Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-06-21 / 25. szám

io 2009. június 21. FÓKUSZ Evangélikus Élet ÚJ FILOLÓGIAI FELFEDEZÉSRŐL - ELSŐKÉNT AZ EVANGÉLIKUS ÉLETBEN Luther Márton Kis kátéjának T ízparancsolat-szövege a Kazinczy-kódexben ■ A. Molnár Ferenc A középkorban és még később is a Tízparancsolatot a könnyebb meg­tanulhatóság érdekében - latin min­ták után is - általában úgy tanították a híveknek, hogy a szövegét lerövidí­tették. Az első fennmaradt magyar nyelvű - részben eltérő megfogalma­zású - Tízparancsolat-szövegek is ilyenek, még ha magyarázattal is látták el őket. Ezek a következő kódexekben ma­radtak fenn: Példák könyve, 1510; Nagyszombati kódex, 1512-1513; a Peer-kódex töredéke, a 16. század el­ső negyede; Gyöngyösi kódex, az 1500-as évek eleje (bűnvallásként). Ki­vételt képez a Jordánszky-kódex (1516, 1519), amely a Biblia több könyvének a fordítása, bár a Tízpa­rancsolat szövege némileg ebben is rövidítve van. S számon tartjuk még a föltehetőleg 1465-1467 között ke­letkezett Mondseei Tízparancsolat­töredéket, amely rövid magyarázat­tal a 4.-től a 7.-ig tartalmazza a paran­csolatokat. Legkorábbi nyomtatványaink kö­zül pedig Dévai Bíró Mátyásnak az Orthographia Ungarica és At tíz parancsolatnak, ah hit ágazatinak, am mi atyánknak és ah hit pecsétinek rövid magyarázatja című munkáit említem, amelyeket Krakkóban 1538- ban, majd 1549-ben adtak ki, és ame­lyekben szintén van egy-egy rövid T ízparancsolat-szöveg. A főképp legendákat, prédikáció­kat, példázatokat tartalmazó, Ka­zinczy Ferencről elnevezett kóde­xünk legnagyobb részét 1526 és 1541 között az óbudai klarissza apácák szá­mára másolta egy magát ^betűkkel jelölő ferences barát (ff= ? F. fráter). Ebben olvasható például Szent An­na, Szent Elek, Antiochiai Szent Margit legendája, egy jegyesét Szűz Máriáért elhagyó magyar királyfi példája s Barlám és Jozafát egyedül itt meglévő legendája. A Kazinczy-kódex szintén tar­talmaz egy Tízparancsolat-szöve­get is. A szakirodalom egy része ezt besorolja a már említett kódexek közé, a másik, magával a kódexszel is jobban foglalkozó része viszont megemlíti, hogy a Tízparancsolatot ebbe később írták be, amit az eltérő kézírás is mutat. Volf György, aki 1877-ben először kiadta a kódexet, annak a 166-170. lapokon lévő ma­gyarázatos Tízparancsolat-szöve­gét „csinos folyó betűivel legfeljebb a 17. századból” valónak gondolta. Kódexeink helyesírását vizsgálva Kniezsa István ugyanakkor azt mondja, hogy noha a szöveg 17. szá­zadi, a helyesírása középkori. A Kazinczy-kódex (KazK.) újabb, 2003-ban megjelent, részletes beve­zetőt, kommentárokat és a fakszimi­lét is tartalmazó, Kovács Zsuzsa ál­tal közzétett kiadása a Tízparancso­lat-szöveget a 16. század végére da­tálja. Ami azonban ennek a forrását illeti, azt tudtommal a szakirodalom eddig nem határozta meg, a kódex újabb kiadása is párhuzamos hely­ként a más kódexeinkben lévő, em­lített Tízparancsolat-szövegekre utal. Pedig a szöveg forrása egyértelmű­en megállapítható: az közvetve vagy közvetlenül Luther Márton Kis káté­jának (Enchiridion, oder der kleine Katechismus...; 1529) a Tízparancso­lattal foglalkozó részére megy vissza. A Kis kátét ő, mint ismeretes, az igehirdetők és a családok számára ír­ta. Tudjuk, Luther Kis kátéjának szin­tén igen nagy volt a hatása Magyar­­országon is. Csak a legkorábbiakat említve: felhasználta-tolmácsolta pél­dául Gálszécsi István, illetve Batizi András „(Az) Keresztyén