úr meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla.” (Péld 24,17-18) Ugyancsak a Példabeszédek könyvében: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, mert parazsat gyűjtesz a fejére, az Úr pedig visszafizeti, amit adtál’.’ (Péld 25,21-22) Ezekben az igékben még nem jelenik meg a szeretet, de az már igen, hogy ellenségeddel szemben is légy erkölcsös, add meg, amire szüksége van, és ne örülj, ha győztél felette. Vajon idáig eljutottál-e már, kedves testvérem? Kész vagy-e segíteni bajba jutott ellenségeden? Hogy lehet eljutni erre a lelki állapotra vagy még tovább? Erre Jézus tanít minket: „Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanazt teszik. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszak iránt’.’ (Lk 6,32-35) Jézus erre a maga életével és halálával példát mutatott nekünk, amikor a keresztfán imádkozott azokért, akik őt keresztre feszítették. Hogyan lehetséges nekünk ide eljutni? Ha elkezdesz imádkozni ellenségeidért! A Bibliából lehetne példát felhozni arra, hogy hányán követték Jézus példáját. Például István vértanú. Itt azonban csak arra a kedves ismerősömre utalok, aki azt mondta egyszer az addig nem szeretett menyére: „Addig imádkoztam érte, amíg megszerettem.” Te, kedves testvérem, melyik csoportba tartozol? Ha nem a harmadikba, akkor imádkozz ellenségeidért, akik lehetnek a családban, a munkahelyeden, a lakóházban, a politikában, mindenütt! Ha a harmadikba, folytassad az imádkozást. Meglátod, szebb lesz a világ körülötted! ■ Dr. Ritoók Pál Az írás eredetileg a Magyar Református Presbiteri Szövetség Presbiter című lapjának 2009. szeptember-októberi számában jelent meg. Utcai harcosból a hit harcosa 2009 januárjában döntő fordulat állt be Ádám Barnabás életében. Az, aki korábban hírhedt volt Nyíregyháza környékén és egész Szabolcs megyében, keresztyén hitre tért egy biatorbágyi csendeshéten. A többgyermekes, nem szégyellten cigány származású családapa korábban erőszakosságáról volt híres. Nem élt kifejezetten bűnöző életmódot, de elmondása szerint csak gyilkosságot és egyéb súlyos bűntettet nem követett el, minden egyéb dologban benne volt. A becsületes munka mellett nemritkán erőszakos konfliktusba keveredett. Ebben nagy része volt annak, hogy nem vetette meg az alkoholt. Jaj volt annak, akinek nézeteltérése támadt vele. Volt, hogy a saját családját is bántotta, amikor részegsége miatt szinte kivetkőzött magából. Már gyermekkorában keleti küzdősportokat űzött, melyekben tehetséges volt. Többször részt vett szervezett mérkőzéseken, ahol csak a másik életét nem volt szabad kioltani. Ezeken a mérkőzéseken nagy pénzek forogtak, ennek ellenére Barnabás igen kevéssel részesedett ezek hasznából. Görögszállásról tudni kell, hogy egy szabolcsi kistelepülés, ahol számos cigány él, igen nehéz körülmények között. Négy éve folyik ott cigánymisszió a szomszédos Nyírtelekről kiindulva. Az élő hitű evangélikus közösség nemcsak a maga közösségét építi, hanem nyitott arra, hogy Isten bármerre vezesse őket. Az eddigi esztendőkben - saját bevallásuk szerint - e szolgálat gyümölcsei elmaradtak, de idén megtört a jég, és több tucat cigány testvérünk hitre jutott. E termés legelső gyümölcse Barnabás volt. Januárban részegen megígérte Györfi Mihály lelkésznek, hogy elmegy egy csendeshétre. Tartotta a szavát, és bekövetkezett a fordulat. Elfogadta megváltójául Jézus Krisztust, letette a poharat, és megtagadta a keleti harcosok szellemiségét. Jézus 'Krisztusban igazi békességre jutott. Azóta a felesége és egyik gyermeke is megtért, s a faluból eddig majd húszán követték példáját. Augusztusban a béri Közös asztal konferencián találkoztam Barnabással, és elmondhatom, hogy formálódó emberrel találkoztam, aki számára a Szentírás valóban az Isten mindent átformáló eszköze. Olyan fiatallal találkoztam, aki Pál apostol szavaival élve még nincs a célnál, de aki megküzdi a hit harcát, és aki ezt a hitet tovább is adja. ■ Laczki János (Orosházi Harangszó, 2009 ősze)
