Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-12-14 / 50. szám
‘Evangélikus Életéi KULTÚRKÖRÖK 2008. december 14. A zsoltáros és a zsoldos % Az Evangélium Színház bemutatója a XII. Kerületi Művelődési Központban Tóth-Máthé Miklós egyfelvonásos színműve 1991-ben látott napvilágot, alkalmi színdarabként. Premierje a magyar reformátusok 11. világtalálkozóján volt, Udvaros Béla rendezésében. A jeles alkalom a mű szerzőjét arra sarkallta, hogy a reformáció nagyjai közül a legsokoldalúbb egyéniséget, Szenczi Molnár Albertet tegye meg főhősévé. A választás szerencsés volt; Tóth-Máthé Miklós a protestáns polgári irodalom jeles költőjét, zsoltárfordítóját, egyházának tudósát, gyakorlati igehirdetőjét, iskolaalapítóját és még számos polihisztori tevékenység művelőjét léptette színre, méltó konfliktust kimetszve gazdag, ütközésektől sem mentes életművéből. Az epizód, amelyet a szerző kissé barokkos irodalmi nyelven megjelenített, azt az időszakot öleli fel, amikor Szenczi Molnár Albert Heidelbergben élt, és elérte őt is a harmincéves háború pokla, kirabolták, megkínozták, majd egy padlásszobában házi őrizetben tartották mint a katolikus egyházra igen veszélyes reformatát. Fogvatartója egy spanyol zsoldoskapitány volt, aki naponta kért tőle írásos beszámolót, részben eddigi életéről, másrészt pedig a reformációban elöl járó, részt vevő neves személyekről. A szegényes padlásszobában raboskodó poéta, tudós jelleméről, munkásságáról, tudásszomj vezérelte kalandozásairól úgy szerezhet a néző tudomást, hogy rrieglátogatja őt felesége, Kunigunda, aki - férje vélt szabadsága reményében - arra akarja rávenni hites urát, hogy tárja fel minden mozzanatát a Bethlen Gáborhoz fűződő kapcsolatának. Szenczi Molnár Albertet mélyen sérti a kérés, bár maga is jól tudja, hogy Kunigunda a gyermekeik, az újra rendbe hozható családi fészek érdekében kéri tőle az áldozatot. A kapitány a házaspár vitájának jelentős részét kihallgatja, s a disputa immár átcsap a fogolynak és fogvatartójának emberi és hitvitájává. Voltaképpen kétszemélyes A zsoltáros és a zsoldos című színdarab. A szinte néma öreg katona és Kunigunda csupán egy jól megszerkesztett expozíció részesei. A feleség a hatásos cselekvés érdekében ifjúkori emlékeket hív elő a messzi múltból. A zengzetes nyelven írt dialógusok hatásosak, de igazi funkciójuk az, hogy a néző mind többet megtudhasson Szenczi Molnár Albert küzdelmes múltjából. (Itt megjegyezhető, hogy a néző mégsem kap elég fogódzót ahhoz, hogy a történelmi helyzettel és Szenczi Molnár nyugati bolyongásainak okával és Erdélyországhoz fűződő kapcsolataival a darabhoz illő részletességgel tisztában legyen.) Tóth-Máthé Miklós láthatóan arra koncentrált, hogy a zsoltáros és a zsoldoskapitány vitáját felizzítsa, s bizonyos alapigazságokat, amelyeket „mindkét oldalon” becsülhetnek és elfogadhatnak a nézők, hiteles dialógusokban jelenítsen meg. Miközben a zsoldoskapitány hitszegésre akarja rábírni a zsoltárost, s Szenczi Molnár azt az élete árán sem hajlandó elkövetni, érdekes fordulat áll be a nehéz konfliktus során: a zsoldoskapitány szabadon engedi foglyát. Nem a hitvita hajlandóságot érintő eredményeképpen. Erről szó sincs. A kegyelmi állapotot a poéta szavai teremtik meg, pében - bár oldalán fenyegető tőr csillogott - már-már lelkészi fegyelmezettséggel vette fel a küzdelmet a tudós felkészültségű zsoltárossal. Mécs nem pre- judikált, hanem érvelt. Argumentációi logikusak, hatásosak voltak. A szerep, amelyet Mécs Károly komoly intellektussal megépített, azért volt mélységesen hiteles, mert a katonai szigor, a fogvatartói attitűd Szenczi Molnár