Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-05-31 / 22. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. május 31. >► 3 PÜNKÖSD 2. NAPJA - LK 12,32-34 Isten felhúzta a vasfüggönyt Félelmetes tudomány a reklámpszichológia. Arról szól, hogy az ember megkívánjon és meg­vegyen egy olyan terméket, amely nélkül is bol­dogan élhetne. Elhitetik velünk, hogy csak az adott termék birtokában élhetünk teljes embe­ri életet, nélküle szegények és szánalmasak va­gyunk. És megjelennek a reklámokban szomo­rú arcú gyerekek, akiket az anyukájuk nem sze­ret igazán, mert nem veszi meg nekik az intel­ligens mosóport, az egy perc alatt ható lázcsil­lapítót, a jégkrémet a hűtőből vagy az üdítőt, amelyet már minden gyerek iszik, csak ő nem. Valahonnan ismerős nekünk ez a módszer. Ott a Biblia első lapján is megpróbálja elhitetni a fő Reklámpszichológus az első emberrel, hogy a kö­zépső fa gyümölcse nélkül nem élhet teljes em­beri életet. „A legjobbtól akar eltiltani a zsarnok Isten, pedig azt te is megérdemled” - sziszegte a kígyó. „Jöjjön, aminek jönnie kell” - mondta az ember, és szakított a fáról. Egyúttal szakított Istennel is. Azóta is ismétlődik, szüntelenül is­métlődik ez a szomorú történet. És az ember megszokta, sőt megszerette ezt a szerepet. Amíg nem látunk magunk előtt nagyobb, igazabb célt, addig marad az, amit a korszellem kínál. Marad a bevásárlókocsi, amit a hiper-szu­­permarketban tologatunk reklámoktól kilúgozott aggyal. Ha nincs X dezodorom, kiírom magam a kulturált emberek társadalmából, ha nincs Y in­ternetes mobiltelefonom, elveszítem a korlátlan szabadságomat, ha nem Z olajjal sütök, menthe­tetlenül maradi vagyok. A pénztárnál kirakjuk a futószalagra a zsákmányt. Mindez már az enyém, megdolgoztam érte, megérdemlem. Mi az, ami­re ezekből igazán szükségünk van? Atyának és Fiúnak Lelke, győzd le bennünk a Kísértő lelkét! Jézus biztat: „Ne félj, kicsi nyáj!” Ne féltsd az életedet, mert Istennek az a szándéka, hogy megtart. Ne félj az emberektől, akik nem a kis nyájhoz, hanem a nagy csordához tartoznak. Nemrég még te is ott voltál. Kiválasztottalak, kiemeltelek, nagy ajándékot szeretnék neked adni. Saját magamat. Minden beszédemet ér­ted mondom, minden cselekedetemet érted te­szem, az életemet érted áldozom. Az én sorren­dem más, mint a tömegé. Az én Lelkem át fog­ja benned írni a sorrendet. Keresd az én kin­cseimet, országomat, és a mindennapi ke­nyeret is meg fogod kapni. Úgy tetszett Istennek, hogy nekünk adja az országát. De itt nem csak a „túlvilágra” kell gon­dolnunk. Sőt nagyon is itt, a földi világunkban kezdődik az első felvonás. Azzal, hogy Jézus el­jött, közénk költözött az Isten országa. Hogy ezt egyáltalán megtaláljuk, és benne éljünk, na­gyon nagy szükségünk van a Szentiélekre. Nélküle esélyünk sincs erre. Az egész a keresztelésnél kezdődik. Nem te vá­lasztottál engem, hanem én választottalak téged - mondja Jézus. Az első lépés az övé. Még akkor is, ha a mai ember szereti magát úgy látni, mint aki saját kezében tartja az élete dolgait, döntése­it, sorsát. Ezt ugyanúgy nem te döntőd el, mint azt, hogy hol és mikor szülessél, kik legyenek a szü­leid, rokonaid, fiú vagy lány legyél, milyen testi vagy lelki tulajdonságaid