Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-31 / 22. szám
12 -m 2009. május 31. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Gyermeknapi mosolygás „Vetít” a gyerek Óvoda után, amikor apa is hazaér a munkából, társasozni szoktunk. Apa a legügyesebb, sokszor legyőz minket, lányokat. Egyszer az oviban az óvó néni megkérdezte a lányomat, mit szoktunk otthon csinálni. Tündi válasza: „Apa hazajön, és jól megver minket.” Külföldre... Külföldre úgy kell menni, hogy a boltnál balra fordulunk, aztán egy kicsit megyünk egyenesen, majd jobbra. Akkor már külföldön vagyunk, de megvan az a veszélye a dolognak, hogy Norvégiában kötünk ki. (Oscar, 8 éves) Úgy, mint otthon Kisfiam egyházi oviba jár. Nagyon eleven gyerek, egyszer még a türelmes dadus nénit is felbosszantotta: „Hogy fogsz így a mennyországba kerülni?” - kérdezte tőle a néni. Nagycsoportos kisfiam kijelentette: „Majd ki-be rohangálok, csapkodom a kaput, és Szent Péter ki fog kiabálni, mint anya, ha mérges, hogy gyere be fiam, mert úgy megruházlak, hogy több füled lesz, mint fogad.” Iskolában... A diákok látják, hogy a tanár úr a folyosón sétál, és egy vekkert tart a kezében. Odasietnek hozzá, és megkérdik:- Tanár úr, van öt perce a számunkra?- Most ne zavarjatok, gyerekek, látjátok, hogy éppen órát tartok. SZÓSZÓRÓ Kire hasonlítok? A szememet apukámtól örököltem, a hajamat pedig anyukámtól. A téli dzsekimet pedig a szomszédoktól. (Sylvia, 7 éves) Szörny Rt. Ágyba dugtam a három- és ötéves lányomat. Átöltöztem egy régi melegítőalsóba és kinyúlt pólóba, majd bementem a fürdőszobába hajat mosni. Még ott is hallottam, hogy veszekednek. Egy ideig hallgattam, majd törölközőt csavartam a fejemre, berontottam a szobájukba, és rájuk ripakodtam. Útban visszafelé még hallottam, ahogy a hároméves megkérdezi nővérét: „Te Réka, ez meg ki volt?” Esküvő - gyermekszemmel... És akkor a pap megkérdezi, akarod-e házastársadul azt, aki melletted áll, vagy valaki mást. Általában nem áll ott senki más, ezért azt válaszoljuk: akarom. (Emil, 7 éves) Egy jó tanács Hallgass mindig anyádra, mindenre, amit mond, és arra is, milyen hangnemben mondja! (Thomas, 7 éves) Rovatgazda: Balog Eszter Ifjúsági pinceklub Szombathelyen ► Különleges ünnepre gyűlt össze múlt vasárnap a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség. A lelkészi hivatal alatt húzódó, valamikor borospinceként - a második világháború alatt légiópinceként - használt épületrész új funkciót kapott. A Magyarországi KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület), a gyülekezet Soter Evangélikus Egyesülete, illetve a helyi Savaria Y’s Men Klub összefogásával KIE-pince néven olyan klubhelyiséget alakítottak ki, mely a jövőben a Szombathelyen élő fiatalok találkozóhelye lehet. Az építési munkálatokhoz szükséges összeget pályázati úton nyerte el az együttműködés. Az ötletes, szép kivitelű előzetes tervek három évvel ezelőtt kerültek a nemzetközi Y’s Men mozgalom dán régiójához, ahol minden évben egy-egy kiemelt projektet támogatnak. A döntés megszületése pedig á KIÉ nemcsak szóbeli, de tevékeny támogatása - összefogás által. Az ünnepi istentiszteleten Lupták György evangélikus esperes, az MKIE elnöke végezte az igehirdetés szolgálatát. A dán régió küldöttsége közreműködött a négy új Savaria Y’s Menklubtag avatási szertartásában. után egy éven keresztül a Dániában működő Y’s Men klubok azért dolgoztak, hogy a megpályázott keretösszeg összegyűljön. A pályázat mellett nem csupán a kidolgozás minősége