Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-24 / 21. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2009. május 24. »> 9 Jézus? kultusz ellen (Mt 22,16). Értelme ez: a császárnak jár az adó, de nem jár a pénzérméken olvasható titulus („áldásosztó” „irgalmas” „üdvözítő”, „imádatra méltó”, „nyilvánvaló isten” s a többi). A titulus csak Istent illeti meg. Jézus védelmébe veszi a házasságtörő asszonyt Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból A talentumokról szóló példázat (Mt 25,14-30) képanyaga munkaetikáról beszél, figyelmeztet a lustaság veszélyeire. Kritika a társadalmi kirekesztés és diszkrimináció ellen Nagyon tanulságosak Jézusnak a samaritánusokkal kapcsolatos gondolatai és tettei. Az irgalmas samaritánus példázatán átüt az a kritika, amellyel Jézus a kortárs zsidóság érzéketlenségét, irgalmatlanságát és az ezt indokolni akaró, felmentést adó hamis magyarázkodást célozza meg, hogy tudniillik Isten szolgálata előbbre való az ember szolgálatánál (lásd Lk 10,30-36). A példázat üzenetének aktualitását támasztja alá az a történet, amelyben a tíz meggyógyított bélpoklos közül csupán egyetlen ember, egy samaritánus fejezte ki háláját (Lk 17,12-19). János evangéliuma pedig részletesen tudósít arról, hogy Jézus - a kortárs rabbikkal ellentétben - szoros kapcsolatot vett fel a samaritánusokkal (Jn 4). A kirekesztő zsidó gondolkodással szemben ezek az elemek a társadalmi integráció irányában hatnak, és annak elősegítő, szép példái. A gazdag és Lázár példázatának (Lk 16,19-31) képanyaga annak a hamis teológiával (viszonzástan) alátámasztott gondolkodásmódnak a leleplezése, amely a kegyesség látszatába öltözve a szolidaritás és a szociális érzékenység szükségtelenségét kívánja igazolni. így - Isten nevével visszaélve - a társadalom rétegződését, sőt kasztosodását segíti elő. A példázat erős társadalompolitikai kritika. A nagy vacsora példázatának (Lk 14,15-24) képanyaga ugyancsak a társadalmi kirekesztés és diszkrimináció ellen szól. Máté elhívása (Mt 9,9-13) és a Zákeussal való közösségvállalás (Lk 19,1-10) a társadalmi diszkriminációt bíráló pozitív példaadás. Jézus politikai jövőképe A pálmavasárnapi bevonulásra szervezett politikai demonstrációra Jézus ellendemonstrációval válaszolt (Jn 12,12-15). Felült a szamár hátára. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy elítéli a militáns politikai messianizmust (a pálma Izrael heraldikai jelképe). Helyette az istenuralom békés programját hirdette meg. Jézus - talán egyedül hazájában - veszélyesnek tartotta az állami teokrácia restaurációját és a politikai messianizmus útját. Aggálya beigazolódott, Izrael nemzeti léte megszűnt. A 70- ben bekövetkező nemzeti tragédiát profetikusán előre jelezte (Mt 24,15-22). Kő kövön nem marad - mondta (Mt 24,2). Dániel könyvére hivatkozva adott útmutatást. Ezt az iratot Izrael vallási vezetői korábban indexre tették, olvasását tiltották, mert a messiás kiirtásáról is jövendöl (Dán 9,26). Jézus voltaképpen egy szamizdatra utalva figyelmeztette tanítványait arra, hogy ne keressenek menedéket a templomban, hanem még az ostrom előtt hagyják el a várost. Aki hallgatott szavára, az nem esett a mészárlás áldozatául. Erről Josephus Flavius ír. Konklúzió Politizált-e Jézus? A választ megkaptuk. Igen! De hogyan foglalhatjuk össze politikai terminológiával az ő programját? Talán így: Jézus Isten uralmát függetlenítette a társadalmi-politikai berendezkedéstől. Bármilyen társadalmi rendszerben megvalósulhat, mert a teokrácia szívügy. Az Istent befogadó szívekben valósul meg. Csak a Lélek által belsőleg vezérelt emberek képesek igazi közösséget és társadalmi kohéziót kialakítani. Másrészt Jézus megélte a teremtett ember édentől érvényes e világi küldetését: őrizd és műveld a kertet! Ez a közéletiség jézusi indítéka. Vajon melyek a jellemzői az ő közéletiségének? Jézus tisztánlátása abból