Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-21 / 25. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. június 21. »> 7 Kórusrandevú Kiskőrösön Kilencvenegy éwel ezelőtt az éppen függetlenné vált Finnországot öt hónapon át dúló polgárháború rázta meg. A közel negyvenezer életet kioltó harc vörösök és fehérek közt zajlott, de valójában finnek öltek finneket. A fehérek győzelmével végződött háború lassan gyógyuló sebeket hagyott hátra a finn emberek szívében. A nagy északi alföld egy kisvárosában, Lapuában is igen megnőtt ekkortájt a temetések száma. Olyannyira, hogy a lelkészek mellett a templomi énekkar már alig győzte a temetői szolgálatokat. Ezért páran összeálltak, betanultak néhány éneket, hogy a harcokban elhunytak ravatalánál szolgáljanak. így alakult meg a lapuai vegyes kar, mely a mai napig működik. Tagjai az évtizedek alatt természetesen kicserélődtek. S időközben repertoárjuk is kibővült. Az alapítvány által működtetett amatőr művészeti csoport célja az, hogy a finn népdalok mellett a nagy finn evangélikus ébredési mozgalom, a „felébredtek” énekeit is megszólaltassa. Részt vesznek szülővárosuk művészeti életében, akár oly módon is, hogy szervezői a város kétévente megrendezett nagy zenei fesztiváljának. Lapua és Kiskőrös városa, valamint evangélikus gyülekezetei alig tíz hónapja létesítettek hivatalosan is testvérvárosi és testvér-gyülekezeti kapcsolatot. Az első csoport máris eljött Kiskőrösre énekelni s a kapcsolatokat szélesíteni. Kifejezett kérésükre két koncerten léptek föl. Június 13-án, szombaton a zeneiskola nagytermében a helyi evangélikus gyülekezet énekkarával, a Gospel Sasokkal adtak közös koncertet, majd vasárnap a templomban szóltak a „Siionin virret” énekei. A két kórus ugyan merőben más műfajt képvisel, mégis egymásra találtak a lapuai s a körösi énekesek. Segítette ebben őket az imaház udvarán megsütött és együtt elköltött vacsora is, no meg az azt követő beszélgetés, együtt éneklés. Búcsúzáskor elhangzott a meghívás: jövőre találkozzunk Lapuában. Úgy legyen (bár ahhoz még némi anyagiakra is szükségük lesz a kiskőrösieknek...)! Addig is itt maradt bennünk a csodálkozás: mi különleges lehet abban a távoli, alig kiskőrösnyi városban, ahol tizenkét aktív énekkar és zenei csoport működik? ■ Lupták György esperes (Kiskőrös) Kötet a Kárpát-medencei németekről A Magyarországi Evangélikus Egyházzal is kapcsolatos kötetet mutattak be a napokban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Intézetének könyvtárában. A Bonyhádi Evangélikus Füzetek második számaként megjelent kiadvány az április elején Bonyhádon megtartott, Németek a Kárpátmedencében című konferencia előadásainak anyagát foglalja egybe. A szerzők - a bonyhádi konferencia előadói - közül számosán jelen voltak a bemutatón. A füzetet dr. Brenner Koloman egyetemi docens, dékáni megbízott ismertette (képünkön). Kitért a hazai németség történetét, néprajzát és jelenét érintő kutatások eredményeire. Mint elmondta, az 1980-as évek végén indulhatott csak meg e sokáig elhallgatott témának a feltárása, kezdve a szellemi néprajzi hagyatéktól az 1946-os kitelepítésen át az irodalmi némettől eltérő nyelvjárásig. Örömét fejezte ki, és egyben gratulált a szervezőknek, amiért egy vidéki, ám nagy hírű evangélikus gimnázium adott helyet az áprilisi rendezvénynek, majd további sikeres munkát kívánt mind a szervezőknek, mind 4 szerzőknek. ■ Káposzta Lajos In memóriám Schöner Mihály (Medgyesegyháza, 1923. január 9. - Budapest, 2009. május 11.) ► Az Óbudai temetőben június 4- én vettek búcsút Schéner Mihálytól, a kortárs magyar festészet egyik kiemelkedő alakjától. Az alábbiakban D. dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök - temetésen elhangzott - igehirdetésének szerkesztett mondataival adózunk az evangélikus művész emlékének. (Legutóbb lapunk 2008/3. számában olvashattak vele interjút.) „Testvéreim, mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek’.’ (íPt 3,9) Ki ismerte igazán Schéner Mihályt? Maga írja művészetéről: „...megnemértésetek kételyeit, megértésetek biztonságát akarom eloszlatni, hogy megtudjátok, ki is voltam valójában. Én magam is tele voltam kétellyel és bizonytalansággal, akkor is, amikor hittem. Titkaim mindig titkok maradtak, csak ritkán foghattam kezembe, amit elérni vágytam...” (Golkonda, 1997). Bizonytalanságot érzünk most magunk is titkai előtt, mert az elbúcsúzás pillanataiban még részleteiben sem tudjuk méltatni több mint hatvanéves művészi tevékenységét, szakmai tudását, minőséget kereső törekvéseit, maradandót alkotva a művészet majd minden - kép, festmény, grafika, szobor, térplasztika, bábjáték, mesefigurák, faragások, díszlet és jelmez - ágában. Akit az Isten meg akar áldani, azt emberrel áldja meg! Schéner Mihály Isten áldása volt a család, a magyar művészet, mindnyájunk számára. Meghirdette: „Vegyük magunkat körül Szépséggel a Rossz ellen!” (100 x szép, 51. tétel). Azokra a lelki-szellemi, ősi emberi spirituális dimenziókra hívta fel a figyelmet, amelyekről Jézus is beszélt: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik’.’ (Mt 4,4) Csodáljuk a mélységek dimenzióiba látogató és elgondolkodtató művész filozófiáját, színes alakformáló és szóteremtő fantáziáját. Jézus élete történeteinek, a Békés megyei szülőföld meséinek, gyermeki álmainak megjelenítésén túl az emberi és nemzeti lét, a vallás, a Biblia örök kérdéseivel való viaskodását is magunkénak érezhetjük. Többször idézte János apostol mennyei jelenésekről szóló könyvéből: „Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal...” (12,7) Arkangyalként küzdött képpel, alkotással, írással, humorral a minket körülvevő „sokféle Rossz” ellen. A hozzá hasonlóan sokoldalú művészt és tudóst, a Nobel-díjas Albert Schweitzer t idézte: „Az élet maga az a rejtélyes érték, amellyel foglalkoznunk kell.” Kiállításai itthon és külföldön, művészeti díjai - a Munkácsy- és Kossuth-díj -, számos itthoni és nemzetközi elismerése mutatta környezete, hazája háláját Schéner Mihály iránt. A gondolkodó művész azt a Platánt követte a régi görög filozófusok közül, aki az embert „felfelé tekintő” (anthroposz - ano athrein) lényként írja le, aki a materiális valóságból az isteni valóságra tekint. Ez azt is jelentette az évekig gimnáziumi tanár számára, hogy szomorúan beszélt arról, a közoktatásból nálunk egyre inkább eltűnik a rajz és az ének! A ravatalnál mindenki maga tudja legjobban, mi az az áldás, amelyet az elköltözöttnek meg kell köszönnie. Búcsúzik a család, felesége, fia, menye, két unokája, barátai, művésztársai, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia, a szülőfalu, Medgyesegyháza, Békéscsaba városa és Budapest II. kerülete, ahol díszpolgári címet kapott. Az elnyert áldás elfogadása mindnyájunkat annak továbbadására kötelez! Lehetünk, legyünk áldás környezetünk, családunk, hazánk számára! Keressük, kereshetjük a spirituális értékeket, „vegyük magunkat körül Szépséggel a Rossz ellen”. Reménykedjünk egy jobb, tökéletesebb világ megformálásában? Úgy érzem, Schéner Mihály válasza inkább az: küzdjünk „egy kevésbé Rossz” világért! Ez sokszor csak egy-egy apró lépést jelent, de a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik! A csillagok törvényei Melanchthon kozmográfiája az Egyetemi Könyvtár kiállításán * Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárának 16. századi csillagászati nyomtatványaiból nyújt ízelítőt A csillagok törvényei című kiállítás, amely június 9-én nyílt meg a patinás intézményben. A megnyitóünnepségen dr. Szögi László, a könyvtár főigazgatója mondott köszöntőt, utalva a kiállítás apropóját jelentő nemzetközi csillagászati évre. A megnyitót dr. Érdi Bálint, az egyetem csillagászati tanszékének vezetője tartotta, aki bár elmondása szerint nem csillagászattörténész, mégis a szakértő magabiztosságával ismertette a tárlat nemzetközi összehasonlításban is páratlan anyagát. Végül a kiállítás rendezője, dr. Knapp Éva, a könyvár kéziratok és régi nyomtatványok osztályának vezetője engedett bepillantást a kiállítás megszületésének és szerkesztésének mozzanataiba. A tárlat nemcsak a régi könyvek szerelmeseinek és az asztronómia barátainak nyújt kultúr- és csillagászattörténeti csemegét, hanem evangélikus szemüvegen át is felettébb érdekes. Az ódon kötetek szerzői között megtaláljuk ugyanis a két legjelentősebb lutheránus asztronómus műveit. Tycho Brahe (1546-1601) dán evangélikus csillagász, kanonok a dán király jóvoltából kiválóan felszerelt obszervatóriumot hozott létre, szupernóvát