Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-11 / 41. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. október 11. » 7 Add tovább a lángot! Reményik Sándor-emlékkonferencia Budapesten ^ A hétvégén Budapesten tartotta tizedik emlékünnepségét a kolozsvári Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány. A konferencián versmondók, zenészek, jeles irodalomtörténészek hozták közel a hallgatósághoz az erdélyi evangélikus költő, Reményik Sándor életművét. Az ünnepségnek október 3-án a Deák Téri Evangélikus Gimnázium adott helyet. Az előadás-sorozat szavalóversennyel kezdődött, melyen hazai egyházi iskolák és kolozsvári líceumok diákjai mondtak el egy-egy Reményik-verset. A zsűri elnöke, KubikAnna színművésznő az esti gálaműsor keretében értékelte a szavalok teljesítményét. A megemlékezés irodalmi konferenciával folytatódott. Pomogáts Béla irodalomtörténész Reményik Sándor jelentőségét méltatta a 20. századi magyar költészetben. Beszédében kiemelte, hogy a magyar írók, költők soha nem érték be azzal, hogy pusztán esztétikai követelményeknek feleljenek meg. Kelet-középeurópai viszonylatban az irodalom rendszerint közösségi rítus is egyben, különösen igaz ez az erdélyi írókra, költőkre. Reményik költészetét is meghatározza ez a kettősség, de nála az erdélyi magyar irodalom nemzeti elkötelezettsége szoros egységbe forrt keresztény hitével. Kántor Lajos irodalomtörténész Reményik Kolozsvárhoz kapcsolódó verseiről beszélt. Kiemelte a Benéz a havas című verset, melynek utolsó sora arra a világháború végi keserűségre emlékeztet, mely oly sok erdélyit foglalkoztatott annak idején: „S ez nem elég, hogy idehaza tartson?” Kántor Lajos rámutatott arra is, hogy az 1918 és 21 között született, Végvári álnéven írt Reményik-versek között is megjelenik a Kolozsvár-motívum, illetve rendre előkerül az „Idehaza tartsunk ki!” parancsa. A költői nyilvánosságra lépést megelőző rövid prózai művekről szólt Dávid Gyula irodalomtörténész Immortáliák - A másik Reményik, aki a költőt megelőzte című előadásában. Hangsúlyozta, hogy ezeknek az írásoknak csak töredékét ismerjük, egy részük még a kolozsvári levéltárban pihen, és pillanatnyilag nem kutatható. Ezekben a korai írásokban még jól felismerhető Komjáthy Jenő és Reviczky Gyula hatása Reményik költészetére. Az is kiderül a művekből, hogy a legnagyobb háborús fellángolás idején a fiatal Reményiktől igencsak távol állt a lelkesedés. Láng Gusztáv irodalomtörténész Költői szerepek Reményik Sándor lírájában című összefoglalójában.arról beszélt, hogy Reményik számára a versbeli én a költő ideális énje, aki felül tud emelkedni a csüggedésen, és példát mutathat a nemzet számára. Verseiben rendszerint ezt az ideális ént próbálja megjeleníteni. Az előadás-sorozat után a XIV. zsoboki képzőművészeti táborban készült festményekből, grafikákból rendezett kiállítás megnyitója következett (képünkön). Az amatőr festők képeit Reményik Sándor versei és az 1956-os forradalom eseményei ihlették. Az emlékünnepség délelőtti blokkja kerekasztal-beszélgetéssel zárult. Kántor Lajos, Dávid Gyula, Láng Gusztáv, Liktor Katalin, a Károli Gáspár Református Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója és Odor László művelődéstörténész, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium volt igazgatója beszélgettek arról, hogyan ítélték meg Reményik költészetét az elmúlt rendszerben, és mennyire van helye jelenleg a közoktatásban. Kántor Lajos felelevenített egy, a szocializmus viszonyait jellemző esetet. Miután a bukaresti Kriterion Könyvkiadó Reményik-kötetet jelentetett meg, ellenőrző bizottság érkezett a kiadóba, és felelősségre vonták a szerkesztőket, amiért