Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-24 / 21. szám
2 Mt 2009. május 24. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Urunk, aki azt ígérted, hogy meghallgatod néped kiáltását, biztass, bátoríts és erősíts bennünket, hogy könyörgésünk kedves előtted, és mindent megteszel életünkért és üdvösségünkért kéréseinken felül is. Hozzád kiáltunk, Urunk, a világért. Emberhez méltó életért, tápláló élelemért, az otthon melegéért, befogadó közösségekért minden embernek. Könyörgünk a természetért, amelyben otthont adtál nekünk, és amelyért felelősséggel ruháztál fel. Add, hogy megtaláljuk környezetünkkel a harmóniát, és ne kirabolni akarjuk erőforrásainkat. Hozzád kiáltunk, Urunk, azokért, akik szenvednek földi életükben. Azokért, akik éheznek és szomjaznak, azokért, akik nem élhetnek szerető emberi közösségben, azokért, akiknek menekülniük kell otthonukból, azokért, akik elveszítették munkájukat, megélhetési lehetőségüket. Urunk, ne engedd, hogy közönyösen nézzük mások szenvedéseit, ajándékozz meg bennünket irgalmassággal és leleményes szeretettel. Hozzád kiáltunk, Urunk, azokért, akik nem tudnak hozzád kiáltani, mert nem ismernek téged irgalmas Istenként, mert életük terhei, fájdalmuk és szenvedésük minden reménytől megfosztották őket. A szenvedés mélységes némaságában állj melléjük, biztasd és bátorítsd őket, hogy amikor mindent elveszítettek, benned és általad akkor nyerhetnek meg mindent. Hozzád kiáltunk, Urunk, egyházadért. Óvd meg a széthúzástól, a tőled idegen tanítástól és mentalitástól, a terméketlenségtől, a szeretetlenségtől. Add meg minden közösségnek a benned való örömöt, a beléd kapaszkodó reménységet, a benned nyert biztonságot. Tedd egyházad közösségét rólad tanúskodó, másokat hozzád vezető tanítványaid közösségévé. Hozzád kiáltunk, Urunk, szeretteinkért és magunkért. Ajándékozz meg minket is naponként a hit örömével és biztonságával, bűneink, hibáink meglátásának lehetőségével és az elszánással, hogy ki tudjuk javítani, amit elrontottunk. Hozzád kiáltunk, Urunk, mert nem tudunk és nem akarunk máshoz kiáltani. Hálát adunk neked, hogy szerető mennyei Atyánk vagy, és életünket és üdvösségünket akarod, s mindent megtettél értünk Jézus Krisztus által. Ámen. SEMPER REFORMANDA „A törvény cselekedetet követel, az evangélium hitet vár. Semmi egyebünk sincs, ami Isten kegyelméhez és az örök üdvösséghez vezetne, mint egyedül Isten szava és cselekedete, mert kegyelme és Szentlelke maga az örök élet, ahova Isten igéje és kegyelmes cselekedete által eljuthatunk.” M Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, WeltlerÖdön, Weltler Sándor fordítása) HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP (EXAUDI) - ROM 14,13-19 Csak együtt! „Csak ezekkel, a fiaiddal együtt üdvözülhetsz!” Több mint fél század messzeségéből, de nem tompuló élességgel hallom Túróczy Zoltán püspök szavát, amikor a soproni templomban beiktatta szolgálatába Veöreös Imrét, a Teológusotthon, a későbbi Lelkésznevelő Intézet igazgatóját. Isten már mindkettőjüket hazahívta, a „fiák” is már hazafelé készülődnek, de a személyre kiélezett prédikáció nem vált a múló idő zsákmányává, hanem Exaudi vasárnap igéjében egész egyházunkat megszólító üzenetté tágul. Mindenkit meghökkentett akkor ez a megfogalmazás. A zömében ébredés szelétől érintett gyülekezet fel is kapta rá a fejét, hiszen a személyes hit, a személyes Megváltóba vetett hit öröme vagy vágya volt ennek a kornak hazai viszonylatban is fő keresztény kérdése. A „csak ezekkel együtt” hangsúlya nem is akarta elhomályosítani, megkérdőjelezni a személyes Krisztus-hit mindent megelőző fontosságát. Csak élesen kimondta a teljes igazságot: a személyes Krisztushit nem privát vagyon, hanem összekapcsol azzal a testvérrel, akit nem én választok ki, hanem az a Krisztus, akiről az egyház így énekel: „Ki elterjesztvén a keresztfán a kezedet, mind e világot magadhoz foglalád.” Pál apostol gyülekezeti ügyről beszél, és ezért nehéz, ha egyáltalán lehetséges a mondanivalóját általánosítani, bár „akiért a Krisztus meghalt" köre a belterjesítést nemigen engedi