tudomány­ról való rövid könyvecské”-je (1538, il­letve 1543-1545,1550,1555) vagy Hel­­tai Gáspár „Katekizmus minor”-ja, annak bővített és rövidített változata (1550,1553), s németül kiadták az er­délyi szászok is (1547,1551,1555)­Legalábbis a számomra elérhető példányok, illetve megmaradt töredé­kek azonban azt mutatják, hogy a KazK. szövege nem ezekből való. Vagy valamelyik elkallódott vagy egy (későbbi) és még azonosítandó nyom­tatványból, kéziratból származhat, vagy közvetlen fordítás. Jelentőségét az adja, hogy a Kis kátéból való pon­tos korai magyar átültetés, s az is sa­játos, hogy egy ferences kódexbe Lu­­ther-szöveget másolnak be. Hogy ez hogyan történt, nem tud­juk. Az óbudai apácák 1541 után el­menekültek a török elől, ezután leg­többet Pozsonyban tartózkodtak. Az 1710-es, 1720-as években vissza­települtek Budára, majd Pestre. Rendjük feloszlatásakor, 1782-ben Kuthy Klára apátnő a kódexet magá­val vitte Egerbe, s 1803-ban itt jutott Vitkovics Mihály íróhoz, azután pe­dig Jankovich /oz.se/birtokába. Az ő házában az 1838-as pesti árvízkor a KazK. meg is ázott, egyes lapjai, a Tízparancsolatot tartalmazók is, megfakultak és foltosak lettek. Végül a kódex az Országos Széchényi Könyvtárba került. Anélkül, hogy itt bővebb szövegkri­tikai vizsgálatokba bocsátkoznék, a két Tízparancsolat-szöveg viszonyát úgy mutatom be, hogy először a Kis kátéból (Káté), majd a KazK.-bői pa­rancsolatonként egymás után közlöm a megfelelő részeket. Luther a Kis ká­téban szintén rövidített Tízparancso­lat-szöveget ad, s a „Mit jelent ez?” kérdésre adandó válaszként az egyes parancsolatokhoz rövid magyaráza­tot fűz. A KazK. a kérdést nem hoz­za, úgy csatolja a parancsolatokhoz a magyarázatot. A Kis kátéból a Tízpa­rancsolat zárószavát pedig előreveszi, de ennek a végét elhagyja. A Kis káténak Prőhle Károly által készített modern fordítását idézem (2003; hetedik kiadás). Noha ez mai szöveg, a kódexbelivel való egyezés világosan látszik. Az idézetekben az eredetitől eltérően sokszor nem kez­dek új sort, a tagolást pedig többnyi­re gondolatjellel, dőlt betűvel vagy ferde zárójellel helyettesítem. Lássuk tehát a két szöveg nyelvjá­rás)- és egyháztörténeti szempontból is tanulságos összehasonlítását (a KazK.-bői a föltehető kiejtést meg­tartva mai helyesírással idézek, egy­két régies szót pedig zárójelben meg­magyarázok). Káté: A Tízparancsolat zárószava. - Mit mond Isten mindezekről a paran­csolatokról? - Felelet: Azt mondja: - Én az Úr, a te Istened féltőn szerető Is­ten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyed­ízig, ha gyűlölnek engem. De irgalma­­san bánok ezerízig azokkal, akik sze­retnek engem, és megtartják paran­csolataimat. - Mit jelent ez? Felelet: Isten büntetéssel fenyegeti mindazo­kat, akik ezeket a parancsolatokat megszegik. Félnünk kell tehát harag­jától, és nem szabad ezek ellen a pa­rancsolatok ellen vétkeznünk. Vi­szont kegyelmet és minden jót ígér mindazoknak, akik ezeket a parancso­latokat megtartják. Szeretnünk kell te­hát őt, és bíznunk benne, és szívesen kell cselekednünk parancsolatai sze­rint. / KazK.: Mind e parancsolatok­ról e képpen szól Isten. Én vagyok te Urad Istened, erőss, igen szerető, meg látogatván attyáknak bűnöket az ű fiókra, azoknak harmad és negyed nömzetségiglen, kik engöm gyűlölnek, és irgalmazván mind ezeriglen azok­­val, kik szeretnek engöm, és őrizik az én parancsolatomat. Erőss fenyegetést teszen az Úristen mind azoknak, kik e