Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-31 / 22. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. május 31. >► 3 PÜNKÖSD 2. NAPJA - LK 12,32-34 Isten felhúzta a vasfüggönyt Félelmetes tudomány a reklámpszichológia. Arról szól, hogy az ember megkívánjon és megvegyen egy olyan terméket, amely nélkül is boldogan élhetne. Elhitetik velünk, hogy csak az adott termék birtokában élhetünk teljes emberi életet, nélküle szegények és szánalmasak vagyunk. És megjelennek a reklámokban szomorú arcú gyerekek, akiket az anyukájuk nem szeret igazán, mert nem veszi meg nekik az intelligens mosóport, az egy perc alatt ható lázcsillapítót, a jégkrémet a hűtőből vagy az üdítőt, amelyet már minden gyerek iszik, csak ő nem. Valahonnan ismerős nekünk ez a módszer. Ott a Biblia első lapján is megpróbálja elhitetni a fő Reklámpszichológus az első emberrel, hogy a középső fa gyümölcse nélkül nem élhet teljes emberi életet. „A legjobbtól akar eltiltani a zsarnok Isten, pedig azt te is megérdemled” - sziszegte a kígyó. „Jöjjön, aminek jönnie kell” - mondta az ember, és szakított a fáról. Egyúttal szakított Istennel is. Azóta is ismétlődik, szüntelenül ismétlődik ez a szomorú történet. És az ember megszokta, sőt megszerette ezt a szerepet. Amíg nem látunk magunk előtt nagyobb, igazabb célt, addig marad az, amit a korszellem kínál. Marad a bevásárlókocsi, amit a hiper-szupermarketban tologatunk reklámoktól kilúgozott aggyal. Ha nincs X dezodorom, kiírom magam a kulturált emberek társadalmából, ha nincs Y internetes mobiltelefonom, elveszítem a korlátlan szabadságomat, ha nem Z olajjal sütök, menthetetlenül maradi vagyok. A pénztárnál kirakjuk a futószalagra a zsákmányt. Mindez már az enyém, megdolgoztam érte, megérdemlem. Mi az, amire ezekből igazán szükségünk van? Atyának és Fiúnak Lelke, győzd le bennünk a Kísértő lelkét! Jézus biztat: „Ne félj, kicsi nyáj!” Ne féltsd az életedet, mert Istennek az a szándéka, hogy megtart. Ne félj az emberektől, akik nem a kis nyájhoz, hanem a nagy csordához tartoznak. Nemrég még te is ott voltál. Kiválasztottalak, kiemeltelek, nagy ajándékot szeretnék neked adni. Saját magamat. Minden beszédemet érted mondom, minden cselekedetemet érted teszem, az életemet érted áldozom. Az én sorrendem más, mint a tömegé. Az én Lelkem át fogja benned írni a sorrendet. Keresd az én kincseimet, országomat, és a mindennapi kenyeret is meg fogod kapni. Úgy tetszett Istennek, hogy nekünk adja az országát. De itt nem csak a „túlvilágra” kell gondolnunk. Sőt nagyon is itt, a földi világunkban kezdődik az első felvonás. Azzal, hogy Jézus eljött, közénk költözött az Isten országa. Hogy ezt egyáltalán megtaláljuk, és benne éljünk, nagyon nagy szükségünk van a Szentiélekre. Nélküle esélyünk sincs erre. Az egész a keresztelésnél kezdődik. Nem te választottál engem, hanem én választottalak téged - mondja Jézus. Az első lépés az övé. Még akkor is, ha a mai ember szereti magát úgy látni, mint aki saját kezében tartja az élete dolgait, döntéseit, sorsát. Ezt ugyanúgy nem te döntőd el, mint azt, hogy hol és mikor szülessél, kik legyenek a szüleid, rokonaid, fiú vagy lány legyél, milyen testi vagy lelki tulajdonságaid legyenek. Kinyílik a börtönajtó, és a hátrányos helyzetű - nem Isten országa, hatalma, uralma alatt álló - ember megkapja az esélyt, hogy megszűnjön a bűn, a halál és a sátán hatalma, és Isten uralma következzen. De addig hosszú az út, viszont végig segít a Lélek. Első lépés, hogy meghallod a hívást. Nem hangos, nem tolakodó, hanem szelíd hang ez. Arról beszél, hogy Isten szeret, hogy az a szándéka, hogy üdvösségre juss, és hogy fizet is érted. Jézus vérével és halálával. Nem azért, „mert megérdemlem”, hanem mert fontos vagy Istennek, ahogyan a szülőnek a gyermekei a legfontosabbak. Isten Lelke hallóvá teszi a füledet erre a hangra. Ha hallod ezt a hangot, tudd, hogy Isten Lelke tett hallóvá. Második lépésben észreveheted, hogy nem vagy egyedül. Sokan hallották ezt a hangot, és sokan indultak el. Látjuk a Krisztushoz tartozók nemzedékeit, ahogy átveszik és ahogy továbbadják hitüket, míg végül elért hozzánk is. Átélhetjük, hogy Krisztusnak nem különálló bárányai vannak, hanem nyája van, akik együtt hallgatják a Pásztor hangját. Ha benne