Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-11 / 2. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. január 11. 3 Kétszázhuszonöt éves a soproni evangélikus templom ► Folytatás az 1. oldalról A sorozat legnagyobb ünnepe a január 4-i ünnepi, kétnyelvű istentisztelet volt, amelyen/tízes János elnök-püspök mellett az egyházközség lelkipásztorai, Hegedűs Attila igazgató lelkész, Gabnai Sándor esperes és Volker Menke német lelkész végezték a liturgiái szolgálatot. A vasárnap igéjéről, Jak 4,10-17-ről tartott prédikációjában Ittzés János arra hívta fel a gyülekezet figyelmét, hogy a múlt emlegetése helyett a jövő felé kell néznünk. Gyakran hisszük azt, hogy mi vagyunk urai a folyamatoknak - viszont nem ebbe roppan bele a világ? Igénk ítéletet mond: Istent nem lehet büntetlenül kihagyni a dolgainkból. Sopron is gyakran azért szenvedett, mert sok e világi nagyúr azt gondolta, hogy ura lehet az életnek - bele is roppant a közösség az ő terveikbe. Bárcsak megértenénk, hogy Istent nem lehet kihagyni a számításainkból! Ezért áll ez a templom is, hogy hitetlenkedő szívünket újra meg újra figyelmeztesse az üzenet: Isten nélkül csak múló árnyék az életünk, sorsunk és alkotásunk. De azt is látnunk kell a figyelmeztetés és az ítélet mellett, hogy Isten nem akarja, hogy mi nyomtalanul elporladjunk - szögezte le igehirdetésében a püspök. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen dr. Szála Erzsébet, a gyülekezet gyűjteményeinek igazgatója megnyitotta a templom előterében bemutatott gyülekezettörténeti kiállítást. Röviden bemutatta a templomépítés történetét, felhívva a figyelmet az akkori hívek adományozókedvére, illetve a munkálatok mai szemmel nézve is döbbenetes gyorsaságára. Lapunkban ritkán megörökített pillanat: a gyülekezet virágcsokorral köszönti az egyházkerület püspökénekfeleségét Végül Firtl Mátyás országgyűlési képviselő, Gabnai Sándor és Ittzés János köszöntötte az ünneplő gyülekezetei. Az istentisztelet és a közgyűlés közel sem tartott három órán át - mint 225 éve a templomszentelési ünnepség utána sokan átsétáltak a líceumban tartott állófogadásra és beszélgetésre. Az ünnepségsorozat ezzel nem ér véget: az egyházközség gyermekrajzpályázattal és kiállítással, tudományos üléssel, egy tavaszi és egy őszi koncerttel, illetve a gyülekezet általános iskolájának tanárai által bemutatandó gyermekdarabbal szeretné emlékezetessé tenni a templom két és negyed százados évfordulóját. ■ Hegedűs Attila Az oltár előtt (balról jobbra): Volker Menke, Ittzés János, Gabnai Sándor és Hegedűs Attila Az evangélikus egyház együttműködésre törekszik az önkormányzatokkal A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) igyekszik együttműködni a települések önkormányzataival hitéleti és szociális tevékenysége során, ez kitörési lehetőséget nyújt számára a hívek szolgálatában - nyilatkozta december végén Ittzés János, az MEE elnökpüspöke a Magyar Távirati Irodának. Az egyházközségi létszámok alakulásának trendje tavaly az előző évekhez képest nem változott, hasonló demográfiai folyamatok zajlanak az evangélikus közösségekben, mint az országban, azaz jellemző rájuk az elöregedés, leginkább az aprófalvakban, noha örvendetes, hogy jó néhány helyen egyre több fiatal jár a gyülekezetekbe. Az egyházi vezető kiemelte: a helyi önkormányzatokkal végzett közös munka a kistelepüléseken mozgásteret ad az evangélikus egyháznak hívei megtartásában. Kedvező példaként említette, hogy néhány helyen már beindult a polgármesteri hivatalok és az evangélikus egyházközségek együttes szociális munkája, így a 2009 elején induló közös projekt keretében naponta gondoskodnak az idősekről az őrségi Nádasdon. Megemlítette a Kőszeg közelében lévő, nemescsói központtal működő gyülekezet terveit is; az itteni evangélikusok árva gyermekek, illetve gyermekeiket egyedül nevelő