Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-20 / 38. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2009. szeptember 20. *■ 5 Konferencia a „zoknigyárban” ► Erdélyt, illetve a közép- és délkelet-európai térséget érintő kérdésekkel foglalkozik a Studium Transylvanicum. A németországi székhelyű szervezet tagjai gimnazisták, doktoranduszok, fiatal kutatók, a legkülönbözőbb szakterületek képviselői. Éljenek akár Ausztriában, Magyarországon, akár Németországban, Romániában vagy Svájcban, közös bennük az Erdély többnyelvű kultúrája, történelme iránti érdeklődés. A társaság rendszeresen szervez szemináriumokat, tudományos tanácskozásokat - akadémiai hetüket (Siebenbürgische Akademiewoche) idén immár huszonnegyedszer rendezték meg. A programnak idén nyár végén második alkalommal adott otthont Száázfehéregyháza. Mielőtt még kedves olvasóim képzeletében egy kötőgépekkel teli, hangos gyárcsarnok jelenne meg, gyorsan leszögezem: a „zoknigyár” egy erdélyi szász falu, Szászfehéregyháza, románul Viscri, németül Deutschweisskirch. Talán ismerős e név néhányuknak, mások talán a homlokukra csapnak, ha azt mondom, hogy ez az a falu, ahol Károly herceg, brit trónörökös házat vett, s ez az a környék, amelynek megmaradásáért erőteljesen fellépett az erdélyi autópálya nyomvonalának kijelölésekor. A falu azonban nem ekkor került először veszélybe. Nicolae Ceaufescu kommunista pártfőtitkár már az 1980-as években úgy döntött, hogy az évszázadok óta álló szász falu útban van. Hogy minek is, azt talán ő maga sem tudta. Mondhatjuk, hogy zavarta a nem román kultúra, de még léka román anyanyelvű cigány, a maradék román, és van egy magyar anyanyelvű: a Marosvásárhely mellől odaszármazott cigány ember, a kovács. Bár Brassó megyében most már az alsóbbrendű utak is aszfaltosak, Kőhalomtól Szászfehéregyházáig becsületesen porzott az autó után az út. S ha hiszik, ha nem: a falusiak kérésére nincs aszfalt. Karoline Femolend, a község egyik elöljárója maga járt közben az ügy érdekében, hogy elkerüljék a tömegturizmust. A közelmúltban már így is a sokezredik belépőjegyet tépték le a vártemplom kapujában. Mondanom sem kell, hogy nemcsak Karoline áll a falu élén, hanem egész családja. Hetven év fölötti édesanyja franciául is megtanult, hogy a sok turistát körbevezethesse a 12. századi, gyönyörű, festett kazettás és bútorzatú evangélikus templomban és az azt körülvevő kis múzeumban. Ha nincs is ott, a kapubejáraton a címe, bárki megkeresheti. Ha éppen nem érne rá, mert hát a munka sehol sem áll meg, akkor ott terem a kisebbik lány, aki nem bírta a nyugati levegőt, s inkább visszajött szülőfalujába. Aztán ott a családfő. A megjárta. Most inkább itthon vállalkozik. Karoline pedig mindenben segíti. Elvégre kölcsönösen szükségük van egymásra. Az utcán meg csupa zoknit kötő asszonyt láttam. Ha valaki kiült a padra, vitte magával a kötést is. Ha ketten összejöttek beszélgetni, nemcsak a szájuk, a kezük is járt. Egy cigányné is éppen pihent a fűben, de közben szaporán kötött. Mert így kezdődött a fellendülés. Ebben a biovilágban valaki kitalálta, hogy a házi gyapjúból készült zokni jó pénzt hozhat Nyugat-EurópábóL És a pénzzel együtt lassan a turisták is jönni kezdtek. Látnivaló pedig bőven akad. Főleg egy néprajzkutatónak szemet gyönyörködtető minden. Ha már az évszázadok során megőrizték jellegzetes házformáikat, az értéket felismerő elöljáróság azokat támogatja, akik hagyományos módon és technikákkal újítják fel házaikat. Az azonban még számomra is rejtély, hogy miként maradt meg ennyire archaikusnak a falu. A házak berendezése is letűnt korokat idéz. Csodálkoztak is a modern világból érkezők, mikor fiókos ágyban kellett aludniuk. De a hangulat hatott, és senki sem panaszkodott, hogy az ez sem fedi teljesen a valóságot, hiszen a pusztulásra ítélt falvak között számos román közösség lakhelye is szerepelt Kárpátokon belül és kívül egyaránt. Szászfehéregyházáért ekkor mozdult meg először Nyugat- Európa. Franciák, belgák akartak segíteni a falun, s tették is elsők között az 1989. decemberi események után. Ennek ellenére 1990 márciusa után a szászok kitelepedése felgyorsult. Az akkor még több száz fős közösségből mára huszonegyen maradtak. Egy nő nemrég visszaköltözött Németországból, választott hazájából, így lettek huszonketten. A többiek - pár száz lakos - 67 százakonferencia egy hete alatt hangját sem hallottuk, de szeme mindenütt ott volt. Még ki sem ürült a levesestál, de már hozta vagy hozatta a következőt. A gazda szeme ezúttal nem csak a jószágot hizlalta. Tudja ott a dolgát minden családtag, szomszéd, nő vagy férfi, szász, román vagy cigány. A falu kovácsa egyben a helység látványossága is. Persze ő is élvezi a külföldiek olykori tudatlanságát, naiv csodálkozását ősi mesterségét illetően. Esetünkben külön boldog volt, hogy magyarul adhatta elő tudományát. Aztán ott a téglavető cigány család. A családfő már Olaszországot is árnyékszék az udvar végében volt. A városi zajhoz szokott fülnek igen szokatlan volt a reggel csendjét megtörő marhakolomp is. Szóval ez itt az ajánlat, sőt mondhatnám, a kérés helye. Aki teheti, látogasson el ebbe a múltból maradt, elzárt és mégis közismert faluba. Ezáltal támogat egy olyan kultúrát, amely valamikor része volt történelmünknek, s amely hovatovább muzeális állapotba kerül. Ha a megmaradt szász evangélikusok életének az effajta turizmus is értelmet ad, talán picit lassítható a végleges eltűnésük Erdély területéről. ■ Veres Emese-Gyöngyvér A hét nap csodája Ünnepeljük együtt a teremtés hetét szeptember 27. és október 4. között A technikai fejlődés, haladás mögött messze elmarad az ember morális növekedése - mondogatják már régen a tudomány, a szellem és a lélek felelős gondolkodói világszerte. Közhelyszerű példa, hogy a kőbalta használatához elégséges morális, spirituális felkészültség nem elegendő a termodinamikai energia használatához. S ami a béke vonatkozásában igaz, az igaz a környezeti és a társadalmi igazságosságra is. A 21. századi technológiára épülő termeléshez, energiafelhasználáshoz, szállítmányozáshoz, valamint az ezekkel járó melléktermékekhez és mellékhatásokhoz minősített ígazságérzet és erkölcsi felelősségtudat szükségeltetik. Világunk természeti és társadalmi jelenségei vészjóslóan mutatják, hogy az emberi lehetőség és képesség, valamint az emberi felelősség és tisztesség közötti szakadék óriási és tarthatatlan. További növekedését meg kell állítani, s ha még lehet, csökkenteni kell. Ebben a vállalkozásban különös szerepet töltenek, tölthetnek be azok a hívő emberek, akik a természet mögött és fölött nem véletlenszerűséget, esetlegességet és még csak nem is materiális szükségszerűséget, hanem bölcs és szeretetteljes isteni, teremtői akaratot látnak. Ennek jegyében született a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) 2008. december í-jei közgyűlésén elfogadott idevonatkozó határozat: „...a Teremtő iránti hálánk és hódolatunk kifejezése, a teremtett világ tudatos megőrzése és felelős védelme, továbbá ökumenikus együtt munkálkodásunk kiszélesítése és megerősítése érdekében 2009-től a szeptember utolsó és az október első vasárnapja közötti időszakot teremtésvédelmi hétként hirdessük meg és ünnepeljük a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházaihoz tartozó gyülekezetekben és intézményekben.” Nyilvánvaló, hogy e döntés és szándék mögött ott áll az egész európai keresztény közösség által elfogadott Ökumenikus Charta idevonatkozó vallomása is: „A teremtő Isten szeretetébe vetett hittel hálásan ismerjük fel a teremtett világban Isten ajándékát, s így a természet értékét és szépségét. De mélységes aggodalommal látjuk azt is, hogy a föld nyersanyagtartalékait némelyek gátlástalanul kiaknázzák, tekintet nélkül önértékükre, korlátozott voltukra és arra, hogy ezek a jövendő nemzedékek számára is szükségesek. Éppen ezért közösen lépünk fel annak érdekében, hogy a tartós életfeltételek biztosítottak legyenek az egész teremtett világ számára. Isten előtti felelősségünk tudatában közös kritériumokat kell találnunk és érvényesítenünk annak megkülönböztetésére, mi az, amit tudományosan és technológiailag megvalósíthatunk, erkölcsileg azonban nem tehetünk meg. Mindenképpen elsőbbsége van minden ember méltóságának azzal szemben, ami technikailag megvalósítható.” Gondolatok, ajánlások és elkötelezettség mentén arra hívjuk a MEÖT tagegyházainak (református, evangélikus, baptista, metodista, anglikán és ortodox) gyülekezeteit, intézményeit és a hozzájuk kötődő szervezeteket, hogy a szeptember utolsó és október első vasárnapja közötti időszakban a hívek ökumenikus közösségében - lehetőség szerint a római katolikus egyház híveinek és a civil társadalom elkötelezett tagjainak a részvételével — tartsanak beszélgetéseket, imádságokat, teremtésvédelmi akciókat. Ezzel szenteljenek ünnepet a Teremtőnek, és ezzel szerezzenek védelmet a teremtésnek. Ehhez a munkához színvonalas és praktikus segédanyagot és plakátot juttattunk el tagegyházaink gyülekezeteihez. A teremtés ünnepkörének közeledtével minden kedves olvasónk szíves figyelmébe, imára, dicsőítésre és tettre kész, hívő szeretetébe ajánljuk a teremtés hetének méltó megünneplését. ■ Dr. Bóna Zoltán főtitkár (MEÖT)
