Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-31 / 22. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. május 31. » 11 Atya, Fiú és Szentlélek Pünkösd és ökumené A pünkösdöt okkal, joggal és szívesen nevezzük az egyház születésnapjának. Ebben azonban benne van annak az elismerése is, hogy a Krisztus által elhívott és a Lélek által szerveződött egyház történetiségének első pillanatától kezdve a különbözőek közössége. Római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok, különböző diaszpórákban különböző nyelveket beszélők - akik alig értették egymást, tehát közösséget alig tudtak alkotni - csodát éltek át. A csoda pedig többszörös. Mindannyian értették a tanítványok szavait, sokan érteni akarták e szavak jelentését is, és mintegy háromezren voltak azok, akik elfogadták e szavak meghívó erejét. Ezzel létrejött a közössége azoknak, akikben ötven nap után tudatosodott a húsvéti csoda, az evangélium győzelme. Ugyanakkor bizonyára e közösséget formáló erőn túl a sokfajta különbözőségük továbbra is megmaradt. így, különbözőségükben is tudtak Krisztus népe lenni. Az ember kulturális, érzelmi, értelmi, jellembeli, lelki, anyagi különbözőségének palettája az elmúlt kétezer év alatt bizonyára még tovább színesedett. Ez azonban nem mehet a lényegi közösség rovására. Ezért az egyház népének létéhez tartozik, hogy a Krisztusban való egységet tudatosan megélje, s így az egész lakott fold, az ökumené egyetemességében fogadja és hirdesse az evangéliumot. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) ennek jegyében kéri Krisztus Urunk magyar népét, hogy amennyire lehetséges, ökumenikus istentiszteleti, imádságos és/vagy a krisztusi közösséget más formákban kifejező alkalmakon is ünnepelje a Szentlélek kiáradásának, Krisztus egyetlen egyháza életre hívásának szent napját. Ugyanakkor szeretettel ajánljuk mindannyiuk figyelmébe - ha lehetséges, istentiszteleti közösségben való elmondásra is - az alábbi imádságot, amellyel az ökumenikus tanács Teológiai és Keresztyén Egység Bizottsága dicsőíti a Szentháromság Istent, és kéri áldását. Szíves figyelmükbe ajánljuk az Egyházak Világtanácsa pünkösdi üzenetét is, amely ebben az esztendőben kifejezetten a gazdasági igazságtalanság és az ebből származó válság gyógyulását reméli a Lélek megérintő erejétől. Áldott pünkösdöt kíván ■ Dr. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára Mennyei Atyánk a Jézus Krisztus által! Hálát adunk neked, hogy egykor Szentlelkedet adtad a sokféle embernek, akik így nemcsak hallották, hanem értették is a felséges dolgaidról mondottakat. Hála neked, hogy követeid az evangéliummal és Lelked erejével - amint szerte a világon, úgy - ezer éven át a mi népünknek is hirdették hatalmadat és irgalmadat, s ebből sokan - római katolikusok, ortodoxok, evangélikusok, reformátusok vagy más protestánsok - vigasztalást és erőt merítettek. Mindezt megadtad nemcsak kedvező körülmények között, hanem megpróbáltatások idején is. Ma is megnyitod az emberek szívét és értelmét, és az evangélium a Lélek erejével életeket újít meg. Urunk, hálát adunk neked. Urunk, hallgass meg minket! Dicsőítünk téged, hogy a sokféle embernek - római katolikusoknak, ortodoxoknak, reformátusoknak, evangélikusoknak vagy más protestánsoknak - az egy keresztségben és az egy Lélek által ma is bűnbocsánatot és új életet nyújtasz, mert azt akarod, hogy minden ember az igazság ismeretére eljusson és üdvözüljön. Magasztalunk, hogy nem emberek valamely csoportjához kötöd magadat, hanem jelen vagy mindenütt, ahol Krisztus evangéliumát tisztán hirdetik. Istenünk, te nagyobb vagy a mi szívünknél: lebontod az emberi válaszfalakat. Áldunk téged, hogy felhasználsz