Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-16 / 46. szám
4 2oo8. novemberió. EVANGÉLIKUS ÉLET ‘Evangélikus ÉletS Felügyelők országos konferenciája Élő kövek egyháza Megkérdeztük a résztvevőket... ■4 Folytatás az i. oldalról A kezdeményezés előzményeit és a stratégiának az idei nyárra elkészült első, vitaindító - a http://strategia.lutheran.hu/ honlapon bárki számára hozzáférhető és olvasható - változatának legfontoalitására - Horváth Csaba építészmérnök, ingatlanszakértő rövid tájékoztatójában és az azt követő „kérdezz-felelekben” egyházunk Üllői úti székházának jövője került a figyelem középpontjába. A felügyelők első kézből, az elsők között ismerhették meg annak a szakértői véleG regersen-Labossa György szombathelyi lelkész és Breznovits István felügyelő beszámolója sabb gondolatait az országos felügyelő és Bogdányi Gábor, a stratégiát előkészítő munkacsoport egyik tagja foglalta össze a jelenlévőknek. A szépszámú hozzászólás és kérdés után párhuzamosan öt kis csoportban öt különböző stratégiai munkaágról - Bogdányi Gáborral a személyi erőforrásokról, Kovácsné Tóth Mártával a spiritualitásról, Marton Tamással az ifjúságról, Tencz Károllyal a gyülekezeti diakóniáról, Erdélyi Károllyal pedig a gyülekezeti stratégiakészítésről - beszélgettek a résztvevők. (A kis csoportos beszélgetésekről a szomszédos hasábokon olvashatnak néhány gondolatot. - A szerii) Az „élő kövek egyházának” egy irigylésre méltó és követésre érdemes példájával, a Szombathelyen folyó gyülekezetépítési és diakóniai munkával Gregersen-Labossa György lelkész és Breznovits István felügyelő diavetítéses beszámolójából ismerkedhettek meg a gyülekezetek világi vezetői. A szó eredeti értelmében vett kövekről Fabiny Tamás püspök - még péntek este - Megszentelt terek, Benczúr László építészmérnök, az Északi Egyházkerület felügyelője pedig - már szombat délután - Gondolatok az épített környezetről, felelősségünkről és lelkiségünkről - És mit kezdjünk a kövekkel? címmel tartott előadást. A stílusukban különböző, de tartalmukban nagyon hasonló és egymásra épülő referátumokban többek között megfogalmazódott: nem önménynek a tartalmát - illetve az abban részletesen bemutatott öt lehetséges „forgatókönyvet” -, amely alapján az illetékes bizottságok és az országos presbitérium javaslata után a zsinat november 27-én (várhatóan) döntést hoz az ügyben. Az elmúlt évekhez hasonlóan egyházunk püspökei idén is igei szolgálatukkal gazdagították az egyébként is tartalmas programot. Fabiny Tamás és Gáncs Péter Záró úrvacsorái istentisztelet (a Duna Tv november 16-án to órakor felvételről sugározza) magukban a templomkövek a szentek és sérthetetlenek, hanem a templomfalak közötti történések teszik igazán azzá őket. Az előzetes elképzelések szerint a folytatásban az egyházi ingatlanok állapotáról és a távlatos ingatlangazdálkodásról kaptak volna képet a résztvevők. Végül azonban - tekintettel a téma aktuegy-egy áhítat, Ittzés János pedig a záró istentisztelet keretében szólt a Szentírás egy-egy, a kő motívumot is valamiképpen magában foglaló szakaszáról. Utóbbi alkalmon az elnök-püspök iPt 2,4-6 alapján így fogalmazott: „Élő kövekből épül a hajlék, amelynek fundamentuma az örök élő kő, Jézus Krisztus." ■ - vitálisAz Istennel való személyes és elmélyült kapcsolat, vagyis a lelkiség, a spirituali- tás a két legfontosabb kérdés egyike a készülő evangélikus stratégiában. Hogy ez a kapcsolat milyen, abban természetesen - mások mellett - óriási szerepe és felelőssége van a lelkésznek. A spirituali- tás témáját körbejárok közül dr. Münich Béla szolnoki felügyelőt, a találkozó egyik, ha nem a leghűségesebb résztvevőjét kérdeztük - ő az összes eddigi felügyelői konferencián ott volt.