Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-11-16 / 46. szám

‘Evangélikus Éltó

evangélikus elet

2008. november 16.

Katedráról szószékre

► A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója volt dr. Kovács László Attila, mielőtt megválasztották a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség - Lábossá Péter távozásával megüresedett - lelkészi állásába. Sztankó Gyöngyi, a Hajdú- Szabolcsi Egyházmegye esperese november 8-án iktatta őt hivatalába, illetve áldotta meg feleségét, Kovács Erzsébetet, aki ezután a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola iskolalelkészi tisztét tölti be.

Lelkésziktatás Nyíregyházán

után 1977-ben a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe nyert felvételt. D. Szedressy Pál püspök avatta lelkésszé 1982-ben a hosszúfalu-fűrészmezei evangélikus gyülekezet templomában, majd segédlelkészként az aradi gyülekezetben kezdte meg szolgálatát. Később püspöki titkár lett. 1986-tól mint oktató visszatért egykori iskolájába, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe. 1998 és 2002 között rektorként irányította az intézményt.

Az ünnepi istentiszteleten a Szentháromság ünnepe utáni utolsó előttit megelőző vasárnap, ítélet vasárnapján dr. Fa- biny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét iPt 5,7 alapján. A gyülekezet és a lelkipásztor kapcsolatát úgy határozta meg, hogy közöttük „leomlanak a falak”. Ez esetben országok között is omlottak, hiszen a lelkész házaspár Erdélyből érkezett az anyaországba. (A Magyarországi Evangélikus Egyház és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház között 2008. április 17- én született megállapodás értelmében erdélyi lelkészek is mehetnek szolgálni Magyarországra, illetve anyaországiak is kaphatnak gyülekezetét Erdélyben.)

Az újonnan beiktatott lelkipásztor, Kovács László Attila Hétfaluban született 1958-ban. Középfokú tanulmányai

Sztankó Gyöngyi esperes az istentiszteleten áldással indította útjára az újonnan beiktatott lelkipásztor feleségét, Kovács Erzsébetet, akit Fabiny Tamás püspök a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskolába küldött ki iskolalelkészi szolgálatra.

Kovács Erzsébet 1991-ben fejezte be tanulmányait a kolozsvári protestáns

teológián; őt is D. Szedressy Pál püs avatta lelkésszé. Dániai, németországi és angliai ösztöndíjas évek után Mózes Árpád püspök mellett püspöki titkárként, majd egyházkerületi tanácsosként dolgozott. Két gyermek - Kristóf és László - édesanyja.

Az újonnan beiktatott lelkész folytatni kívánja a Kolozsváron megkezdett teológiai munkát, hiszen feleségével együtt az erdélyi értelmiség körében is aktív szerepet, missziót vállalt. Ennek jegyében Kovács László Attila óraadó tanárként kéthetente visszajár majd tanítani Kolozsvárra. Ez nemcsak a diákok, hanem a családi kötődések miatt is fontos számára.

Az első hónapok legfőbb tennivalói között a helyi gyülekezet szervezetének megismerését és a saját körzet feltérképezését említette a frissen iktatott lelki- pásztor. Jövőbeli tervei között szerepel a gyülekezeti kórus újraindítása és orgonahangversenyek szervezése - ennek Nyíregyházán nagy hagyományai voltak.

Az ünnepi istentisztelet közgyűléssel zárult. A új szolgálatba induló lelkész házaspárt a református és a görög katolikus lelkipásztorok köszöntötték, majd Mózes Árpád nyugalmazott püspök, a kolozsvári teológia diákjaiból és oktatóiból álló népes küldöttség, Kocsisné Sáros- sy Emőke, a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola igazgatója, valamint Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere üdvözölte őket.

■ Czöndör István

Dr. Kónya Péter rektorhelyettes, dr. Fabiny Tibor, a Károli Gáspár Református Egyetem és az Eperjesi Egyetem professzora, id. dr. Fabiny Ti bőmé és dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke

Posztumusz

kitüntetés

id. dr. Fabiny Tibornak

Az Eperjesi Egyetem az intézmény aranyérmét adományozta néhai id. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanárnak a magyar-szlovák kulturális és egyházi kapcsolatok terén végzett több évtizedes munkásságáért. A tavaly elhunyt egyháztörténész-profesz- szor tevékenységét dr. Kónya Péter rektorhelyettes méltatta. Az elismerést november 10-én dr. René Matlovic rektor adta át bensőséges ünnepség keretében.

M EvÉlet-infó

Kőbe vésett evangélikusok

Folytatás az 1. oldalról

A szoborcsoport felállítási munkáit a rákospalotai presbiterek és az egyházközség lelkésze végezték, a költségeket az áldozatkész gyülekezet vállalta.

