Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-12 / 15. szám
4 41 2009- április 12. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Alkalmas hely Felújított gyülekezeti központ és lelkészi hivatal a Fasorban ^ „A valódi emberség jele a szépség iránti érzékenység” - idézte a walesi protestáns közösségek egyikének Jonathan Edwards nyomán megfogalmazott hitvallási cikkelyét Aradi György helyi lelkész a Budapest- Fasori Evangélikus Egyházközség felújított gyülekezeti központjának és lelkészi hivatalának szentelésén. Az április 4-én megtartott ünnepen a szentelési szolgálatot Győri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese végezte, Isten igéjét pedig Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke hirdette. „Adni jó!” Jótékonysági gálaest Angyalfával Mt 26,20 alapján elmondott igehirdetésében Gáncs Péter hangsúlyozta: Jézus igényli és megteremti a közösséget tanítványaival, ezért gondoskodik számukra erre alkalmas helyről is. A vele való találkozásnak ugyanakkor egyaránt része a szent és a profán közösség megélése, ezekhez pedig Jézus korához hasonlóan ma is megfelelő helyszínre van szükség. A fasori gazdagon megáldott közösség, hiszen templomában - melyet a főváros ékszerdobozaként is emlegetnek - a színék és arányok valódi szépséget alkotó együttese minden belépő számára alkalmas környezete lehet az Istennel való találkozásnak. Találjon itt otthonra mindenki olyan módon, hogy közben átéli az Istennel való közösség áldásait - mondta Gáncs Péter -, és említést tett a megújult lelkészi hivatalról is, hiszen nem mindegy, mit talál, aki ide belép, és keresi az egyház segítségét és szolgálatát,. „Ide jó bejönni, letelepedni és megtapasztalni a találkozás örömét. Használjuk hát, és éljük át, hogy Isten is letelepedik mellénk, így lehetünk az ő gyermekei és egymás testvérei” - zárta gondolatait a püspök. Az ünnepen az egyházközség énekkarának {Fafök, Fasori Fiatal Öregdiákok Kórusa) zenei szolgálatát hallgathatták meg az egybegyűltek, köszöntőt mondott Győri Gábor esperes és Gergely József, Erzsébetváros alpolgármestere. Az egyházi és önkormányzati forrásokból, illetve gyülekezeti tagok, cégek és alapítványok (Zalakerámia, Tracon, Edgar Groz Alapítvány) felajánlásaiból megújult gyülekezeti központ oltárfalát az ünnep alkalmából Polgár Rózsa Kossuth-díjas textilművész alkotása, a terem hátsó falát pedig Róth Miksa műhelyéből való két ólomüvegterv díszítette. A szentelési ünnep szeretetvendégséggel folytatódott, melyet délután négy órától művészi est követett Udvaros Béla rendező és Zs. Szabó Mária hegedűművész közreműködésével. ^ Szabadságot a gyermekeknek címmel jótékonysági gálaestet rendez az Angyalfa Alapítvány április 17-én este 7 órakor az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Neves fellépőgárda sorakozott fel a nemes cél érdekében: a Fonó zenekar, SzalókiÁgi, Berecz András és Novák Péter, az est műsorvezetője. A rendezvény védnökei Jeleníts István és Rudolf Péter. A tavalyi gálaest eredményéről, illetve az alapítvány elmúlt egy évéről kérdezem először Kadlecsik Zoltán evangélikus teológust, az alapítvány ügyvezető elnökét.- Tavaly ott hagytuk abba, hogy nyári táborozásra, illetve egy kis házra gyűjtenek. Közelebb kerültek-e a céljukhoz?