- A lelkész elhinti a magot; hogy aztán kinél talál termékeny talajra a gyülekezet tagjai között, az már elsősorban nem rajta múlik. A hatást azonban saját életpályájával, példamutatásával maga is befolyásolhatja. Ha felnéznek rá a gyülekezet tagjai, ha hitelesnek találják őt, akkor sokkal jobban be tudják fogadni az általa hirdetett igét is. De ha azt látja a gyülekezet, hogy a hirdetett ige és a lelkész élete nincs összhangban, akkor bizony nehezebben tud komoly lelki-spirituális kapcsolatot kialakítani a hívekkel. * * * A készülő stratégia másik prioritása a spiritualitás mellett a személyi erőforrások fejlesztése. Ez az egyházi dolgozók és tisztségviselők képzésén és továbbképzésén kívül az önkéntesek bevonásának kérdéskörét is magába foglalja. Nem véletlen, hogy - amint Kiss László székesfehérvári felügyelő szavaiból is kiderül - a témát feldolgozó kis csoportban is sok szó esett a szolgálattevők körének bővítéséről.- Nálunk nagyon jó a gyülekezeti lelkész (Bencze András - a szerit.) „felkérő képessége”, ahogy személyes megszólítással szolgálatra hív munkatársakat, nemcsak a presbitériumból, hanem a többi aktív tag közül is. Ez az önkéntesek jól működő kis csoportjaiban - például házas hétvégés mozgalom, missziós kör, nyugdíjaskor, énekkar, oltárdíszítők csoportja - testesül meg, amelyek tevékenységét természetesen figyelemmel követi a lelkészünk is. Tanulságként viszem haza, hogy vannak olyan gyülekezetek, amelyeknek a lelkésze ebből a szempontból nem ilyen nyitott. Ösztönözni kellene őket arra - és talán már a lelkészképzésben is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni erre -, hogy merjenek segítséget kérni gyülekezetük tagjaitól, merjék felkérni őket bizonyos feladatok ellátására, ne maguk próbáljanak mindent megoldani. Ez nemcsak a saját szolgálatukat könnyítené meg, de kölcsönös gazdagodást is jelentene, és a munkatársak is sok örömöt találnának benne. * * * A fiatalokat nem a konfirmáció után, hanem még előtte lehet hatékonyan integrálni a gyülekezetbe - hangzott az ifjúság kérdését megvitató kis csoport összegzése. Tehát már a születéstől folyamatosan, minden szinten foglalkoznia kell a gyülekezetnek a következő generációkkal. Seregély Sámuel másodfelügyelő a sárvári helyzetről számolt be.- Nálunk a gyülekezet építése a baba-mama körrel kezdődik. Keresztelőkor a gyerekek kis műsorral köszöntik az új egyháztagot, majd a lelkész megkéri az apukát, hogy mutassa be a kisbabát a gyülekezetnek. A hittanosok közül vasárnaponként ketten-ketten igeolvasással vesznek részt az istentisztelet liturgiájában; a lekcióolvasás után a gyülekezeti teremben folytatódik a velük való foglalkozás. A konfirmációra készülők azonban a templomban maradnak, és „jegyzetelik”, miről szól a prédikáció, a következő hét konfirmandusórájának ugyanis mindig az az egyik témája. A gyülekezet hagyományos farsangi báljának nyitótáncát is ők adják elő. * * * A készülő evangélikus stratégia diakóniáról szóló részében a szociális intézményekben folyó ellátás mellett a gyülekezeti diakónia is nagyon fontos elemként jelenik meg. Nem minden résztvevő számára volt ismeretlen ez a terület. így például Szabó Istvánná, Mária számára sem, aki az általa „másodfelügyelt” Kiskőrösön a gyülekezeti nővérszolgálat aktív tagja.