Sok hányattatás után végül a rákos- palotai szeretetotthon gyönyörű kertjében, a Kistemplom mögött avatták fel múlt vasárnap az emlékművet. Az ünnepi istentiszteleten Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora hirdette Isten igéjét, a liturgiában Bátovszky Gábor rákospalotai lelkész, teológushallgatók és a gyülekezet kórusa vettek részt. Az átadóünnepségen Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója és Reuss András professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője, a Magyarországi Luther Szövetség tiszteletbeli elnöke mondott avatóbeszédet, majd a gyülekezet képviselői megkoszorúzták az emléktáblát.

■ Szeverényi Ágnes

Bővítés önerőből

► A kondorosi evangélikus nyugdíjasház új épületszárnyát november 9-én Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke szentelte fel. Az intézmény négy egyágyas szobával és kiszolgáló helyiségekkel gazdagodott - így e bővítéssel immár negyven idős embernek adhat otthont.

A szeretetotthon igazgatótanácsa 2007- ben határozta el a férőhelyek és a szolgáltatások bővítését. Az intézmény fiatal vezetése - Tuska Tibor igazgató lelkész, illetve Fridlné Pljesovszki Anita otthonvezető - 2007 őszén vágott bele a nagy munkába; a bővítéssel ez év júliusára készültek el. A 19 millió forintos beruházás döntő részét önerőből fedezte a nyugdíjasház - a kondorosi gyülekezet 3,3 millió forintos támogatásával.

Az egyházkerület püspöke igehirdetésében felvetette a kérdést: vajon valóban nyugalom és szeretet lakozik-e a nyugdíjasházban? Ennek alapja, egyedü- • li forrása a lakók, valamint a dolgozók Istennel és egymással való szoros és harmonikus kapcsolata. A kibővült kondorosi intézmény is csak így válhat a nyugalom és a békesség, az öröm és a szeretet otthonává.

■ Dr. Hajdú Erzsébet- * — X . .......Kö

dös őszi utak

Az elmúlt hónapokban sokszor jártam Szlovákiában. Többnyire gyülekezeti szolgálatra hívtak. Magyarul szólhattam a hívekhez a pozsonyi kistemplomban és Rimaszombatban. Somorján azok, akik nem tudtak magyarul, kézhez kapták igehirdetésem szlovák fordítását. Tolmács segítségével prédikáltam Eperjesen. Feleségemmel együtt áhítattal állhattunk meg a kis kükemezei templom oltárképe előtt: az evangéliumi Mária és Márta alakjához nagymamám és a húga állt modellt a múlt század tízes éveiben.

Hivatalos, ha úgy tetszik, egyházdiplomáciai feladataim is voltak. Részt vettem püspökök beiktatási istentiszteletein, majd egyházunk nevében köszöntöttem a szlovák evangélikusok Kassán ülésező zsinatát. Pozsonyban részt vettem hat nemzet keresztényeinek nagyszabású találkozóján. Itt egy püspöki fórumon a Szlovák Köztársaság külügyminiszterének és EU-biztosának jelenlétében fejthettem ki álláspontunkat az egyház és az állam viszonyáról, a kulturális sokszínűségről. A reformációi örökség jegyében hangsúlyoztam az anyanyelvi igehirdetés fontosságát, majd utaltam arra, hogy minden társadalomban szembe kell nézni a múlt bűneivel.

Nem titkoltam, hogy bizony nekünk, magyaroknak is van megbánnivalónk. Igyekeztem példát adni arra, hogy az egyház más közösségekhez képest érzékenyebben és nyitottabb szívvel tekinthet a múltra, és püspökként megkövettem a szlovákokat mindazokért a sérelmekért, amelyeket - főleg a dualizmus korában - el kellett szenvedniük hazánkban. Történelmi tény ugyanis, hogy

ezt a kort az európai népek nemzeti ébredése jellemezte, a hivatalos politika pedig erőteljes magyarosításba kezdett a nemzetiségi területeken is. Egyetlen példa: 1907-től kezdve az elemi iskolák állami támogatását a magyar nyelv oktatásához kötötték. Az akkori evangélikus egyházvezetés is követett el hibákat, és - a pánszláv törekvések ellensúlyozására - a magyar gyülekezeteket részesítette előnyben. Az 1891-es zsinaton pedig úgy módosították az egyházkerületek határait, hogy ne maradjanak egy tömbben a nemzetiségi gyülekezetek.

Úgy érzem, éppen e tények őszinte elismerésével tudunk szót emelni a mai szlovákiai anomáliákkal kapcsolatban. Mind több jelét látjuk ugyanis annak, hogy a nemzetállam kísértésének jegyében alig leplezett trükkökhöz folyamodik az oktatáspolitika, és pályázatok keretében csakis azokat az iskolákat támogatják, amelyekben kizárólag szlovákul folyik a tanítás, vagy kigyomlálják a tankönyvekből a magyar helységneveket.

