Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-08 / 10. szám
io -m 2009. március 8. FÓKUSZ Evangélikus Élet BMüHHUn Rejtélyek Noé bárkája körül ► A bibliai „tudósítás” mellett szerte a világon számtalan nép mesél egy mindent elsöprő özönvízről. Ez vajon azt jelenti, hogy csakugyan megnyíltak egykoron az ég csatornái, és az egész földet elborították a hullámok? Az Ararát környékén terjedő legenda szerint a hegy oldalában, nem messze a csúcstól „csücsül” Noé bárkája a hóban. A múlt század közepén még számtalan szemtanú állította, hogy látta az akkor már hóval félig ellepett hajót. A kérdés nehéz, sokat vitatott, számtalan elmélet, elgondolás kering a témával kapcsolatban. A kultúrantropológusok és néprajzosok véleménye szerint csaknem kétszázhúsz nép körében maradt fenn a vízözön emléke. Talán nincs a földnek olyan pontja, ahol ne bukkantak volna özönvízmítoszokra. A történetek kilencvenöt százaléka teljes, egész bolygónkat érintő elemi csapásról beszél; többségük azt állítja, hogy egy kiválasztott családnak sikerült megmenekülnie valamiféle vízi járművön. Számtalan mítosz mesél arról, hogy jóval a csapás előtt különleges öltözetű idegenek látogattak el hozzájuk, figyelmeztették őket a közelgő katasztrófára, és azt is elárulták, mit kell tenniük a túlélés érdekében. A héber történet érdekessége, hogy ez az egyetlen, amely a saját lakhelyétől távoli hegyet (Ararát) nevez meg kikötési helyként. A kutatnk vélpmpnye az, Hogy a fenti mítoszok mögött minden bizonnyal egy valódi özönvíz áll. Többszörös árhullám A föld számos jégkorszakot átélt, az utolsó nagy olvadás idején pedig Az Ararát hófödte csúcsa A legnagyobb körülbelül a Kr. e. 8000 és 5000 közötti időszakra tehető, amikor az emberi társadalom a világ számos pontján már kialakulóban volt. A betörő víz váratlanul érte őseinket, és a túlélők számára úgy tűnt, mintha az egész világ elpusztult volna. A Noé történetéhez nagyon hasonló mítoszok Görögország és Irán térségében játszódnak. Ha a térképre pillantunk, a terület középpontjában a Fekete-tenger hullámzik, ráadásul a Noé kikötési helyeként megjelölt Ararát hegy sincs messze innen. Amikor a tóból tenger lett 1999-ben két amerikai tengerbiológus, William Ryan és Walter Pitman meglepő teóriával állt elő. Azt állították, hogy a Fekete-tenger néven ismert víztömeg helyén Kr. e. 5500 körül még egy alacsonyan fekvő édesvízi tó hullámzott. A Földközi-tengert akkoriban még nem kötötte össze a Boszporusz a Fekete-tengerrel. Csakmár szép számban éltek emberek a bolygón. A jelenlegi közmegegyezés szerint Krisztus előtt 14 000 és 5000 között a világ tengereinek szintje a felolvadó jégtől százhúsz-százharminc métert emelkedett. A növekedés valószínűleg nem volt egyenletes, bizonyára több nagy, pusztító árhullám söpört végig a földön. hogy történt valami, aminek hatására a Földközi-tenger sós vize bezúdult az alacsonyabban fekvő tóba. A magyarázat abban rejlik, hogy a sarkvidéki jég a felmelegedés hatására olvadni kezdett, emiatt megemelkedett a világtengerek vízszintje, így a Földközi-tengeré is. Egy idő után azonban a Boszporusz földhídja már nem bírt ellenállni a nyomásának, átszakadt, és hatalmas mennyiségű tengervíz ömlött a Fekete-tengernek nevezett tóba. Csakhogy a víz körülbelül két éven keresztül áramlott be, a vízszint napi tizenöt centimétert emelkedett, és nagyjából kilencvenhétezer kilométernyi partszakaszt árasztott el a tenger. A két kutató azt állítja, hogy ez a vízbetörés elképzelhetetlen méretű katasztrófa lehetett a Fekete-tenger partvidékén lakók számára, akik szétszéledtek innen a szélrózsa minden irányába. Ezzel magyarázzák a kutatók azt, hogy nagyon hasonló özönvíztörténetet mesélnek el a zsidó, sumer és görög mítoszok. Az elmélet igazát látszik alátámasztani az is, hogy a tenger alatti régészet 2000 nyarán a Fekete-tenger mélyén, huszonkét kilométerre a parttól emberi település maradványaira bukkant. Olyan kő- és fatárgyakat hoztak felszínre, amelyek az emberi megmunkálás félreérthetetlen jeleit mutatták. A radiokarbonos kormeghatározás Kr. e. 5500 körülire tette a fatárgyak korát. Ezzel bebizonyosodott, hogy a kérdéses időpontban emberi településeket is eláraszthatott a betörő tengervíz. Vannak azonban kutatók, akik kissé hiányosnak vélik ezt az elméletet. Ok a bibliai történetre hivatkoznak, amely szerint negyven napig esett az eső, vagyis az özönvizet nem pusztán a tenger kiáradása okozta, hanem hetekig tartó esőzés is közrejátszott benne. A Noé-történet másik utalása szerint az esőzés végén a víz apadni kezdett, és a tenger visszahúzódott. Ryanék elmélete szerint a beözönlő víz ottmaradt a Fekete-tengerben, és az egykori partok most is víz alatt állnak. Ráadásul a fenti elméletbe nehezen