Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-22 / 12. szám
12 * 2009- március 22. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Értékes idő Úgy emlékszem fiatalkoromból, hogy a számomra legértékesebb időszak mindennap az este volt. Ilyenkor lehet a leginkább kikapcsolódni, ha van valami jó műsor a tévében, vagy ha van kivel - testvérrel, szülővel, baráttal - jól eltölteni az időt. Egyet sohasem gondoltam: hogy ilyenkor jó lenne kint állni egy órán keresztül a jéghidegben egy húszéves kisteherautó platóján és dolgozni. Iskolánknak, az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziumának a 12. évfolyamos tanulói azonban már második éve lelkesen teszik mindezt, amikor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Utcai Gondozó Szolgálatával a téli időszakban ételt osztanak budapesti hajléktalanoknak. Ebben a tanévben húsz diákunk jelentkezett, hogy szívesen részt venne az étkeztetési programban, és szívesen megismerné azokat az embereket, akik ezt foglalkozásszerűen űzik. A hittanórákon rendszeresen szó van a rossz szociális helyzetben lévőkről, a hajléktalanokról is. Egészen más azonban beszélgetni a zártfalak között, a mi kis keresztény szigetünkön róluk, mint találkozni, beszélni, érezni velük. Az élethelyzetek és élettörténetek megtanítanak értékelni: értékelni őket és értékelni saját magunkat. A mindennapi kenyeret, a családot, az otthon melegét. Aki velük találkozott, gazdagabban tért haza. És nem csak lelki értelemben. Ezek az emberek megtanítják, milyen értékes a ruha, amelyet talán már egészen meguntál, mert kiment a divatból; megtanítják, milyen értékes egy párizsis zsömle, amelytől reggelenként már csömöröd van; megtanítják, milyen értékes egy pohárfrissen főzöttforró tea az ócska műanyag pohárban. Érdekes folyamatnak lehetek fültanúja, amikor a helyszín felé még arról folyik a szó, hogy hányszor és mivel kell kezet mosni, ha végeztünk, és hogy „csak közel ne hajoljanak hozzám”. Visszafelé már csak a gondolatok maradnak, a csend, arcok, tizenéves gyerekek visszhangzó mondatai a sorból, akik büszkén vállalták születési dátumukat: 199... Bizony, csak koldusok vagyunk, rászorulók, kiknek üres tarisznyáját most hajléktalanok töltötték meg az élet kincseivel. ■ Simon Attila iskolalelkész Haza madártávlatból H. Szabó Sándor fotóriporter kiállítása Az aszódi Petőfi Sándor evangélikus gimnáziumban múlt pénteken nyílt meg H. Szabó Sándor fotóriporter Magyarország madártávlatból című fotókiállítása, melyet március 13-ától 31-ig lehet megtekinteni. H. Szabó Sándort, az MTI fotóri-H. Szabó Sándor tízéves korától rendszeresen készít felvételeket. Első fényképezőgépét nagymamájától kapta, és természetesen ő is volt az első, akit megörökített. A fényképekhez, tárgyakhoz való ragaszkodása közismert, lakásában több mint száz Archív légi felvétel az épülő aszódi evangélikus gimnáziumról porterét tavaly július 7-én köszöntötték abból az alkalomból, hogy tizenöt éve készít felvételeket repülőgépről, helikopterről a távirati irodának. Ekkor repülte a kétezer-ötszázadik óráját, számítása szerint négyszázezer kilométert tett meg a levegőben. Ezzel a teljesítménnyel a világon egyedülálló rekordot állított fel, a Guinness-rekordok könyvébe most kérte felvételét az MTI. Légi fotóiból az MTI 2000-ben könyvet is megjelentetett Magyarország madártávlatból címmel. H. Szabó Sándor munkában kancsó, tányér található, amelyet különféle útjai során szerzett be. Az MTI-nél 1985 óta dolgozik. Légi fotós karrierje nem mindennapi módon kezdődött. Tizenöt évvel ezelőtt az Országos Rendőr-főkapitányság Társadalmi Kapcsolatok Osztályának akkori vezetője kérte meg, hogy készítsen légi fotókat a rendőrség fővárosi épületeiről. A fotós el is ment a légi rendészethez, bejelentkezett, de az első három alkalommal különböző