ki merték adni egy „nacionalista költő” verseit. Kántor Lajos ártatlan arccal azt felelte, hogy ez a Reményik nem azonos azzal, aki Végvári álnéven írt verseket. Hogy a bizottság tagjai mennyire voltak tájékozottak irodalmi kérdésekben, azt jól mutatja: elhitték ezt az állítást... Az emlékünnepség esti gálaműsorral zárult, melyet Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke nyitott meg. Ünnepi beszédében Pomogáts Béla felidézte azt a hatalmas munkát, amelyet Essig/ózse/operatőr, az alapítvány elnöke végzett a Reményikkonferenciák szervezésével. Pomogáts szerint ez a munka fontos szerepet játszott abban, hogy Reményik alakja, költészete ismét mindennapjaink része lehet. Ezután Kubik Anna színművésznő, a versmondó verseny zsűrijének elnöke értékelte a szavalatokat. Megelégedéssel nyugtázta, hogy kiegyenlített volt a verseny színvonala: a zsűri nem találkozott kimagaslóan jó, de színvonal alatti teljesítménnyel sem. Az első díjat a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tizedikes diákja, Győri Gabriella nyerte. A szavalatok, komolyzenei művek elhangzása után a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány a költőről elnevezett díjat adta át Kubik Anna és Török Katalin színművésznőknek, valamint Birtalan József zeneszerzőnek. A gálaműsor Gáncs Péter püspök zárógondolataival és áldásával zárult. ■ Jánosi Valéria Emléktábla a fizikusnak Szalay Sándor atomfizikus születésének századik évfordulója alkalmából tudományos konferenciát tartottak október 5-én a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. Az iskola, az MTA Atommagkutató Intézete (Atomki) és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat közös rendezvényének keretében avatták fel az épület falán elhelyezett márvány emléktáblát. A debreceni egyetem későbbi tanszékvezetője, az Atomki létrehozója- fizikatanár édesapja irányításával- a gimnázium falai között ismerkedett meg a fizika tudományának alapjaival. Munkássága és széles látóköre ugyanakkor egyértelművé tette, hogy bármely tudományágban nagyot alkothatott volna. Ezért is választották a konferencia mottójául az alábbi Szalay Sándor-idézetet: „Meggyőződésem, hogy a tudomány szakmákra, szakterületekre való felosztása az osztályozó emberi elme ugyan szükségszerű, de mesterséges terméke. A természet nem ismeri az ilyen szakosítást.” A márványtáblánál - a szervezők mellett - Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, Nagy László, Nyíregyháza megyei jogú város alpolgármestere és Kákay István, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója is (képünkön) elhelyezte koszorúját. Avatóbeszédet dr. Horváth Zalán akadémikus, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöke mondott. M EvÉlet-infó Fasori hálaadás - nem csak a Fasorért W Folytatás az 1. oldalról Az istentisztelet liturgiáját iskolalelkészek végezték: Balogh Éva a házigazda fasori gimnáziumból, Makán Hargita Bonyhádról, Pétemé Benedek Ágnes Békéscsabáról, Mesterházy Balázs a soproni líceumból, Barthel- Rúzsa Zsolt a Luther Márton Szakkollégiumból, valamint ijj. Cselovszky Ferenc a Deák téri gimnáziumból. Énekkel - Nováky Andrea fasori tanárnő vezetésével - a több iskola énekkarosaiból felállt kórus szolgált. Az istentiszteletet követően Kalina Katalin, az MEE Oktatási Osztályának vezetője köszöntötte a vendégeket, majd négy diáklány előadásában Weöres Sándor Szembe-fordított tükrök című költeménye hangzott el megzenésítve - Kákay István országosiroda-igazgató és Huszák Zsolt ifjúsági referens közreműködésével. A Luther Otthon történetét Barthel-Rúzsa Zsolt, a ma már Luther Márton Szakkollégium néven működő intézmény igazgatója-lelkésze