Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-06 / 36. szám
Evangélikus Élet FASORI PANORAMA 2009. szeptember 6. » 9 az újjászületésig ti és északi egyházak támogatása szükséges volt az egykori átadási szerződés szerint járó állami költségvállalás kiegészítésére. A tervezett három első, két második és egy harmadik osztályba 641 tanuló jelentkezett. Az első osztályoknál négyszeres túljelentkezést tapasztaltunk. Gyapay Gábor megbízott igazgató vezetésével megkezdődött a tanári kar szervezése. Elkészült a szervezeti és működési szabályzat, a költségvetés, majd megalakult az igazgatótanács. Nyolc osztály indult, 302 tanulót vettünk fel. A tanári állásokkal kapcsolatban 121 érdeklődő jelentkezett, és 1989. március í-jéig 70 tanár adta be pályázatát. A Magyarországi Református Egyház vezetőségének kérésére kétosztálynyi református tanuló felvételére is sor került. Hely volt, mert negyedik osztályt nem indítottunk, és abban egyeztünk meg a reformátusokkal, hogy ha később ők is engedélyt kapnak budapesti gimnáziumuk újraindítására, a tanulók majd átmennek oda. Terveink szerint az indulás után három évvel kellett teljessé lennie az intézménynek, vagyis működnie a tizenkét osztálynak. Koedukált gimnáziumunk többségükben fővárosi és környékbeli tanulókat vett fel, azonban szükség volt kollégiumi férőhelyek kialakítására is a mintegy huszonöt százaléknyi vidéki tanuló számára. Ez a kezdésnél nagy problémát jelentett. Próbálkoztunk fővárosi állami kollégiumokban helyet kapni, és megkíséreltük az elhelyezést Foton, a Mandák Belmissziói Otthonban. Néhány év után sikerült megoldani a kérdést a Budapest XIII. kerületi Vizafogó u. 2-4. szám alatti egykori munkásőrlaktanya alapítványi átvételével és átalakításával, majd később a VII. kerületi Rózsák tere 1. szám alatti korábbi Protestáns Árvaház visszavételével. Mitől evangélikus az evangélikus gimnázium? A sikeresnek mondható előkészítő folyamat nem azt jelentette, hogy egyházon belül és kívül mindenki támogatta az ügyét. Gyülekezeteinkben a költségekkel kapcsolatban aggódó hangok is jelentkeztek, feltették a kérdést, hogy vajon lesz-e elegendő anyagi ereje egyházunknak a jövőben erre, amikor annyi más feladat megoldatlan. Egyházon kívül a helyzet érdekes volt. Az Állami Egyházügyi Hivatal egyes illetékesei még akkor is ellenezték az újraindulást, amikor „a párt” vezetői és az illetékes minisztérium már beletörődtek. Iskolánk szervezésével párhuzamosan elkezdődött a belső egyházi vita arról, mit is jelent az egyházi oktatás. Miben kellene az evangélikus iskoláknak másoknak lenniük, mint az elmúlt negyven-ötven évben az úgynevezett „kettős nevelés” ellen küzdő állami iskolák? Az egyházi nevelés-oktatás körüli bizonytalanságokat látva országos tapasztalatcserét, konferenciát hívtunk össze Budapestre 1988. szeptember 2- ára. A Puskin utcai püspöki hivatalban megrendezett találkozón két ellentétes vélemény kristályosodott ki szervezendő iskoláinkat illetően. Az egyik csoport, amelyet „ébredési tábornak” nevezhetek, az evangélikus iskolát nagyon szigorú fegyelmű, a spiritualitás kérdéseivel fokozottan foglalkozó intézménynek kívánta látni. Még az a kívánság is elhangzott: legyenek olyanok majdani iskoláink, hogy az érettségivel párhuzamosan a végzős növendékek mintegy „bizonyítványt” kaphassanak arról, hogy ők megtért hívőkké váltak. A másik tábor viszont azt hangsúlyozta, hogy újrainduló iskoláink épüljenek a szabadság fellegváraivá, ahol „kultúrprotestáns szellemű elitképzés” történik. Az érettségivel együtt adandó hitéleti bizonyítvánnyal kapcsolatban elmondtam: jó lenne, ha a teológia öt évének elvégzése után tudnánk ilyen bizonyítványt kiállítani. A vitában nem sikerült áthidalni az ellentéteket, és megmutatkozott, mennyire befolyásolta helyzetünket az a tény, hogy iskoláink elvétele után csaknem negyven éven keresztül keveset foglalkozhattunk oktatási-nevelési kérdésekkel. Az egyházmegyék lelkészi munkaközösségi ülései felvették programpontjaik közé a gimnázium indításának problémáit. 