legyenek. Kinyílik a börtön­ajtó, és a hátrányos helyzetű - nem Isten orszá­ga, hatalma, uralma alatt álló - ember megkap­ja az esélyt, hogy megszűnjön a bűn, a halál és a sátán hatalma, és Isten uralma következzen. De addig hosszú az út, viszont végig segít a Lélek. Első lépés, hogy meghallod a hívást. Nem hangos, nem tolakodó, hanem szelíd hang ez. Arról beszél, hogy Isten szeret, hogy az a szándéka, hogy üdvösségre juss, és hogy fizet is érted. Jézus vérével és halálával. Nem azért, „mert megérdemlem”, hanem mert fontos vagy Istennek, ahogyan a szülőnek a gyerme­kei a legfontosabbak. Isten Lelke hallóvá teszi a füledet erre a hangra. Ha hallod ezt a hangot, tudd, hogy Isten Lelke tett hallóvá. Második lépésben észreveheted, hogy nem vagy egyedül. Sokan hallották ezt a hangot, és so­kan indultak el. Látjuk a Krisztushoz tartozók nemzedékeit, ahogy átveszik és ahogy tovább­adják hitüket, míg végül elért hozzánk is. Átél­hetjük, hogy Krisztusnak nem különálló bárányai vannak, hanem nyája van, akik együtt hallgatják a Pásztor hangját. Ha benne vagy a nyájban, tud­AZ ÜNNEP IGÉJE jál róla, hogy Isten Lelke gyűjtötte össze a gyü­lekezeteket, hogy benne egymás testvérei legye­tek, és egymást erősítsétek. Harmadik lépésben észreveheted, hogy Isten közelében mennyi ajándék van, amely máshol nem érhető el. Sehol máshol nem lehet bűne­ink igazi bocsánatát kapni. Krisztus egyházán kívül a bűnöket csak mentegetni, másra hárí­tani, elrejteni, relativizálni vagy egyszerűen elfelejteni lehet. De megbocsátani csak Isten tud. Egyedül neki van ehhez hatalma és szíve. El nem avuló erszény és kifogyhatatlan kincs a hűség, az adakozás, a másikat megelőző sze­retet. Az a lehetőség, hogy az ellenség többé ne ellenség, hanem akár barát is legyen. Kincs az ének. Énekelni az egyszerű koráit vagy hallgat­ni Bach passióit pótolhatatlan kincs. De a legna­gyobb krisztusi kincs az, ha a másik ember szá­mára élvezhető gyümölcs az életed. Ha amerre jársz, a lábad nyomán békesség és vigasztalás fa­kad. Ha úgy érzed, hogy eddig sötétségben éltél, és most világosságban vagy, tisztán látsz, tudjál róla, hogy Isten Lelke gyújtotta meg a fényt. Az utolsó lépésben már nem akarsz máshoz tartozni, mint Krisztushoz, másról tudni, mint Krisztusról. Rövid az élet, hova, kihez mehet­nénk, ha már megtapasztaltuk, hogy az örök élet beszéde őnála van? Jézus a szeretetével megra­gadott. A kísértő nem nyugodott bele a veresé­gébe, és újra meg újra a bukásodra törekszik. A földre, a földbe akarja juttatni a tekintetedet, a vágyaidat, a szívedet. De ha Krisztus uralma alatt éled az életed, biztos lehetsz a második felvo­násban, az üdvösségben. Tudjál róla: Isten Szentlelke tart Krisztusnál. Hogy ahol életed­ben a kincseidet megtaláltad és gyűjtögetted, oda kerüljön a szíved, lelked, te magad. ■ Mekis Ádám Imádkozzunk! „Jer, Világosság ragyogj fel nekünk, hogy csak Krisztus legyen Mesterünk! El ne hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, aki népének örökséget ad!Szánj meg Isten!” (EÉ 232,2)Ámen. Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban Evangélikus magazin jelentkezik június 7- én 10.40-kor az mi-en, majd az m213.40- kor megismétli. A műsor - egyebek mellett - beszámol az Albertin megrende­zett evangélikus ovisolimpiáról is. * * * Gyóni Géza címmel a 125 éve született köl­tőre emlékezünk június 7-én az mi-en 11.15-kor, majd az m2-n 14.15-kor. Az evangélikus költő életrajzi adatain kí­vül elhangoznak a műsorban legismertebb versei is. Közreműködnek Kubik Anna, Papp János és Papp Zoltán színművé­szek. A műsor szerkesztője Nagy László, rendezője Nemes Takách Ágnes. Mint a szél, a tűz és a mámor... Pünkösd: reménység szárazság idején, szélcsendes időben „A pünkösdnek jeles napján / Szent­lélek Isten küldeték / Megerősítni szí­vüket / Az apostoloknak” - így éne­keljük egyik ősi énekünkben. Lu­kács, az első egyháztörténész, aki nemcsak az egyik evangéliumot, ha­nem Az apostolok cselekedeteit is írta, elmondja, mi történt azon a ne­vezetes napon Jeruzsálemben. Szokás szerint sok tízezer - zsidó és velük szimpatizáns - zarándok töl­tötte a pünkösdöt a szent városban, hogy megemlékezzenek a Sínai-he­­gyen történt szövetségkötésről, és megüljék az év első aratási ünnepét. És húsvét, Jézus Krisztus feltámadá­sa után ötven nappal (maga a pünkösd név is azt jelenti, hogy ötvenedik) tör­tént az a csodálatos esemény, amely­ről Lukács tudósít: az apostolok átél­ték a Szentlélek kiáradásának megren­dítő csodáját, bátran tanúságot tettek Jézus Krisztusról, és Péter apostol pré­dikációja nyomán háromezer em­ber megtért. Megszületett az egyház, elkezdődött az egyház története... Pünkösd gazdag, sokarcú ünnep, ezért csak részleteket villanthatunk fel belőle. Ma talán éppen azokra a vonásokra érdemes figyelnünk, ame­lyek néha elsikkadnak előlünk. Külö­nösen akkor nagy ennek veszélye, ha egyoldalúan csak az ünnep „csodás” vonásait hangsúlyozzuk. Pünkösdről, az anyaszentegyház és a Krisztus-hit születésének csodájá­ról csak képekkel és hasonlatokkal be­szélhetünk. Csodákra vágyódhat az ember, de azokat, mint étlapról a megkívánt ételt, meg nem rendelhe­ti. Imádkozhatunk és reménykedhe­tünk, hogy ígéreteit beteljesítve meg­adja Isten népének - nekünk! - a mi korunkban is ezt a csodát. Akik ma élhetik át, ugyanúgy élik meg, mint egykor az apostolok és ve­lük együtt az első jeruzsálemi gyüleke­zet. Ezt az eseményt nem lehet az em­beri értelem koordináta-rendszerébe szorítani. Ahhoz, hogy elmondhassuk, mi történt, nekünk is képekre és hason­latokra van szükségünk. Lesznek - ter­mészetesen lesznek -, akik moso­lyognak, akik visszautasítják, és lesz­nek, akik nem tudnak vele mit kezde­ni, tüntetőén hátat fordítanak, és azt mondják: mesebeszéd. Grammokkal, centiméterekkel kimérhető világunk­ban Isten jelen lévő ereje? Ugyan, ilyen nincs - így vélekednek. De aki­nek szívében megszületik a bizonyos­ság, és visszhangzik az üzenet, az bol­dogan ismeri fel: ezek Isten csodálatos dolgai! Ő maga cselekszik itt. S ez sokszor úgy történik, mintha valami szél támadna... Az ember néha felriad éjjel. Csend volt, amikor lefeküdt, mélységes mély csend, szin­te álomtalan álomba zuhan ilyenkor a test és a lélek; s éjjel egyszer csak fel­riadunk, remegnek az ablakok, és messziről, ki tudja, honnan, megindult a szél. így van a Szentlélek munkája is az emberben. Az emberlélek halálos ÉGTÁJOLÓ mély álmából felriadunk, és érezzük, valami megmozdult körülöttünk és