vagy az szólt, hogy Magyarország még nem kapott ilyen jellegű támogatást. VagnBorregaard, a régió volt elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy az ifjúsági pinceklub ötletének a mozgalom eredeti célkitűzésével való összhangja győzte meg a döntéshozókat. Ez az idea A megnyitó és a közös ebéd után a KIE-pince első hivatalos programján egy ifjú klubtag számolt be ösztöndíjasként Dániában töltött három hónapjának élményeiről. Az ünnepséget kreatív kerekasztal-beszélgetés zárta a városban működő, ifjúsággal foglalkozó önkéntes szervezetek képviselőinek részvételével, Buda Annamáriának, egyházunk diakóniai osztálya vezetőjének moderálásával. ■ Menyhárt Izabella Tanár úr a kanadai profik ellen Beszélgetés Jánosi Csaba válogatott jégkorongozóval ► A magyar jégkorongsport hatalmas sikert könyvelhetett el azzal, hogy válogatottunk hetven év után újra a világ legjobb csapatait tömörítő „A” csoportos világbajnokság résztvevői között szerepelhetett. A svájci világbajnokságra utazó jégkorongozók között volt Jánosi Csaba, a Ferencváros csatára is, aki civilben a Deák Téri Evangélikus Gimnázium testnevelő tanára. A bentmaradás ugyan nem sikerült, de minden részt vevő játékosnak örök élmény marad, hogy tétmérkőzésen összemérhette erejét a csillagászati pénzekért, összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között hokizó kanadai, orosz, svéd vagy éppen finn profikkal. Jánosi Csabával hazaérkezése után, két testnevelésóra közötti szünetben beszélgettünk.- Miért a jégkorongozást választotta, egy olyan sportágat, amelyet nálunk meglehetősen mostoha körülmények között űznek?- Édesapám is hokizott, bár ő korán abbahagyta a játékot. Én már hároméves koromban lejártam a műjégre korcsolyázni. Akkor éppen játékosokat kerestek a Népstadion Szabadidő Egyesületbe (NSZE), és jelenlegi csapattársam édesapja, Gergely Ákos hívott. Lementem egy edzésre, és ott ragadtam. Azóta is élvezet számomra minden edzés.- A Fradi előtt az „ősellenség” Újpest csapatában hokizott. Miért ment át a ferencvárosi „zöld sasokhoz”?- Négy-öt évig játszottam az NSZE együttesében, de ott megszűnt az én korosztályom. Bár az egész családom erősen Fradi-szimpatizáns volt, tudatosan választottam az Újpestet. Aztán amikor a csapatban különféle gondok jelentkeztek, akkor hívtak A Ferencváros színeiben át 1999-ben a Fradihoz. Azóta egy év kihagyással ott játszom.- Legjobb tudomásom szerint gyermekekkel is foglalkozott mint a Fradi Flockey Academia edzője, hiánnyal?- Amikor indult az akadémia, valóban segítettem, ám csak fél évig dolgoztam ott. Hamar kiderült ugyanis, hogy a tanítás és az edzések mellett ez már nem fér bele az időmbe. Amikor elkezdtük a munkát, negyven-ötven gyermek jött edzésekre, most már úgy nyolcvanan vannak.- Az utolsó pillanatban kapta meg Pat Cortina szövetségi kapitánytól a meghívást a válogatottba. Mit érzett akkor?- Természetesen nagyon boldog voltam. Mindig megtisztelő, ha egy Lendületben... játékost számításba vesznek a válogatottnál. Mindig arra gondoltam, hogy mindent meg kell tennem azért, hogy legyen esélyem elutazni a világbajnokságra. jutni a legjobbak közé. Véleménye szerint mikor lehet stabil helyünk az elitben?- Igaz ugyan, hogy a magyar jégkorongsport emelkedő pályán van, de ezt mégis nehéz megjósolni. A játékosok is lassan cserélődnek a válogatottban. Most eljutottunk addig, hogy egyszer kipróbáltuk magunkat a legjobbak között, tapasztalatokat szerezhettünk és edződhettünk a sztárok között. Szerintem néhány év még kell ahhoz, hogy ne liftezzünk a két világbajnokság között, hanem stabil tagjai maradjunk az A csoportnak.