Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-31 / 22. szám
2 -m 2009- május 31. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Lelkedet ajándékoztad egyházadnak, Lelked ajándékaival halmozol el bennünket naponta. Szentlelked által ismerhettünk meg téged szerető Atyánknak, és ismerhettük meg Fiadat megváltóknak. Szentlelked biztat, hogy forduljunk hozzád bizalommal. Könyörgünk Lelked ajándékaiért a földön most élő egyházad számára. Segítsd megmaradni a benne való bizalom reménységében. Segítsd meglátni és megélnie a hozzád való tartozás örömét és felelősségét. Add meg nekünk azt az ajándékot, hogy élettel és örömmel teli közösségekben élhessünk, hogy hitelesen élhessük meg tőled kapott létünk távlatait már itt a földön. Könyörgünk gyülekezetünkért és minden tagjáért. Lelked formálja mindennapjainkat, a rólad szóló igehirdetést, a nevedben végzett minden szolgálatot. Add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy ki-ki felismerve a tőled kapott ajándékait, a megfelelő helyen örömmel és felelősséggel végezhesse azt a szolgálatot, amelyet rábíztál. Könyörgünk azért is, hogy a testvérben felismerjük a te ajándékaidat, és ennek örömével fogadhassuk be egymást. Könyörgünk azokért, akik lélektelen robotolásként, szenvedésként, kilátástalan küzdelemként élik mindennapjaikat. Atyánk, csak te nyithatsz távlatot az ember életének, és te adtál utat minden embernek hozzád. Segítsd meg azokat Lelked erejével, akik nem tudnak indulni, és nem tudnak lépni feléd. Add, hogy egykor mindenki megismerhessen téged az egyedül élő és egyedül irgalmas Istenként. Mennyei Atyánk! Pünkösd ünnepén Lelked ajándékaiért könyörgünk. Éltess minket, bátoríts minket, ajándékozz meg bennünket a benned való élet örömével most és majd egykor, mikor Fiad újra eljön, hogy teljességre jusson az élet, aki te vagy, és amit nekünk ajándékozol. Ámen. SEMPER REFORMANDA „A Szentleiket olyannak kell megismernünk és hinnünk, amilyennek maga mondja magát. E szerint ő nem a harag és rettentés Lelke, hanem kegyelem és vigasztalás Lelke. így az egész Szentháromság csupa kegyelem. A Fiú azzal vigasztal, hogy könyörög a Szentlélekért, az Atya meg azzal, hogy adja a Szentleiket, a Szentlélek pedig maga a Vigasztaló. A keresztyéneken tehát nincs harag, fenyegetés vagy rettentés, hanem csupa szívélyes szeretet s édes vigasztalás égen-földön. Miért? Hát azért - mondja ő mert tömlöctartótok és hóhérotok úgyis elég van, aki rettentsen és gyötörjön benneteket.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása PÜNKÖSD ÜNNEPE - LK 11,9-13 Születésnapi ajándék Az egyház születésnapjának a három nagy, „sátoros” ünnep közül kétségtelenül a bronzérem jut. Nem csak azért, mert sokáig egynapos ünnepként szerepelt az állami naptárban, és a „rehabilitáció” óta a másodnap egyházi értelemben még nem kapta vissza a régi súlyát, bár kétségtelenül van több helyen lelkes gyülekezeti vagy megyei kezdeményezés. A római katolikus naptárban a másodnap már nem is főünnep, a görög katolikus rendben pedig kétnapos ez az ünnep, karácsony és húsvét azonban eggyel tovább tart. A népi hagyományokban sok-sok jeles napnak megvan a maga étrendje, karácsonynak, újévnek, húsvétnak, sőt még a fordítási hibából elnevezett zöldcsütörtöknek is, pünkösd azonban kimarad ebből a sorból is. Mai alapigénk tartalmaz némi ételre vonatkozó megjegyzést ugyan, de csak mellékesen. (A Távol-Keleten élő népek keresztényei értetlenül állnak a kitétellel szemben: náluk a kígyóhús sok helyen sokak számára drága, nagyünnepi csemege.) Az e napra rendelt evangélium két változatban ismert az Újszövetségben, a félmúlt korban Victor János faragott belőle historizáló éneket, Tinódi dallamára. Ezt - gyülekezeteinkben ma használt énekeskönyvünkben - kérések és könyörgések közt találjuk, nem az egyházi esztendő csomópontjaihoz rendelt művek közé soroltatott. Ez így van jól, hiszen a Szentlélek csak a zárómondatban