Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-21 / 25. szám
8 -m 2009. június 21. PANORÁMA Evangélikus Élet Egy szelet mennyország Egy napsütötte tavaszi napon többen is ebédeltek a Batthyány tér egyik vendéglőjének teraszán. Közöttük két férfi sokak tekintetét vonzotta. Külsőre nem volt köztük semmi hasonló, épp feltűnő különbözőségük keltette fel a figyelmet. Az egyikfiatal volt, ápolt, harmincas éveiben járhatott, amolyan öltönyös-napszemüveges üzletember. A másik idős volt, megviselt, ápoltnak távolról sem nevezhető, szakadt és koszos ruhában üldögélt, és talán még maga sem értette, hogy mit keres egy vendéglőben. Hajléktalan volt. A pincérek persze el akarták zavarni, de asztaltársa nem hagyta, helyette két étlapot kért, majd együtt rendeltek és megebédeltek. Vajon mikor ehetett ez az ember tisztességes ételt utoljára?Mikor ülhetett vendéglőben? Vajon mikorfordult még elő, hogy ha kéregetett, közönyös elfordulás vagy jobb esetben némi apró helyett ebédelni hívták volna? Emberszámba vették, együtt ettek vele, ami talán még jobban eshetett, mint az étel. Boldogok az éhezők, mert bővelkedni fognak. Boldogok a szegények, mert övék Isten országa (Lk 6,20-21.) Azon a tavaszi napon annak az étteremnek asztalánál, abban a tányér levesben, szelet rántott húsban, abban a jó cselekedetben egy szelet mennyország is ott volt, mert valami az Úr akarata szerint történt a földön. ■ Puchard Kedves Testvérek! Sztankó Gyöngyi esperestől azt a tájékoztatást kaptam, hogy evangélikus egyházi épületeket csak egészen kis mértékben értek viharkárok az elmúlt napokban. (Azért nyilván sok evangélikus testvérünk került rendkívül nehéz helyzetbe az épületét vagy gyümölcsösét ért súlyos károk miatt.) Az egyházmegye és az egyházkerület elnöksége úgy döntött, hogy a legnagyobb károkat elszenvedett nyírségi református testvéreink megsegítésére indítunk gyűjtést. Szeretettel kérjük a gyülekezetek, intézmények és egyének felajánlását erre a nemes célra. Adományokat a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség 11744003-20001010 számú OTP-számlaszámára lehet befizetni, a „Szabolcsi viharkár” cél feltüntetésével. A június végéig tartó gyűjtés eredményét a Magyar Ökumenikus Segélyszervezeten keresztül a legnagyobb károkat elszenvedett Nyírségi Református Egyházmegye javára fogjuk átutalni. Köszönjük mindazok támogatását, akik máris jelezték segítő szándékukat. Kérjük híveink áldozatkészségét. Mindenkit biztatunk, hogy ezt a felhívást terjessze a gyülekezetek, intézmények és vállalkozók körében. „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik” (Péld 17,17) Testvéri köszöntéssel: ■ Fabiny Tamás püspök Bővült Tótkomlóson a szeretetszolgálat A Szentháromság ünnepe utáni első vasárnap délutánján ünnepi istentisztelet keretében került sor Tótkomlós új diakóniai intézményének, az Evangélikus Idősek Klubjának felszentelésére, illetve munkatársainak beiktatására. A szeretetszolgálat indulását komoly előkészítő munka előzte meg. Része volt ennek az ellátás iránti igények felmérése és a rendelkezésre álló épület (a régi parókia) átalakítása is. A mintegy tizenkétmillió forint beruházási költséggel létesült új intézmény nappali ellátást, étkeztetést és házi segítségnyújtást vállalt - hivatalosan e hónap elejétől. Múlt vasárnapi beiktatásuk alkalmával a munkatársak megfogalmazták: „Szolgatársként olyan többletet