okokból nem tudott felszállni. Negyedik alkalommal lezuhant a rendőrségi helikopter. Mivel az ő neve is szerepelt az utaslistán, azt hitték, H. Szabó Sándort is baleset érte, de kiderült, hogy valójában ezúttal sem volt a helikopteren. A Készenléti Rendőrség Légi Rendészeti Parancsnoksága ma is rendszeresen viszi magával az MTI fotós munkatársát, aki a levegőből tudósít árvizekről, hófúvásokról, balesetekről, katasztrófahelyzetekről, hazánk nevezetességeiről, műemlékeiről, kastélyairól, várairól. Ezekből a válogatásokból látható több mint félszáz - az MTI archívumát gyarapító - légi fotó Aszódon. ■ EvÉlet-infó Eseménydús hónap az aszódi evangélikus gimnáziumban !► Folytatás az 1. oldalról 2005 karácsonyán az aszódi evangélikus gimnázium tanulói és tanárai is megrendültén értesültek a Délkelet-Ázsia térségét sújtó szökőárról. Akkor úgy éreztük, tennünk kell valamit. Az adománygyűjtő hétből mára hagyomány lett. Az eltelt években már nemcsak Srí Lankának gyűjtöttünk, ahol ház épült adományunkból, de a Magyarországi Ökumenikus Segélyszervezetnek is segíthettünk egy afganisztáni Petőfi-iskola létrehozásában. Majd következett a székelyföldi árvízkárosultak megsegítése, tavaly pedig a vakok intézetét támogattuk. A diákok egyhetes munkájából - a papírgyűjtéstől az iskolabüfén át a bolhapiacig - több mint háromszázezer forintot ajánlhattunk fel a rászorulóknak. Az idei tanévben a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak gyűjtöttünk össze kétszázkilencvenhatezer forintot. Az adománygyűjtés során megismerhettük Böjté Csabának és ferences rendi testvéreinek a gyerekekért végzett munkáját, amely nagy tiszteletet ébresztett mindannyiunkban. Csaba testvér most Ausztráliában tartózkodik, így hazatérte után jön el személyesen gimnáziumunkba, hogy átvegye a számukra gyűjtött összeget. A karitatív hét idén is a Petőfi-nappal zárult, melyre március 13-án, pénteken került sor egy sajátos kulturális iskolanap keretében. Ilyenkor rendszerint ünnepi megemlékezéssel kezdünk, majd évfolyamonként gazdag programok várják diákjainkat. Az 5-6. évfolyam játékos, Petőfihez és a szabadságharchoz kötődő vetélkedőn vesz részt, melyet az egyik 12.es osztály szervez számukra. Míg a 7. osztályok az aszódi Petőfi-emlékhelyekkel ismerkednek, addig a 8. évfolyam a Petőfi Irodalmi Múzeumba, Belebuktunk. Hogy mibe? Az élet iskolájába - ahol a „bizit” a böjtben kapjuk. Abba, hogy nem mondjuk ki a problémákat. Hogy sokszor órák, napok, hetek, hónapok, sőt évek telnek el úgy, hogy közben cipeljük magunkkal a gondokat, ahelyett hogy megbeszélnénk őket azzal, akit érintenek. Pedig beszélgetni kellene egymással, nagyon sokat. A jó beszélgetés többet ér az aranynál is - vallotta egyszer Goethe. Abba, ahogyan kimondjuk a problémákat. Sokszor kiabálunk, veszekszünk, indulatok borítanak el bennünket. Vagy higgadtak vagyunk, de cinikusak és bántok. Pedig szeretnünk kellene egymást, nagyon. Abba, hogy elhisszük, hogy csak akkor érünk valamit, csak akkor vagyunkfontosak, ha szeretnek bennünket. Pedig el kellene hinnünk, hogy önmagunkban, vagyis magányosan is értékesek vagyunk, és nem attól leszünk valakik, hogy van-e barátnőnk vagy barátunk. Életünk értékét az adja, hogy a saját életünk Istentől van. Hogy van Teremtőnk, aki életet adott nekünk. Ő akart a szüleim által, és ő vezet engem. Erre sokkal többet kellene gondolnunk. Abba, hogy a világ középpontjai akarunk lenni mindig, mint egy hisztis kisgyermek, akinek a mindennapi boldogságot az jelenti, hogy kap valamit. Pedig meg kellene ta-Budapestre utazik. A 9. és 10. évfolyam Aszód helytörténetével ismerkedik tehetséges, történész beállítottságú diákjaink előadásainak és egy aszódi sétának a segítségével. A11. és 12. évfolyam számára ismert Petőfikutatók tartanak előadást. A programokat ezúttal