szerepel. Valami sajátos hangvételű elhatárolódás egyéni módon jellemzi kollektív viszonyunkat az ünnephez: még az idevonatkozó szólásaink sem pozitívak, illetve kevésbé udvariasan fogalmazva egyértelműen negatívak: „pünkösdi királyság” „csak a Szentlélek tartja" Mi lehet ennek az oka? A kérdésre többféle válasz is adható, ezek azonban oda vezetnek, hogy a racionális világban a Szentháromság isteni személyei közül a Szentlélekkel a legnehezebb bármit is kezdeni, mert ő a legkevésbé sem kézzelfogható: a Teremtő keze nyomát érezzük a világban, a Megváltó történelmi útja a keresztig nyomon követhető, a Megszentelő azonban kicsúszik a kezünk közül, hiszen „fúj”, amikor és ahonnan akar, nincs befolyásunk ténykedésére. Egy másik elgondolkodtató tény, hogy minden közösség számára fontos a saját identitás őrzése. Komoly belső feszültséget rejt, hogy a kereszténység számára éppen az egyház születésnapja nem képvisel igazi súlyt. Ezt a különféle egyházak eltérő egyházfogalmával lehetne takargatni, esetleg még magyarázni is, de az alapproblémát ez nem enyhíti. A reformáció újrafogalmazta számunkra az egyházképet, de nem akkor kezdődik nekünk sem az egyháztörténelem, hanem pünkösdtől. Harmadsorban gondoljunk bele, istentiszteleti életünkben milyen gyakran (milyen ritkán) hívjuk segítségül a Lelket? Konfirmáció, avatás, iktatás - nyilvánvalóan személyesen általában ritkán kerülünk ilyen helyzetbe. Iskoláinkban még a tanévnyitót említhetjük, ezenfelül néha s néhol a munkaévkezdő üléseket sorolhatnánk ide. A helyzet valóban erősen deficites. Van a kereszténységnek olyan része, az egyházak egy csoportja, illetve vannak olyan egyházon belüli csoportosulások, amelyek ellenkezőleg esnek túlzásba: a Lélek nemcsak hogy hangsúlyos, de kifejezetten túlhangsúlyos lett. Ha nincs meg a „lélekkeresztség” számos jele, szerintük az a közösség nem is nevezheti magát egyháznak. Ajándékot kapni szoktunk. Netán néha megkérdezhetnek minket, mire van szükségünk, vagy minek örülnénk igazán. (Leszámítva azokat, akik kiprovokálják maguknak azt, amit akarnak.) Az ünneplő gyülekezet, az egész egyház, illetve annak felelős tagjai sok mindent kívánhatnak egy ilyen alkalommal: új szervezetet, amely a kihívásokra reagálni tud; felelős szolgákat; éledő közösségeket; csökkenő feszültségeket társadalmi vagy nemzetközi összefüggésben. Ezek azonban csak és kizárólag akkor valósulhatnak meg, ha a Lélek va-A VASÁRNAP IGÉJE lóban fúj. Nem úgy, hogy mi állítjuk, mintha éreznénk; hanem amikor elemi erővel reszketnek a falak, amikor igazán átsüvít a réseken, amikor az egyház hajójának dagadnak a vitorlái, szakadnak a horgonyai; mikor mindenkit kimozdít a kényelmes, biztonságosnak tartott pozícióból. A Szentlélek a maga erejével ugyanis nem a megszokás (azaz a tradíció), hanem a megújulás, a megelevenedés irányába tol el valamennyiünket. Érdekes dialektika ez: Jézus hív, a Lélek küld. A kettő nem semlegesíti egymást, és nem is játszható ki egymás ellen, hanem ténylegesen megmutatja a Szentháromság emberi értelmet meghaladó voltát, azt, ami tudást felülhaladó hitet igényel (nem a tudást pótlót!). Jézus bátorít: kérjetek Szentleiket. Kérjük bátran, hangosan: „Veni, creator Spiritus!” ■ Lackner Pál Imádkozzunk! Jöjj, égi láng forgószél! / Téged óhajt mind, ki él. / Lángod éledjen köztünk, / Erősítsd közösségünk. Ámen. A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKA - A SZENTHÁROMSÁG CSODÁJA Adj, Úristen, nékünk Szentleiket! ► Ezen a héten pünkösd ünnepe rovatunk „szerkesztője”. Nagy örömmel mutatjuk be gazdag pünkösdi énekrepertoárunk újabb értékes darabját. Az Adj, Úristen, nékünk Szentleiket (GyLK 816) a régi magyar énekek csoportjába tartozik; már a reformáció első, egészében fennmaradt gyűjteményében, Huszár Gál 1560-as énekeskönyvében megjelenik. A kötetet nyitó énekcsoport - A Szentlélekért való könyörgések a prédikáció előtt - harmadik tagjaként fontos