tapasztalhattunk, amit eddigi szociális tevékenységünk során még nem.” A bevezető gyülekezeti ének sorai pedig azt az érzést és vágyat fejezték ki, amellyel a dolgozók szolgálatba indultak: „Milyen boldog, aki téged szolgálhat... / ...Szent tüzeddel töltsd be szívünk-lelkünket, / Új munkára te készíts fel bennünket...” Az ünnepi alkalom igehirdetője Ribár János esperes volt. Szavai rávilágítottak arra, hogy egy impozáns templom lehet ugyan szép turisztikai látványosság, de mennyivel több, ha élet is van benne: ha a gyülekezet kiindulópontja az emberek felé való szolgálatnak. Az istentiszteletet rendkívüli közgyűlés, majd szeretetvendégség követte, melynek során az érdeklődők megtekinthették az új intézményt. Az átalakított lelkészlakásban - a kiszolgálóhelyiségek mellett - pihenőszoba, tágas társalgó és étkező gondoskodik a komfortról, nem beszélve a városközpontban található épület kellemes udvaráról. Ebédet a szomszédos szeretetotthon konyhájáról visznek át a nappali ellátásban részesülőkhöz. Jelenleg harminc tagja van az idősek klubjának, de a meleg étel még közel száz, házi ellátást igénylőhöz jut el. A gyülekezet hálaadással fordult Urához, hogy az új intézmény nem pusztán új munkahelyet, munkalehetőséget teremtett, hiszen az öt új dolgozó január elsejével nem egyszerűen munkába, hanem szolgálatba állt. ■ Lipták Gabriella A klub dolgozóinak beiktatása Felszentelték egyházunk új diakóniai intézményét !► Folytatás az 1. oldalról Az épületszentelési liturgiát követően ismét a templomban gyűlt össze az ünneplő gyülekezet. Breuer Katalin, a Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség felügyelője nyitotta meg az ünnepi közgyűlést, majd beszámolójában összefoglalta annak a hosszú útnak az állomásait, amely a templomépítéstől a szeretetotthon felszenteléséig vezetett. Az egyházközség 1993-ban határozta el, hogy templomot, gyülekezeti központot és szeretetotthont épít, és bő tizenöt év alatt sikerült teljesíteni a vállalt tervet. A Gaudiopolis szeretetotthon építésének szervezése 2001-ben kezdődött, és 2004-ben kapta meg a gyülekezet az építési engedélyt. A lakásépítési pályázaton elnyert ötszázmillió forintos támogatás mellé 2006-ban százötvenmillió forintos önrészt sikerült letennie a gyülekezetnek Donáth László támogatóinak a segítségével. A Magyarországi Evangélikus Egyház százmillió forinttal támogatta a projektet, így már megkezdődhettek az építkezési munkálatok. Az épület alapkőletételére 2007 decemberében került sor. A Gaudiopolis szeretetotthon 2009. április í-jén nyitotta meg a kapuit idős lakói előtt. A kilencven fő befogadására alkalmas diakóniai intézménynek jelenleg huszonkét lakója van, és tizenöt előjegyzés van folyamatban. ■ P.G. Gaudiopolis ■ Frenkl Róbert Az égiek szemlátomást kegyeikbe fogadták a békásmegyeri evangélikus szeretetház szentelési ünnepségét. Gyönyörű, napsütéses idő, kellemes hőmérséklet, szépszámú gyülekezet tette emlékezetessé egyházunk legújabb, impozáns épületének a felszentelését., Érvényesült az új, a zöldmezős beruházás varázsa, akárcsak az aszódi gimnázium esetében. Itt is, ott is volt hely az épület számára. Békásmegyeren másfél évtizede indult meg a fejlesztés. A már évtizede működő templom, gyülekezeti ház, parókia komplexumhoz most csatlakozott a szeretetház, mintegy azt is jelképezve, hogy az egyház saját keretei között fejleszt, de a társadalom