édesanyák felkarolását célozták meg. Csecsemőkoruktól egészen az érettségiig tervezik segíteni a rászorultakat, akiknek lehetőségük nyílik arra, hogy evangélikus közoktatási intézményekben tanuljanak. A gyülekezet intenzív pályázati munkával igyekszik előteremteni a szükséges forrásokat ehhez - jegyezte meg Ittzés János. A kormányzattal 2008-ban némileg intenzívebb kapcsolatot ápoltak, mint az előző években, néhány, az állami vezetőkkel létrejött találkozón pedig azt tapasztalták, hogy az állam igyekszik betartani ígéreteit, annak ellenére, hogy az egyház szakértői által megfogalmazott kritikák „nem mindig találtak befogadásra”. A püspök ígéretesnek mondta, hogy már év végén lehetett tudni, hogy januárban melyik napon találkoznak az állam képviselőivel. Ittzés János szavai szerint teljes áttörés azonban nem történt a két fél viszonyában, az állam gazdasági helyzetének nehezebbé válása pedig „nem tette könnyebbé a beszélgetéssorozatot”. A személyi jövedelemadó állami kiegészítésének változása egyértelműen kevesebb pénzt jelent majd 2009-ben az egyháznak, ezt a gondot véleménye szerint valamennyire a hívek adakozása tudja enyhíteni. Az egyházi közoktatási intézményeknek a 2007. évre utólag járó kiegészítő normatívát az idei zárszámadási törvényben megfelelő mértékűnek nevezte, az összes egyháznak adandó 3,7 milliárd forintból az MEE hozzávetőleg 10 százalékkal részesedik. A társadalom szociális helyzetéről szólva nyugtalanítónak nevezte, hogy a reálkeresetek nem emelkedtek, az emberek a karácsonyi vásárláskor különösen sok hitelt vettek fel, ami „jövőjüket tekintve rosszat sejtet” mert felélik tartalékaikat. Ráadásul olyan termékeket is megvesznek, amelyekre igazából nincs is szükségük. A szociális gondok enyhítését célzó tevékenységeik közül kiemelte a nyíregyházi Oltalom Alapítvány hajléktalangondozó szolgálatát, ezenkívül részt vesznek több önkormányzat segélyezési akciójában, egyházközségeik pedig igyekeznek szegény sorsú gyülekezeti tagjaikat segíteni „figyelő és gondoskodó” szolgálataikkal. Idén az egyházban kiemelten kezelik a fővárosi Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon ügyét, 2010- ben pedig az országos egyház valamelyik oktatási intézményével tesznek ugyanígy, ami azt jelenti, hogy nagyobb arányban részesítik az adakozásból befolyt összegből. Az evangélikus püspök kiemelte: 2009 az evangélikus egyházban Sztehlo Gáboremlékév, melynek során a száz éve született, a II. világháború idején zsidó gyermekeket is mentő evangélikus lelkészre emlékeznek, terveik szerint szeptemberben pedig szobrot is állítanak neki társadalmi összefogással. A programok közül szólt még a presbiterek országos találkozójáról is, amelyet szeptemberben tartanak majd a pestszentlőrinci sportcsarnokban. M MTI Azt reméltük, hogy most végre igazán nyugodt szilveszterünk lesz, azaz nyugodtan alszunk majd az év utolsó éjszakáján, hiszen pihenni kell az újévi szolgálat előtt. De miért mondom, hogy végre? Csak azért, mert jó öreg vizslánknak, aki a búcsúzó év utolsó napjaiban lépett tizennegyedik évébe, bizony az elmúlt évek folyamán egyre észrevehetőbben, tavaly pedig már látványosan megromlott a hallása. így tehát nem tűnt alaptalannak a gondolat, hogy végre nyugodt éjszakánk lesz, mert bizony - örvendeztünk előre - már nem fogja meghallani a szokásos szilveszteri dobhártyarepesztő zajokat: a papírtrombiták sivítását, a tiltás ellenére is durrogtatott petárdák hangjait, sőt még a tűzijátékot sem. Míg fiatalabb volt, érzékeny vizslalelke minden erőszakos és szokatlan hangra idegesen reagált. S az óév esti össznépi zajongástól - bár mindig is lakáslakó volt - remegni és lihegni kezdett, s órákon keresztül vigasztalhatatlanul és megállíthatatlanul járkált fel s alá, bújt volna a legkisebb, nyugalmat ígérő zugba is. De hiába, hiszen éles hallását semmi nem