Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-06 / 36. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2009. szeptember 6. *■ 5 Tisztelt Európai Parlamenti Képviselők! Az elmúlt hónapok Magyarországgal és magyarsággal szembeni legdurvább atrocitásaként értékeljük és éljük meg mindazt, ami Szlovákiában a magyar nemzetiségű polgárokkal szemben történik. A szabadság, az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szolidaritás és nemzetünk képviselete közös ügyünk. Az anyanyelv használatának szabadsága a reformáció egyik nagy vívmánya. Egyházaink számára tehát kiemelten fontos, hogy vallási közösségeink tagjai anyanyelvükön hallhassák az evangélium üzenetét, és mindennapos ügyeiket is anyanyelvükön intézhessék. Meggyőződésünk, hogy az európai egység ereje a határokon átívelő regionális együttműködésekben rejlik. Megengedhetetlennek tartjuk északi szomszédunk döntését, amellyel augusztus 21-én megtagadták a Magyar Köztársa-' ság elnökétől a belépést a Szlovák Köztársaság területére, de példátlan volt az is, hogy március 15-én a román légügyi hatóságok visszavonták az elnöki gép leszállási engedélyét. De említhetnénk Maiina Hedvig ügyét vagy a dunaszerdahelyi brutális rendőrattakot is. Az Önök előtt is jól ismert esetek felsorolása sajnos még hosszan folytatható lenne. Ezek az események mind szemben állnak az európai normákkal, és nemcsak nemzetünknek ártanak, hanem az európai közösség szellemiségének, az Európai Unió tekintélyének is. Mindannyiunk összefogására van szükség ahhoz, hogy a Magyarországról és a magyarságról kialakult kép Európában úgy változzék meg, hogy a szlovákiaihoz hasonló megalázó eseményekre ne kerülhessen sor. Azt tapasztaljuk, hogy nemzetközi tekintélyünk sajnálatos csökkenésével az eddigi, nemzeti közösségünk kollektív jogainak hangsúlyozására törekvő - egyébként jogos - érveléssel egyre kevésbé tudunk eredményt elérni. Az egyetemes keresztény értékek, az általános felebaráti szeretet jegyében mi is megteszünk mindent annak érdekében, hogy az európai egyházi közösségek, nemzetközi egyházi szervezetek értesüljenek az atrocitásokról és az ezzel szembeni békességet munkáló törekvéseinkről, közösségeink értékeiről. Kérjük európai parlamenti képviselőinket, hogy a jövőben is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az Európai Parlament hitelesen értesüljön a mindannyiunkat megalázó történésekről, és bírja rá az Európai Uniót hathatós lépések megtételére. Érthetetlennek tartjuk, hogy az Európai Unió továbbra is a két ország belügyének tekinti ezeket az eseteket. Az emberi, állampolgári jogok általános érvényesülése a világi törvények jegyében ugyanolyan egyetemes ügy, mint amilyen a mi keresztyén hitelveink általános érvényre jutása. Felajánljuk tehát együttműködésünket és segítségünket a közös feladat elvégzéséhez. Egyben - előre egyeztetett időpontban - személyes találkozást is kezdeményezünk a közös gondolkodás megvalósítása érdekében. 2009. augusztus 29. Együttműködésükben bízva, üdvözlettel: Ittzés János, Magyarországi Evangélikus Egyház, elnök-püspök Prőhle Gergely, Magyarországi Evangélikus Egyház, országos felügyelő Dr. Bölcskei Gusztáv, Magyarországi Református Egyház, püspök, a Zsinat lelkészi elnöke Dr. Huszár Pál, Magyarországi Református Egyház, főgondnok, a Zsinat világi elnöke Augusztus 20-án a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság jóvoltából mozgássérült emberek és kísérőik a budai Sas-hegyről nézhették a tűzijátékot (további információ: www.sas-hegy.hu). A Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) szervezésében egy egész tábor látogatott el erre a programra Csákvárról, de Budapestről további meviszesek, illetve