- Mennyire érződött a pályán a kanadai profi jégkorongbajnokságban, az NHL-ben edződött játékosok tudásbeli fölénye?- Mindenki a saját bőrén tapasztalta, hogy más kategóriát képviselnek ezek a sztárok. A játék minden elemében jobbak voltak. Iszonyú erősek fizikálisán, borzasztó gyorsan korcsolyáznak, pillanatok alatt helyzetbe kerülnek, és minden védelmi megingást azonnal, könyörtelenül góllal büntetnek. Azonban azt is megtapasztaltuk, hogy a tizenhat csapatból álló elit második feléhez tartozó együttesek nincsenek olyan távol tőlünk. Ellenük eséllyel tudunk a pályára lépni.- Korábban már két vb-n részt vett, mindkétszer a második vonalat jelentő divízió I-ben. Mennyiben volt más ez a világbajnokság azokhoz képest?- A legnagyobb különbség talán az volt, hogy A csoportos szinten minden mérkőzésen százszázalékos teljesítményt kellett nyújtani ahhoz, hogy egyáltalán szoros eredményt érjünk el aktuális ellenfelünkkel szemben. A divízió I-es világbajnokságon csak két komoly ellenfél várt ránk, a többiekkel szemben esélyesként korcsolyáztunk ki a jégre.- Egy interjúban azt mondta, hogy szeretett volna a jégkorongozásból megélni, de most már úgy látja, ez nem sikerül. Miért nyilatkozott ilyen pesszimistán?- Amikor felkerültem a felnőtt együttesbe, volt egy-két év, amikor profi státusban hokiztam. Aztán a Fradinál jelentkeztek az anyagi gondok. Akkor jött az a lehetőség, hogy a hoki mellett dolgozhatok. Azóta megszoktam ezt az életformát. Délelőtt testnevelésórákat tartok, délután pedig a hokinak szentelem az életemet. Bár egy ilyen siker után mindig eljátszom a gondolattal, hogy milyen jó lenne profiként jégkorongozni.- Kiesett a csapat az A csoportból, de jövőre újra megpróbálhat vissza- Hazaérkezése után már alhatott néhányat a nagy kalandra, lehet tárgyilagosan értékelni. Erre az eredményre számított?- Minden játékos úgy utazott el, hogy elsődleges célként a bentmaradást tűzte ki maga elé, én is. Azt tudtam, hogy a csoportkörben nagyon erős ellenfelekkel kell megküzdeni, és kellemes meglepetés volt számomra, hogy a szlovákokkal és a fehéroroszokkal milyen szoros meccset játszottunk. A szlovákokat kis szerencsével meg is verhettük volna, és akkor bent maradunk. Az osztrákok elleni meccs után maradt bennem hiányérzet, akkor nem tudtuk magunkból kihozni a maximumot. Úgy érzem, hogy összességében mindenki megtett mindent, és emelt fővel jöhettünk haza Svájcból. így érezhették szurkolóink is, mert szeretetük és a csapat iránti érdeklődésük nem csökkent.- Hogy érzi magát a Deák téren?- Nagyon jól érzem magam ebben az iskolában. Többször mondtam, hogy ez nagyon jó hangulatú intézmény. A diákjaimmal is jó a kapcsolatom.- Hogyan tovább a pályán és a civil életben?- A civil életem és sportpályafutásom majdnem egybeesik. Addig szeretnék sportolni, amíg jólesik, és a csapatom javára vagyok. Utána pedig edzőként szeretnék gyermekekkel foglalkozni. Jánosi Csaba két tizenegyedikes tanítványát is megkérdeztük arról, milyen érzés az, hogy egy válogatott jégkorongozó a testnevelőjük. Major Levente megtisztelőnek érzi, hogy ilyen testnevelője van, és ahogy mondta, az egész osztály felnéz Jánosi Csabára. Decmann Ábel pedig azt emelte ki, hogy nagyon inspirál mindenkit az órákon a testnevelő személye. Szívesebben végzik a gyakorlatokat, és jó érzés másoknak elmondani, hogy ki az ő tornatanáruk. ■ Kiss Miklós