Albert erőteljes - lélekig ható - érvei nyomán csak lépésről lépésre oldódott. A mai könnyű és felszínes színi alakítások korában a Mécs Károly-i ábrázolás akár minta is lehetne. Lénárt László alakítását alighanem befolyásolhatta Mécs Károly nagyon szug- gesztív színészi munkája. Bár minden kétséget kizáróan - a szerző akarata szerint - igazi jellemfejlődésen a zsoldoskapitány esik át, a zsoltáros ebben az előadásban mintha outsider lett volna, pedig róla szól a darab. E szerepre „kárhoztatva” Lénárt László derekasan helytállt, azt sugallva ezzel, hogy a költészet igazsága mindenekfeletti. Udvaros Béla - mint legtöbb rendezésében - ezúttal is a szerző hangsúlyaira figyelt. Az író szándékához híven nem hirdetett „győztest”, hiszen mint a néző hallhatta: „Nem a pápisták és a protestánsok állnak szemközt, hanem uralkodók, akik eltelvén hatalomvággyal egymást akarják leigázni.” E küzdelem két kárvallottja a hiteszmék mezején vívott csatájában szívének és eszének egyaránt engedelmeskedik. A rendező klasszikus szövegelemzéssel, rutinos szöveghúzásokkal, a témához illő puritán színészvezetéssel oldotta meg feladatát. A színészválasztás nagy telitalálata Mécs Károly, aki a zsoldoskapitány szereérvei „ütősek” voltak. A hitszegés vagy halál nagy dilemmáját - bár az esély adott volt - nem vitte a hatásvadászás ösvényére. Teológusként, tudósként és poétaként is mindig megtalálta a helyzetnek megfelelő hangot, pusztán feleségével, Kunigundával nem tudott érzelemmel átfűtötten kommunikálni. Talán e ridegség szabta meg a kitűnő Buzogány Márta hangnemét is, bár az ő színészi „szárnyalhatóságát” a szerző által szűknek leírt röptére is korlátozta. Fogalmazhatnánk úgy is, a rezonőrsors nem hálás. A Biblia napja a Hegyvidéken című, igen színvonalas rendezvénysorozat kínált alkalmat arra, hogy A zsoltáros és a zsoldos színi otthonra találhasson a Csörsz utcában. ■ Párkány László A gyermek- és ifjúsági osztály gyermekeknek szóló programjai 2009 tavaszán VIII. országos evangélikus bábverseny Témája: Gyermekek a Bibliában Időpontja: 2009. március 7., szombat, 10-től 16 óráig Helyszín: Marczibányi Téri Művelődési Központ (1022 Budapest, Marczibányi tér 5/a.) A versenyen saját kézzel készített bábokkal lehet szerepelni. Az előadandó jelenetek időtartama maximum hét perc legyen. Jelentkezési határidő: 2009. január 12., hétfő. Jelentkezni a következő címeken, telefonszámokon lehet: Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Osztálya, 1450 Budapest, Pf. 21.: marietta.pal@lutheran.hu; 1/486-3542 vagy 20/824-4454. Kérjük, hogy a jelentkezéssel egy időben a bábjelenet tervezett szövegkönyvét is legyenek kedvesek elküldeni! Gyülekezeti gyermekcsoportok és gyermekes családok jelentkezését is várjuk szeretettel közönségnek! A belépés ingyenes! VIII. országos evangélikus hittanverseny Témája: Vizek a Bibliában Négy korosztályban várjuk a csapatokat: 1-2., 3-4., 5-6. és 7-8. osztály. A gyülekezetek és az iskolák csapatai az elmúlt évekhez hasonlóan külön versenyeznek. Egy gyülekezet, illetve iskola egy korosztályból négy főből álló csapatot küldhet a megyei/területi fordulóra. Kérjük, a csapatok összeállításánál mindenki törekedjen arra, hogy mindkét megjelölt iskolai osztályból kerüljenek gyerekek a csoportba! Négy elsős gyermek például könnyen hátrányba kerülhet a verseny során. Kérjük továbbá, hogy az egyházi iskolában tanuló gyermekek ne gyülekezeti csapatként versenyezzenek, mert így a gyülekezetekből érkező gyermekek rosszabb esélyekkel indulnak a hittanversenyen. Gyülekezeti/iskolaiforduló: 2009. március 14., szombat Megyei/területi verseny: 2009. március 