- Alapítványunk fogva tartott szülők gyermekeinek segítésére, nyári táboroztatására jött létre. Telt házas volt a tavalyi gálaest, és bár a jegyekből származó bevétel elmaradt a várakozástól, az év során az egyszázalékos személyijövedelemadó-felajánlásokból a korábbi többszörösét kaptuk. Ez visszajelzés volt arról, hogy egyre többen megismerték és támogatják a munkánkat. Jó kapcsolatokra tettünk szert a fellépő művészekkel is. Összességében pozitívan zártuk az elmúlt évet, és bizakodással tekintek az idei gálaest elé. A kis ház megvásárlásának szándéka megvan, de az odavezető út még hosszú. Idén is táborozásra gyűjtünk - ennek költsége mintegy hat-hétszázezer forint, ez a közelebbi cél, a távolabbi pedig egy telek vásárlása és ház építése.- Itt ül körünkben Agócs Gergely népzenész, népzenekutató, a Fonó zenekar vezetője. Önök az egyedüliek, akik már tavaly is műsort adtak az esten. Hogyan fogadták a felkérést?- Pozitívan. Miután megismerkedtünk az alapítvány tevékenységével, meggyőződtünk róla, hogy nemes cél érdekében munkálkodnak. Nagyon szép vállalkozásnak tartjuk, hogy ezeknek a gyerekeknek a sorsán kívánnak könnyíteni, így hát nem is volt kérdés, hogy támogassuk-e őket, s nagy szeretettel tettünk és teszünk idén is eleget a felkérésnek.- Bizonyára sokan megkeresik Önöket - talán nem is tudnak minden jó szándékú kérésre igent mondani... Ezek szerint tavaly jól érezték magukat a koncerten...- Valóban, nagyon jó hangulatú este volt! Viszont tulajdonképpen nem sok ilyen megkeresés érkezik. Én úgy látom, Magyarországon a civil szféra még mindig elég gyenge, a lehetőségekhez képest sokkal kevesebb jótékonysági hangversenyt tartanak. Mi megpróbálunk minden jó cél mögé felsorakozni, és igyekszünk nyújtani azt, amit tudunk, ugyanazzal a szeretettel és szakmai igényességgel, amit az egyéb fellépéseinken is követünk.- Önt személyesen is megérinti ezeknek a gyermekeknek a sorsa?- Néprajzkutatóként a Kárpátmedence lakosságát teljesen másfajta optikán keresztül látom, mint az emberek nagy része, hiszen legtöbben a kapcsolatrendszerüket a saját társadalmi „lépcsőfokukon” élik meg elsősorban. A pásztor a pásztorral, a miniszter a miniszterrel, a bányász a bányásszal, a bankvezér a bankvezérrel barátkozik. Mi, néprajzkutatók abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy pásztorokkal, cigánysorok lakóival, miniszterekkel, bányászokkal, vagyis a legkülönfélébb emberekkel kerülünk kapcsolatba. Sokkal szélesebb keresztmetszetet kapok magam is a társadalom életéről. Sokszor azt a tapasztalatot kell leszűrnöm, hogy a döntéshozó hatalmasságok nem látják ilyen áttekintéssel az ország helyzetét... Nincsen ilyen kapcsolatrendszerük, mert ha lenne, valószínűleg sokkal jobban át tudnák érezni a szegénységben élők sorsát, és ez megérintené őket. így valószínűleg törekednének rá, hogy az ilyen élethelyzetbe került gyerekeknek a sorsán javítsanak. Bizony én is gyakran találkozom olyan gyerekekkel, akiknek valamelyik vagy mindkét szülőjük fogvatartott, a nagymama neveli őket, így teljesen át tudom érezni a sorsukat. A zenekarunk is szervezett már egy súlyosan mozgáskorlátozott, gömöri kis faluban élő kislány javára gyűjtést, akinek minden vágya egy számítógép volt. Nagyon értelmes, okos gyermekről van szó, iskolába nem járt, szülője fogvatartott... A Folkrádió levelezőlistáján meghirdettük, megszerveztük - s négy-öt számítógép is összeállt pár hét alatt. Jólesett odaadni. Jobb adni, mint kapni...