parancsolatokat megtörik, és elhagy­ják. Kel azért félnünk haragját, és e pa­rancsolatokat megtartsuk. Káté: Az első parancsolat - Ne le­gyen más istened! - Mit jelent ez? - Felelet: Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíz­nunk. / KazK: A tíz Parancsolat közöt első - Ne legyenek idegen Is­tenid, azaz, féljük és szeressük az Is­tent, és csak őbenne bíz(z)unk. Káté: A második parancsolat - Ne vedd hiába Istened nevét! - Mit je­lent ez? - Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy nevével ne át­­kozódjunk, ne esküdözzünk, ne igéz­­zünk, ne hazudjunk, se ne csaljunk, hanem nevét minden bajban segítsé­gül hívjuk, imádjuk, és hálaadással di­csőítsük. / KazK: Másod. - Ne ve­gyed a te Uradnak Istenednek nevét héjába, azaz féljük és szeressük az Is­tent, senkit az ű neve által ne átkoz­zunk, ne eskedjünk, ne bájoljunk, ne hazudjunk, ne csaljunk, de inkáb mindön nyomoruságon(k)ba Isten­nek nevét segétségöl hiúk, neki kö­nyörögjünk, űtet dicsérjük, neki há­lát adjonk. Káté: A harmadik parancsolat - Szenteld meg az ünnepnapot! - Mit jelent ez? - Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy igéjét és az ige­hirdetést meg ne vessük, hanem szentnek tartsuk, örömest hallgassuk és tanuljuk. / KazK.: Harmad. - Emlékezzél meg, hogy Innepet szent­ölj, azaz, féljük és szeressük az Istent, az ű isteni igíét meg ne utáljuk, se el ne mulassuk (hagyjuk), inkáb azt felmagasztaljuk, tiszteljük, örömest egyebektől is hallgassuk, és egyebe­ket is tanétsonk rejá. Káté: A negyedik parancsolat - Tiszteld atyádat és anyádat! - Mit je­lent ez? - Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy szüleinket és elöljáróinkat meg ne vessük és meg ne haragítsuk, hanem tiszteljük, be­csüljük és szeressük őket, nekik szol­gáljunk és engedelmeskedjünk. / KazK.: Negyed. - Tisztöljed attyádat és anyádat, azaz féljük és szeressük az Istent, a mi szileinket, és azokat, kik mivelünk bírnak meg ne utáljuk, ellenek se vessünk: inkáb űket tisz­teljük, szolgáljunk nekik, engedelme­sek legyünk, tiszteljük őket és féljük. Káté: Az ötödik parancsolat - Ne ölj! Mit jelent ez? - Felelet: Istent fél­nünk és szeretnünk kell, hogy feleba­rátunk testét s életét ne bántsuk, és ne ártsunk neki, hanem őt minden testi bajban és életveszélyben segít­sük és támogassuk. / KazK.: Ötöd. - Ne ölj, azaz féljük és szeressük az Is­tent, a mi felebarátunknak testét meg ne sértsük, bosszúságval se illes­sük: inkáb segétsük, és minden éle­tének veszedelmében jelen legyünk. Káté: A hatodik parancsolat - Ne paráználkodj! - Mit jelent ez? - Fe­lelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy tiszták és szemérmesek le­gyünk szavainkban és cselekedete­inkben, és hogy hitvestársát minden­ki szeresse és megbecsülje. / KazK.: Hatod. - Ne paráználkodjál, azaz fél­jük és szeressük az Istent, tiszta és mértékletös életben éljünk, semmit mértékletlen ne szóljunk, se tegyünk. (A hitvestársra vonatkozó rész innen elmarad, föltehetőleg azért, mert a kódexet apácák használták.) Káté: A hetedik parancsolat - Ne lopj! - Mit jelent ez? - Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy fe­lebarátunk pénzét és javait el ne ve­gyük, se hamis áruval vagy ravaszko­dással meg ne szerezzük, hanem se­gítsünk neki javait megtartani és keresetét javítani. / KazK.: Heted. - Ne orozz, azaz féljük és szeressük az Istent, egyebeknek marháját (vagyo­nát) erővel el ne vegyük, és valami ál­nak áruval avagy csalárdsággal