28., szombat Országos forduló: 20 09. április 25., szombat, Budapest, Evangélikus Hittudományi Egyetem A feladatokat a gyermek- és ifjúsági osztály által felkért hittanárok és lelkészek állítják össze. Az igehelyek, amelyekből készülni kell a hittanversenyre, a következők: 1—2, osztályosok • Jordán: Abrahám története (iMóz 13,1-13): Jézus megkereszte- lése (Mt 3,13-17); Jézus a tengeren jár (Mt 14,22-34): Jézus a vizet borrá változtatja (Jn 2,1-11). • Nílus: József története (iMóz 41,1-18). • Genezáreti-tó: Tanítványok elhívása (Lk 5,1-11); a tenger lecsendesítése (Mk 4,35-41). • Tigris, Eufrátesz: iMóz 2,14; iMóz 15,18. 3-4. osztályosok • Az 1-2. osztályosok anyaga és azonfelül: • Özönvíz (iMóz 7. fejezettől a iMóz 8,14-ig). • Nílus: Mózes elhívása (zMóz 4,9); a negyedik csapás (2MÓZ 8,16); Mózes vizet fakaszt (2MÓZ 17,7); átvonulás a tengeren (2MÓZ 14,15-31). • Vörös-tenger: Jónás története 0ón 1,1-16); a bűnös asszony története (Lk 7,36-50). • Jordán: Illés története (iKir 17.1-7) • Betesda tó: Jn 5,1-9; aki kősziklára épít (Mt 7,24-27); Rebeka története (iMóz 24). 5-6. osztályosok • A 3-4. osztályosok anyaga és azonfelül: Jézus Pilátus előtt (Mt 27,15-26); Jézus megmossa tanítványai lábát (Jn 13,1-11); az etióp kincstárnok (ApCsel 8,26-40); Keresztelő János bizonyságtétele fln 1,19-34); Nikodé- mus Jézusnál fln 3,5-23). 7-8. osztályosok • Az 5-6. osztályosok anyaga és azonfelül: Jézus és a samáriai asszony fln 4,1-14); Jézus halála flu 19,34); Jézus megjelenik a Tibériás-tenger- nél fln 21,7); Jézus az élő vizet ígéri fln 7,37-38); a holdkóros fiú meggyógyítá- sa (Mt 17,15); az Emberfia eljövetele (Mt 24,38-39); Jézus meggyógyítja a gada- rai megszállottat (Mk 5,13); a gazdag és Lázár (Lk 16,24); Isten parancsa és ígérete Józsuának flózs 1.1-6); Józsué kémeket küld Jerikóba flózs 2,7.10.23); megérkezés a Jordánhoz flózs 3); a tizenkét emlékkő felállítása flózs 4); Isten magához veszi Illést (2Kir 2,6.7.13); Elizeus meggyógyítja Naamánt (2KÜ 5,10.14). Jó felkészülést kívánunk! Pál Marietta gyermekreferens (1/486-3542, 20/824-4454, marietta.pal@lutheran.hu) o p(7% . A A A' i- 'x'-i _ A /A A c.vv f 3 A á ; Ő-.J--Eg y valóban veszélyes könyvről... Nemrégiben olvastam az Evangélikus Elet hasábjain a következő mondatot: „A Biblia veszélyes könyv.” Bár a szerző leírja, hogy azért gondolja ezt, mert - szerinte - könnyen félre lehet érteni a Szentírás igéit, ha magyarázat nélkül olvassuk, kijelentése mégis megdöbbentett. Azzal egyet tudok érteni, hogy az ige helyes és mélyebb megértéséhez szükségünk van magyarázatra, akár frissen megtért, akár évtizedek Óta hitben járó emberek vagyunk. Kitől kaphatjuk ezt meg? Legelőször is magától a Bibliától: aki rendszeresen olvassa, napról napra rácsodálkozik arra, hogy milyen mély összefüggések vannak az egymástól látszólag távol eső szakaszok, történetek között. Isten Szentlelke az, aki az olvasás közben megnyitja az értelmünket, ha alázatos és imádságos szívvel olvassuk. Viszont aki „kétkedőn kutatja őt, / Annak választ nem ád”, az ilyen ember tehát kénytelen ráhagyatkozni a saját értelmére, ami valóban csak téves értelmezéshez vezethet. Látnunk kell, hogy soha nem Isten Igéjében, hanem a mi „készülékünkben” van a hiba. Azt se felejtsük el, hogy az istentiszteletek, a bibliaórák és a bibliaiskolák fontos alkalmak arra, hogy olyanoktól halljuk a tiszta igei tanítást, akik Isten kipróbált emberei, és akiknek feltehetjük a kérdéseinket is. Kár, hogy ezekkel a lehetőségekkel kevesen élnek gyülekezeteinkben. A Biblia tehát egyáltalán nem veszélyes, hiszen az élet könyve. Szeretném azonban felhívni