Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-21 / 25. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. június 21. 11 Hogyan legyünk gazdagok a gazdasági válság idején? ► Mint annak idején az Evangélikus Élet beszámolt róla, májusban pestszentlőrinci gyülekezetünk vendége volt Böjté Csaba ferences testvér, aki a gyerekek között végzett szeretetteljes, bátorító szolgálatról beszélt. A hallgatóságból valaki az előttünk és mögöttünk álló válságról kérdezte; ez indított arra, hogy részben az ő gondolatait, részben a sajátjaimat papírra vessem. Gazdasági válság van, amely részben a világszerte jellemző gazdasági nehézségeknek, részben hazai politikai felelőtlenségnek a következménye. Az utóbbi években talán a kedves olvasók közül is sokaknak nehezebbé váltak az anyagi körülményei. Sok munkahely megszűnt, a reálbér csökkent, ugyanazért a megélhetésért többet kell dolgozni. Egyes elemzők prognózisa szerint a válság várhatóan mélyülni fog, a kormány újabb megszorításokat, adóterheket tervez. Mi lesz ezek után? Hogyan tovább? Hova süllyedünk még? Még boldogtalanabbak leszünk? Ez utóbbi kérdésnél érdemes elgondolkodnunk. Csaba testvér elmondta, hogy számára nagy felüdülést jelentenek a ferences testvérekkel a természetben együtt töltött bográcsozások, beszélgetések, és ez az igazi gazdagság. Hiszem, hogy ez így van. Politikai rendszertől függetlenül évtizedek óta gazdasági fellendüléssel hitegetnek bennünket. Sokan el is hittük, sőt legfőbb célként tűztük ki, hogy valóban csatlakozni tudunk a nyugat-európai országok életszínvonalához. Miközben vártuk, hogy „majd jobb lesz”, lelkűnkben elsivatagosodtunk, nem figyelünk oda egymásra, nem halljuk meg a másik ember segélykiáltásait, s végül sokan az alkoholba vagy valamilyen más szenvedélybe menekülnek. Pedig az igazi menedék Isten, akiről János azt írja levelében, hogy ha szeretjük egymást, bennünk lakik. A válság idejére komoly keresztény feladatot kaptunk Istentől: gazdagítani és gazdagodni. Figyeljünk egymásra oda, szánjunk egymásra időt, hallgassuk meg a másik problémáit templomfalon belül és kívül. Aztán embertársainkon kívül élvezzük, amit Isten adott nekünk: a természetet, a tájat, a kultúrát, a zenét, az építészetet, nemzeti értékeinket. És mindezek felett mélyüljünk el Isten értékeiben, azokban a fantasztikus igékben, tanításokban, amelyeket nekünk adott, amelyek értünk hangoztatják, hogy Istennek fontosak vagyunk mindnyájan, személy szerint. ■ Bajkó Ferenc Élmények, gondolatok, amelyeket Saj ósenyén kaptam A sajósenyei református Fészek Otthon, amelyben értelmi fogyatékos és mozgássérült felnőttek élnek, június 4-5-én immár negyedszer rendezte meg az Együtt egymásért találkozót. Körülbelül harminc hasonló intézetet hívtak meg, összesen mintegy ezer résztvevő gyűlt össze. A mi intézményünkből, a Sarepta Budai résztvevők egy-egy léggömböt kaptak, s ezeket egyszerre engedték fel az égbe. Mindkét napot egyszerű, szerény műsorok alkották, melyeket az Úrtól kapott tartalommal és tehetségünkkel töltöttünk meg. Jó volt ezt látni a világ gyakran harsány, látványos, ám mégis üres „produkcióival” szemegyütt sérültek és gyógypedagógusok: egymás kezét fogva énekeltek, táncoltak a színpadon. Mi is készültünk egy kis bábjátékkal, ami a teremtésről szólt. A kézműves-bemutatkozáson is részt vettünk munkáinkkal. A programok ötletesek, bájosak, humorosak, vidámak voltak, de lát-Evangélikus Szeretetotthonból tizenhatan voltak jelen. „A szeretet épít” - ez volt a mostani rendezvény mottója. Ennek szellemében gyűjtöttek a