a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének és a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület intézményeinek szervezésében érkeztek mozgássérült látogatók. így összesen közel nyolcvanan - ebből negyven fő mozgássérült - gyönyörködhetett a nagy eseményben, és csodálhatta meg egyúttal a hegy természeti szépségeit. ■ Kézdy Pál felvétele Buchenwald elfeledett asszonyai Kiállítás a békásmegyeri evangélikus templomban ► 1937-től a buchenwaldi koncentrációs táborba férfiakat deportáltak. Legalábbis így tudtuk 2001-ig, amikor létrejött Németországban a Buchenwald elfeledett asszonyai című kiállítás. Az asszonysorsokat bemutató anyag - Párizs és Debrecen után - augusztus 25-től a békásmegyeri evangélikus templomban tekinthető meg. A kiállítás történelmi újdonsága, hogy ráirányítja a figyelmet a buchenwaldi főtábor mellett létezett sok altáborra, amelyekbe nőket deportáltak, módszertanilag pedig e sorsok bemutatásával nyújt újat a kényszermunkára ítélt nőkről szóló dokumentumanyag. Hogy hány altábor létezett, azt még mindig nem tudják pontosan, bár folyamatosan kutatják, tény azonban, hogy ezekbe nők kerültek. A hadifoglyok, szovjet kényszermunkások, cigány asszonyok mellé érkeztek a magyar zsidó nők. Ahogy Pusztainé Fahidi Éva egykori Häftling, azaz fogoly kérdésemre elmondta, az altáborok csak adminisztratív táborai voltak a borzalmas főtábornak, és ő ennek a „csak”-nak köszönheti talán az életét is. Őket, magyarországi zsidó lányokat, asszonyokat a háború vége felé deportálták e táborokba. Ám mindaddig alig tudott róluk a közvélemény, míg a Buchenwaldban dolgozó kutatók egyikének, Irmgard Seidelnek eszébe nem jutottak ezek az altáborok is. Bár a fotók, a tárlókban elhelyezett tárgyak, tábori dokumentumok kegyetlen pontossággal vázolják fel a keretet, amelyben a lágerlakóknak meg kellett tanulni az életben maradás nagy titkát, az egykori nevenincs, csak számként emlegetett nők nem csak fogolyként tárulnak elénk ebben a kiállításban. Végigkövethetjük sorsukat születésüktől a különböző állomásokon, a táboron át egészen az öregedésig. Olyanokét is, akik e kiállítás megszervezéséig soha senkinek nem mondták el, hogy lágerben voltak. Olyanokét, akik a tábor borzalmai között is tudták, hogy csak a kultúra segítheti a túlélést, s legnagyobb katasztrófa a műveletlenség. Éppen ezért ezek a magyar zsidó aszszonyok Jókait, Márait idézték, mondták egy- fc másnak, lopva újságot szerkesztettek. Fahidi Éva szerint ezeket a sorsokat, eseményeket mindenütt meg kell mutatni, ahol empátia mutatkozik irántuk. Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy ennek a kiállításnak nem emlékeztetnie kell, hanem tanítania, és rendet kellene tennie a mai Magyarországon az összezavarodott fejekben. Mivel a kiállítás most szakrális térben, templomban kapott helyet, jó alkalom arra is, hogy ezen keresztül az emberek átértékeljék egymáshoz és Istenhez való viszonyukat. Megjegyzésemre, hogy a vészkorszakban magyar evangélikus lelkészek is megpróbáltak életeket menteni, Prőhle Gergely kijelentette: azzal, hogy a kiállítás a Gaudiopolis nevet viselő szeretetház mellett jött létre, Sztehlo Gáborra is emlékezhetünk, így tehát ezeknek a sorsoknak a bemutatása nemcsak német ügy, nemcsak zsidó ügy, hanem épp annyira magyar, mint amennyire evangélikus is. Jutta Hausmann, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora kérdésemre elmondta, hogy németorszácsak nyilvánvalóvá teszi ezt, ráadásul határokon átívelően: németek és magyarok, zsidók és keresztények, hívők és nem hívők találkoztak itt egymással. A legkülönfélébb értékrendet vallók egyek abban, hogy - amint Fahidi Éva a megnyitón fogalmazott - a félelem és a gyűlölet ellen fel kell lépni. Ezért a