meg. Az igaz, hogy ilyen távlatot nehéz átlátni, de legalább a helyi gyülekezet területét le kell hogy fedje, össze kell hogy fogja ez a krisztusi mozdulat, amely bennünk emberi-keresztényi szándékká és gondolkodásmóddá akar testesülni. Krisztus, aki a vasárnap evangéliumában Pártfogónak nevezi a Szentjeiket, nem hagy bennünket a személyes üdvösség birtokosi örömében, hanem pártfogóvá akar tenni bennünket. A pártfogóvá újjáteremtett keresztény nem annak örül, hogy minél több skandalumot, botrányt tud újságként tálalni magunkról és másokról, hanem legalább megpróbálkozik a „jóra magyarázás” sokszor nehéz és hálátlan szándékával. Arról nem is beszélve, amikor valaki maga válik skandalummá, megütközést, elbotlást okozó „tényezővé”. Vasárnaponként a buszmegállónkban már legalább arcról ismerjük egymást. Nagyjából azt is tudjuk, ki melyik templomba igyekszik. Egyik vasárnap mosdatlan szájjal, de tele torokból osztott ki valaki valakiket. Szégyellem, hogy nem a pap, hanem egy „civil” szólalt meg először, csendesen, de határozottan: „Ugye, templomba igyekszünk?” Ez az ember érzékelte és rejtve ki is mondta, hogy nem egyszerűen kívülállókat ítél meg végérvényesen valaki, hanem azt a várakozó, látszólag legalábbis egy irányba tartó testvériséget is sérti, sőt rombolja ez a hang. Csöndes kérdésével nem a védhetetlent védte, hanem legalább ezt a lazának tűnő, reménység szerint mégsem csak alkalmi testvériséget vette pártfogásába. A pártfogó keresztény nem nagyvonalúságáról tanúskodik, hanem a másikra vigyázva, saját üdvösségét is becsüli és védi.,.Vigyázzatok, ne káromoljátok azt a jót, amelyben részesültetek” (16. vers) Egy másik fordítás szerint: „Ne engedjétek ócsárolni szabadságotokat” A pártfogásra, a mentésre, a botlástól és botránkozástól, botránkoztatástól való mentésre vagyunk szabadok. Csak együtt üdvözölhetünk. Egyszer egy felolvasó szeme előtt összegabalyodott ez a szöveg. A „ne tedd tönkre ételeddel” helyett „ne tedd tönkre életeddel" sikeredett. Talán nem is botlott nagyot. Hol vagyunk már az ételen való botránkozástól! A felelőtlenségen azonban sohasem lehetünk túl. Azt soha nem lehet megszokni, hogy az „étel” az életlehetőség kívül essék az üdvösséget, a Krisztust keresők és kívánók horizontján. Jól tudjuk ugyan, hogy kevesen vannak közöttünk, akiknek döntő szava lenne „étel” és „élet” ügyében. Akinek azonban bármilyen cse-A VASÁRNAP IGÉJE kély mértékben is lehetősége van erre, életigenlő, az üdvösséget az egész ember minden életmegnyilvánulásával együtt látó szeretettel álljon helyt. Bátran hiheti, hogy menti azokat, akikért Krisztus meghalt. Ne törődjön azzal, hogy a mentésre szorulók gondolnak-e Jézusra. A pártfogó felelősség a felelőtlenek iránt kötelességünk. Csak együtt! Érdemes elgondolkodni azon, hogy az Újtestamentum legdogmatikusabb levele, amely az üdvösséget Krisztusban ragyogtatja fel, milyen etikaimagatartásbeli következményekkel kapcsolja össze az üdvösséget. Pártfogóvá szenteli azokat, akiknek a Pártfogó Szentlélek nyúlt a hónuk alá. Csak azokkal együtt üdvözülhetünk, akiket az üdvösség reménységében élők a felelős szeretet és imádság pártfogásával támogatnak. Ámen. ■ Fehér Károly Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, egyházad közösségében áldunk, hogy haláloddal és feltámadásoddal az üdvösség örököseivé tettél bennünket. Kérünk, őrizz meg minket az önző hittől, a felelőtlenségtől és embertelenségtől. Ajándékozz meg bennünket Lelkeddel, a Pártfogóval, hogy egybegyűjtő szereteted munkatársai lehessünk, és együtt láthassuk meg országod minden elgondolást meghaladó örömét. Ámen. STROFIKUS GYÜLEKEZETI ÉNEKEK Már hátrál az éjjel ► A Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) strofikus énekeinek bevezető darabja Johann Georg Ahle és Philipp von Zesen reggeli éneke: Die güldne Sonne bringt Leben und Wonne - Már hátrál az éjjel (GyLK 790). Philipp von Zesen (1619-1689) Wittenbergben és Leidenben tanult. 