bennünket, esendő embereket, akik magunk is irgalmad megújító kegyelmére szorulunk. A te Lelked avatja eszközöddé és szenteli Krisztus Urunk testévé hitbeli közösségeinket is. Urunk, dicsőítjük szent nevedet. Urunk, hallgass meg minket! Bűnbánattal megvalljuk újra és újra kísértő kérdésünket, hogy ki az első és a nagyobb. Amikor így teszünk, akkor nem Krisztus Urunk szava és példája vezet. Akkor nem mások javára, hanem megelőzésére használjuk a tőled kapott ajándékokat. Mindezzel arról tanúskodunk — legyünk akár római katolikusok, ortodoxok, evangélikusok, reformátusok vagy kisebb egyházak tagjai -, hogy gondolatainknak, szavainknak és tetteinknek nem a te akaratod az egyetlen mértéke, s hogy nem mindennél jobban szeretünk téged, és embertársainkat sem szeretjük úgy, mint magunkat. Urunk, könyörülj rajtunk. Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk, mennyei Atyánk, hogy a sok népből elhívott egyház szerte a földön és ebben a hazában abban növekedjék, aki a fő, a Krisztusban. Ne csupán hagyományokat ápoljunk, hanem újjászülessünk Lelked ereje által. Az egy keresztséget egész életre szóló ajándékként és erőforrásként tartsuk számon. Lelked győzze le bennünk a bátortalanságot, tunyaságot és önelégültséget, hogy az értetlenkedő világban vagy éppen üldözések közepette is hirdessük az evangéliumot. Győzd le bennünk az ellenállást, hogy odaadóan kövessük Krisztust. Törekedjünk hivatásunk teljesítésére, és Isten eljövendő országára tekintve éljünk reménységben. Add, hogy szívesen hallgassuk és tanuljuk igédet; hogy jobban megbecsüljük az úrvacsora ajándékát, és növekedve újuljon meg úrvacsorái közösségünk; hogy legyünk mind tevőlegesen is hitbeli közösségünk tagjai; hogy mi, a te néped, egyházaink, vezetőink és gyülekezeteink ne vetélytársaknak vagy ellenfeleknek, hanem Krisztus egyetlen egyháza tagjainak tekintsük egymást és magunkat. Urunk, add meg mindezt kegyelmesen nekünk és Krisztusban testvéreinknek a pünkösdi Szentlélek kiáradásával. Urunk, hallgass meg minket az Úr Jézus Krisztusért, a Szentlélek által kérünk! Ámen. Az egyházak világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenete „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” (ApCsel 2,37b) A 2009. év súlyos aggodalommal kezdődött a világgazdagság katasztrofális helyzete miatt. 2008 végén, amikor az élet sokak számára látszólag problémamentes volt, hirtelen vészes pénzügyi és gazdasági nehézségek kerültek napfényre. Ez a keresztény kor első pünkösdjére emlékeztethet, amikor úgy tűnt, hogy minden jól megy az akkori hívek életében. Sokan szokás szerint elzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy hangsúlyozzák az ünnep jelentőségét. Nagy számban jöttek azzal a jó szándékkal, hogy szokásuk szerint imádják Istent. És akkor, mint egy hatalmas szélroham, a Szentlélek leszállt a tanítványokra arra indítva őket, hogy „különféle nyelveken” beszéljenek, „úgy, ahogyan a Lélek adta nekik”. A zarándokok megdöbbentek és csodálkoztak: „...hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén...?” (ApCsel 2,1-13) Mindez megdöbbentően hatott a különböző tájakról érkezett zarándokok számára. A mélyen megérintett Péter bátran előállt, és világos válaszokat adott kérdéseikre megtérésre hívó módon (ApCsel 2,14-36). Péter felkavaró beszédét hallgatva a zarándokok szíve mélyen megindult, és azt kérdezték: ,Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Ez a felkiáltásuk a bűnbánat, a megtérés kezdete volt, azé a mély átalakulásé, amely új cselekvéshez vezet. Péter ezzel válaszolt kérdésükre: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát’.’ (ApCsel 2,38) Bűnbánat csak a helytelen tettek és helytelen viselkedés felismerése után következhet. A mai világ irányítói között sokan vannak, akiknek fel kell ismerniük, hogy közönyösen gazdálkodtak bolygónk erőforrásaival: a gazdag egy kicsit mindig gazdagabbá válik a szegény rovására; az elszegényedettnek, állapota folytán, nincs ereje ahhoz, hogy nemet mondjon arra, amit rákényszerítenek. Akár Afrikában, akár Ázsiában vagy bármelyik másik földrészen, a helyzet mindenütt ugyanaz. Ebben a helyzetben a legégetőbb kérdés még ma is az: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Isten ismét jobb választ ad nekünk, mint bárki más: „Bánjátok meg bűneiteket!” A bűnbánat része pedig, hogy: ♦ A pénzügyi vezetők, a részvénytársasági igazgatók felismerik hibáikat, nyilvánosan bevallják és rendbe hozzák őket. ♦ Mindannyian, akik felelősek vagyunk a környezetbiológiai rendszer fokozatos romlásáért, jó útra térünk, és erőfeszítéseket teszünk a szennyezés minden formájának elkerülésére. ♦ Az erőszakra bujtogatókat rábírjuk arra, hogy gyöngédek és toleránsak legyenek, összhangban imáinkkal, hogy az „erőszak legyőzésének évtizede” elnevezésű programunk ne maradjon hatástalan. A bűnbánat, amelyet Krisztus kinyilatkoztatott és pünkösdkor ismét erőteljesen hirdettetett, a lelki átalakulás, a változás, a megújulás erőforrása. Az embereknek igyekezniük kell, hogy megbékéljenek önmagukkal, egymással és környezetükkel. Az egyházaknak is folytatniuk kell a megbékélés munkálását. Ez a megbékélés evangéliumunk kihívása. Ez jelentkezik abban is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete 2009-et a megbékélés nemzetközi évének nyilvánította. Bárcsak valamennyien éreznénk annyira a pünkösdi Lélek erejét, hogy a szívünkre és ajkunkra vegyük az igét: „Minden lehetséges annak, aki hisz’.’ (Mk 9,23) Az Úr áldjon meg mindannyiunkat örömteli pünkösddel! M Az Egyházak Világtanácsának elnökei ■ Dr. Guóth Emil „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura’.’ (Zak4,6) A mottóként idézett igevers mondatai a jeruzsálemi templom újjáépítése körüli időkhöz köthetők. A Seregek Ura világossá tette, hogy az ő láthatatlan jelenvalóságának helyét, az új szentélyt nem lehet Dávid és Salamon példáját követve, a nép kényszerítő áldozathozatala által pompában felépíteni. A megszentelt helynek a Lélek teremtő erejével, annak munkálkodása nyomán kell felépülnie az építők keze által. Csak az ilyen módon „épített” templom a „létrehozott” templom, amely csak egy ily módon végbement igazi és tiszta megszentelődés által válhat a Szent, az Isten otthonává. A hatalommal és erőszakkal kikényszerített áldozat, amely a lélek kárvallása következtében elveszti szentségét, pusztán e világi, profán, tisztátalan áldozattá válik. E kinyilatkoztatás mélyebb dimenzióit nyitotta meg később a jézusi szeretet, miután ez a mondat az emberi együttélés örök, immáron nem kőbe, hanem szívbe vésett szabályává vált. Azóta a nevelésnek, a házastársi kapcsolatoknak, a felebaráti viszonyoknak és általában minden emberi alkotásnak aranyszabálya kell hogy legyen. De mi által lesz az aranyszabályból cselekvő élet? Ez pünkösd ünnepének igazi titka. Nem mi tarjuk meg ünnepeinket, hanem ünnepeink minket. Pilinszky szavaival élve pünkösd a Szentlélek jelenléte által a legtündöklőbb és egyben legláthatatlanabb. Isten lelkének teremtő munkálkodása nélkül nem születhet semmi sem, nem jöhet világra, nem juthat létéhez. Mit tehetünk azért, hogy életünkkel mi is a Szentlélek által az Úr üdvözítő akaratának eszközeivé válhassunk? Először és elsősorban Ádám lázadásával ellentétben el kell fogadnunk teremtményi mivoltunkat. Ne akarjunk teremtővé válni, saját magunk és mások urává, meg- és elítélőjévé. Istenfélelem