Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-26 / 17. szám
„Figyelemre méltó, hogy egy európai egyházi szervezetnek a vasárnap védelme érdekében tett felhívása nem hivatkozik sem bibliai, sem teológiai indítékokra. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy nem kívánja a témát vallásközi területre vinni, például arról vitatkozni az iszlám vagy a judaizmus tagjaival, hogy melyik nap szentebb a másiknál.” A vasárnap védelmében !► 5. oldal „Ha felelősséget éreznek az egyház iránt, akkor tekintsék a kérdést életbevágóan fontosnak! Nem akarok abba a hibába esni, hogy egyházunk minden problémáját az identitástudat hiányából vezessem le, de úgy érzem, hogy számos létkérdés szoros kapcsolatban áll vele: az áldozatvállalás hiánya, a finanszírozás problémái, a passzivitás, így például az is, hogy a stratégia kérdése olyan kevés érdeklődést váltott ki.” Evangélikus stratégia és identitástudat - Herényi István vitaindítója !► 9. oldal A „jó” villanypásztor !► 3. oldal Északír varázs W- 6. oldal Krisztusi válságkezelés !► 7. oldal Búcsú Pálma nénitől !► 10. oldal Facebook magyarul !► 11. oldal Melléklet: Útitárs evangéliumi lap Szená-torok szeretetkoncertje a Deák téri templomban A Gaudiopolis Békásmegyeri Evangélikus Szeretetház javára adott koncertet a Deák téri evangélikus templomban április 17-én este a Magyar Országgyűlés képviselői kórusa. Az Iványi Tamás vezette amatőr együttes műsorán hazai és külföldi, klasszikus és kortárs szerzők művei egyaránt szerepeltek. Zongorán Miczinger Ilona, orgonán pedig Kerekes Sándor működött közre. A jótékonysági hangverseny nézőit az est házigazdája, Gáncs Péter püspök, illetve Donáth László csillaghegybékásmegyeri lelkész, az idősotthon igazgatótanácsának elnöke köszöntötte. ■ Smidéliusz András felvétele » t A Fonó zenekar: Agócs Gergely, Pál István, Gombai Tamás, D. Tóth István és Kürtösi Zsolt Juhász Gábor, Szalóki Ági és Lamm Dávid Jótékonysági gálák az Urániában Néhány nap eltéréssel két - evangélikus kötődéssel is bíró - jótékonysági gálaműsornak is otthoni adott Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínház. Április 17-én este másodízben rendezték meg az Angyalfa Alapítvány Szabadságot a gyermekeknek című estjét, melynek keretében idén a Fonó zenekar, Berecz András mesemondó és - Juhász Gábor és Lamm Dávid kíséretében - Szalóki Ági énekes lépett az intézmény impozáns dísztermének színpadára. Míg az „angyalfás” programmal börtönben lévő szülők gyermekeinek nyári táboroztatására gyűjtöttek, addig a három nappal későbbi, fergeteges hangulatú Bolyki Brothers-koncert támogatottja a Deák Téri Evangélikus Gimnázium volt. Az a cappella énekegyüttes legutóbb a ProChrist 2009 központi helyszínén, Chemnitzben lépett fel, és az ott hallott üzenetet e helyütt is továbbadta, hogy a gazdasági válság idején se feledjük: több az élet, mint amiről a megszorítások szólnak. ■ V.J. A jó hír is hír ■ Frenkl Róbert Nem igazán öröm, ha az ember önmagán észlel kóros tüneteket. Mert paradox módon kóros az is, ha egy jó hírrel, normális esetben természetesnek minősíthető információval kapcsolatban lelkesedünk. Őszintén lelkesedtem - talán mégis megbocsátható ez és nem kóros -, amikor az Evangélikus Élet húsvéti számában az alapvető jó híren, a húsvéti evangélium gazdag tolmácsolásán túl hétköznapi jó hírekkel is találkoztam. Rögtön egy egész csokorra valóval. Megtudhattuk, hogy a Bolyki Brothers énekegyüttes jótékonysági hangversenyt ad a Deák Téri Evangélikus Gimnázium támogatására. A Magyar Országgyűlés képviselői kórusa, népszerű nevén a Szená-torok a Deák téri templomban ad koncertet a Gaudiopolis Békásmegyeri Evangélikus Szeretetház javára. És bár az örömteli hírek között nem érdemes