vagy a nyájban, tudAZ ÜNNEP IGÉJE jál róla, hogy Isten Lelke gyűjtötte össze a gyülekezeteket, hogy benne egymás testvérei legyetek, és egymást erősítsétek. Harmadik lépésben észreveheted, hogy Isten közelében mennyi ajándék van, amely máshol nem érhető el. Sehol máshol nem lehet bűneink igazi bocsánatát kapni. Krisztus egyházán kívül a bűnöket csak mentegetni, másra hárítani, elrejteni, relativizálni vagy egyszerűen elfelejteni lehet. De megbocsátani csak Isten tud. Egyedül neki van ehhez hatalma és szíve. El nem avuló erszény és kifogyhatatlan kincs a hűség, az adakozás, a másikat megelőző szeretet. Az a lehetőség, hogy az ellenség többé ne ellenség, hanem akár barát is legyen. Kincs az ének. Énekelni az egyszerű koráit vagy hallgatni Bach passióit pótolhatatlan kincs. De a legnagyobb krisztusi kincs az, ha a másik ember számára élvezhető gyümölcs az életed. Ha amerre jársz, a lábad nyomán békesség és vigasztalás fakad. Ha úgy érzed, hogy eddig sötétségben éltél, és most világosságban vagy, tisztán látsz, tudjál róla, hogy Isten Lelke gyújtotta meg a fényt. Az utolsó lépésben már nem akarsz máshoz tartozni, mint Krisztushoz, másról tudni, mint Krisztusról. Rövid az élet, hova, kihez mehetnénk, ha már megtapasztaltuk, hogy az örök élet beszéde őnála van? Jézus a szeretetével megragadott. A kísértő nem nyugodott bele a vereségébe, és újra meg újra a bukásodra törekszik. A földre, a földbe akarja juttatni a tekintetedet, a vágyaidat, a szívedet. De ha Krisztus uralma alatt éled az életed, biztos lehetsz a második felvonásban, az üdvösségben. Tudjál róla: Isten Szentlelke tart Krisztusnál. Hogy ahol életedben a kincseidet megtaláltad és gyűjtögetted, oda kerüljön a szíved, lelked, te magad. ■ Mekis Ádám Imádkozzunk! „Jer, Világosság ragyogj fel nekünk, hogy csak Krisztus legyen Mesterünk! El ne hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, aki népének örökséget ad!Szánj meg Isten!” (EÉ 232,2)Ámen. Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban Evangélikus magazin jelentkezik június 7- én 10.40-kor az mi-en, majd az m213.40- kor megismétli. A műsor - egyebek mellett - beszámol az Albertin megrendezett evangélikus ovisolimpiáról is. * * * Gyóni Géza címmel a 125 éve született költőre emlékezünk június 7-én az mi-en 11.15-kor, majd az m2-n 14.15-kor. Az evangélikus költő életrajzi adatain kívül elhangoznak a műsorban legismertebb versei is. Közreműködnek Kubik Anna, Papp János és Papp Zoltán színművészek. A műsor szerkesztője Nagy László, rendezője Nemes Takách Ágnes. Mint a szél, a tűz és a mámor... Pünkösd: reménység szárazság idején, szélcsendes időben „A pünkösdnek jeles napján / Szentlélek Isten küldeték / Megerősítni szívüket / Az apostoloknak” - így énekeljük egyik ősi énekünkben. Lukács, az első egyháztörténész, aki nemcsak az egyik evangéliumot, hanem Az apostolok cselekedeteit is írta, elmondja, mi történt azon a nevezetes napon Jeruzsálemben. Szokás szerint sok tízezer - zsidó és velük szimpatizáns - zarándok töltötte a pünkösdöt a szent városban, hogy megemlékezzenek a Sínai-hegyen történt szövetségkötésről, és megüljék az év első aratási ünnepét. És húsvét, Jézus Krisztus feltámadása után ötven nappal (maga a pünkösd név is azt jelenti, hogy ötvenedik) történt az a csodálatos esemény, amelyről Lukács tudósít: az apostolok átélték a Szentlélek kiáradásának megrendítő csodáját, bátran tanúságot tettek Jézus Krisztusról, és Péter apostol prédikációja nyomán háromezer ember megtért. Megszületett az egyház, elkezdődött az egyház története... Pünkösd gazdag, sokarcú ünnep, ezért csak részleteket villanthatunk fel belőle. Ma talán éppen azokra a vonásokra érdemes figyelnünk, amelyek néha elsikkadnak előlünk. Különösen akkor nagy ennek veszélye, ha egyoldalúan csak az ünnep „csodás” vonásait hangsúlyozzuk. Pünkösdről, az anyaszentegyház és a Krisztus-hit születésének csodájáról csak képekkel és hasonlatokkal beszélhetünk. Csodákra vágyódhat az ember, de azokat, mint étlapról a megkívánt ételt, meg nem rendelheti. Imádkozhatunk és reménykedhetünk, hogy ígéreteit beteljesítve megadja Isten népének - nekünk! - a mi korunkban is ezt a csodát. Akik ma élhetik át, ugyanúgy élik meg, mint egykor az apostolok és velük együtt az első