1989. január 30-án tizenöt lelkészünk aláírásával nyílt levél fogalmazódott meg az Evangélikus Gimnázium Bizottsághoz Mitől evangélikus az evangélikus gimnázium? címen. Ebben kérték, hogy egyházunk mérje fel, mit várnak a gyülekezetek tagjai az újraindult intézménytől. Az aláírók nem érzik, hogy „a hit és a lelkiség középpontba állítása bigottság lenne” Fontosnak tartják a hitoktatók személyét, és vallják, „mégsem a »legjobb fasori hagyományokhoz« ragaszkodás a fontos, hanem a jelen és jövő igényeit világosan felmérve gimnáziumunkat hitvallásos alapokra kell építeni”... Az akkor előkerült kérdések ma is foglalkoztatják gyülekezeteinket és iskoláinkat. A belső egyházi helyzetről ebben az összefüggésben alá kell húznom azt a tényt, hogy 1959-ben, amikor lelkészi szolgálatomat elkezdtem, a Magyarországi Evangélikus Egyháznak 430 lelkésze volt, amikor pedig 1987-ben püspök lettem, csupán 253. Gyülekezetek, intézmények, iskolák maradtak folyamatosan és a rendszerváltás után is megfelelő lelkészi ellátás nélkül, és még nagyobb volt az evangélikus pedagógusok hiánya. Ez a hiány ugyan húsz év alatt csökkent, de még mindig problémát jelent. 1989. szeptember 2. Egyháztörténelmi eseményt hozott ez a nap, harminchét év után újraindult „a Fasor”! A megnyitó istentiszteleten az iskola fennállása óta sokszor idézett vezérige szólt hozzánk: „A bölcsesség kezdete az Úrnakfélelme” (Péld 9,10) A prédikációm igyekezett válaszolni a vitatott oktatásinevelési kérdésekre is. Az újraindulás ünnepének jelentőségét aláhúzta, hogy Glatz Ferenc miniszter gimnáziumunkból nyitotta meg - televíziós közvetítéssel - a tanévet. Frenkl Róbert, a Déli Egyházkerület felügyelője az 1952-ben utoljára érettségizett diákok nevében akkor búcsúzó, most pedig az újraindulást köszöntő beszédébe foglalta bele az „alma mater” iránti ragaszkodásunkat és lelkesedésünket. Felejthetetlen „Veni Sancte” volt ez a nap! Éreztük a magyarországi rendszerváltás örömét és felelősségét! Egy nappal a tanévnyitó előtt, 1989. szeptember í-jén, pénteken 18 órakor a Budapest-Deák téri templomban került sor a gimnázium tanári karának eskütételére. Jn 12,20- 26 alapján Jézusnak a búzamagról szóló példabeszédéről szólt a prédikációm: „...ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz’.’ A kiválasztott tanári kar és a népes gyülekezet átérezte a helyzet jelentőségét: „Eljöttünk az ünnepre, mert ünnep az, hogy látjuk, ez az iskolaindulás aláhúzza a vallásos és erkölcsi, az evangéliumra épülő nevelés fontosságát. A vulgármaterialista koponyazsugorítás évtizedei után megnyílott a szabadság kapuja az evangélikus oktatás és nevelés előtt szervezett iskolai formában is” - mondtam az igehirdetésben. A később újrainduló oktatási intézményeink számára is vezérfonalat adott a prédikációmban elhangzott bibliai útmutatás: „...áldozat nélkül nincs élet, mert élet csak ott van, ahol megtalálható valami (...) a szakrificiális elemből... A tanári hivatás abban hasonlít az apostoli vagy a szülői hivatáshoz, hogy ott van termés, ahol a példa szerint valaki (...) tud adni önmagából, idejéből, erejéből, tudásából, emberségéből, hitéből, szeretetéből. A jézusi etika szembeszáll azzal a tévhittel és téves gyakorlattal, amelyik az élet értelmét az individuáció, az önmegvalósítás révén gondolja elérni. Igen, szükséges az individuáció, de ez nem lehet gátlástalan önérvényesítés, amint nem lehet végtelen, határtalan a szabadságunk sem, hanem mindig és mindenben a közösség, a család, a nagyobb emberi közösségek hasznának és előbbre vitelének a szempontja kell, hogy érvényesüljön.” Isten iránti hálaadással emlékezem vissza a huszadik évfordulón a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium történetének erre a szakaszára, hiszen nyitány volt ez, amelyet további oktatási intézményeink újraindulása követett. ■ D. dr. Harmati Béla A tanári szoba (1912) Fenntartói tájékoztató a fasori gimnáziumban bekövetkezett személyi változásokról Az elmúlt hetekben számos információ látott napvilágot a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban várható vezetőváltásról, a fenntartó Magyarországi Evangélikus Egyház szándékairól. Kisebb-nagyobb gyerekek édesapáiként mi magunk is megértjük és átérezzük mindazon aggodalmakat, melyek - különösen az iskolakezdés előtt - minden, gyermeke iskoláztatásáért, neveléséért aggódó szülőt foglalkoztatnak. Ezért fontosnak tartjuk, hogy most, amikor a helyzet jogilag rendeződött, a