mi­enkké ne tegyük: inkáb egyebeknek javait öregbítsük (növeljük), gondját viseljük és oltalmazzuk. Káté: A nyolcadik parancsolat - Ne tégy felebarátod ellen hamis ta­núbizonyságot! Mit jelent ez? - Fe­lelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunkat hazugság­ba ne keverjük, el ne áruljuk, háta mögött meg ne szóljuk, se rossz hí­rét ne költsük, hanem inkább ment­sük, jót mondjunk róla, és mindent javára magyarázzunk. / KazK: Nyol­cad. - Felebarátod ellen hamos tanó ne légy, azaz féljük és szeressük az Is­tent, egyebeket hamosan be ne ad­jonk, senkit el ne ároljonk, ne rágal­­mazzonk, egyebek hírét-nevét meg ne kisebbítsük: inkáb mentsük űket, jót gondoljunk felölök, mindönöket is végre magyaráz(z)onk. Káté: A kilencedik parancsolat - Ne kívánd felebarátod házát! - Mit jelent ez? - Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunk házára vagy örökségére álnokul ne törekedjünk, sem a jogosság látsza­tával azokat meg ne szerezzük, ha­nem segítsük és támogassuk, hogy azokat megtarthassa. / KazK: Kilen­ced. - Felebarátodnak házát ne ké­­vánjad, azaz féljük és szeressük az Is­tent, a mi felebarátonknak örökségé­be avagy jó szerencsés marhájában ne szálljunk, valami csalárdsággal avagy álnoksággal, még ha a törvénnek va­lamely része is nekünk engedne, mi­enkké ne tegyük: sőt inkáb őtet segét­sük, hogy az ű jószágában éppen (épen, teljesen) megmaradjon. Káté: A tizedik parancsolat - Ne kívánd felebarátod feleségét, szol­gáját, szolgálóleányát, barmát vagy bármiféle tulajdonát! -Mit jelent ez? - Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunk feleségét, há­­zanépét vagy barmát tőle el ne idege­­nítsük, erőszakkal el ne vonjuk, vagy hűtlenségre ne csábítsuk, hanem ar­ra intsük őket, hogy nála megmarad­janak, és teljesítsék kötelességüket. / KazK: Tized. - Ne kévánjad neki fe­leségét, se szolgáját, se szolgálólejá­­nyát, se ökrét, se szamarát, sem egyéb jószágát, azaz féljük és szeres­sük az Istent, felebarátonknak se fe­leségét, se szolgáit, se barmait vala­mi csalárdsággal mienkké ne tegyük, tűlök is valami erővel vagy ravaszság­­val el ne idegenítsük: sőt inkáb intsük és onszoljuk (unszoljuk, biztassuk), hogy az ű uroknak való szolgálatba megmaradjanak. - Vegez /.../. Az írás a magyar Tízparancsolat-szö­vegekről Krakkóban, a Jagelló Egye­tem Magyar Tanszékének ünnepi konferenciáján 2009. május 19-én elhangzott előadás egy kibővített részlete. n ntíntixim] pile utui m*rdvorfíai ; a^on umnrnajLtyk ' ,y. után na. mítovtn iru*' f: itojjifaT tfusti ejftn •J -fdtú Annrayfj ££*» * V -yVx’ '%**■. •-•'í l-.áj■ ..ufóitÍM-. tqifnjil Téipt*-ff Mj'i r. f tr űrjeim, fú-Str.-í Intimi!. f-ijC ífüí •/ ff tiegyif. Ürf i'yrt fri’jt- r if j f, rr.n LiCih/at >n(f Arl-*l 4 tv? ía.i'nwtwfitü ffntf I 84 Sít ttatrjf ‘áfa1* ftttmit,.?*!. ifá'if \i fim*, « i fentit bijyjíu'íf. Ai Míz4 .1 t t/tiáf műit hívtál Ljf f( yreféf íj £**} 5wíf­­t- f utat WmF r.s nífttfuvé, ffttfuí , KV bíJjtŐVuné , , nt- Lfyunkíí y/ftxW ntuct 'rí* éfvjiméSSfc&f*-w 7-...őJm qyih-A—-jtí rt<4 ínnlftt ja » jrfé . , ftfátf a 5mj[+ ■ A Luther-szöveg kezdete, illetve részletek a parancsolatok szövegéből ■tíiiuiC) t Nta £tK<tjntiéíeiyif, , fetv >' Ifdftf 11 Ííknt, hit*, ti mirttíii-u'ct-Ur, tAjfví 1 ftat***-' ß tc(un*.( fe ttfPnf I ' HttX-í. . 1 tit t! ^ ffUt, «WSfcf mkMjpi ß Mitt, tt «4” rkÚ'*?­X V«S ■>pjj*dU nt. • iv(*i *•' : 1) Ä ZttCthi £ ff v.t «.rttde.ffi- « rr tm I, f *■ z

Next

/
Oldalképek
Tartalom