Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-11 / 2. szám
2 <m 2009. január 11. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Urunk, Istenünk, aki Jézusban arra biztattál minket, hogy könyörgéseinkben bátran és kitartóan keressünk téged, hallgasd meg imádságunkat, és add meg mindazt, ami üdvösséges! [Lektor:] Könyörgünk a világért, amelyet szépnek és jónak teremtettél, és mindeddig megőriztél, noha bűneink miatt a romlandóság törvényének is alávetetted. Kérünk, kegyelmeddel ezután is védd, oltalmazd és újítsd meg a természetet. Áldd meg azokat, akik akaratod szerint fáradoznak, hogy a föld nemzedékeken át lakható maradjon! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, adj egymás iránti figyelmet szívünkbe, adj több türelmet békéden közösségeinkbe, adj több alázatot a vezetőknek, és adj elegendő jóságot az emberi léleknek! Könyörülj a háborús tűzfészekben élőkön: ne engedd, hogy az átélt nyomorúság miatt elkeseredjenek, hanem vezesd őket a kiengesztelődés és megbékélés útjára! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, aki Jézus Krisztusban világosságul jöttél közénk, állj azok mellé, akikre a kilátástalanság sötétsége borul! Állj mellénk is, hogy ne csak imádkozhassunk azokért, akik otthontalanok, akik éheznek, vagy más szükséget szenvednek, hanem tenni is tudjunk értük! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, aki Jézusban megmutattad, hogy hatalmad lecsendesíti a tengert, és a számunkra legyőzhetetlen erők szavadnak engedelmeskednek: légy mindazokkal, akik reménytelenül vívják küzdelmüket a betegséggel és a halállal, vagy kilátástalanul vergődnek a gyász fájdalmában! Nyújtsd feléjük megtartó kezedet, hogy hitük bizonyosságot nyerjen: te úr vagy a halál fölött, és a te kezedből senki és semmi nem ragadhatja ki életünket. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Atyánk, könyörgünk szent népedért - az egyházért, egyházunkért. Gyújtsd meg bennünk Szentlelked tüzét, áldd meg köztünk az igehirdetés szolgálatát és a szeretet cselekedeteit. Áldd meg püspökeinket, elöljáróinkat, hogy minden döntésük a te akaratodba simuljon! Áldásod kísérjen minden gyülekezeti munkát, hogy ne önmagunkért, hanem másokért élhessünk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mindenható Isten, hallgasd meg néped könyörgését, és hozd el hamar országodat Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkönörökké. [Gyülekezet:] Ámen. (Liturgikus könyv 399-400. 0.) VIZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP - ZSOLT 97,1-12 Vízözön - tűzözön - fényözön Vízözön. Az írás úgy tudja, hogy csak nyolcán élték túl: Noé és családja. Borzalmas, de mégis csak előkép: előképe a keresztség szentségének. Ez a valódi vízözön, és nincs túlélő: az óembernek pusztulnia kell. Tűzözön. Péter 2. levelében ezt olvassuk: „...egek régóta voltak, és föld is...”„...az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára!’ (2Pt 3,5-6-8) „Tűz jár előtte, és megégeti ellenségeit mindenütt. Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg. Viaszként olvadnak meg a hegyek az Úr előtt, az egészföld Ura előtt” - vallja az ítélő Istenről a zsoltáros. Jézus is hasonlóan jövendöl, amikor második eljöveteléről és a végső ítéletről szól. Isten kezében a tűz is az ítélet eszköze, akárcsak a víz. A keresztségben mintegy utólag részesültünk a világot ezredévekkel korábban ért vízözön ítéletében. Testi szemmel nézve oly csekély mértékben, hogy hajlamosak vagyunk jelképes cselekményt látni benne. Félő, hogy nem vesszük komolyan: valami végérvényesen megváltozott. Meghaltunk mint Ádám fia, és újjászülettünk mint Isten gyermeke. Nem vagyunk többé a halál fiai, hanem az örök élet ígéretének várományosai lettünk. Ez valóság. A víz ítéletén már túl vagyunk. Nem úgy, mint Noé, aki családjával csak túlélte a vízözönt, de maradt az, aki előtte volt: Ádám fia. Mi Isten gyermekeivé lettünk, ha a mostani világban ez nem is nyilvánvaló, mivel Isten gyermekei is kísért - hetőek. Itt a földön utolsó leheletükig. Még az Elsőszülött sem lehetett kivétel: nyilvános pályája kezdetétől halála órájáig újra meg újra kísértést szenvedett. „E/a Isten Fia vagy..”