1643-ban költői társaságot alapított Hamburgban Rosengesellschaft néven. Lírikus volt és elbeszélő. Kiforrott művei a barokk irodalmi hagyományokat követik. Énekünk szövege 1641-ben jelent meg először nyomtatásban. A verset jól ismerte s bizonyos értelemben előképének tekintette Paul Gerhardt is azonos kezdetű verse megalkotásakor: Die güldne Sonne voll Freud und Wonne. Gerhardt verséhez a dallamot Johann Georg Ebelingkészítette, aki Johann Crüger halála után vált Gerhardt fő zenei munkatársává. Közös kiadványuk 1666-67-ben jelent meg. A magyar evangélikus gyakorlatba a németeknél oly népszerű Gerhardt-Ebeling-ének nem került be. A GyLK jóvoltából azonban előttünk van most - hiánypótlásként - a szintén igen kedvelt Zesen-Ahle-féle változat, amely reggeli ének, imádság és áldás. Johann Georg Ahle (1651-1706) egyházzenész, orgonista, zeneszerző, teoretikus. Mühlhausenben született, első zeneóráit édesapjától vette. Gyülekezeti gyakorlatunkban az édesapa, Johann Rudolf Ahle (1625-1673) neve sem ismeretlen, hiszen egyik legismertebb énekünk dallama az ő munkája: Jézus Krisztus, itt vagyunk (EÉ 274). Mind apa, mind fia szívesen foglalkozott az egyházzene művelése mellett költészettel éppúgy, mint közügyekkel. Mindketten városi tanácsosok voltak. Johann Georg Ahle huszonhárom éves korában lépett apja örökébe, a St. Blasius-templom orgonistájaként. (Johann Sebastian Bach életrajzából jól ismerjük a türingiai Mühlhausent, a templomot és orgonát, hiszen a nagy mester is dolgozott itt 1707-1708-ban. Erre az időre tehetjük legismertebb orgonaművének, a d-moll toccata és fúgának keletkezését.) Ahle dalokat, áriákat írt, sokszor saját versei felhasználásával. 1671-ben gyűjteményt jelentetett meg Neues Zehn Geistlicher Arien (Tíz új lelki ének/ária) címen. Az utókorra a teljes kötet helyett sajnos csak egyetlen hiányos példány maradt. 1680-ban I. Lipót császár kitüntette Ahle költészetét. A Zesen-vershez friss, páratlan lüktetésű dúr dallamot alkotott Ahle, mely felütéseivel és hajlításaival, mélyből magasba törekvő dallamíve-i--------------------1 —1 M fJ _ ------3-----f/T\ Ä-m M ~ m----------L á— J h----------^^------Már hát - rál az éj - jel, Fel -Mi-1--Ä * & ¥■ A M •i-íH h— ■t- ^ • 0 — kel haj - nal - fény-nyel A szín - a-rany-HHf---------1—I—r-------------------w —1-H-------1—1—,— 1 1 fm m m m J-----------------L J J é • nap. A hold fé - nye sá - pad, A------^ —: s v—r----- - 1 5-1 W 1 I _ ~r á-----*— 0 J nap - me - leg á - rad, És új e-ró't ad. 2. A Fenségest hála Dicsérje, mert nála Hű oltalom van. Megóvott pokoltól, Sok rémtől, gonosztól Az éjszakában. 3. Most magasztal téged Víg reggeli ének: Fogadja az ég! így könyörgünk hozzád, Hogy tőlünk ma orcád Ne távolodjék. 4. Te körülfogsz engem Jártomban-keltemben, Míg életem tart. A terveim látod, Ha tetszik, megáldod Szándékaimat. 5. Ha munkámhoz kezdek, Adj derűs, jó kedvet, És fogd a kezem! Jó gondolatokkal És nyíló ajtókkal Áldj meg kegyesen! Szöveg: Philipp von Zesen 1641 - Fordította: Kertész Eszter. Dallam: Johann Georg Ahle 1671. [EG 444]. CANTATE Eged írtén diczerünc. ivei, majd a táncos lüktetés és vidám karakter daliami és ritmikai megnyugtatásával, lezárásával jól illeszkedik a szöveghez. Míg Gerhardt és Ebeling „rokon” éneke, a Die güldne Sonne voll Freud und Wonne hat négyütemes dallamsort használ, s mondanivalóját tizenkét versben fejti ki, addig Zesen és Ahle éneke mindezt sokkal tömörebben, hat kétütemes sorban és összesen öt versszakban teszi. Mindkét ének német nyelvterületen való népszerűségét ismerve úgy gondolom, ez a szempont, azaz a rövidség és összefogottság vezérelhette a GyLK szerkesztőit választásukban. Ezen a ponton természetesen ki kell emelni a szöveg fordítójának, Kertész Eszternek a munkáját is, aki nehéz feladatra vállalkozott. A németes lüktetés magyarra való átültetése igen nehéz, különösen, ha a szöveghűséghez is ragaszkodni szeretnénk. Énekünk tanulásához és kíséretéhez sok segítséget kaphatunk az interneten. Letölthetjük kottáját a kántorképző honlapjáról, vagy más helyen gyülekezeti környezetben is meghallgathatjuk. Szeretettel ajánlom az éneket hitoktatók, kántorok, lelkészek, de egyéni elcsendesedésre vágyók figyelmébe is! ■ W. Kinczler Zsuzsanna
