Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-22 / 12. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2009. március 22. m 13 Perspektívák: népegyház vagy missziói egyház? Előterjesztés a Déli Egyházkerület felügyelői konferenciáján Korszakváltás Egyház korszakváltás idején - ezt a címet adta Wolfgang Huber berlini püspök ezredfordulón írt könyvének. Ez a szó fejezi ki leginkább azt a gyökeres változást, amelyet a kereszténység napjainkban Európában átél. A keresztény Európa, úgy tűnik, végképp a múlté, feltartóztathatatlan a szekularizáció, hatásai elől lehetetlen kitérni. Hol tágabb összefüggésben tapasztaljuk ezt meg, például az európai alkotmány megfogalmazása körüli vitában, illetve annak eredményében, hol a legszűkebb környezetünkben, például a kereszténységgel kapcsolatos megdöbbentő mélységű tudatlanság átélésében. Akárhol ér is minket, nem kellemes a tapasztalat. De nem is váratlan. Aki nyitott szemmel járt, és józan ésszel gondolkodott, az már nagyon régen olvasott a jelekből. Jó hetven éve írta le Dietrich Bonhoeffer, hogy elkezdhetünk búcsút venni a constantinusi korszaktól, amely kényelmes, sőt előjogokkal járó helyzetet biztosított a keresztény egyházaknak, és helyzetünk egyre inkább hasonlítani fog az őskeresztényekéhez: idegen környezetben kell majd keresztény közösségként élnünk. Hogyan reagálunk? Izgalmas kérdés, hogyan reagálunk erre a most már világosan körvonalazódó helyzetre. Úgy tapasztaljuk, hogy rosszak a reakcióink. Mindenekelőtt van bennünk egy érthető félelem. Amikor életünk stabilnak és öröknek gondolt keretei meglazulnak, amikor biztosnak hitt tájékozódási pontok ködössé válnak, amikor nemzedékek óta működő minták egyszer csak nem kötelezőek többé, könnyen érezhetjük elveszettnek magunkat. Nincs, ami segítsen, biztonságot adjon. Magunknak kell eligazodnunk, az életet megszerveznünk, túlélési stratégiákat kitalálnunk. Nem kellemes helyzet. Sajnos megfejeljük ezt még a lehető legrosszabb reflexszel: indulatosak leszünk. Bűnbakot keresünk, és könnyen meg is találjuk például a korszellemben, a képzési rendszerben, szervezetekben, felsőbbségben vagy egyszerűen csak egymásban. Könnyen lehet, hogy kisebbségbe kerültek azok a gyülekezeti presbitériumok, amelyek békében, megértésben és szeretetben működnek, és nem vesznek össze minden második gyűlésen. A lelkésztársadalmat is feszültségek, villongások, személyi ellentétek jellemzik, s ezek oka nem kevés esetben az imént leírt pánik. Önpusztító reakcióink sorában még kettőt említünk meg. Egyik az erkölcstelen hozzáállás: mi még kihúzzuk valahogy, és utánunk a vízözön. Ez a szemlélet többnyire nem szavakban körvonalazódik, hanem tettekben: olyan döntéseket hozunk, amelyek nem a jövőt építik, hanem bebetonozzák a szánalmasan működő jelent. Ezenközben - főként a kicsi és fogyó - gyülekezetek úgy érzik, magukra maradtak, kiszolgáltatva olyan világfolyamatoknak, amelyeket nem tudnak befolyásolni, és senki sem siet kellő módon és mértékben a segítségükre. Úgy tűnik, hiányzik a józan, racionális gondolkodás, kiútkeresés, a kihívásra történő értelmes reagálás. A tennivalók számbavétele elméleti síkon A kiútkeresés három síkon történik, ezeket pedig nem szabad összemosni és összekeverni. A prognózis az első sík. Ez helyzetfelmérést jelent, pillanatfelvételt, amelyet egy vonallal mintegy meghosszabbítva, logikusan gondolkodva, a felmért adatokra, tényekre támaszkodva elképzeljük, hogyan folytatódhat mindez. Milyen jövő következik a felmért helyzetből? A prognózis józan gondolkodás és számvetés eredménye, azonban - mivel módszere a következtetés - sok benne a bizonytalansági tényező. Mégsem lehet ilyen előrejelzés nélkül jövőt építeni. Milyen adatok állnak rendelkezésünkre a prognóziskészítéshez ma? Tudjuk, hogy csökken a létszámunk. Erről évente meggyőződhetünk, amikor kimutatást készítünk a gyülekezeti adatokról. Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy bár a gyülekezetek többségében csökken a létszám, vannak növekvő, fejlődő, megélénkülő gyülekezetek is. Hamis képet kapunk, ha engedünk a kísértésnek, és csak a negatívumokkal számolunk! Tapasztaljuk azt is, hogy hazánkban megszakadt a keresztény tradíció. Mai hittanosaink jelentős része már nem hozza otthonról a Miatyánk, a bibliai történetek, az evangélikus énekek ismeretét. Amikor tanítunk, ezt a megszakadt láncolatot igyekszünk helyreállítani. Nagy a felelősségünk. Hatalmas különbségek alakultak ki a gyülekezetek között. Vannak több lá'bon álló, szinte gazdasági társaságként működő, virágzó gyülekezetek, emberekkel, pénzzel, intézményekkel, izgalmas és sokszínű élettel - és vannak nélkülöző, pici, elöregedő, elfogyó közösségek. Nem lenne szabad megtörténnie, hogy a nagyok ne fogadjanak támogatandó kistestvért. Nem történhetne meg, hogy legyen kicsi, amelyet senki sem karol fel... Mint egyháznak csökkent a társadalmi súlyunk és jelentőségünk. Egy pluralizálódó, láthatóan multikulturális társadalom egy darabja vagyunk, egy a piaci kínálatok sorában. Nem közömbös, hogyan jelenünk meg. Ezekből a jelekből tudunk prognózist készíteni. A prognózis azonban nem keverendő össze a céllal. A cél kétezer éve ugyanaz, és az is marad: Krisztus evangéliumát szeretnénk hirdetni parancsának megfelelően a széles világon. Erre nézve belső elkötelezettségünk van. És ezt a feladatot kimondott igennel is vállaltuk. Aki pedig Ura az egyháznak, az megígérte, hogy velünk van, szolgálatunkat erejével és élő jelenlétével támogatja, és nem engedi övéit elveszni. A cá! tehát az evangéliummal és a reménységgel áll összefüggésben. Ahhoz pedig, hogy a célt elérjük vagy csak megközelítsük, konkrét tervekre van szükség. Annak megfogalmazására, hogy ilyen cél felé igyekezve, ilyen kilátásokkal mit tudunk tenni, mit kell tennünk. A terv mindig konkrétumot jelent. Nem hitvallást és nem tényekből következtetést, hanem konkrét, lehetséges és szükséges tervek elkészítését. Egyházunk közös terve lehet az Élő kövek egyháza címet viselő stratégia. De az egyes gyülekezeteknek is el kell odáig jutniuk, hogy a saját lehetőségüket számba véve elkészítsék konkrét terveiket, küldetésnyilatkozatukat. Ez három sík, amelyek nem versengenek egymással. Nem közülük kell választani, hanem minden síkon elvégezni az ott elvégezhető munkát. Közben nem feledhetjük: a józan gondolkodás hiánya megbénít. Vannak pozitív elvárások, észre kell venni őket Számbavételük fontos a tervek kialakításához és megvalósításához. Pozitív elvárás, hogy az egyház legyen ott az élet fordulópontjain. Ostobaság ezt lekicsinyelni, gúnyolni vagy szolgáltatásnak titulálni és rossz érzésekkel végezni. Megfigyelésünk szerint sok fiatal család mutat érdeklődést a gyülekezeti közösségek iránt. Érdemes kicserélni a tapasztalatokat: hogyan felelünk erre az érdeklődésre? Mit kell tennünk, hogy jobban, eredményesebben reagáljunk? Pozitív elvárás, hogy az egyház segítsen azokon, akik személyes vagy szociális szükséghelyzetbe jutottak. A lelkigondozás és a diakónia az a terület, amelyen fejlődnünk és előrelépnünk kell. Fel kell készülnünk, hogy többet tudjunk ezeken a területeken nyújtani a jelenleginél. Diakónián pedig messze nem csak intézmények létrehozását és működtetését kell értenünk. Az önkéntesség és a kölcsönös segítségnyújtás jelentősége felértékelődik. Pozitív elvárás, hogy az egyház legyen a szentség tere, üzenet megfogalmazója. Adjon teret és lehetőséget az imádkozás számára, sőt tanítsa az elfeledett nyelvet. Legyen a lélek fölemelésének a helye. Legyen tér az istentisztelet különböző formái számára. Ez a három alkotóelem, e három funkció nagy jelentőséggel bír a jövő egyházának építésében. 3. Milyen struktúrát épít? Egyre egyszerűbbet. Ebbe az irányba bizonyosan lépéseket kell tennünk. Ha a hívek száma nem növekszik, milyen alapon növeljük a közösséget működtető és irányító struktúrát? 4. Anyagilag az önfenntartás irányába mozdul. Növekvő külső támogatásra a jövőben bizonyosan nem számíthatunk. Ha azonban egy kis közösség érték a tagok számára, akkor készek érte áldozni - és nem kényszeredetten. Lehetséges, hogy ez nem eredményez „luxus életformát” de ez nem is cél. 5. A gyülekezet tagjai szolgálatot végeznek. Nem passzív nézők. Egyik fő értékük, hogy felismerik karizmáikat, és ezeket szívesen állítják a közösség szolgálatába. Egyetlen tag adottságait, kegyelmi ajándékait sem nélkülözheti a közösség. A passzivitás nem pótolható hiányt jelent. 