- A kis csoportos beszélgetés során egyetértettünk abban, hogy a gyülekezeti diakónia akkor működik jól - akkor végezzük jól ezt a szolgálatot -, ha szeretettel, empátiával, szíwel-lélekkel fordulunk a perifériára szorult emberek felé, akik a fiataloktól az idősekig, a rossz anyagi körülmények között élőktől a családi problémákkal küzdőkig, a szenvedélybetegektől a rákos betegekig sokfélék lehetnek. Munkánk lényege, hogy elvezessük őket Krisztushoz - de nem szabad rájuk zúdítanunk a hitünket! Odafigyeléssel, apró gesztusokkal, szeretetünk tettekben való megmutatásával azonban „célt érhetünk”. Nagyon fontos azonban az is, hogy amikor például ennivalót vagy más létfontosságú dolgot adunk valakinek, akkor azt krisztusi alázattal tegyük, mert ha nem így történik, akkor az érintett sértőnek vagy megalázónak érezheti a helyzetet. * * * A legnagyobb érdeklődés a „stratégiakészítés a gyülekezetben” témájú kis csoportos beszélgetést övezte, ahol egy létező (eredetileg megnevezni nem kívánt) gyülekezet problémáira próbáltak közösen megoldási stratégiát kidolgozni a résztvevők. Tárcsái Mihályné, Anna, a budapesti szlovák ajkú gyülekezet másodfelügyelője, pénztárosa először vett részt a konferencián.- A mi gyülekezetünknek sok szempontból hasonló gondjai vannak, mint a feladatban szereplő közösségnek. Az embernek sok minden nem jut magától az eszébe, de itt nagyon jó ötleteket hallottam. Nekünk például nincs újságunk. Az erőnkből ugyan nem is nagyon telik rá, de ha elkészítenénk, fénymásolással meg tudnánk oldani a sokszorosítást, és szét tudnánk küldeni. A felújított gyülekezeti imatermünkben rejlő lehetőségeket is jobban ki lehetne és kellene használnunk. Petrilla László és felesége, Tünde az orosházi egyházközség szentetornyai leánygyülekezetéből érkezett Révfülöpre.- Nem igazán hallottunk a stratégia- készítésről korábban, és szerettünk volna információkat szerezni másoktól, akik ebben már jobban benne vannak. Ahogy elhangzott, semmit nem lehet úgy tervezni, hogy nem vesszük számba a rendelkezésünkre álló eszközöket és lehetőségeket - mondja László.- Azt is meg kell nézni - veszi át a szót Tünde -, hogy mire van szükség egyáltalán, és hogy kit és mit akarunk elérni. Azt gondolom azonban, hogy mindenekelőtt imádságban kell kérni a gyülekezet változását, megújulását, és a gyülekezeti tagoknak kell Krisztus-központú életet élniük. 9 Lejegyezte: Vitális Judit Jelentős tartalék Furcsán „fejlődő" világunkban csak az marad talpon, akinek jelentős tartaléka van. A gazdasági válság nem kímél semmit és senkit. Ahogy a humán válság sincs tekintettel semmire és senkire. Most az érezheti biztonságban magát, az vészelheti át a bajt. akinek a számláján van pénz, akinek még van .fölös" energiája, hogy újabb feladatot vállaljon, akinek van elég lelki muníciója, hogy a leamortizált lelkek között tartsa magát. Akinek nincs tartaléka, padlóra kerül. Anyagilag is, emberileg is. Van-e tartaléka a világ kereszténységének, Európa protestantizmusának, a magyar evangé- likusságnak? S most nem is csupán arra gondolok, hogy a működés stabilitását jelentő anyagi bázisa rendben van-e. A tudatos sáfárkodás, az értékeinkkel való jó gazdálkodás párosulhat azzal a bizodalmas hittel, amely tudja: Istennek gondja van ránk. „...ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok" - hangzik a biztató jézusi szó a Hegyi beszédben (Mt 6,25). Keresztény meggyőződésünket ma már minden józanul gondolkodó világi ember is osztja, hogy tudniillik a humán tényező mindenben a legfontosabb. Megelőzi az anyagi tényezők bármelyikét. A nagy kérdés, hogy van-e emberi tartaléka az egyháznak. Vannak-e olyan férfiak és asszonyok, fiatalok és idősek, akik nem nézői (nézelődői) az egyház életének, hanem aktív résztvevői? Sőt nem is csupán aktívak, akik hajlandók ilyen-olyan szolgálatra, hanem kreatívak, azaz alkotó módon meglátják a saját helyüket Isten országának a munkájában, rá- éreznek a tennivalókra, és igényesen, mások szolgálatával harmonizálva, magas színvonalon elvégzik. Nem kell rájuk tukmálni a munkát, nem szükséges hosszan magyarázni, hogy az aratnivaló sok, a munkás meg kevés, és nem kell szájbarágósán megindokolni, hogy az egyházi szolgálat csapatmunka. Hiánycikk az aktív, kreatív egyházi munkás. Hiányzik a felnőtt módon való gondolkodás, a nagykorú hitre épülő döntés. Az elmúlt években nemegyszer voltam szomorú ezért. A hivatásos és az önkéntes egyházi munkások között kevés ilyet véltem látni. Elcsüggedtem. Azután az Úristen mindig megszégyenített. Most is ezt tette. Nem bánom. Máskor is, most is mutatott olyan jelet, adott olyan jelzéseket, amelyek felvillanyoztak, és megvidámí- tották a szívemet. Néhány hete - erről is tudósított az Evangélikus Élet - az egyházfi-, harangozó- és sekrestyés szolgálatban állókon keresztül mutatta meg az Úristen, hogy nem kellene oly sötéten látnom. Vannak lelkes, jó mentalitású, jó kisugárzású munkatársak... November 7. és 9. között - a felügyelők ez évi országos konferenciáján-pedig azt éreztette meg velem, hogy jó csapat munkálkodik gyülekezeteink élén. Olyan testvérek, akik nemcsak tradicionális módon vállalnak felelősséget, hanem az új meg új kihívásokat is komolyan véve tudnak rugalmasan gondolkodni, lelkesen tudnak- még gondok közepette is - beszélni gyülekezetükről, reális ötletekkel állnak elő, ha haladni kell a korral, és nyitottak arra, hogy eltanulják egymástól a jót. Több mint hetven gyülekezeti, egyházmegyei és kerületi felügyelő töltötte meg a révfülöpi házat, amely a „vezetőpozícióban” lévő tanítványoknak is oktatási központ szeretne lenni. Nem a felülről való kioktatás helye, hanem az együtt okulás és az egymást oktatás lelki központja. Fáradt péntek délután érkeztek a résztvevők, lelkes vasárnap délben távoztak. S a változás titka, hogy felismerték azt, ami mindannyiunk számára lelkesítő tény: egyházunkban van tartalék. A legnehezebb időkre is elegendő tartalék. Egymás hitében, a közös gondolkodásban, a testvéri közösségben, a formálódó és együtt elfogadható stratégiában, az egymás tapasztalatára és tudására építő kreatív lelkűiéiben. Mert az az Úr, aki elhívta a felügyelőket is a szolgálatra, ad a híváshoz elegendőerőt, fantáziát, leleményességet és kitartást. Lehet, hogy ez a kép most meg túl rózsaszínűnek tűnik, s nem számol azzal, hogy vannak megfáradt lelkészek, rutinból tanító egyházi oktatók, látszatpresbiterek és „nagyszavú", de „kis tettű" tisztségviselők. Ma azonban megerősödtem a reménységemben, és újra látom, hogy az Úristen közelében van tartalék. Aranytartalék. ■ Hafenscher Károly