az olvasók figyelmét egy valóban veszélyes, életveszélyes, sőt örök- élet-veszélyes könyvre és szerzőjére. Pár héttel ezelőtt a könyveimet rendszereztem, és a kezembe került Anthony de Mellő Úton Isten felé című írása. Valamikor egy diákomtól kaptam, de azóta nem nyitottam ki, és most belelapoztam, hogy a tartalma alapján jó helyre tudjam besorolni. Az előszó elolvasása után rögtön letettem, és azon kezdtem töprengeni, hogyan semmisítsem meg, mielőtt valakinek a kezébe jut. Ott ugyanis a következő állt: „Egy jezsuita barátom mesélte: megkért egyszer egy hindu gurut, vezesse be az ima művészetébe. A guru ezt mondta neki: (...) A levegő, amelyet lélegez, Isten. (...) Mindazok a gyakorlatok, amelyekről ebben a könyvben szó lesz, az említett guru tanításának irányába esnek." Második gondolatom az volt, hogy mégis el kellene olvasnom, mert így figyelmeztetni tudok másokat is erre a veszélyre, hiszen ennek a szerzőnek több műve is megtalálható a keresztény iratterjesztésekben. Ez a könyv imacsoportok számára tartalmaz gyakorlatokat. Be kell vallanom, hogy olvasás közben többször le kellett tennem, mert éreztem, hogy a hatása alá kerülök, ami elég félelmetes érzés volt. Hadd idézzek egykét gondolatot a könyvből, hogy mindenki előtt világossá tegyem: a keleti vallási gyakorlatok, az önmegváltás tanítása és rajtuk keresztül a „gonoszság lelke” (Ef 6,12) most már leplezetlenül jelenik meg egyházunk falain belül, és ha nem vigyázunk, sokunkat megtéveszthet! A szerző szerint a gyakorlatok segítségével imádságunk közben Isten úgy jelenik meg, mint „mély csend, izzó sötétség, teljességet hozó üresség”. „Nem mélyülhetek el önmagámban anélkül, hogy ne kerülnék kapcsolatba vele (tudniillik Istennel).” A gyakorlatok hatására „erős érzelmek és fantáziaképek lepnek el (...), főképp haraggal és a nemiséggel kapcsolatos anyagot hoznak felszínre. Nincs itt semmi veszély." (?!) A gyakorlatok által „legyőzzük a méltatlanságnak és bűnnek azt a bennünk rejlő érzését, amely egyike az isteni kegyelem útjába állított legfőbb akadályoknak (...) mi szeretetreméltóak vagyunk.” „Se helyeslésre, se elmarasztalásra nincs szükségünk ahhoz, hogy megreformáljuk életünket és cselekedeteinket (...) A (meditációs gyakorlatok által szerzett) tudatosság fel fog perzselni (bennünk) mindent, ami egészségtelen, és növekedésre készteti mindazt, ami jó és szent.” Egy evangélikus lelkésztől idéz: „Nem kell megváltoznia ahhoz, hogy megkapja (Jézus) szerétetét. Nem kell megjavulnia vagy elhagynia bűnös útját.” „Milyen üdvösséget hoz Jézus? (...) meggyógyítja a fizikai, érzelmi és lelki betegségeket. Ennek eredménye pedig: béke testvéreinkkel, Istennel és önmagunkkal.” „Jézus nevének ismétlése magával hozza valamennyi bűnünk bocsánatát is.” (?!) „Bűneinkért is dicsérhetjük Istent, ha megbántuk azokat, mivel így Isten azokból is valami jót hozott ki.” A szenvedéstörténet szereplői „dicsérték volna Istent, hogy ilyen szerepet játszhattak, amelyből következett Krisztus halála és feltámadása”. Nem folytatom. A könyv megpróbálja összemosni a kereszténységet és a keleti tanításokat, ami nem csoda, hiszen a szerző más műveiben kimondja, hogy egyenlőnek tekinti Jézust Mohameddel és Buddhával. Tudom, nem véletlen, hogy pár nappal később megláttam a szerző egy másik írását egy diákom kezében, és kaptam arra alkalmat, hogy négy- szemközt elbeszélgessek a kislánnyal. Azért írtam le mindezt, mert felelősségemnek éreztem, hogy minél több testvért figyelmeztessek a veszélyre. Kérek mindenkit, hogy adják tovább Jézus intését: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!” ■ Antal Katalin