illeszthető bele az az évszázados legenda, hogy az Araráton a környékbeliek évszázadok óta látogatnak egy hajóroncsot, amelyet Noé bárkájának neveznek. Ha tényleg csak ennyire emelkedett meg egykoron a víz, hogyan került Noé bárkája 4200 méteres magasságba? Hajó a hegyoldalban Márpedig valamiféle hajómaradvány nagy valószínűséggel van (vagy legalábbis volt) az Araráton. A Kr. e. 3. századból egy babiloni tudós feljegyzésében maradt ránk az egyik legkorábbi utalás a bárkáról. Eszerint időről időre zarándokok, környékbeliek mennek fel az Ararátra, hogy lássák a bárkát. Ezt aztán még jó néhány ókori és középkori forrás is megerősítette. A feljegyzésekből két fontos dolog derül ki: egyrészt mindenki tudhatta, hol van a bárka, másrészt aki akart, elzarándokolhatott hozzá. Vagyis sokan már az ókorban, a kereszténység megjelenése és az Ószövetség elterjedése előtt ismerték a bárka történetét. A zarándokok között akadtak ismert személyek is, mint például Szent Jakab, aki 687- ben gyalogolt fel a hegyre, ott révült álomba zuhant, és amikor felébredt, egy fadarabot talált maga mellett, amely a bárkából származott. Ebből aztán később keresztet faragtatott. Az 1200-as évek környékén lehűlt az idő, és a hó már nyáron sem olvadt el a hegy csúcsán. A13. század végén már arról számolnak be a források, hogy az Ararát tetején annyi hó van, hogy senki sem mehet fel a csúcsra. De a beszámolókból tudjuk, hogy még ebben az időben is egy jól bejáratott ösvény vezetett fel a bárkához. Egy 18. század végi francia utazó kis könyvecskében mesélte el az Araráton megélt kalandjait. „Ez tehát a bárka! Nagy és fekete. Sokkal nagyobb, mint valaha is hittem volna. 1910-ig az Ararátra tizenkilenc expedíciót vezettek. A 20. században ennél már jóval kevesebben jutottak fel a hegyre, mert igen feszültté vált a környék politikai helyzete. A kurdokkal kapcsolatos problémák és véres események megakadályozták, hogy turisták és kutatók szabadon kószáljanak a térségben. Viszont remek légi felvételeket lehetett készíteni a hegyoldalról. Például 1910-ben a cári légierő egyik tisztje készített képeket az Ararátról, rajtuk állítólag jól látszik a bárka. Csakhogy minden felvételt és a cár által küldött hegymászó expedíció minden iratát eltüntették a szovjetek, sőt a kutatás résztvevői gyanús körülmények között haltak meg. (Úgy tűnik, az ateista Szovjetunió nem kívánta megerősíteni egy keresztény „mítosz” létezését.) Bizonyíték - jegelve A két világháború alatt még egy sor légi felvétel készült az Ararátról, és számos katona és civil látta a bárkát a saját szemével odafentről. Annyira mindennapos dolog volt megpillantani, hogy állítólag akkoriban nem volt hírértéke a dolognak. Ráadásul a világháborúk poklában senkit sem érdekelt Noé bárkája. A hidegháborús ötvenes években aztán megtiltották a repülést az Ararát környékén, mert a hegy egyik oldalát a szovjetek birtokolták, a másikat pedig a NATO-tag Törökország. 1953-ban feljutott egy francia kutató a bárkáig, meg is találta, állítólag mélyen a jég alatt. Pár év múlva visszatért, és sikerült kioperálnia néhány fadarabkát a hajóból. Ezt elküldte egy laboratóriumba, ahol megállapították, hogy megkövesedett fáról van szó, amely ötezer évvel ezelőtt valahol a Közel-Keleten nőtt (tehát az Araráttól minimum ezer kilométeres távolságra). A század vége felé a kutatók egy csoportja arra a „hivatalos” álláspontra jutott, hogy Noé hajója az Ararát oldalában található, az egyik földrengésben kettétörött, Örök téma (2) - az Evan, a mindenóó című film plakátja És majdnem sértetlennek tetszett. Úgy nézett ki, mintha a hó fehér víz lenne, a bárka pedig azon hajózna. Nagy volt, többembernyi magas.” A francia beszámolója szerint a bárka valahol jóval a csúcs alatt hevert, és fentről néha egy-egy lavina zúdult rá. Az 1800-as évek közepére még lejjebb húzódott a hóhatár, és elterjedt a híre, hogy már a helyi vezetők sem tudják megmutatni a bárkát, mert belepte a hó. Ráadásul egy 1840-es földrengés következtében eltűnt a jól kitaposott ösvény, és a környék politikai helyzete sem volt stabil. Ennek ellenére a 19. században még elég forgalmas volt a hegyoldal: ma pedig vastag jégtakaró fedi. így ugyan nem láthatjuk a bárkát, de a jég még hosszú időre konzerválja, és megvédi az avatatlan kezektől. A bárkakutatók között a következő mondás járja: „Az Úr védelmezi a bárkát - tőlünk is!” Hogy mi a konklúzió? Nos úgy tűnik, hogy a kérdések nyitva maradnak. Özönvizek csakugyan pusztítottak, de hogy melyikről olvashatunk a Bibliában, az talány. Nagy valószínűséggel csakugyan van egy bárkaféle az Araráton, de azt teljesen meggyőzően még nem tudták bizonyítani, hogy Noé hajózott vele. ■ Jánosi Valéria Örök téma (1) - ismeretlen művész metszete
