Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-28 / 26. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. június 28. ► 3 Hálaadás a nyolcvanéves alsógödi Luther utcai templomban Tanévzáró istentisztelet és ünnepi ülés a teológián ► Folytatás az 1. oldalról A liturgiában az egyetem énekkara (Wulfiíé dr. Kinczler Zsuzsanna vezetésével) és liturgikus ének szemináriuma {dr. Finta Gergely vezetésével) vett részt, valamint Johann Gyula működött közre harsonán. A tanévzáró istentiszteletet ünnepi ülés követte. Dr. Csepregi Zoltán rektor beszédében a húsz évvel ezelőtt történt eseményeket elevenítette fel, hangsúlyozva a két évtized alatt végbement fejlődést. Ezek után a sokak által várt pillanat, a diplomaátadás következett. Nappali tagozaton hatan szereztek teológus-lelkész szakos oklevelet, egyetemi szintű hittanári oklevelet pedig hárman. A nyíregyházi kihelyezett tagozat főiskolai szintű hittanár szakán oklevelet öten, míg a sikeres záróvizsgáról szóló igazolást heten vehettek át. A tanévzáró keretében kapták meg az arra érdemesek doktori, illetve habilitációs oklevelüket. Dr. Reuss András professzor számolt be a lefolytatott eljárásokról, majd új doktoraink: Gerőfi Gyuláné Brebovszky Éva, Hafenscher Károly, Kodácsy- Simon Eszter és Lackner Pál laudációi hangzottak el, és a doktori fogadalomtétel következett. Habilitációs oklevelet vett át dr. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense. Az ünnepi ülés a jubilánsok köszöntésével és okleveleik átadásával folytatódott. Aranyoklevelet kaptak az 1959-ben végzettek: D. dr. Harmati Béla, Lábossá László, Zászkaliczky Pál és Bárdossy Tibor. Gyémántoklevélben a hatvan éve végzettek részesültek: Brebovszky Gyula, Szakái Árpád, valamint Vétó' Béla. Vasoklevelet kapott a hatvanöt éve végzett Tarjáni Gyula. Platinaoklevél átadására minden bizonnyal most került először sor az egyetem történetében, ezt az 1934-ben végzett Takács János kapta. A jubilánsok nevében Lábossá László mondott szívhez szóló beszédet. Az idei Sólyom Jenő-díjat dr. Szabó Lajos rektorhelyettestől vette át Reuss András, az EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoportjának vezetője az Eszmecsere című könyvsorozat szerkesztőinek nevében. Csepregi Zoltán rektor kihirdette az egyetemi lelkész választásáról hozott szenátusi döntést. Ennek értelmében Zsíros András lett a hittudományi egyetem új lelkésze. Orosz Gábor Viktor, aki két éven át megbízott egyetemi lelkészként tevékenykedett, a rendszeres teológiai tanszék adjunktusaként folytatja tovább munkáját. A rektor bejelentette, hogy Reuss András a következő tanévtől professor emeritusként tanít tovább, illetve megköszönte a professzor húszéves munkáját. Elmondta, hogy a szenátus további három évre meghosszabbította dr. Cserháti Sándor professor emeritusi megbízását. A tanévzáróról és az ünnepi ülésről a Duna Tv felvételt készített, amely június 28-án 10 órától kerül adásba. ■ Veres Andi Néhány gondolat a tanévzárás apropóján ► Alsógöd kis evangélikus kápolnatemplomát 1929-ben szentelték fel. A jubileum alkalmából Luther Márton egyik gondolatával invitáltak hálaadó istentiszteletre: „...nem elég, hogy látszatra tegyem a jót, hanem szívem legmélyéből fakadó jókedvvel és szeretettel kell azt cselekednem’.’ A nyolcvan év eseménytörténetéből mottóként hagyományozódott a hívekre egy zsoltáridézet is: „Ha az úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” Múlt vasárnap ennek a két gondolatnak a jegyében elevenítették fel a templomépítés történetét a délutáni istentiszteleten. Az ünnepi alkalom igehirdetője Mekis Ádám, az Észak- Pest Megyei Egyházmegye esperese volt. Kezdetben az evangélikusok még csak szórványban éltek Göd-pusztán. A „kertek alatt” alig öt kilométerre lévő falu, Csornád anyakönyvében az első gödi bejegyzés 1794-ből származik. A kisgödi szórványt 1916 júliusában a váci anyaegyházhoz csatolták, ekkor Scholtz Gusztáv püspök ajánlotta fel nyári hajlékát istentiszteleti célokra, majd fia, dr. Scholtz Oszkár