egészének hasznára is. Gaudiopolis. A közgyűlésen Breuer Katalin felügyelő asszony meghatottam de szigorú tárgyilagossággal sorolta fel a több mint egy évtizedre visszanyúló, némileg viharos történet egyes állomásait, teljességre törekedve, mégis a teljesség igénye nélkül említve meg mindazokat, akik szeretetükkel, tehetségükkel, munkájukkal, kitartásukkal hozzájárultak Gaudiopolis elkészültéhez. Jó, hogy nem engedtek az álmokból, akkor sem, amikor az egyház - pontosabban a döntésre illetékesek egy része - még nem érezte magáénak az ügyet, és jó, hogy mindvégig ragaszkodtak a legjobb minőséghez. Az istentiszteleten, a felszentelésen, a közgyűlésen egyaránt ott volt velünk Sztehlo Gábor, az evangélikus egyház és benne a diakóniai szolgálat száz éve született nagy alakja. Többen szóltak is, szóltunk is róla. Nem csak kegyeletből megemlékezve Isten emberéről, aki a második világháború befejezte után felismerte, hogy nem értek véget gyermekmentő teendői. Ott volt, rászorult a segítségre több száz árva és félárva gyermek. így hát egy Budakeszi úti villában - majd ahogy nőtt a létszám, további épületekben - megalapította és Gaudiopolisnak nevezte el a gyermekvárost. Ezt a nevet vette most fel a békásmegyeri szeretetház, befogadva az időskorú rászorultakat. Nem egysze-. rűen az elnevezés azonos, az evangéliumból, a Krisztus követéséből adódó mentő szeretet vezérelte akkor a lelkészt, és vezérli ma utódait a szolgálatban. Ez a legmagasabb rendű humánumot kifejező, nemcsak a felekezeti, de a világnézeti határokat sem figyelembe vevő nyitott, befogadó eszmeiség magyarázza, hogy a felszentelésen együtt ünnepeltek a különböző egyházak lelkészei, itthon és külföldön élő közéleti személyiségek. Közülük megemlítem a Münchenben élő pszichológusprofesszort, Pfitzner Rudolfot és a modern katolikus filozófus Boór Jánost. Amikor kiderült, hogy kevés a pénz, nem indulhat meg a kivitelezés, akkor a csillaghegy-békásmegyeri gyülekezet alapítványt hozott létre az építkezés támogatására, a hiányzó összeg előteremtésére. Az alapítvány a Penuel nevet kapta. Penuel az a hely, ahol Jákob tusája zajlott az angyallal. Valójában az Istennel küzdött az Ószövetség egyik legszínesebb egyénisége. Mondása számomra mindmáig a talán legerőteljesebb bizonyságtétel. „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem" - ez az Istenbe kapaszkodás határozta meg Sztehlo Gábor életét és tevékenységét is. Személyisége is talán leginkább - az ószövetségi egyéniségek közül - Jákobhoz hasonlítható. Nem ismert elveszett ügyet. Tudta, hogy a szeretet nagyobb az igazságnál. Nem saját véleménye, hanem a legjobb megoldás keresése határozta meg cselekedeteit. Szembesült a nagy családnak, Gaudiopolis lakóinak és saját kisebb családjának a konfliktusaival, képes volt azok kezelésére, soha nem tért ki a gondok elől. Jákob volt, aki mindig Istenbe kapaszkodott. A felszentelés eseménysorozatában többen szóltak - érthetően - napjaink válságáról. Az Ó- és az Újszövetség korában, az azóta eltelt kétezer esztendőben sokféle válság sújtotta az emberiséget. Ezek soha nem jelentettekfelmentést azon kötelezettségeink alól, hogy tennünk kell a jót. Gaudiopolis 1945-ben is, 2009-ben is válságos korban született meg hirdetve, hogy építői az Istenbe kapaszkodva akarják tenni a jót. A Penuel Alapítványra továbbra is szükség van. Nemcsak a pénz, hanem az üzenet miatt is.