helyen szerepel. Itt is, valamint Huszár kiemelt jelentőségű graduál-énekeskönyvében (1574) is a Jer mi kérjünk Szentleiket kezdetű ének után következik, dallamközlés nélkül, „Azon nótára” jelzéssel. Az 1574-es gyűjteményben már egy öt énekből álló csoport énekelhető, legalábbis a felirat szerint, a - Luther Mártoné alcímmel ellátott - Jer mi kérjünk Szentleiket eredetije, a Nun bitten wir den Heiligen Geist dallamára. Ha ezt megpróbáljuk, kiderül, hogy a strófa eltérése és a szótagszámok ingadozása miatt a dolog sajnos nemigen megy. Valószínűleg volt ennek a dallamnak egy magyar variánsa; ez viszont nincs közölve a kötetben. így hát sötétben tapogatózunk. Vagy mégsem? A válaszhoz érdemes röviden áttekinteni az érintett énekeket és a közöttük lévő kapcsolatot. A Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét (EÉ 232) forrása egy 12. századi, német nyelvű, egystrófás pünkösdi ének (elnevezése a „Kyrieleis” záradék nyomán leise), melyhez Luther még három versszakot illesztett. Az ének fordítása két változatban (négy-öt versszak, valamint ennek hat-hét strófás bővített parafrázisa) jelenik meg a 16. századi énekeskönyvekben; verselése mindegyiknek meglehetősen kezdetleges, ezért nem is maradtak fenn sokáig. A pünkösdi énekcsoportban megtalálható még egy számunkra ismerős ének: Hallgass meg minket, nagy Úristen (EÉ 275); ennek dallama a német eredeti magyar variánsa, melyet - 16. századi forrás híján - először az 1744-es kolozsvári énekeskönyv közöl. A két strófa felépítését a szótagszám eltérése ellenére is rokonnak érezzük, elsősorban a rövid zárósor miatt. A hasonlóság nyilvánvaló: mindkét dallam jón hangnemű, az 1-2. sor kezdete dallamilag azonos. A magyar dallam első sora az alaphangot járja körül; a második sor a hármashangzat hangjain megfontoltan felfelé lépdel, érinti a szextet, majd visszatér. A 3— $ Adj, Úr - is - ten, né - künk Szent-lei - két, —1— vro 0 » J J • —o Szent i - géd - ben é - pits meg min-ket, Ad - jad meg - is - mer - nünk tér - mé # Se sze-tün-ket, Te-kintsd meg szűk-sé - gün-ket, P kö-nyör-gé-sün-ket: Adj i - gaz hi - tét! 2. Te vagy Atyánk, örök Úristen, Kiben semmi kétségünk nincsen, Neveljed hitünket te szent igédben, Szent Fiadnak, Krisztusnak ismeretében, Üdvösségünkben. 3. Te vagy, Krisztus, mi Üdvözítőnk, Szent Atyádnál békességszerzőnk: Te vagy mi életünk, lakozzál bennünk; Hogy minden dolgunkban csak téged dicsérjünk És dicsőítsünk! 4. O, Szentlélek, így kérünk téged: Bátorítsad a mi szívünket, Vigasztalj meg minket, igazgass minket, Hogy hallván megérthessük te szent igédet, Üdvösségünket! Szöveg: Huszár Gál 1560. Dallam: Hallgass meg minket, EÉ 275. [RMIÉ 56]. CANTATE ■feiSSSíií Éged Klen diczeriinc. 4. sor főképp nyolcadmozgással használja ki a hangterjedelmet, míg a záró rövid sor határozottan kerekíti le a versszakot. Mai énekünk, az Adj, Úristen, (nékünk) Szentlelket GyLK-beli nótajelzése éppen erre az énekre hivatkozik, így „nyomozásunk” sikerrel járt. Az ének négy versszaka szervesen épül egymásra. Az első strófa az Úristent szólítja meg, és az ige általi épülésért, az igaz hitért könyörög. A második versszaktól megjelenik a Szentháromság: a költő-Atyának szólítja az örök Úristent, és kéri, hogy hitünket Krisztus ismeretében növelje. A harmadik versszak már Krisztushoz, az Üdvözítőhöz szól, az ő dicsőítését zengi. Végül a negyedik strófa címzettje a Szentlélek: az ő vigasztalásáért imádkozik a hívő. A Szentlélekért, világosságért, szeretetért, igazságért, vigasztalásért való könyörgés változatos formában való megfogalmazása állandó eleme a pünkösdi énekeknek; mai költeményünk különlegessége, hogy ezt összekapcsolja a Szentháromság megéneklésével és megszólításával. A szöveg világos, logikusan felépített, a dallamot már ismeri a gyülekezet: semmi akadálya nem lehet annak, hogy gyorsan megtanuljuk és befogadjuk ezt az éneket, mindannyiunk hitbeli épülésére! ■ Ecsedi Zsuzsa