bennünk. Megelevenednek a régen ta­nult és már elfelejtett bibliai monda­tok, és ragyogni kezd Isten sokszor megtapasztalt, de eddig meg nem becsült jósága. Feltisztul a látóhatár, és a Szendétek szele elfújja a szívünkre te­lepedett port és ködöt. Tévedéseink és hazugságaink lelepleződnek, és a ko­molyan nem vett igazságok ragyogni kezdenek. Áldott ez a szél! Tisztít és fel­frissít, és Jézus nevének dicséretét zendíti szívünkben és szánkon. És olyan is, mint valami tűz... Először talán csak pislákol, de egyre nagyobb lángra kap. A szemetet el­égeti, a fagyoskodónak meleget ad. így a Szentlélek tüze is. Pusztítja a szemetet. Ahol ő van munkában, ott nincs helyük a tévtanításoknak, a kódfejtő babonáknak, csillagjós­lásnak és horoszkópoknak. S minél jobban pusztul a szemét, annál szeb­ben és hívogatóan villan az evangé­lium fénye: egyedül Jézusért van üd­vösségünk, és rajta kívül nincsen más! Igen, a Szentlélek olyan is, mint a tűz. Ami káros és szemét, elpusz­tul a lángjában; de melegében a der­medt, hitetlenségbe és szeretetlen­­ségbe fagyott szív olvadozni kezd. Mennyire kellene nekünk is ez a tűz! Hiszen akik a Szentlélek nélkül szűkölködnek, fagyoskodnak, dide­regve húzzák össze telküket. Mintha a fájdalmas József Attila-i vízió vál­na ilyenkor valóra az emberen: „A semmi ágán ül szivem, / kis teste hangtalan vacog...” S ez így marad mindaddig, amíg Isten ezzel a tűzzel nem kezd el minket felolvasztani, megtisztítani, életre melegíteni. De olyan is, mint valami mámor... Lehet, hogy többeket meghökkent ez a kép; de ne feledjük, az első pünkösd­kor is voltak, akik úgy gúnyolták az apostolokat, hogy édes bortól részeged­­tek meg. Igen, erre a hasonlatra is szük­ségünk van, hogy elmondhassuk a pünkösdi üzenetet. Valóban, sokszor olyan, mint valami mámor. Ilyenkor sajátos elragadottság tesz úrrá az em­beren. Ilyenkor születnek a nagy val­lomások. így énekelték az apostolok, hogy áldott az Isten, a mi Urunk Jé­zus Krisztus Atyja, aki újjászült min­ket új reménységre! így zendített Pál apostol a Krisztüs-himnuszra, és biz­tosan így énekelte az első korinthusi levél szeretethimnuszát is. így állt ott Lutherünk ország-világ előtt, és mondta: „Itt állok, másként nem te­hetek, segítsen meg engem az Isten!” Hát nem volt ostobaság a gyűlöl­ködő világban szeretethimnuszt éne­kelni? Acsarkodó ellenfelek közé fegyver nélkül odaállni? Akár gá­lyára is menni? Hol van itt a szikár­hűvös értelem logikája, a világ böl­csessége, a politikusok taktikája? S mégis - dehogy mégis, hanem éppen ezért! - micsoda erő van ezekben a vallomásokban, s milyen szépség, mert a Szentlélek szülte őket. Ami­kor ő munkálkodik, az valóban olyan, mint valami szent mámor, amely megingathatatlan bizonyossággal tölti el az embert. Amikor Isten em­berei ezzel az erővel szólnak, akkor épül az Isten országa, és ezen a po­kol kapui sem vesznek erőt. Kedves olvasó! Ez már nem jeru­zsálemi történet, hanem örök, és a miénk is lehet. Mert ahol a Szentlé­lek Úristen munkában van, ott meg­indul a szél, lángra kap a szikra, és re­ménységgel telik meg a szív. Vagyis pünkösd tesz, megszületik és épül a Krisztus-hívők közössége. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

Next

/
Oldalképek
Tartalom