nélkül nem létezik alázat, alázat nélkül pedig a Mindenható nem bízhat ránk titkokat. Másodszor bátran kell élnünk azzal a lehetőséggel, amelyet Isten Krisztusban nyitott meg számunkra. A test a testtől bűnös körét megtörve (áttörve) a szeplőtelen fogantatással induló inkarnáció csodáját el és be kell fogadnunk. Krisztust nem elég eltűrni, követni, a nyomdokaiban haladni vagy csak elfogadni, hanem - mint az apostol írja - magunkra kell ölteni, azaz befogadni, egységbe, közösségbe kerülni vele. Máskülönben a Szentiéleknek lehetőséget sem adunk, hogy életet teremtsen általunk, bennünk és érettünk. Az ó szövetség népe (általuk mi is) megismerhette az Atyát, a teremtést és a teremtett világ törvényeit, az új szövetség választott népe a Fiú megtestesülésén keresztül megtapasztalhatta a kegyelem és szeretet törvényt betöltő erejét s az annak értelmét feltáró megváltásét. Aki Ádám bűnében megreked, annak csak a halál marad. A keresztény ábrázoló művészet - ahogy elnök-püspökünk erre ráirányította figyelmünket karácsonyi igehirdetésében - nagyon beszédesen és egyértelműen mutatta ezt be. A kereszt tövében elhelyezett koponya és lábszárcsontok a halált, a föléjük magasodó kereszt az életet, a megváltást, az isteni áttörést jelképezték. El kell hárítanunk végül életünk azon akadályait is, amelyek a Szentlélek cselekvő erejét gátolják bennünk. A harmadik isteni személy üdvözítő, az Atya teljességéhez visszavezető eszközeivé csak Krisztuson keresztül válhatunk. Mindannyian valljuk: Solus Christus! Aki nem tudja Krisztust befogadni, annál nem találhat szállást Isten Lelke. Nincs más út, nincs más igazság, és nincs más élet. Akinek csak karácsonyi Jézuskája van, és elköteleződése nem tart ki nagypénteken át húsvétig, az félúton megállt, annak nincs megváltó Krisztusa, annak teste nem válhat a Szentlélek templomává sem. Emberi életünknek is csak egy olyan központja van, amelyből és amely köré szerveződik. Ádám bűne óta az ego, az én egyre nagyobb teret és befolyást szerez magának az egyes korok hol fenyegető, hol hiteltelenítő, hol jutalmazó-megvonó közegeinek nyomására vagy csábítására. Az ennek nyomán erősödő önzés a valódi létközegtől elválaszt, bezár, elszigetel. Ráadásul azt az abszolút mércét is elveszi, amely életvezetésünk tengelye. így amellett, hogy nem lehetünk mások hasznára, még a teremtő által nekünk adott potenciális (lehetőségeinkben benne rejlő) létünk sem válik életté, realitássá. Reményik Sándor fejezte ki ezt a fejlődésben megrekedt állapotot tökéletesen egyik versében: „Hiszen - nem is éltem igazában. / Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, / Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben: / Rólam gondolt roppant gondolatod / Torz árnyékaképpen.” (Gyógyíts meg!) Ezért kell az az egyetlen (meg nem osztható) hely Krisztusnak, aki által egyedül válunk képessé a Szentélekkel is közösségbe kerülni. Isten bennünk munkálkodó Lelke egyszerre fordít minket felfelé, az örök értékek országa felé és visszafelé, embertársaink irányába. Ebben az állapotában a keresztény ember igazán szabad és nyitott, el- és befogadó. Kiteljesedik, fejlődik, felnövekszik, életté válik saját léte, és áldás lesz testvérei számára is. Mindennek megvan a maga ideje. A maguk idejében történő dolgok (ahogy csodálatos nyelvünk kifejezi) általában a helyénvalók, a helyesek, azaz a jók is egyben. Ismét megszentelt időre, az ünnep idejére várunk. Kilépve a profán létből, a megszentelt időben és helyen (tempus - templum) igyekezünk mind jobban részesévé válni az időtlennek, az örökkévalónak, Isten országának, a teremtő életerőnek, a Szentléleknek. Kísérje áldás várakozásunkat és találkozásunkat!