nyitotta meg új házát az istentiszteletek előtt. Az 1917. június 17-én tartott istentiszteletek offertóriuma már a Kisgödön létesítendő evangélikus imaház javára lett a takarékpénztárban elhelyezve. Lassan-lassan növekedett az építési alap, de a világháború után az addigra már szépen gyarapodott tőke elértéktelenedett. Ám az isteni kegyelemből táplálkozó nemes szívű emberek nem engedték az imaház építésének szándékát elveszni. Ezen jóakarat 2007 kora tavaszán azzal a kéréssel keresett meg Hallgatómé Hajnal Judit, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ igazgatója, hogy az iskola közelgő jubileuma alkalmából írjak rövid köszöntőt az intézmény készülő évkönyvébe. Kérésének eleget tettem. Az itt következő néhány sor meg is jelent akkor az iskola évkönyvében. Mint nemzedékeken keresztül sok más diáknak, közel ötven évvel ezelőtt nekem is ezzel a mondattal mutatkozott be - Lénárd Sándor szavaival élve - a „vasorrú nyelv”: Non scholae séd vitae discimus - Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Az ókorifilozófus, Seneca szavai közel két évezredig megfellebbezhetetlennek és örök érvényűnek tűntek. Aztán a mögöttünk lévő évtizedekben egymás után jöttek a különféle, reformnak nevezett kísérletek, amelyek az ősi bölcsességet is erősen kérdésessé tették. Vajon a sok fiaskó után elmondhatjuke végre: helyreállt a rend, és hazánkban az iskoláknak - közöttük az egyházunkfenntartásában működőknek - nincs más dolguk immár, csak az, hogy hivatásuk szerint oktassák és neveljék a rájuk bízott gyermekeket, fiatalokat? ítélje meg ezt mindenki a saját tapasztalatai szerint! Tartok tőle, hogy a helyzet - 2007-ben Magyarországon - egyáltalán nem rózsás. Ezért kell különösen is nagy szeretettel, felelősséggel és megbecsüléssel gondolnunk óvodáinkra, iskoláinkra, pedagógusainkra! Tóbbfrontos küzdelemben kell helytállniuk, hogy betölthessék küldetésüket, és valóban életre neveljék gyermekeinket. De melyik megerősödését szolgálta az 1923. májusi egyházvezetői jóváhagyás, mely az alsógödi fiókegyház megalakulását mondta ki. Még ebben az évben lovag dr. Floch Alfréd és nővére - evangélikus édesanyjuk emlékére - a fenyves erdő alatt száz négyszögölnyi területet ajándékoztak az imaház céljára. A Vj gyülekezet a telken először egy harangláb felállítását határozta el, 1928- ban viszont már a templom építését. A terv fél év alatt meg is valósult: 1929. június 16-án dr. Raffay Sándor bányakerületi püspök szentelte fel a kápolna méretű istenházát. A második világháború idején a torony felét szétlőtték, a tető beszakadt, a padokat kihordták és elégették, az oltárképet elvitték. Szinte mindent elölről kellett kezdeni, de 1947 végére a templom újjáépült. (Az újraszentelést dr. Ordass Lajos püspök végezte.) A gyülekezetnek állandó lelkésze ugyan nem volt, ennek ellenére minéletre? Hiszem, hogy - sajátos küldetésük szerint - arra a másikra is, amelyről Jézus Urunk így szólt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet - Ego sum via, veritas et vita.” (Jn 14,6) A számítástechnikában szokásos honlapmegjelölés logikája szerint ezért írtam címül is: vvv.Jézus. igen, pont ez a reménységünk, hogy a reánk bízott gyermekek, fiatalok nemcsak tudományban, testben, hanem a Jézus Urunk iránti szeretetben is gyarapodnak. (Vö. Lk 2,52) Ezekkel a gondolatokkal köszöntőm 15 éve új életre támasztott győri iskolánkat, és kívánom, hogy tudománnyal, hittel és szeretettel töltse be küldetését még sok-sok éven át. Ad multos annos! A két évvel ezelőtti emlékek közül visszatérek a jelenbe. Néhány eseményt külön is meg kell említenem. A Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnapon, e sorok megjelenése előtt egy héttel zárta az első tanévét az evangélikus oktatási és nevelési rendszer legfiatalabb intézménye, a malomsoki egyházközségünk fenntartásában működő marcaltői Kmety György Evangélikus Általános Iskola és Óvoda. A Vocational Academy Alapítvány markából és így a teljes ellehetetlenülésből kimentett iskola nehéz esztenden