A nyár folyamán interjút adtam a szlovák egyház hetilapjának. Ott a következő szavakkal utaltam arra, hogy a keresztények a múlt bűneinek bevallásával is példát adhatnak a társadalom többi csoportja számára: „Az egyháznak fáj az, ami 1945-öt követően a magyarokkal történt Benes dekrétumai alapján, amikor erőszakkal megfosztották őket csehszlovák állampolgárságuktól és állam- polgári jogaiktól. Ezt lakosságcsere, resz- lovakizáció és belső áttelepítés követte. Nagy igazságtalanság volt, hogy a politika kedvéért embereket ítéltek el, akik tulajdonképpen semmiről sem tehettek. A

EGTAJOLO

politika erre nem tudja azt mondani, hogy »bocsánat, elnézést kérünk«, de az egyház tudja, illetve tudnia kellene. Az egyház azt tanítja, hogy Krisztus teste vagyunk, de ha a test megosztott, akkor az fáj. Magyarország és Szlovákia között 1945 után újra átszabták a határokat, akkor gyülekezeteket is elválasztottak egymástól, amelyek között megszakadt minden kapcsolat. Igaz, amit Klátik püspök mondott, hogy a kommunizmus idején jelszóként hangzott: »Oszd meg és uralkodj!«, de az egyház ezt nem követheti, nem lehet megosztó és uralkodó. Az egyháznak tudnia kell megbocsátani, igazat mondani s ha kell, fellépni a bűnös kormánnyal szemben.” Ezúton is el kell ismernem a szlovák evangélikus egyház korrektségét: az Evanjelicky posol spod Tarier című hetilap 2008. július 16-ai számában szó szerint megjelentek ezek a mondatok.

Majd nyár után jött az ősz. Olykor bizony ködös utakon kellett autóznunk. De az egyházban akkor is megtaláltuk egymást. Reformáció ünnepének hetében az eperjesi gyülekezetben szolgáltam. A tékozló fiú példázatának parafrázisaként azt mondtam, hogy a két testvér jelentheti akár a szlovák és a magyar nemzetet is. Hajlamosak elfelejteni azt,

hogy ők testvérek, és bizony újra és újra szembekerülnek egymással. Egyik sem különb a másiknál, mindketten tékozló fiúk. Az Atya azonban mindkettőt szereti, mindkettőnek megbocsát. És ha ők hazatalálnak, akkor egymásnak is újra testvérei lesznek.

Az eperjesi gyülekezet tiszta szlovák hallgatósága nagyon jól értette ezt az üzenetet. Első hozzászólóként egy tanárnő bocsánatot kért a szlovák politikusok helyett is. Az őszinte, tabunak vélt kérdéseket sem kerülő beszélgetés valamennyiünket mélyen megérintett. Nem dugtuk fejünket a homokba: tudtuk, hogy a politikában itt is, és ott is vannak parlamenti vagy parlamenten kívüli szélsőségesek, de Jézus szavára kívántunk építeni: „De közöttetek ne így legyen...", közöttetek nem ez a rend (Mt 20,26)! Vallottuk: mindannyian az atyai házba szeretnénk visszatérni, így testvérként is megtaláltuk egymást.

Aztán tényleg leszállt az őszi köd. A dunaszerdahelyi rendőri brutalitásra egyszerűen nem lehet magyarázatot találni. Álságos lenne persze tagadni: sokan nem a futball kedvéért mentek a csallóközi városba azon a szombaton. Trianoni jelképek felvonultatása sem volt odavaló. Ám védtelen emberek ilyen kíméletlen össze- verése és a megaláztatásnak megannyi módja a mai Európában egyszerűen megengedhetetlen. Természetesen ugyanígy gyalázat, hogy a következő nap Budapesten valaki elégetett egy szlovák zászlót. Ám ennek elkövetője ismertté vált, míg a fekete ruhás kommandós sereg mindvégig arctalan maradt.

Az erőszak és a gyűlöletkeltés minden formáját kötelesek vagyunk elítélni. Közben pedig azt sem lehet elhallgatni, hogy mindez az egyik ország életében a hivatalos politika szintjén jelentkezik, a másikéban pedig - azért nem lebecsülendő - periferikus jelenség.

Őszi ködben szerfölött veszélyes az utazás, főleg éles kanyarokban. Nagyfokú körültekintésre van szükség. Különösen nagy a felelősségük a kormánynál ülőknek. Egyelőre még nem szállt fel a köd, de egy-egy ködlámpát talán sikerült bekapcsolni. Azokra a nyilatkozatokra gondolok, amelyeket a két ország egyházi vezetői tettek az elmúlt napokban.

A szlovák evangélikus püspökök arra szólítják fel országuk állampolgárait, hogy ítéljék el a nemzeti gyűlölködés megnyilvánulásait, a magyar egyházi vezetők pedig azt szorgalmazzák, hogy jussanak érvényre a felebaráti szeretet és az Európai Unió tagállamaiban követendő normák.

Bízzunk abban, hogy végre kitisztul az idő, ám addig is vezessünk óvatosan az őszi ködben! Vigyázzunk magunkra és egymásra.

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület