Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-06 / 36. szám
8 « 2009- szeptember 6. FASORI PANORÁMA Evangélikus Élet Közös elkötelezettséggel Tanácskozás az egyházi oktatásról ^ A fasori evangélikus gimnázium 1989. szeptember 2-i „kapunyitása” az egyházi oktatás húsz évvel ezelőtti újraindulása alkalmából rendezett konferenciát augusztus 26-án Piliscsabán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Bölcsészettudományi Kara. Az Egyházi iskolák a közszolgálatában című szimpóziumon több mint félezer pedagógus vett részt, hogy néhány nappal a 2009/2010-es tanév hivatalos megnyitása előtt közösen tekintsenek vissza az elmúlt két évtized eredményeire, és egyúttal a jövő feladataival is számot vessenek. A konferencia első előadójaként Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a PPKE nagykancellárja arról beszélt, hogy az emberi értékek válságának korában a vallásos szellemben zajló nevelés döntő szerepet játszhat a kultúra megújulásában és egy szolidárisabb, fontosabb ismérvét megfogalmazva Schulek Mátyást idézte, aki újraindulásától, 1992-től 2005-ig volt a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatója. „Nincs evangélikus fizika, de van evangélikus fizikatanár, nincs keresztény matematika, de van keresztény matematikatanár...” A továbbiakban Kálmán Attila, a Pápai Református Kollégium Tatai Gimnáziumának igazgatója, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának volt világi elnöke, az Antallkormány művelődési és közoktatási államtitkára többek között a katolikus egyetem alapításának eddig kevésbé ismert titkaiba avatta be a hallgatóságot, Hoffmann Rózsa, a PPKE Pedagógiai Intézetének docense, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője pedig az utóbbi hét-nyolc év oktatáspolitikája által okozott súlyos gondokra mutatott rá. A katolikus, a református és az evangélikus egyház oktatási szakembereinek részvételével zajló kerekasztal-beszélgetésen a finanszírozási gondok mellett szó esett az egyházi .tjltal iskolák a kői szolgálatában. 200C reményben gazdagabb társadalom létrehozásában. Mint mondta, a hit, a vallásosság az ember alapjoga, szabadságának elidegeníthetetlen tartozéka, ezért a modern demokráciák magától értetődően biztosítják állampolgáraiknak az egyházi fenntartású iskolák választásának lehetőségét. Egyházunk képviseletében dr. Fabiny Tamás püspök személyes élményeit is felidézve - 1989 és 1993 között mellékállásban a fasori gimnázium egyik hittantanára volt - elsősorban a húsz évvel ezelőtti újrakezdés bemutatására törekedett. „Ahogy a babiloni fogságból hazatérő zsidók mindenhol csak romokat találtak, úgy nekünk is rá kellett döbbennünk: feltámadni nehéz” - fogalmazott az Északi Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetője, elismerve, hogy a kelleténél talán több intézményt igényelt vissza az egyház, anélkül hogy az anyagi vagy éppen a személyi feltételeket meg tudta volna teremteni. Az egyházi iskola legiskolákban folyó pedagógiai munka eredményességéről is. A felszólalók egyetértettek abban, hogy az elért sikerek titka a tanári karok közös értékrendjében, hitében, elkötelezettségében s az ebből következő közösségteremtő munkájukban rejlik. Botos Máté, a PPKE Bölcsészettudományi Karának nemrég kinevezett dékánja záró előadásában hangsúlyozta, hogy ma az egyházi Iskolák mindennél fontosabb küldetése, hogy korunk szaporodó létszámban kallódó, elhanyagolt gyermekeinek megadják az emberhez méltó élet lehetőségét. A második világháború utáni évekig a hazai iskolák hatvan százalékát az egyházak tartották fenn, ám ezeket az intézményeket - tíz kivételtől eltekintve - 1948-ban államosították. A rendszerváltás eredményeként ma az oktatási intézmények hat-hét százaléka van egyházi kezelésben, ez hozzávetőleg ötszáz óvodát, általános és középiskolát jelent. ■ EvÉlet-infó „EGYHÁZUNK ERŐSSÉGEI AZ ISKOLÁK” (ORDASS LAJOS, 1945. SZEPTEMBER 27.) Megszüntetéstől ^ Húsz éve nyílt meg a visszakapott fasori evangélikus gimnáziumban az első tanév. Alábbi tanulmányában egyházunk Déli Egyházkerületének az események idején hivatalban levő püspöke tekint vissza az ünnepi alkalomra és a hozzá vezető útra. A második világháború pusztításai és vérzivatara után Ordass Lajos püspöki beiktatásakor székfoglaló beszédében aláhúzta mint reformációi örökségünket a templom és az iskola fontosságát. Mintha előre látta volna, hogy hamarosan - az 1948. június 16- án kierőszakolt parlamenti döntéssel - államosítani fogják az egyházi oktatási intézményeket: „Az államhatalom akkor cselekszik legjobban saját érdekében, ha az egyházak iskolája iránti hálatartozását azzal rója le, hogy működésük elé akadályt nem gördít. Egyházunk pedig akkor hű önmagához, ha az ősök áldozatát meg nem tagadva maga is szakadatlanul és örömmel áldoz iskoláira, tudva, hogy bennük rejlik jövője” - szögezte le a püspök 1945. szeptember 27-én a budapesti Deák téri templomban. Az iskoláinkat elkobzó államhatalom ellen tiltakozó egyházi vezetőt 1948. szeptember 8-án letartóztatták, koncepciós perben hamis vádak alapján elítélték és bebörtönözték. Ez lett a sorsa Mindszenty József bíborosnak is. A forradalom alatt, 1956. október 30-án állami és egyházi rehabilitálása után Ordass püspök visszatért ugyan hivatalába, azonban 1958. június 24-én állami erőszakkal újra elmozdították, és 1976-ban bekövetkezett haláláig nem gyakorolhatta püspöki tisztségét. A magyarországi egyházak 1948- ban államosított oktatási intézményeinek statisztikája a következő képet mutatja (forrás: Statisztikai évkönyv, megjelent a Beszélő 1991. április 27-i számának 11. oldalán): A Magyarországi Evangélikus Egyház és a kormány közötti, kierőszakolt egyezmény szerint (1948. december 14.) egyházunknak a lelkészképző soproni teológiai fakultáson - a később Budapestre költöztetett teológiai akadémián - kívül két gimnáziuma maradt meg: a budapest-fasori fiúgimnázium és a Deák téri leánygimnázium. Az egyház vezetői azonban állami nyomásra az 1951/52-es tanév végével mindkét intézményt „felajánlották” az államnak. Az épületeket ekkor már nem államosították. A fasori gimnázium épületét oktatási-továbbképzési célra vették át, bérfizetés nélkül. A Deák téri iskolaépületbe kerületi általános iskola költözött, az épület használatáért a kerületi tanács némi térítést fizetett a Pesti Evangélikus Egyháznak. Az ébren tartott legenda A fasori gimnáziumnak az 1950/51- es és az 1951/52-es tanévben tanulója voltam. A megszüntetés azt jelentette, hogy tanárainkat más budapesti iskolákba helyezték át. A könyvtárat, a szertárakat, az iskola felszerelését széthordták. Az épület osztálytermeit az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) kezelésében kisebb irodákká építették át. Egyházunk jogászai, akik az átadási szerződés fogalmazásánál jelen voltak - különösen is dr. Vetsey Aladár -, ragaszkodtak ahhoz, hogy belevegyék a megállapodásba: ha az állam egyszer visszaadná az épületet, köteles lesz az eredeti állapotában visszaszolgáltatni. Emlékezés szerint ehhez mosolyogva és kelletlenül járultak hozzá a minisztériumi küldöttek. Amikor 1989-ben az épületben újraindult az egyházi iskola, az egyház elővigyázatossága az államnak kerek kilencvenmillió forintjába került. A két megszüntetett iskola tanulóit más budapesti iskolákba irányították. Magam a Villányi úti József Attila Gimnáziumba kerültem, két évet ott végeztem, illetve ott érettségiztem. Ebben az intézményben, a Fasorhoz hasonlóan, szintén tanították a latin nyelvet, de a görögöt már nem. A Fasor épületéből a Sopronból odakényszerített teológiai akadémiának is költöznie kellett. Megkaptuk a Hősök tere közelében a Lendvay utca 62. szám alatti épületet. (Ez később az Állami Egyházügyi Hivatal központja lett.) Egyházunk népe keserű belenyugvással fogadta Dezséry László és Vető Lajos püspökök intézkedését a két gimnázium „felajánlásáról". A Fasori Öregdiákok Köre, a volt tanárok, különösen is dr. Gyapay Gábor ébren tartották az iskola „legendáját” a gimnáziumnak és híres Nobel-díjas egykori növendékeinek a-történetét. Mutatta az egyházi közhangulatot, hogy az 1956-os forradalom hetében megjelent két fiatal budapesti segédlelkészünk az Üllői út 24. szám alatti teológusotthonban, hogy teológushallgatókat toborozzanak: „Gyertek, segítsetek, foglaljuk vissza a Fasort!” Úgy emlékszem, Sólyom Jenő egyháztörténész-professzorunk figyelmeztetett minket, ne siessük el ezt a visszafoglalást, és megkérdezte, vane átgondolt stratégiánk arról, mit kezdenénk az épülettel. A Fasor egyházi visszavételének 1956-os történetéhez hozzátartozik az Evangélikus Teológiai Akadémia Ifjúsági Bizottságának 1956. október 22-én hozott határozata, amelyben az ifjúság kérte - Nagy István szenior és Friedrich Lajos igazgató elnöklete mellett -, hogy „az egyházi vezetőség tegye lehetővé az Evang. Teológiai Akadémia és az Evang. Lelkésznevelő Intézet összeköltözését a volt Evangélikus Gimnázium épületébe (Bp. VII., Gorkij-fasor 17-21.)...” (A határozat szövege megjelent az Együtt az ország népével - Evangélikusok 1956-ban című kötetben. Szerk. Zászkaliczky Zsuzsanna, Luther Kiadó, Budapest, 2006, 91. o.) Harc a Fasorért Egyházunkban a Fasor ügye nem felejtődött el később sem. Bántotta az egyház népét, hogy amíg a katolikus egyháznak több gimnáziuma megmaradhatott, és Debrecenben a református egyházé is, tőlünk elvették az egyezményben biztosított kettőt. Az öregdiákok csoportja, kihasználva a kialakult lehetőségeket, hagyományőrző szervezetként működött a Hazafias Népfront keretében, és egyre határozottabban követelte a gimnázium újraindítását. Fölvették a kapcsolatot a külföldre került egykori diákokkal; közöttük több befolyásos közéleti személy is felemelte szavát az iskola érdekében. A Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztályán 1980-tól kezdett munkám végén, 1987. július 23-án Bogsch Árpád, az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO, OMPI) főigazgatója, egykori fasori diák, a Fasort támogató svájci egyesület vezetője fogadást adott Genfben a gimnázium ügyében Svájcban tevékenykedők részére abból az alkalomból, hogy megtörtént - Káldy Zoltán püspök halála után - a püspöki tisztségre való jelölésem. Elmondta: azzal a megbízással engednek haza, hogy tegyek meg mindent a Fasor újra egyházi iskolaként való indulásáért. Kifejtette, hogy ő ehhez jelentős nyugati egyesületi segítséget tud biztosítani. Ezt a támogatást később meg is kaptuk. Be kell vallanom, kétségek között ígértem meg, hogy igyekezni fogok a kérésnek eleget tenni. Ekkor még nem bíztam a sikerben. 1987. október 24-én a Deák téri templomban püspöki beiktatásomkor székfoglaló beszédemben a Fasor kérdését nem említettem. A párhuzamosan választott és velem együtt beiktatott egyházkerületi felügyelő, Frenkl Róbert viszont határozottan szólt mindkettőnk egykori iskolájának ügyéről. (Beszédének összefoglalója olvasható az Evangélikus Élet 1987. november 8-i számának 1. oldalán.) Ettől kezdve felgyorsultak az események. 1987. november 11-én az országos presbitérium javasolta az újraindítást. 1988. február 14-én a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség templomában istentiszteleten prédikáltam arról, hogy a templom és a gimnázium közös fala hamarosan már nem az elválasztást, hanem újra az egybeköttetést jelzi. Február 19-én a Művelődésügyi Minisztérium hozzájárult az újraindításhoz. Február 20-án az egyház elnöksége körlevélben kérdezte meg egyházközségeinket, egyetértenek-e az újraindítással, és elkötelezik-e magukat évi meghatározott összegű gyülekezeti költségvetési hozzájárulás befizetése mellett. Április 3-án, húsvétkor D. dr. Nagy Gyula püspök-elnök, Farkasházi Ferenc országosfelügyelő-helyettes, Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelő és magam mint a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője püspöki pásztorlevélben jelentettük be a gyülekezeteknek gimnáziumunk 1989 szeptemberével történő indulását. Az újraindulás Óriási volt a gyülekezetek lelkesedése! Gyűltek az egyházközségi felajánlások, és sok egyháztagtól, illetve korábbi fasori diáktól személyes adományt is kaptunk. A szükséges informatikai berendezések, számítógépek külföldi magyaroktól érkeztek, mintegy negyvenezer nyugatnémet márka értékben. A német Hoechst AG vállalta a kémiai szertár és laboratórium felszerelését. A Lutheránus Világszövetségen keresztül a nyuga-Intézmények Összesen hazánkban Államosított egyházi Óvodák 1246 202 Elemi iskolák 7016 4262 Középiskolák 555 197 Gimnáziumok 173 87 Főiskolák 42 30