kiállítás nem pusztán kulturális esemény, nem pusztán a kultuszi közösség saját missziója, hanem annak nyilvánvalóvá tégi gyerekkorát a hallgatás lengte be, amely lassan változott. Ma már Németország lakói is érdeklődőek, empatikusak, de ugyanakkor mindig figyelni kell az egyensúlyra is, hogy a múlttal való foglalkozás ne váljon erőltetetté, és hogy az érdeklődés át ne csapjon közönybe vagy elutasításba. Végül, de nem utolsósorban felmerül a kérdés, hogy miért egy evangélikus templomban rendezték meg a kiállítást. Donáth László, a békásmegyeri gyülekezet lelkésze elmondta, hogy teremtettségünknél fogva kultusz és kultúra összetartozik - e kiállítás tele, hogy vagyunk még páran, akik az aktuális félelmek ellen bármikor fellépnek. A kiállított anyag taníthat, elgondolkoztathat. A templom kapuja bárki előtt nyitva áll, diákoknak, nagyobb csoportoknak előzetes bejelentkezés esetén maguk a túlélők tartanak tárlatvezetést. ■ Veres Emese-Gyöngyvér A kiállítás október 18-ig szombat kivételével mindennap 10 és 18 óra között látogatható a békásmegyeri evangélikus templomban (1038 Budapest, Mező utca 12., tel.: 1/368-6118). Gazdagon terített közös asztal A felnőtteknek szóló evangélikus országos cigánytábornak idén augusztus 21. és 25. között a Nógrád megyei Bér volt a helyszíne. Ebben az évben a Közös asztal elnevezéssel megrendezett tábornak nem volt előzetes hírverése, mert ötvennél is többen jelentkeztek Nyírtelekről, Szentetornyáról, Sárszentlőrincről (ezeken a helyeken folyik cigánymisszió). A kis falunak épp elég feladatot jelentett ez az előző évekhez mérten alaposan megnövekedett létszám. Végül csak harmincán jöttek el- a felnőttek mellett szép számban kamaszok is. A falu népe változó számban és érdeklődéssel vett részt a tábor programjain. Ténylegesen tábori viszonyok között éltek a résztvevők- bográcsos főzés, elsősorban matracos-tömegszállásos alvás. Változatos volt a program: reggel, este áhítatok - a hiteles Krisztus-képet, a krisztusi lényeget keresték, hogy képmása kirajzolódhasson rajtuk. így találtak rá a szolgai formára, a szelíd, alázatos magatartásra, a megbocsátásra, a testi-lelki szükségek biztosítására, a tanulás-tanítás fontosságára. Kiscsoportos beszélgetések mélyítették az igemagyarázatokat. A testvérünk bizonyságtétele alatt csak az a szem maradt szárazon, amelyik befelé könnyezett. A táborozok között szolgált Lázár Attila énekes bizonyságtétellel, Szeverényi János vasárnapi istentisztelet sokak számára emlékezetes marad. Csepregi András igehirdetése után a gyülekezet elé kiálló harmincfős cigány csapat éneke megindította a hallgatóságot, és az egyik cigány országos missziói lelkész, aki nemcsak igét hirdetett, de Martin Luther Kingnek népe felemelése érdekében folytatott következetes, erőszakmentes küzdelmét is bemutatta. A segítő, mentő szeretet megnyilvánulásait példázva D. Keveházi László nyugalmazott lelkész, egyháztörténész tartott mindenkit megragadó előadást Sztehlo Gáborról. Táncbemutatóval egybekötött színi jelenetet adtak elő a vanyarci katolikus misszió tagjai. Volt vizuális varázslat, a tábort összefoglaló fényképsorozat-vetítés, szabadtéri evangélizáció Szirákon a békési pünkösdi gyülekezet cigány tagjainak szolgálatával és irodalmi összeállítás, amelynek keretében Surman László cigány költő vezetett végig költészetén. A tábor lakói nappali és éjszakai túrákon találkozhattak a táj szépségeivel, hallgathatták az erdő hangjait. A puliszkavacsora ugyan bizalmatlan fogadtatásban részesült de a repetára várakozó sor a teljes sikert bizonyította. A nehézségek ellenére sok örömben, áldásban volt része mindazoknak, akik eljöttek. Reménység szerint jövőre is gazdagon terít majd az atyai kéz. ■ Bakay Péter