- Ön a folklorisztika tudományából doktorált, s nem „csak” színpadi zenészként, művészként élete a népzene, a néphagyomány, hanem tudományos kutatásainak, utazásainak, gyűjtéseinek is tárgya. Hogy látja: milyen megtartó ereje van a hagyománynak? Ön ezt tanítja, ezt adja tovább, amikor muzsikái. Azt is áruljuk el: a legautentikusabb helyen, a Hagyományok Házában található irodájában kérdezem Önt...- A mi szakmánkkal kapcsolatban az egyik alapfogalmat sűrűn emlegetik: a hagyományt. A másikat viszont sokkal ritkábban: ez a közösség. Egyes szociológusokkal szemben én nem gondolom, hogy egy rajongói klubhoz tartozók vagy egy focicsapat drukkerei közösséget alkotnak, legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan az emberi kultúra, civilizáció alapja a közösség. A hatvanas évek elejétől rohamosan felgyorsult az a folyamat, amely a fogyasztói társadalom kialakulásaként ismert. A globalizáció azt diktálja, hogy az embernek ne legyenek helyhez kötött vagy közösségi igényei. A tömegmédia minden eszközt bevet, hogy ezeket a rétegeket lehántsa az identitásunkról. Ez azért nagyon veszélyes, mert a közösségi kultúra, a helyi sajátosságok alakítják az emberi társadalom, a kulturális rendszerek sokszínűségét. Ez a kultúra újratermelődésének záloga. Ha ez megszűnik, ha mindenki a piacok igényének megfelelően ugyanannak a globális termékcsaládnak lesz a fogyasztója, és nem a maga egyéniségének és közösségének a jellemzői alapján válogat, akkor megszűnik a kultúra reprodukáló képessége. Másrészt rettentően manipulálhatóak leszünk. Szóval ez nagyon veszélyes folyamat. Néprajzkutatóként ez ellen kell, hogy kifejtsem az erőmet és szakmai energiámat. A hagyomány megtartó erejét a közösségeken keresztül kell szemlélnünk, és az a legfontosabb, hogy a hagyománynak a közösségek irányában van meghatározó megtartó ereje. A közösségi értékeket kell tehát védeni. Az ember mint egyén valójában elveszett: egyedül, mint Robinson Crusoe, nem tudunk meglenni ebben a világban...- Milyen műsorral készülnek a gálaestre?- Két lemezt készítünk idén. A Fonó zenekarnak régóta dédelgetett terve a Vadbarokk című lemez kiadása, amely olyan zenei anyagokat tartalmaz, amelyek a barokk kor különböző zenei stíluselemeit sorakoztatják fel. Arról sokat tudunk, hogyan hatott a népzene a műzenére - de vajon hogyan van ez fordítva? Roppant érdekes, hogy a népzenénk barokk örökséget is megőrzött, egészen a 20. századig. Sokszor konkrét dallampárhuzamok is megtalálhatók a régi európai barokk anyagban. A koncerten ezekből játszunk, és az idei másik lemezünk anyagából is adunk ízelítőt. Már a címe -Hate ha! - is jelzi, hogy jó hangulatú, csujogatós, igazi „táncházas slágereket” széki, kalotaszegi muzsikát fogunk megszólaltatni. ■ Kőháti Dóra ■ S. A. Böjti beszélgetés Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány március 31-én a Pilinszky János irodalmi kávéházban tartotta újabb rendezvényét. Fabiny Tamás evangélikus püspök Szvorák Katalin énekessel disputáit a böjtről. (A rendezvényen részt vevők megtekinthették Vinczellér Imre festőművész A tékozló fiúk hazatérése című festményének fotóját és a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség oltárterítőjét.) Az estet Galambos Ádám alapítványi elnök (képünk jobb szélén) moderálta. ■ Kondella Mihály felvétele Szabadságot a gyermekeknek^ Jótékonysági Gáláéi m 2009. április 17 én, 19 órakor a/ Urania Nemzeti I i11 ähaílitTIlim v£ (liiulrtpeat. I0HN, Kákrtr /I Út 21.) A gálct£M Vétlníihri lelcnlk kíván JLi Ihnloll l'éloi rm Novák l'őlai Gyülekezeti körben Gáncs Péter püspök