adódott, hogy igényelte a valóság megismerését. A közéleti véleményformálást az emberi, a közösségi élet méltóságához illő tényezőnek tartotta. Kritikai véleményeit bátran, egyértelműen kinyilvánította. Soha nem önös érdekből, hanem népe érdekében emelt szót. Minden csoportosulástól távol tartotta magát, véleményének autonómiáját megőrizte. Elvetette az erőszakot. Benne kölcsi útmutatásnak, a társadalom egésze számára adott parainézisnek értelmezi. (A törvény mindig szenvtelen, a parainézisből pedig mindig a felelős szeretet sugárzik.) A Dekalógus alkotója nem jogász, hanem Atya, aki életadó, és gyermekeit az életre neveli. így érthető a példázatoknak a mindennapi élet tapasztalataiból vett „életes” képanyaga (mustármag, magától növekedő vetés és így tovább). Ezek demonstratívan kerülik a jogi elemeket. Azzal, hogy Jézus visszaköveteli a törvény eredeti szellemét, a szeretetet, kibékíthetetlen ellentétbe kerül Izrael vezetőivel. Tanításának summája: az Istenhez fűződő kapcsolat előbbre való a törvény betűjéhez való kapcsolatnál. Tulajdonképpen alkotmány értelmezési kritikával van dolgunk. A házasságtörő asszony története a kétféle alkotmányértelmezés antagonizmusát jeleníti meg (Jn 8,1-11). Elsődlegesen politikai indíttatású beszédek és események Jézus belpolitikai kritikája János evangéliumának 10. fejezetében olvashatjuk Jézus legkeményebb harci beszédét. Ez a beszéd mind műfaját, mind képanyagát, mind pedig tartalmát illetően összecseng az ószövetségi próféták üzenetével. Izrael prófétái szimbolikus pásztorpolémiában hirdették meg Isten ítéletes üzenetét koruk hűtlen pásztoraihoz. A politikai vezetőhöz Ezékiel (Ez 34,1-10), a vallási vezetőhöz Az alkotmány- és törvényértelmezés kritikája Az istenuralom (mennyek országa) megvalósulásáról és természetéről szóló példázatok (Mt 13 és Mk 4) Izrael népének alkotmányával, a Tízparancsolattal és az abból származtatott törvényekkel vannak összefüggésben. Izrael az Istent jogi fogalmakkal képzelte el. Isten adta a Tízparancsolatot, tehát ő „elméleti jogász”; ő „bíró” aki őrködik a törvényesség felett; ő „ügyész”, aki felszínre hozza a jogsértéseket; ő „hóhér” aki végrehajtja a jogos ítéleteket az emberek keze által (például megkövezés). Isten uralma jogilag determinált. Ott uralkodik Isten, ahol a törvény érvényre jut. Jézus ezt az értelmezést mindenestül elveti. Ő a Dekalógust nem jogi iratnak, hanem erZakariás (Zak 11,1— 17). Mert Izrael politikai és vallási vezetői pásztorkodásra kapják megbízatásukat Istentől. Feladatuk a védelem és a „legeltetés”. Jézus ezt a prófétai hagyományt folytatja, és korának vezetőihez szól a szimbolika nyelvén. Pilátus farkas és tolvaj, aki árt a nyájnak; Kajafás béres, aki nem védi meg a nyájat, gyáván elfut a veszély láttán. Legeltetés helyett karámba zárva tartja a nyájat. Mindez azért van, mert Kajafás nem az ajtón megy be a karámba, azaz hatalma nem legitim. Kontrasztot képez ez a jellemzés Jézus önjellemzésével. Ő a jó pásztor, aki életét adja a nyájért, aki az ajtón megy be, sőt maga az „ajtó” hogy legelőre vigye nyáját. Az ő küldetése legitim (vö. Ez 34,11-31). Ez a beszéd a legélesebb belpolitikai támadás. Jézusnak elítélő véleménye volt kora belpolitikai hatalmasairól. Heródes Antipas despota, aki azt tesz, amit csak akar, de nem uralkodik, azaz nem pásztorkodik (Mt 17,12-13). O rókajellemű, benne a ravaszság és a gyávaság keveredik (Lk 13,31-33). Jézusnak az adózással kapcsolatos provokatív kérdésre adott válasza támadás a császára közéleti véleményformáláskor is Isten Lelke munkálkodott. Mindent egybevetve Jézus hazájának és nemzetének politikai értelemben is legélesebben látó, aktív fia volt. Mit mondhatnék én ezek után a kedves Olvasónak? Talán ezt: ha az ember a bukás fája után a „gyógyulás fáját” a keresztet is megérinthette, nos, akkor az ősi parancs számára megkérdőjelezhetetlen, felelős programmá nemesedik. Jézus lábnyomába lépve bátran őrizd és műveld a kertet! Kivezető ösvények ^ Különleges összejövetel színhelye volt múlt pénteken a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) székházának nagyterme. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) Protestáns Műhelyének résztvevői tekintették át a jelenlegi helyzetben lehetséges cselekvési esélyeket a globális válság legyőzésére. Zsoltáréneklés és imádság, igeolvasás és meditativ gondolatok nyitották meg az együttlétet dr. Bóna Zoltánnak, a MEÖT főtitkárának szolgálatával, majd Szászfalvi László országgyűlési képviselő, a Protestáns Műhely elnöke köszöntötte a részvevőket, hangsúlyozva, hogy keresztény ember felelős hazája sorsáért, a társadalmi események alakulásáért. Őszinte örömét fejezte ki a program és az együttlét megszervezéséért dr. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke is, aki szerint „az az állítás, hogy az egyház ne politizáljon, azért elfogadhatatlan, mert az azt jelentené, hogy mi mindannyian (...) fogjuk be a szánkat, és ne próbáljuk a keresztény üzenetet képviselni társadalmi kérdésekben” Kijelentette: miután mi magunk vagyunk az egyház - nem kizárólag a hierarchia -, az egyháznak természetes joga, hogy társadalmi kérdésekben megnyilvánuljon. Sokak szerint az egyházaknak távolságot kellene tartaniuk a politikától. Ezzel szemben - hangsúlyozta Semjén Zsolt - a valóság éppen fordított, hiszen az egyházak szilárdan állnak, és ehhez a szilárd ponthoz képest a pártok közeledhetnek vagy távolodhatnak szabadon. A pártelnök úgy vélte, a politikai hatalom akkor válik ördögtől való dologgá, amikor öncélú lesz. Jó cél szolgálata esetében a hatalom „Isten adta eszköz”. Dr. Bogár László közgazdászprofesszor előadásában arra mutatott rá, hogy a mai válság elsődleges oka nem gazdasági természetű, hanem morális eredetű. Korunk embere elvet mindenféle morális értéket és mértéket, csak a maga előnyével, kényelmével, meggazdagodásával és életélményt adó szempontjaival törődik. Ezt olykor individualizmusnak, máskor egoizmusnak vagy mindent átható énességnek nevezzük. Az ember ezen életszemlélet talaján nem törődik sem a családjával, sem a szomszédjával, sem hazájával, sem a globális méretű szegénységgel. Ezen kell változtatni - lassú, de eredményhez vezető fáradozás ez. Hazánk egészségével, a gyermekvállalás erkölcsi és gazdasági jelentőségével, az ifjúság nevelésével kitüntetetten kell foglalkozni. Nem a gazdaság felfuttatott termelésének fokozása, hanem egy szolidabb életforma, egyszerűbb életstílus és a javak másként való elosztása lehet a kiút a válságból. Ehhez a bajok okainak feltárását, a felelősség megállapítását kell kezdeményezni, és a társadalom egésze részéről áldozatokat kell hozni. Tőkés László református püspököt, európai parlamenti képviselőt, aki akadályoztatása miatt lemondta részvételét, a házigazda intézmény főtitkára helyettesítette. Bóna Zoltán megállapította, hogy szinte nincs az életnek egyetlen területe sem, ahol a reformáció ne hozott volna újat s megtermékenyítőt. Az utolsó pillanatban elvállalt - Európa és a protestantizmus címmel megtartott - előadás meggyőzően tárta elénk a reformátori örökség gazdag kincseit. Az előadások közben versmondás és szólóének tette változatossá az együtdétet. Balog Zoltán református lelkész, országgyűlési képviselő a kálvini, e sorok írója pedig a lutheri teológia szociáletikai vonásait gyűjtötte csokorba azzal a szándékkal, hogy azok mai hatásai kitapinthatok legyenek a munka, a házasság, az államhoz való viszony és az önálló, felelős személyiség formálása területén. A Protestáns Műhely együttléte Szászfalvi László elnök zárszavával és azzal az ígérettel ért véget, hogy a holnap gondjairól további - szellemiségükben segítő szándékú - konferenciákat kívánnak tartani a Kereszténydemokrata Néppárt holdudvarhoz tartozó érdeklődőknek. ■ D. Szebik Imre i «L