jeruzsálemi gyülekezet. Ezt az eseményt nem lehet az emberi értelem koordináta-rendszerébe szorítani. Ahhoz, hogy elmondhassuk, mi történt, nekünk is képekre és hasonlatokra van szükségünk. Lesznek - természetesen lesznek -, akik mosolyognak, akik visszautasítják, és lesznek, akik nem tudnak vele mit kezdeni, tüntetőén hátat fordítanak, és azt mondják: mesebeszéd. Grammokkal, centiméterekkel kimérhető világunkban Isten jelen lévő ereje? Ugyan, ilyen nincs - így vélekednek. De akinek szívében megszületik a bizonyosság, és visszhangzik az üzenet, az boldogan ismeri fel: ezek Isten csodálatos dolgai! Ő maga cselekszik itt. S ez sokszor úgy történik, mintha valami szél támadna... Az ember néha felriad éjjel. Csend volt, amikor lefeküdt, mélységes mély csend, szinte álomtalan álomba zuhan ilyenkor a test és a lélek; s éjjel egyszer csak felriadunk, remegnek az ablakok, és messziről, ki tudja, honnan, megindult a szél. így van a Szentlélek munkája is az emberben. Az emberlélek halálos ÉGTÁJOLÓ mély álmából felriadunk, és érezzük, valami megmozdult körülöttünk és bennünk. Megelevenednek a régen tanult és már elfelejtett bibliai mondatok, és ragyogni kezd Isten sokszor megtapasztalt, de eddig meg nem becsült jósága. Feltisztul a látóhatár, és a Szendétek szele elfújja a szívünkre telepedett port és ködöt. Tévedéseink és hazugságaink lelepleződnek, és a komolyan nem vett igazságok ragyogni kezdenek. Áldott ez a szél! Tisztít és felfrissít, és Jézus nevének dicséretét zendíti szívünkben és szánkon. És olyan is, mint valami tűz... Először talán csak pislákol, de egyre nagyobb lángra kap. A szemetet elégeti, a fagyoskodónak meleget ad. így a Szentlélek tüze is. Pusztítja a szemetet. Ahol ő van munkában, ott nincs helyük a tévtanításoknak, a kódfejtő babonáknak, csillagjóslásnak és horoszkópoknak. S minél jobban pusztul a szemét, annál szebben és hívogatóan villan az evangélium fénye: egyedül Jézusért van üdvösségünk, és rajta kívül nincsen más! Igen, a Szentlélek olyan is, mint a tűz. Ami káros és szemét, elpusztul a lángjában; de melegében a dermedt, hitetlenségbe és szeretetlenségbe fagyott szív olvadozni kezd. Mennyire kellene nekünk is ez a tűz! Hiszen akik a Szentlélek nélkül szűkölködnek, fagyoskodnak, dideregve húzzák össze telküket. Mintha a fájdalmas József Attila-i vízió válna ilyenkor valóra az emberen: „A semmi ágán ül szivem, / kis teste hangtalan vacog...” S ez így marad mindaddig, amíg Isten ezzel a tűzzel nem kezd el minket felolvasztani, megtisztítani, életre melegíteni. De olyan is, mint valami mámor... Lehet, hogy többeket meghökkent ez a kép; de ne feledjük, az első pünkösdkor is voltak, akik úgy gúnyolták az apostolokat, hogy édes bortól részegedtek meg. Igen, erre a hasonlatra is szükségünk van, hogy elmondhassuk a pünkösdi üzenetet. Valóban, sokszor olyan, mint valami mámor. Ilyenkor sajátos elragadottság tesz úrrá az emberen. Ilyenkor születnek a nagy vallomások. így énekelték az apostolok, hogy áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki újjászült minket új reménységre! így zendített Pál apostol a Krisztüs-himnuszra, és biztosan így énekelte az első korinthusi levél szeretethimnuszát is. így állt ott Lutherünk ország-világ előtt, és mondta: „Itt állok, másként nem tehetek, segítsen meg engem az Isten!” Hát nem volt ostobaság a gyűlölködő világban szeretethimnuszt énekelni? Acsarkodó ellenfelek közé fegyver nélkül odaállni? Akár gályára is menni? Hol van itt a szikárhűvös értelem logikája, a világ bölcsessége, a politikusok taktikája? S mégis - dehogy mégis, hanem éppen ezért! - micsoda erő van ezekben a vallomásokban, s milyen szépség, mert a Szentlélek szülte őket. Amikor ő munkálkodik, az valóban olyan, mint valami szent mámor, amely megingathatatlan bizonyossággal tölti el az embert. Amikor Isten emberei ezzel az erővel szólnak, akkor épül az Isten országa, és ezen a pokol kapui sem vesznek erőt. Kedves olvasó! Ez már nem jeruzsálemi történet, hanem örök, és a miénk is lehet. Mert ahol a Szentlélek Úristen munkában van, ott megindul a szél, lángra kap a szikra, és reménységgel telik meg a szív. Vagyis pünkösd tesz, megszületik és épül a Krisztus-hívők közössége. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