- a pusztában ezekkel a szavakkal provokálta a kísértő, hogy térjen le az Isten által kijelölt útról, és látványos csodákkal bizonyítsa istenfiúságát. És utolsó óráiban újra hallania kellett: „...mentsd meg magad, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” (Mt 27,40) Tégy csodát! Ha megteszed, nem kell meghalnod! Igaz, ha megteszed, egyedül maradsz, mert az emberek közül senki sem születik újjá Isten gyermekévé, hanem mind Ádám útját járják tovább, és a halál fiai maradnak. Az egyszülött Fiú, az Elsőszülött mindvégig ellenállt a kísértőnek. Mi nem tudunk ellenállni. Mi újra meg újra elbukunk. (Jaj annak, aki azt gondolja magáról, hogy ő áll, és már nem is bukhat el!) Ezért bár a víz ítéletén túl vagyunk, a tűz ítéletének még előtte állunk. Tűzözön vár a világra, amikor a régi teremtés végleg eltűnik, és Isten - mindennapi imádságunkat teljesítve - végre elhozza országát. Isten gyermekei számára ez örömhír, mert megmenekülnek. Ez a világot el-A VASARNAP IGEJE árasztó tűz elővételezésével lehetséges. „Mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 12,29) Elemészt mindent, ami nem tőle van. De mi keresztségünkben nemcsak a víz ítéletén jutottunk túl, hanem arra is ígéretet kaptunk, hogy a Szentlélek tüze életünk során ki fogja égetni belőlünk mindazt, ami nem Istentől van, hogy a végítélet tűzözöne már semmi „éghetőt” ne találjon bennünk. Manapság sokan sokféleképpen írják le a Szentlélek munkáját. Sok mindent tekintenek jelenléte bizonyítékának. Egy bizonyítékról rendre megfeledkeznek, pedig ez hitelesíti a többit: akit valóban Isten Szentlelke tölt be, azt tűzként kezdik égetni a bűnei. „Mert a mi Istenünk emésztő tűz” - és ez a harmadik isteni személyre, a Szentlélekre is igaz. De tüzével nem minket akar felemészteni, hanem csak azt, ami nem tőle van, ami az ő jelenlétével összeegyeztethetetlen az életünkben. Miközben a tisztítótűz középkori tanítása ellen - joggal - hadakozunk, ne feledkezzünk meg a valódi tisztító Tűzről, Isten Leikéről! Mert életünkben ez a tűz menthet meg attól, hogy a végső ítélet tüze ne emésszen el. „Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre” - mondja a zsoltáros. Azokról jövendöl így, akiket a Szentlélek tüze folyamatosan tisztogat bűneiktől. Mert az ítélet tűzözöne után örök fényözön következik. Azoknak lesz benne részük, akikből a Lélek megszentelő tüze kiégette azt, ami Isten jelenlétével összeegyeztethetetlen. Ők éltető fényként tapasztalhatják meg Istent. Ez a fény lesz az otthonuk, miként a három kiválasztott tanítvány Mózest és Illést láthatta kilépni abból a fényből, amely a megdicsőülés hegyén néhány pillanatra Mesterük igaz valójaként nyilvánult meg. Ebbe a fénybe érkezve láthatjuk végre, hogy Isten életünket éppúgy, mint a világtörténelmet az igazság és a jog mértékével kormányozta, mert valóban „igazság és jog trónjának támasza”. De most a világ tekintete elől ez el van rejtve. Miként Luther mondja: hogy a bűnösök ne láthassák meg Isten dicsőségét. ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Urunk, köszönjük vigasztalásodat: te nem feledkezel el rólunk, gyermekeidről, hanem velünk vagy mindennap, igéddel és Lelkeddel megítéled bűneinket, hogy a végső napon minket ne kelljen elítélned. Köszönjük a reménységet is: nem örök sötétség hanem fény és világossága mi örökségünk, melyben szüntelenül láthatjuk és magasztalhatjuk igazságodat. Őrizz meg mindvégig a hitben, Jézus Krisztusért. Ámen. Felséges Jézus, világ fejedelme E Vízkereszt a közöttünk megjelent Krisztus ünnepe. Isten kinyilatkoztatta magát világunkban. Karácsony ünnepe a csecsemővé alázkodó Mindenhatót állítja a középpontba, vízkereszt arra emlékeztet: a fenséges és dicsőséges Úr jelent meg közöttünk, fényt hozott a sötétségbe, s ma is ragyogó csillagként vezeti egyházát. Vízkereszt napja többnyire hétköznapra esik, így érthető, hogy az ünnepet követő első vasárnap valamennyire megismétli, de tovább is gondolja vízkereszt üzenetét. Liturgikus könyvünk szerint a nap témája: Jézus Krisztusban látható Isten dicsősége. Az