vasárnap tartottak és tartanak ma is istentiszteletet a templomban. A szolgálatot hol Vácról, hol Újpestről, hol Dunakesziről, hol pedig Csornádról végezték. A gödi leánygyülekezet 1988-tól ismét Dunakeszihez tartozik - az ezredforduló óta Kovács László lela I ^ —1 mm o HV cc m -< ■ ^ kész látja el az alsó- és felsőgödi istentiszteletek templomi szolgálatát. (A gyülekezet kántora dr. Ittzés Máté gödi lakos.) A templomot 1994-ben - szúette födémszerkezete miatt - életveszélyessé nyilvánították. Az újjáépítésben a gödi piarista szakmunkásképző iskola is részt vett, az anyagiakat - az egyházkerület támogatása mellett - a gödi önkormányzat, a hívek adományai és soi -sok jóakaratú szakember önzetlen munkája biztosította. Ma az alsógödi evangélikus gyülekezethez harminc, egyházfenntartói járulékot fizető tag tartozik. ■ Dr. Guóth Emil vvv.Jézus ÉGTÁJOLÓ dőn van túl. A minden tekintetben szükséges konszolidációs folyamat első részeredményeiért is hálát adhattunk a tanévzáró istentiszteleten. Az 1970-es években ezen a környéken, a közelben lévő takácsi-gecsei társgyülekezetben végeztem lelkészi szolgálatomat. Akkori szolgálatom emlékei alapján joggal állíthatom, nem túlzás, ha egyfajta csodaként tartjuk számon a mai, a község kultúrházában megtartott tanévzáró istentiszteleten történteket. A pedagógus-énekkar és a gyermekek versmondása és éneke nemcsak a most befejezett első tanév biztató eredményeiről tanúskodott, hanem a jövő reménységét is megalapozta. Csak így tovább, kmetysek! Nem vagytok egyedül! Sokak jó szándéka és egyházunk imádsága támogat benneteket! A legifjabb után a legidősebb... Ez most nem a történelmi időskála szerint, hanem az újraindulás időrendje szerint értendő. Az előbbi alapján a soproni líceum elsősége megkérdőjelezhetetlen, a rendszerváltáshoz kapcsolódó újraindulás pálmáját azonban a híres-nevezetes budapesti Fasor viszi el. Húsz év! Vannak, akik számára - újraindult iskoláink minden diákja ide tartozik - már történelem. Mintha mindig is így lett volna. Az idősebbek tudják, hogy a történet - és nemcsak a Fasoré - maga a csoda. Amit az 1980-as évek vége felé egyházunk akkori vezetése túlzásnak, lázadó követelésnek vélt, mára már meghaladott szerény elképzelés. Hiszen a Fasor után új és új iskolák tértek vissza a lelki édesanya, evangélikus egyházunk kebelébe. Oktató- és nevelőmunkánk tárgyilagos elemzése alapján azonban kikerülhetetlen a kérdés: valóban visszatértek-e? Persze jogilag igen, ez nem kétséges, de hogy a vvv.Jézus pedagógiai gyakorlata és hitvallásos elkötelezése szerint is - erre nem minden esetben mernék és tudnék Isten előtt jó lelkiismerettel igennel felelni. Gondolom, egyetértünk abban, hogy az eddig megtett út biztató részeredményei és alázatra intő kudarcai együtt emlékeztetnek bennünket Urunk és Mesterünk intő szavára: „...nélkülem semmit sem tudtok cselekedni(Jn 15,5) A lapunk megjelenése utáni napokban - az újraindulás huszadik évfordulója miatt éppen a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban - tartjuk a tanévzáró evangélikus pedagóguskonferenciát. Az evangélikus oktatásügyet reprezentáló, körülbelül ezer pedagógust és tízezer diákunkat képviselő nagyszabású rendezvényen nemcsak születésnapot ünnepiünk, és nemcsak tanévet zárunk, hanem az esedékes tennivalók számbavételén túl feltesszük magunknak a kérdést: valóban a Mester szava pedagógiánk zsinórmértéke? Mert ne feledjük, pont ő, egyedül ő az, aki figyelmeztet és meggyőz bennünket arról, hogy iskoláinknak olyan műhelyekké kell lenniük, ahol - a híres evangélikus pedagógiatörténész, Schneller István felismerése szerint - a szeretet nyitja meg a tanítvány szívét. Erre válaszolunk napról napra evangélikus oktatási rendszerünk minden intézményében, óvodáinkban és iskoláinkban. Ha napi gyakorlatunk ennek megfelel, csak akkor tarthatjuk óvodáinkat, iskoláinkat evangélikus oktatási, nevelési műhelyeknek. Erre segítsen minket a mindenható és irgalmas Isten! Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