6. Milyenek az istentiszteletek? Nem egysíkúak. Két irányba bizonyosan mozdulnunk kell. Ápolnunk kell a liturgikus hagyományok sokszínűségét - és komoly fejlesztésre van szükség egy elhanyagolt területen: a magas színvonalú könnyűzene és a kortárs atmoszféra istentiszteleti jelenlétét illetően. Pontosan ugyanannyi pénzt kell ez utóbbira költenünk, amennyit a liturgikus hagyomány ápolására költünk. Ha megvizsgáljuk azoknak a divatos kisközösségeknek az életét, amelyek sok evangélikus fiatalt magukhoz vonzanak, két megtanulható értéket találunk. Egyik a szoros, összetartó közösség, a másik a magas színvonalú istentiszteleti könnyűzene. Nem valószínű, hogy szabad mindezt figyelmen kívül hagynunk. 7. A holnap gyülekezete ökumenikus. Ez azt is jelenti, hogy nem fél és nem zárkózik el. De azt is, hogy képes tanulni hatékony egyházaktól és mozgalmaktól. 8. Az eredmény: oázis egyház. Életigenlő, együttműködő, kicsi, bátor és jókedvű. ■ Szabóné Mátrai Marianna és Aradi György EVÉL&LEVÉL Hozzászólás a Mi való- március idusára? című íráshoz Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy Krähling Dániel múlt heti EvÉletben közölt cikkében foglaltak többségével egyetértek. Érintettség okán (Andorka Sándor az édesapám volt) azonban a történeti hűség kedvéért szeretnék pontosítást tenni. Andorka Sándor hét gyülekezetét látott el (ezek közül korábban három- Kalaznó, Kéty, Felsőnána - kitelepítés előtt, illetve azt követően még tíz-tizenöt évig anyagyülekezetként működött), négy gyülekezetnek volt temploma, természetesen orgonája és azzal együtt kántora is. A kántorok kihalásával megszűnt az istentiszteleteken az orgonakíséret. Sajnos időközben használat híján az orgonák is működésképtelenné váltak, illetve a kalaznói orgona ma is Gyulán dicséri az Istent. Azért, hogy a templomba járók ne maradjanak az istentiszteleteken orgonakíséret nélkül - ott is, ahol az alkalmak iskolákban, illetve magánházaknál voltak -, édesapám megkérte a művészien játszó Németh Pál szekszárdi kántort, hogy a különböző korálokat játssza el a szekszárdi gyülekezet orgonáján. Sok-sok este ment el ezzel (hiszen Pali bácsi dolgozott), a kántor játszott, a lelkész kezelte a magnót. A gyülekezetek pedig örültek, hogy az orgonajátékkai még ünnepélyesebb volt az istentiszteletük (az énekeket változatlanul édesapám és édesanyám vezette). A püspöki körlevélben foglaltak alapján azon gondolkoztam, vajon helytelenül járt-e el az apám, aki egyébként a több mint negyvenévi szolgálata során a mi tudomásunk és híveinek tudomása szerint nem tűnt se botfülűnek, se fahangúnak. Azon is elmeditáltam, hogy vajon hibáztak-e a római katolikus és református püspökök, amikor a templomaikban elhelyezett nemzeti lobogóinkat (történelmi - közöttük az Árpádsávos - zászlókat) megáldották. Andorra Árpád (Szekszárd) HIRDETÉS___________________________________ A kelenföldi evangélikus gyülekezet programjai Milyen az igazi Krisztus? (Álmaink vagy az ige Krisztusa?) címmel Ittzés István lelkész tart böjti evangélizációs sorozatot. Az alkalmak szerdánként (március 25-én, április í-jén és április 8-án) 18 órakor kezdődnek a gyülekezet tanácstermében. * * # Megemlékező istentisztelet és egyházzenei hangverseny lesz Sulyok Imre (1912-2008) zeneszerző és egyházzenész - a kelenföldi evangélikus gyülekezet kántora - emlékére március 29- én, vasárnap 18 órakor a templomban. Igét hirdet dr. Blázy Árpád igazgató lelkész. Közreműködik Elekes Zsuzsa orgonaművész és a gyülekezet énekés zenekara. Vezényel dr. Bence Gábor. A belépés ingyenes, adományokat gyűjtünk az ének- és zenekar tervezett nyári norvégiai útjára. Cím: 1114 Budapest, Bocskai út 10. A szerzők a március 6-y-én Békéscsabán tartott felügyelői konferencián Új egyházkép, avagy a missziói egyház ismertetőjegyei Nyolc vonás, amely kibontakozóban van. Kár lenne akadályozni őket, inkább építeni szükséges. 1. Az építés befelé kezdődik. Gyenge, bizonytalan közösségtől hiába követelünk missziói lendületet. A megerősödött közösség koncentrikus körökben hat kifelé. A jövő gyülekezetét kicsinek, de bátornak és életerősnek látjuk. 2. Az egyház közösségben él. Hívők közösségében. Ez a természete. Mert az evangélium a közösség csatornáján éri el az embert. A keresztény közösség megélt közösség az ünnepben és egymás támogatása a hétköznapokban. Hiteles a környezete számára.