tudta eltompítani - legfeljebb a végső megoldásként beléerőszakolt, Nagyothallók előnyben? egész furcsa kutyabambaságot okozó idegnyugtató könnyített a helyzeten. Átmenetileg. Száz szónak is egy a vége: mára megváltozott a helyzet. Most valóban nem csalódtunk, mert öreg, nagyothalló vizslánk háborítatlanul átaludta a két - a búcsúzó és érkező - esztendőt összekötő éjszakát... De nem így én magam! És ahogy többektől hallottam, sokan mások sem, a még jól halló kutyák és egyéb háziállatok gazdái sem, és maguk a szerencsétlen jószágok sem! És a betegek a kórházban vagy otthon betegágyban fekvők sem, és a kismamák sem meg a kisgyermekek és a könnyű álmú öregek sem! Nagyon sokan nem tudtak, pedig szerettek volna aludni. Én még ilyet, mint 2008 szilveszter éjjelén, eddig még nem hallottam! Pedig az én hallásom sem javul éveim múlásával. Órákon keresztül dübörgött az utcán a diszkózene, késő éjszakáig újra és újra - nem túlzás - felbömbölt a tűzijáték ágyúhangja, és az utcán randalírozók hangoskodása a várt és remélt nyugalomnak még a reményét is elűzte. S ha emellé még a tévéadók színvonaltalan és olykor botrányos műsorait is odateszem, ÉGTÁJOLÓ amelyeket úgynevezett szilveszteri mulatságként és szórakoztatásként felkínáltak, óhatatlanul feltámad a kérdés: kinek és mire jó mindez? Mintha egyre nyilvánvalóbb, tudatosan szervezett hadjárat indult volna minden ellen, ami a nemes és igényes kultúrát képviseli, vagy ami lehetővé tenné a tartalmas, mértéktartó szórakozást. A dobhártyarepesztő harsányság, a nemritkán alpári stílus, kétértelműség és szennyes kulturálatlanság úgy áraszt el bennünket, hogy szinte fuldoklunk benne, és kivédhetetlenül mételyezi gyermekeink és ifjúságunk gondolkodását. És sajnos már a szülők és nagyszülők is veszélyeztetettek, vagy ha maguk még nem adták is be a derekukat, de már nincs erejük, energiájuk - ne szépítsük: nincs bennük bölcs és felelős szeretet - arra, hogy igyekezzenek megvédeni azokat, akikért Isten előtt hordoznak felelősséget. Pedig közös feladatunk, hogy harcoljunk a mindent elborító igénytelenség és ízléstelenség ellen, ifj óságunkat és önmagunkat is igyekezzünk megvédeni az ártalmas hatásokkal szemben. De hogyan lehet ezt megtenni? Vajon nem az az egyedüli megoldás, hogy - mint öreg vizslánk - nagyothallókká leszünk? Olyanokká, mint akik - már kicsit mindenen kívül és mindenen túl - csak úgy tengetik napjaikat? Akiknek csak az élni és élni hagyni az életelve - és ezzel, akár tudják, akár nem, nemritkán a gondatlan veszélyeztetés bűntettét is elkövetik. Ne áltassuk és ne csapjuk be magunkat! így biztosan nem leszünk küzdelmünkben, az Istentől ránk ruházott felelősség gyakorlásában eredményesek! Még magunkat sem tudjuk így - ezzel a vélt vagy valós kívülmaradással - megvédeni, hát még azokat, akik ránk vannak bízva, és tőlünk kellene megtanulniuk a tisztességet, a becsületet, a morális tartást és az igényes kultúra szeretetét. Az űrt kellene kitölteni! Azt az űrt, amely sok kortársunk szívében, lelkében tátong. És amely aztán kritikátlanul beszív mindent, amit kellő reklámerővel rátukmálnak. Nem nagyothallókká, hanem érzékeny fülűekké és jól hallókká kellene lennünk! Egyrészt azért, hogy végre felfigyeljünk arra, hogy ma inkább igaz, mint eddig bármikor: „...a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19) Másrészt pedig azért, hogy meghalljuk Jézus Urunk figyelmeztetését, amellyel az ízét vesztett sóról mondott példabeszédét zárja: „Akinek van füle a hallásra, hallja!" (Lk 14,35) És bármennyire nehéznek, olykor meg szinte lehetetlennek tűnik is, keresnünk kell a csendes perceket, a lélek csendjét, amikor meghallhatjuk Jézus Urunk halk szavát. Mert csak ő kész és képes legyőzni az ellenséget, a mindnyájunkat elnyelni akaró ordító oroszlánt (íPt 5,8). Ittzés János püspök Nyugati ■(.DunántúliJ Egyházkerület