házigazdák adományokat a marosvásárhelyi Ügyes Kezek Alapítvány számára. Minden adományozó nevét felírták egy kis jelképes papírtéglára, és ezeket feltűzték egy előre lerajzolt ház falára. A második nap végére „felépült” a ház! Jó volt megtapasztalni a sajósenyeiek vendégszeretetét és azt a gondos szervezőmunkát, amellyel a programokat, az étkeztetést és az elszállásolást gördülékenyen megoldották. Kövér Imre otthonvezető és felesége, Zsuzsanna hívták életre és tartották ékes rendben az egész rendezvényt. A színpadon a meghívott intézmények képviselőinek műsorait láthattuk, az udvaron kézműves munkáikból készült kiállításokat nézhettünk meg, sőt aktívan részt is vehettünk kézműves-foglalkozásokon. A találkozó záróeseményeként a ben. Bennem az fogalmazódott meg ezeket a műsorokat látván, hogy milyen nagy felelősségünk van nekünk, akik sérültekkel foglalkozunk. Úgy tapasztaltam, ők nem tudnak önállóan különbséget tenni jó és rossz, szép és csúnya között. Amire tanítjuk őket, azt fogadják be, azt csinálják. A mi feladatunk, hogy óvjuk őket a rossztól. Sajnos minket ezerfelől támad és manipulál a média, a divatok, a reklámok, a teljesítményelvűség, az ócskaság, az erkölcstelenség. Lássuk meg Isten megkülönböztetett védelmező, gondviselő kegyelmét a sérültek felé abban is, hogy ők nem célcsoportjai ennek a manipulációnak! Mi pedig, akiknek ép ész adatott, küzdj ünk felelősséggel először is a magunk tisztaságáért, azután vegyük észre azt a tehetséget, amelyet őbennük is elrejtett az Isten személyválogatás nélkül! Segítsünk nekik az ő szintjükön értelmes munkát, alkotó tevékenységet végezni! Jó példákat láthattunk erre, mikor örömmel, felszabadultan szerepeltek hattunk komoly tartalmú darabokat is, mint például a Dunaalmási Református Szeretetház Fogyatékosokat Ápoló-Gondozó Otthona lakóinak Trianonról szóló megemlékezését. Kaptunk több művészi színvonalú előadást is, például a nyíregyházi Magdaléneum Fogyatékosok Református Ápoló, Gondozó Otthonának műsorait vagy a házigazdák záró darabját. Ami lényeges, hogy mindegyik szívből jövő, tiszta lelkületű megnyilvánulás volt. Hiszen a művészet legfőbb kritériuma a katarzisélmény, függetlenül attól, hogy ezt sérültektől vagy épektől kapjuk. Ugyanígy a hit és a szeretet is az értelmünkön túl lévő mélységeket és magasságokat érinti meg. Engem is mélyen megérintett ez alatt a két nap alatt a hitbeli együtt - lét öröme, a légkör tisztasága, az alkotó munka értéke. Az Úré legyen a dicsőség mindezekért! ■ Ulbrich Krisztina kézműves foglalkoztató (Sarepta) HETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28) Szentháromság ünnepe után a 2. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Urunk hívását hirdetik. Ne vessétek meg azt, aki szól! „Mi, akik élünk, áldjuk az Urat mindörökké!” (GyLK 749) Az Istené a dicsőség, ne bálványokban bízzatok, mert „Isten beszéde élő és ható: élesebb minden kétélű kardnál, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4.12; LK). „...minden készen van: jöjjetek a menyegzőre!” A. királyi menyegző nagy vacsorájára „sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak” (Mt 22,4.14). „Ha úgy éreznéd, hogy nincs szükséged úrvacsorára - eléggé mutatja, mennyire szükséged van rá. Tűz az! A kegyelem oltáránál kell meggondolnod nyomorúságodat, hallanod Üdvözítőd jó voltát s nyerned újjászülő hitet” - tanácsolja Luther. A szuverén Úr hívása még hangzik: „Boldog az, aki Isten országának vendége’.’ (Lk 14,17.15) Ne legyünk méltatlanná vált meghívottak! Halljuk a jó hírt: ti pogányokból lett keresztények, „nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (...) a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus” (Ef 2,19-20). Senki meg ne tévesszen, mert a bölcsesség és a balgaság hívogatása házszentelőre egyformán kezdődik: „Aki tapasztalatlan, térjen be ide!” De figyeljünk a jó folytatásra is! „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet’.’ (Péld 9,4.16.10) A fáraó elől menekülő Mózest Midján papja várta vacsorára: „Hívjátok ide, és egyék velünk!" (2MÓZ 2,20) Keresztelő János születésének ünnepén (hat hónappal Jézus testet öltése előtt) „apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétáit: »Áldottaz Úr, IzráelIstene...«”(lásd Benedictus; Lk 1,67-79). Ebben (76. v.) fiáról így szólt: „Te pedig kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait..!’ Luther szerint „őt Isten küldte Fia előtt. Neve is sokat ér: János, azaz kegyelemben gazdag. Az előfutár bizonyságtevő tisztéért viseli a nevét." Pál hívása így zeng nemcsak a hitben igaz fiához, Isten emberéhez, de Jézus valamennyi követőjéhez: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt" - például a konfirmációi vallástételedben! Magasztald Istened; az „övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom” (íTim 6,12.16). Az ószövetségi Szentírás ezzel a jövendöléssel zárul: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát... Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök’.’ (Mai 3,23-24) „Éli, éli, lamá sabaktáni!” (Mt 27,46) Jézusnak a kereszten elmondott utolsó szavait rosszindulattal félremagyarázták; ő nem Illést hívta. Keresztelő János sem az újra testet öltött Illés volt, ezt tagadta is (lásd Jn 1,21), ám Isten előtt járt „az Illés leikével és erejével (...), hogy felkészült népet állítson az Úr elé” (Lk 1,17). „Jöjjetek, Isten Fia hív: / »Térj énhozzám, megterhelt szív! / Jöjj, hívlak, fáradt lélek!«” (EÉ 435»i) Menjünk! ■ Garai András IX0YC Alsósági tanévzárás Az Alsósági Evangélikus Egyházközségben idén is tanévzáró istentisztelettel fejeződött be a munkaév június 14-én délelőtt. Rendhagyó módon az istentisztelet után megvendégeltük a hittanosokat, és fehér asztal mellett értékeltük egész éves munkájukat, átadva nekik a hitoktatási bizonyítványt. A szeretetvendégséggel párhuzamosan a résztvevők megtekinthették a gyermekek kiállított munkáit, amelyeket a tanév folyamán a gyermek-istentiszteletek alkalmával készítettek. így mindnyájan tájékozódhattak arról, milyen bibliai történetekkel foglalkoztunk az idén, és milyen üzenetet igyekeztünk nekik átadni. A tanév lezárása után sem szeretnénk elveszteni a kapcsolatot a gyermekekkel. További programokat szervezünk nekik, és hívogatjuk őket istentiszteleteinkre. A közösségépítés kiváló eszköze a már évek óta szervezett nyári kirándulás, amelynek célja az önfeledt szórakozáson túl hazánk szép vidékeinek megismerése, egyháztörténetünk nevezetes helyeinek bemutatása. Idén a július 11-i autóbuszos kirándulás célja Tata. Útközben érintjük Pannonhalmát is, ahol képzett idegenvezető mutatja majd be az apátság múltját és jelenét. ■ Vető István lelkész Balikó Zoltán, Scholz László és Urbán Ernő életével és szolgálatával ismerkedhettek meg az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) „Serkenj fel, aki aluszol!” - A magyar evangélikus ébredés kiemelkedő egyéniségei a 20. században című sorozata utolsó alkalmának vendégei. Képünkön - mely június 11-én készült a józsefvárosi evangélikus gyülekezet templomában - ifi. Balikó Zoltán szól hozzá az édesapjáról elhangzottakhoz. ■ Szakács Tamás felvétele