rangsorolni, igencsak szívet melengető, hogy az Angyalfa Alapítvány felkérésére ismét kiváló művészek vállalták a fellépést egy jótékonysági gálaesten. Ennek bevételét ahogyan Kadlecsik Zoltán evangélikus teológus, az alapítvány ügyvezető igazgatója elmondta - börtönben lévő szülők gyermekeinek nyári táboroztatására fordítják. A programok, a bennük megnyilvánuló törekvések önmagukban is kedvező üzeneteket hordoznak. Ezek értékét megsokszorozza a fogadókészség. A jó hírek attól válnak igazán erőt adóvá, hogy a koncertek, gálaestek sikeresek, sokan értenek egyet azzal a szemlélettel - és juttatják ezt kifejezésre részvételükkel, adományaikkal -, hogy minél nehezebb időket élünk, annál inkább szükség van a civil társadalomra, a civil aktivitásra. De hát valóban nehéz időket élünk-e? Minden időszaknak megvannak a sajátos nehézségei, nehezen találni a történelemben olyan periódust, amikor az akkor élők ne vélték volna nehéznek a sorsukat. Főleg a mindig többségben lévő szegény sorsúak. Most éppen pénzügyi-gazdasági világválság köszöntött be, amelyet sajátosan színez a különböző országoknak - így a mi hazánknak is - a problematikája. Már az is kiderült azonban, milyen hallatlan tartalékokkal, anyagi erővel rendelkezik az úgynevezett fejlett világ. Úgy látszik, a dolgok mélyén éppen ez a gazdagság ütött vissza, az anyagi javak elviselhetetlenül aránytalan elosztása. Ismét beigazolódott a már a rendszerváltozáskor megfogalmazódott tétel igazsága: az erkölcsi megújulás hosszabb időt igényel, mint a gazdasági. Azért is fontos az egyházi civil aktivitás, a részvétel a társadalmi gondok enyhítésében, mert így van erkölcsi alapja az egyháznak, hogy felemelje szavát társadalmi kérdésekben, elkerülve az aktuálpolitika csapdáit. Talán ettől félve túlzott a csend az egyházi közéletben. Pedig szólni kell, szólni kell azért, hogy ne a szociális ellátó rendszerek viseljék elsősorban annak a krízisnek a terheit, amelyet a bankárok, a politikusok hibái idéztek elő világszerte. Együtt kell a bajt orvosolni. Azért is fontos az egyházi civil aktivitás, a részvétel a társadalmi gondok enyhítésében, mert így van erkölcsi alapja az egyháznak, hogy felemelje szavát társadalmi kérdésekben, elkerülve az aktuálpolitika csapdáit. Talán ettől félve túlzott a csend az egyházi közéletben. Meghökkentett 2006 karácsonyán egy egyházi vezető nyilatkozata arról, hogy bizonyos értelemben rosszabbnak látja helyzetünket, mint volt ötven évvel azelőtt, a forradalom vérbe fojtása után. 2006-ban jogállam volt, demokratikusan választott képviselőkkel, intézményrendszerrel. Igen erős politikai keserűség kellett ehhez a nézethez. Alapvetően téves volt, de érzelmileg - túl a politikai álláspont szélsőséges voltán - tartalmazott igazságot. 1956-ban megszállt ország voltunk, míg 2006-ban saját kezünkben volt a sorsunk. Most is így van, ezért sem nélkülözhető az egyházi emberek szava és cselekedete, a civil szféra aktivitása. Különösen erőteljes üzenetet közvetít 2009-ben a száz éve született evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor életpéldája. Ennek tükrében nehéz ma válságról szólni. Nemzedékem számára, amelynek tagjai átélték 1944-ben a német megszállást, majd a nyilas rémuralmat, részt vettek a romokban heverő ország újjáépítésében, megszenvedték a kemény és a puha diktatúrát..., amúgy is furcsa dolog.ma válságról beszélni, folyvást ezzel riogatni. Persze a média számára a rossz hír a hír. Ma nem kell Sztehlo Gábornak lenni, életünket kockáztatni azért, hogy mások életét megmentsük - mint tették ezt a lelkész és munkatársai 1944-ben ahhoz, hogy emberek maradjunk a szó morális és keresztény értelmében. De valamit tenni kell. Hogy a jó hírek domináljanak.