tekintette át. Az 1908-ban alapított fiúinternátus ténylegesen 1909. október í-jén nyílt meg, és egészen 1949. június 30-ai megszüntetéséig az Üllői úti országos székház épületében működött. (Erről az időszakról bővebben az Evangélikus Élet 2006. december 24-ei számának 12-13. oldalán olvashatnak. - A szerk.) Az egyetemi és főiskolai tanulmányokat folytató evangélikus fiataloknak testi, lelki, szellemi fejlődést is biztosító diákotthon 1995-ben nyitotta meg újra kapuit Budapest XIII. kerületében, a Vizafogó utcában, egy volt munkásőrlaktanya épületében, immár koedukált formában, egy szervezeti egységet alkotva a Rózsák terei középiskolai kollégiummal. Tavaly augusztus í-jén viszont újra önálló felsőoktatási kollégiummá vált. Az evangélikus iskolarendszer, ezen belül is a fasori gimnázium újraindulásáról Frenkl Róbert fasori öregdiák, korábbi országos felügyelő beszélt. Visszaemlékezésében úgy fogalmazott: egyházunknak nem elit-, hanem minőséget felmutatni tudó iskolákra van szüksége, amelyekben pedagógus és diák egyaránt kötelességének érzi, hogy mindenkor a maximumot nyújtsa. ■ Vitális Judit : |pF /1 A mikrofonnál dr. Frenkl Róbert fasori öregdiák, volt országos felügyelő- Beszédében úgy fogalmazott: a nyolcvanas évek másodikfelében nem az egyház kérte vissza az államtól a fasori gimnáziumot, hanem állami döntés született az intézmény visszaadásáról, és abban, hogy ez a döntés megszületett, a Testvéri Szó mozgalomnak, valamint a hasonló nevet viselő iratnak volt a legnagyobb szerepe.- A Testvéri Szót 1986 márciusában tizenkilencen írtuk alá. Ebben többek között azt is leszögeztük, hogy az egyháznak vissza kell kérnie az államtól a Fasort. Egyházi iskolaként ugyanis csak az egyház kérhette vissza, és csak az egyház kaphatta vissza... Az egyház vezetői, élükön Nagy Gyula elnök-püspökkel azonban elzárkóztak a kérés elől. Elsősorban attól féltek - és el kell ismerni, nem minden ok nélkül hogy a gimnázium újraindításának anyagi vonzataival nem tudna megbirkózni az egyház.- Ha nem az egyház vezetői képviselték az állam felé ezt a kérést, akkor ki?- A Testvéri Szó szóvivőjeként 1986. november 5-én tárgyaltam erről először az Állami Egyházügyi Hivatalban Miklós Imre államtitkárral, aki semmi jóval nem biztatott, ugyanakkor nem is mondott egyértelmű nemet. A következő időszakban a kulisszák mögött párhuzamosan nagyon sokan „dolgoztunk” azon, hogy az egyházi és az állami vezetés is magáévá tegye a kérdést.- Az államhatalom minek köszönhetően változtatta meg az álláspontját?- Egyrészt rájött, hogy ezzel a hangulatjavító intézkedésnek is tekinthető lépéssel segítheti a saját túlélését. Másrészt bízott abban, hogy a genfi öregdiákok anyagilag is támogatják majd az újraindulást, és így devizához juthat az ország.- Az öregdiákokat említi. Mi volt az ő szerepük ebben a történetben ?- Ahol csak írtam vagy beszéltem a fasori evangélikus gimnázium újraindításáról, mindenhol megemlítettem diáktársaim aktivitását és ennek elméleti és érzelmi fontosságát. Ismereteim szerint azonban az öregdiákoknak - mind a Magyarországon, mind a külföldön élőknek - elsősorban a folyamat második szakaszában volt jelentős a szerepük, amikor már megszületett a politikai döntés az iskola újraindításáról, és ténylegesen is az újjászervezés fázisába lépett a dolog. Nincsenek dokumentumok arról, ki mikor milyen pozícióban döntött arról, hogy újraindulhat a Fasor, de ha a dátumokat nézzük, azokból egyértelműen kitűnik, hogy a Testvéri Szónak és a Déli Egyházkerület 1987-ben megválasztott, beiktatott új elnökségének, valamint a gorbacsovi politika hazai politikai életre gyakorolt hatásának köszönhetően született meg.