diaporáma-bemutató, illetve H. Szabó Sándor légi fotós kiállítása színesítette. A Petőfi-nap valójában - a hagyományoknak megfelelően - már előző este kezdetét vette, amikor is gimnáziumunk színjátszói bemutatták ez évben színpadra állított darabjukat, Gárdonyi Géza A bor című falusi színjátékát. E bemutatóval (képünkön) vette kezdetét az evangélikus gimnáziumok 6. színjátszó-találkozója, melyen Sopron két középfokú evangélikus oktatási intézményének - a Berzsenyi-líceumnak és az Eötvös-gimnáziumnak - közös csapata is részt vett. Ők Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című munkáját vitték színpadra igen izgalmas formában. A találkozó másik vendége a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Böjti bukás SZÓSZÓRÓ nulnunk másoknak többet adni, másokkal jobban törődni, figyelmesebben kísérni egy barát vagy ismerős életét. Abba, hogy ha nehéz feladatot kapunk az élettől, mindenkinek nyafogunk. Pedig meg kellene tanulni újból csendben lenni és imádkozni. Mert egy bennünket érő hirtelen veszteség, egy betegség vagy egy vágyunk megvalósulatlansága igazából a hitünk próbája: kérünk-e segítséget, útmutatást Istentől? Abba, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyunk. Pedig milyen jó lenne, ha mindig mindenre jutna elég idő! Csak a lustaságunk, a szétesett - ségünk az, ami visszahúz. Abba, hogy nagyon hamar elfogy a türelmünk. Pedig milyen jó lenne, hogy ha türelmesebbek lennénk, békésebbek, mert akkor jobb megoldások születhetnének a kapcsolatainkban. Abba, hogy irigykedünk. Pedig mennyivel jobb lenne imádságban hálát adni a másik, a szomszéd, a barátnő, a barát öröméért! Abba, hogy a családunk nem mindiga legfontosabb a számunkra. A fé-Gimnázium színjátszó köre volt Tamás Melinda tanárnő vezetésével. Tőlük egyrészt Pilinszky-darabot láthattunk, másrészt az ő zenés pantomimjátékuk adott méltó zárást a színdarab-bemutatóknak. Idén is vendégeink voltak az orosházi színjátszók. Csoportvezetőjük, Baranyainé Imre Julianna sajnos nem tudott velük jönni, de ismét igen színvonalas előadást láthattunk tőlük Bárányok és farkasok címmel. A találkozó díszvendégei a Tisoveci Evangélikus Gimnáziumnak, szlovák testvérgimnáziumunknak a színjátszói voltak, akik egy angol nyelvű zenés darabbal szórakoztatták a nézőket. Azok a diákjaink, akik a Petőfi-nap keretében nem tudták tehetségüket megmutatni, a március 20-ai diákgálán kapnak lehetőséget erre, ahol énekelhetnek, táncolhatnak, megmutathatják, miben a legjobbak. Iskolánkban e diákgálával zárul március eseménydús hónapja. ■ Kalina Katalin, az aszódi evangélikus gimnázium magyartanára szék melegét sokszor önmagunk hűtjük ki, mert a magunk céljai után rohanunk csak, és nem gondolunk a szüléinkre, testvéreinkre. Pedig mennyi erőt jelent a boldog családi háttér, ahol fel lehet töltekezni, mert ott úgy szeretnek minket, ahogyan sehol máshol! Abba, hogy megint itt van egy böjti időszak, és nincs idő csendben lenni, megállni nap mint nap, egy kicsit többet imádkozni, egy kicsit többet olvasgatni a Bibliát vagy követni az Útmutató igéit. Pedig milyen jó volna, ha újra hagynánk, hogy teremtő Urunk megtaláljon bennünket! Bárcsak úgy ébrednénk reggelente, hogy Isten jóságának légkörében telik majd el napunk, és bárcsak úgy pihennénk meg este, hogy átgondoljuk, mi minden jó történt aznap, amire nem is számítottunk, és amiért hálát tudunk adni! Igen, találj meg újból, Uram, és kérlek, hogy segíts végre összerakni azt a batyut, amelyet húsvétkor gondolatban letennék majd ama bizonyos nagy sírköved elé, mert már nem bírom tovább cipelni, Ha majd itt lesz az ideje, bátran hengerítsd el azt is a sírkővel együtt, minél messzebbre. Már nagyon várom, hogy a sok bukásból végre kiemelj. Szeretnék hitben élni, derűlátóbban gondolkodni. Ugye fogsz nekem segíteni? ■ Balog Eszter