tantestület és a szülői választmány tájékoztatása is megtörtént, nagyobb nyilvánosság előtt is egyértelművé tegyük a helyzetet. Dr. Odor László igazgató úr augusztus 31-ével közös megegyezéssel távozik a gimnázium éléről. A tantestület és a szülői választmány előtt is köszönetét mondtunk igazgató úrnak azért, hogy négy év alatt új távlatot tudott nyitni az iskola előtt, nemzetközi tapasztalatával, nagyvonalúságával a fasori gimnázium nemes hagyományainak követését, az iskola „zászlóshajó” jellegének visszaállítását tűzte ki célul. Minden nagyrabecsülésünk mellett azonban sajnálattal tapasztaltuk, hogy az iskola gazdálkodásának rendjében, a tanítás mindennapos megszervezésében egyre több probléma mutatkozott, valamint hogy igazgató úr az elmúlt években rendszeresen a fenntartó evangélikus egyházat tette felelőssé a visszásságokért. Az elmúlt két évben számos alkalommal igyekeztünk egyértelművé tenni, hogy a Fasorra ugyanazok a világi és egyházi törvények vonatkoznak, mint az összes többi evangélikus gimnáziumra, melyekben nem tapasztaltunk a fasorihoz hasonló visszásságokat, a fenntartóval kialakuló elhúzódó konfliktust. Mi magunk sajnáljuk a legjobban, hogy a józan érvelés, mi több, baráti szó nem vezetett eredményre. Természetesen tudjuk, hogy a szülőket és főleg a tanulókat nem érdekli az iskolaigazgató és a fenntartó viszonya, a különböző szervezési kérdések, annál inkább foglalkoztatja az, hogy milyen marad és lesz az iskola szellemisége, hangulata, a tanári kar összetétele, a tanítás rendje. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma 2009. szeptember í-jétől 2010. július 31-ig dr. Roncz Bélát, az aszódi evangélikus gimnázium igazgatóját bízta meg az igazgatói feladatok ellátásával. Tanácsadóként Kolarovszki Zoltánt, a békéscsabai és Tölli Balázst, a soproni evangélikus gimnázium igazgatóját kérte fel. Mindhárom iskola jól működő, országos sikereket és - ami még fontosabb - jókedvű, fegyelmezett tanulókat és elégedett szülőket felmutatni képes intézmény. A mai világban mindez az iskolák honlapjára kattintva könnyűszerrel ellenőrizhető. Mind mi, az egyház vezetői, mind dr. Roncz Béla a tantestület és a szülői választmány előtt is egyértelművé tettük, hogy az iskola nyitott, befogadó, ugyanakkor az evangélium útmutatását egyértelműen követni kívánó jellegét akarjuk megőrizni. Éppen ezért is kérte fel a jövendő igazgató Győri Tamást az iskolalelkészi szolgálat további ellátására. Helyetteseként igazgató úr a korábbi helyettes Hámor Endrét és a széles körű közoktatási tapasztalatokkal rendelkező dr. Dobos Krisztinát kérte fel. Amint ezt a szülői választmány ülésén is hangsúlyoztuk, sem az Ódor igazgató úr által sokszor megfogalmazott hosszú távú célok, sem az iskola szellemisége nem fognak változni. Reményeink szerint ugyanakkor szervezettebb, fegyelmezettebb lesz az oktatás rendje, csökken a tanári fluktuáció, erősödik a kollegiális légkör a tantestületben, javul a viszony az épülettulajdonos pesti evangélikus gyülekezetekkel, az igazgatótanáccsal és - nem utolsósorban - a fenntartó Magyarországi Evangélikus Egyházzal. Kérjük, higgyék el, hogy - ugyanúgy, mint Önök - mi is a sikeres fasori evangélikus gimnáziumban vagyunk érdekeltek. Minden más híreszteléssel szemben nincsenek mögöttes szándékaink, nincs másik forgatókönyv, nincsenek rejtett ambíciók. 2010. március 31-ig ki kell írni az igazgatói pályázatot, hogy az új, végleges igazgató 2010. augusztus í-jén munkába állhasson, s jól működő iskolát vehessen át. Eddig is számos közvetlen szülői megkeresést kaptunk, melyeket haladéktalanul meg is válaszoltunk. Ismét hangsúlyozzuk: tapasztalatból tudjuk, hogy nincs fontosabb, mint a mégoly jelentéktelennek tűnő szülői, tanulói aggodalmak eloszlatása. Ennek természetesen a jövőben is állunk elébe. Isten iránti hálával gondolunk arra, hogy húsz évvel ezelőtt újra megindulhatott az oktatás a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban, és reméljük, hogy az elődökhöz méltóan, békességben, rendben dolgozhatnak tanáraink, tanulhatnak gyermekeink az ódon épület falai között. Erős vár a mi Istenünk! Üdvözlettel: Ittzés János elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő Budapest, 2009. augusztus 24.