figyelt meg, egyedülálló észlelési anyagot gyűjtött össze, utóbb II. Rudolf udvari csillagászaként működött Prágában. A kiállításon bemutatott 1596-os Epistolarum astronomicarum libri című műve a nagyszombati jezsuita Nagyboldogasszony vallásos társulat tulajdona volt. Johannes Kepler (1571-1630) német lutheránus csillagász, aki kezdetben asztrológiai jóslataival vált híressé, Brahe segédjeként, majd utódjaként működött Prágában, és dolgozta ki a bolygók mozgására vonatkozó - a középiskolákban ma is tanított - három legalapvetőbb törvényszerűséget. Prodromus dissertátionum cosmographicarum... című könyve szintén 1596-ban látott napvilágot, és tartalmazza Kepler - színvonalas nyomdatechnikával előállított - Naprendszer-modelljét is. A kiállítási tárgyak között fellelhetjük Melanchthon Fülöp 1539-ben Strassburgban kiadott Elementale cosmographicum című tankönyvét, amelyben a kozmográfia alapismereteit foglalta össze diákjai számára. A díjmentesen látogatható tárlat szeptember 30-ig tekinthető meg az Egyetemi Könyvtár dísztermében, az V. kerület, Ferenciek tere 6. szám alatt munkanapokon 10 és 18 óra között. ■ R. N. Az Ég Királynője Ponori Thewrewk Aurél könyvének bemutatója Nagy ívű. Talán ezzel a jelzővel lehet leginkább jellemezni a június 8-án a budavári Litea könyvesboltban bemutatott kötetet. A család, amelynek a szerző a leszármazottja, Hunyadi Jánostól 1447-ben nemességet kapott, története évszázadokon át ível, olyan kiváló személyiségekkel ajándékozva meg az országot, mint Ponori Thewrewk József író-nyelvújító, Emil filológus, műfordító, Árpád'Xasvéx, István író-újságíró vagy Aurél orvos-antropológus. Ez utóbbi unokájának, a csillagász Ponori Thewrewk Aurélnak életpályája majd a teljes 20. századot felöleli, energiája, munkabírása az új évezredben is a változatlan, életének kilencvenedik esztendejében járva fiatalokat megszégyenítő. Csillagász pályáját az 1940-es évek elején a Pázmány Péter Tudományegyetem Csillagászati Intézetében kezdte, hogy a jogutód intézményben, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszékén csillagászattörténetet oktasson egészen az 1990- es évek végég. Ismeretterjesztőként ott volt az első Magyar Csillagászati Egyesület 1946-os születésénél, és a szervezetnek 2009-ben is örökös tiszteletbeli elnöke. Az Uránia Csillagvizsgáló és a Budapesti Planetárium nyugalmazott igazgatója. Szakíróként több száz cikk és tucatnyi könyv szerzője. A Szentírásban említett csillagászati vonatkozások kutatója, kronológusként történelmi események időpontjának meghatározója, a naptári rendszerek alapos ismerője. Legújabb kötete 2007-ben megjelent, A Napfiai című művének a párja. Amíg az a Nappal kapcsolatos mítoszok világába tett - a csillagászat mellett a kultúrtörténet és néprajz területeit is érintő - utazást, addig az úgyszintén az MCSE kiadásában napvilágot látott kötet, Az Ég Királynője a Holddal kapcsolatos több évszázados tudásanyagba enged betekintést. A régi kolléga és jó barát, Guman István csillagász által lektorált munka a Holdnak mint égitestnek a bemutatásával indul, és foglalkozik a nap- és holdfogyatkozások asztronómiai hátterével. Földünk hűséges kísérőjének bolygónkra, valamint az egyes élőlényekre gyakorolt valós, valamint az áltudományokban gyakran felbukkanó vélt hatásait is sorba veszi. Olvashatunk arról, hogy a Holdnak mely naptári rendszerekben jut fontos szerep, illetve kirándulást tehetünk az égitesttel kapcsolatos mondák és mesék világába. A szerző nem hazudtolja meg önmagát: számtalan vallási, bibliai vonatkozást is csokorba szed. A172 oldalas mű a magyar elnevezésű holdkráterek listájával, illetve az űrkorszakban a Hold meghódítása során elért eredményekkel válik teljessé. A kötet bemutatójára dugig megtelt a Hess András tér egyik belső udvarán rejtőzködő könyvesbolt. A könyvből részleteket olvasott föl Hirtling István Jászai-díjas színművész, a szerző pedig a Holddal kapcsolatos alapvető csillagászati ismeretekről szólt. A program végén a dedikációk sem maradtak el, hosszú sorokban vártak sorukra fiatalabbak és idősebbek. Bizonyára a folytatás sem várat sokáig magára, hiszen készül a Vénusszal összefüggő csillagászati és kultúrtörténeti vonatkozásokat bemutató legújabb kötet. ■ Rezsabek Nándor