istentisztelet bevezető részét lezáró kollekta imádság a nap evangéliumának - a tizenkét éves Jézus történetének - engedelmességre vonatkozó elemét ragadja meg: „...láttasd meg velünk feladatainkat, és adj erőt teljesítésükre...” Az epistola, a templomban történő eseményt kapcsolódási pontként használva, a helyes istentiszteletről szól: „... szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz...” (Róm 12,1- 2) A közénk érkező dicsőséges Úr ad erőt küldetésünk betöltésére, őhozzá kell igazodnunk, tőle várhatunk tanácsot, az ő uralmának érdemes átadni magunkat. A vasárnap graduáléneke teljes valónkat Jézusnak felajánló énekünk: Felséges Jézus, világ fejedelme (EÉ 371)- Kevés ennyire egyértelműen imádati jellegű énekünk van. Protestáns ízlésünk talán azt kívánja, hogy minden ének tartalmazzon valamiféle tanítást, még akkor is, ha imádságot énekelünk. Ez a vers azonban az Énekek énekének kései rokona: szinte másról sem szól, mint a Jézushoz kötő szerétéiről, imádatról, akihez viszonyítva minden más - a természet, a világmindenség, ifjúságunk és szerelmünk - múlandó és értéktelen. Sokáig középkori zarándokéneknek tartották ezt az éneket. Liszt Ferenc Szent Erzsébetről szóló monumentális oratóriumában a zenekar kétszer is megszólaltatja dallamát, a Szentföldre indulókat megjelenítve. A partitúra egyik kiadásában még arra is volt gondja Lisztnek, hogy függelékben közölje az eredeti dallamot és az általa ismert - a ma használt ÉkekkimcstA* Eged lilén diczer fine» verstől kicsit eltérő - öt versszakos német énekszöveget is. Csak későbbi kutatások mutattak rá, hogy a dallam egy sziléziai népdalból vált gyülekezeti énekké. A dallam tercenként emelkedő sorfői és a szekvenciák hangsúlyos használata jelzi: nem valószínű, hogy középkori gyökerei lennének e népdalnak. A szöveg a 17. század végén jelent meg először (Münster, 1677), de akkor még másik dallam kapcsolódott hozzá: az, amelyet mi a Szép hajnalcsillag kezdetű énekünkhöz használunk. A 20. század közepén himnológusaink egy része arra számított, hogy a Felséges Jézus visszakapja majd eredeti, barokkos dallamát, de úgy tűnik, a finom ívű sziléziai népdal is méltóképpen tudja hordozni a Jézust imádó verset. így nálunk, magyar evangélikusoknál az az érdekes - de egyáltalán nem szégyellni való - helyzet állt elő, hogy az eredeti német vershez (Schönster Herr Jesu - Felséges Jézus) egy későbbi német népdal dallamát társítjuk, az eredeti dallamon pedig egy új keletű, gyönyörű szöveget éneklünk, a Szép hajnalcsillagot. A fordítás is, az új vers is Scholz László lelkész-költő tollából való, aki úgy tudta formálni énekszövegeit, hogy az igényes költőiesség sohase váljon a teológiai tisztaság kárára. A Felséges Jézus fordításakor szövege helyenként túl is szárnyalja a német eredetit, különösen a negyedik versszakban, ahol könnyed nyelvi leleménnyel állítja ellentétpárba a nászágyat a koporsóval azért, hogy kiemelje: csak Jézus adhat örök életet, örök örömöt nekünk. Érdekes, hogy Észak-Európában ez az ének - Severin Ingemann romantikus versével - karácsonyi énekként ismert. A karácsonyi ünnepkört lezáró vízkereszti időben akár arra is emlékeztethet az ünnep éneke: bár eltűntek körülünk a karácsony kellékei, leszedhettük már a karácsonyfát, ajándékaink megtalálták helyüket a polcokon, kevesebb a gyertya körülöttünk, és csak alig visszhangzik az angyali Glória-himnusz, karácsony legfontosabb ajándéka - Jézus, a Krisztus - közöttünk van, és közöttünk marad. ■ Bence Gábor SEMPER REEORMANDA „Ügyelj tehát arra, hogy Krisztusból ne csinálj Mózest, sem pedig az evangéliumból törvényt és tanító könyvet, ahogyan Szent Jeromos és mások előszói tették. Mert az evangélium nem vár tőlünk cselekedeteket, sőt szinte kárhoztatja azokat. Egyedül a Krisztusban való hitre serkent, aki értünk legyőzte a bűnt, a halált és a pokolt, hogy ne a magunk, hanem az ő cselekedetei, halála és szenvedései által legyünk jámborak, elevenek és szent életűek, s halálát és győzelmét úgy viseljük, mintha a magunk cselekedetei volnának.” M Luther Márton: Előszó az Újtestamentumhoz (Szita Szilvia fordítása)
