Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-10-19 / 42. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2008. október 19. 5 A megtisztító tűz Komoly zenei siker Szokolay Sándor októberi oratóriumának ősbemutatóján A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház Látszatra az utóbbi időben Szokolay Sándor eltűnt a magyar zenei életből; megnyilat­kozása mindig ünnepnek számított. A hetvenes-nyolcvanas években televíziós és rádiós műsorok gyakori szereplője volt, hangjára mindig odafigyelt a közélet, hi­szen egyike az utolsó összekötő kapcsok­nak Kodály Zoltán és a jelen között. Mindig büszke volt békéstarhosi tanu­lóéveire, arra az iskolára, amely elmon­dása szerint „megvalósította azt, amit Kodály megálmodott”. Meggyőződésből akkor is kiállt mestere mellett, amikor mások kétségbe vonták a nevét viselő pe­dagógiai módszer hasznát, s megkérdő­jelezték Kodály zeneszerzői kvalitásait. Szokolay ezt az örökséget, a népzene, a kóruskultúra szeretetét viszi tovább élete folyamán. A sziklaszilárd alap ké­sőbb kiegészül a dráma iránti roppant érzékenységével, amelyet színpadi mű­veiben tovább is tud adni hallgatóinak. A Tűz márciusa, Az iszonyat balladája vagy a García Lorca műve alapján megformált Vérnász címében is előrevetíti a szenve­délyt, a drámát. A hetvenhét éves komponista hosz- szabb hallgatás után megint a zenei köz­élet reflektorfényébe került. A Nemzeti Fil­harmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényle­tével október io-én a Művészetek Palotá­jában mutatta be Októba végi tiszta lángok című, Nagy Gáspár verseire írt oratóriumát. A koncertet megelőző híradások hangsúlyozták, hogy a szerző élete fő művének tekinti a hetvenperces monu­mentális alkotást. Az oratórium ihletője az 1956-os forradalom, amely életre szó­ló élményt adott az akkor huszonöt éves fiatalembernek. A rádióban majd egyórás beszélgetés­nek lehettünk tanúi, az előadás előtti in­terjún (képünkön) a közönség is megis­merhette a mű keletkezésének műhely­titkait. „Az Októba végi tiszta lángokat ki­fejezetten Kocsis Zoltánnak dedikáltam - nyilatkozta a komponista -, e tökéle­tes hallású muzsikusnak, aki a legbo­nyolultabb orkesztrális anyag rétegeit is az utolsó hangig »áthallja«.” A Művészetek Palotája zsúfolásig megtelt a bemutatóra. Négy részre, ezen belül hét tételre tagolódott a mű (Rekviem -“Kyrie, Dies irae - Libera me, Sanctus, Agnus Dei - Lux aetema), általában egy gyors s egy lassúbb tételre. Tehát keretében a klasszikus halotti mise formáját követi; ezen a szerkezeten belül pedig már nyi­tottabbá vált az alkotás, profán és litur­gikus szövegek váltották egymást. Zene­ileg a szerző ragaszkodik a szigorú tona- litáshoz. A kórus - mint a zeneszerző műveinek jó részében - főszerepet ját­szik, a zenekar a vokális struktúra szol­gálóleánya. A kórusrészletekből első hangzásra megállapítható, hogy papírra vetője kodályi nevelésben részesült. A két kulcstétel a Dies irae és az utolsó, a Lux aetema. Az előbbi a leghatásosabb, fennkölt hangzású, s a szerző, hogy oldja keménységét, belecsempészi a Boldog- asszony anyánk néphimnusz parafrázisát. Az erőteljes utolsó tétel szintetizálja a művet, nyomatékosítva Szokolay szelle­miségét: „Valamiért és nem valami ellen küzdöttek egykoron.” Számos kis ku­lissza ad zenei hátteret, és oldja a mélyebb témákat. Számomra a legkedvesebb az Agnus Dei hangzásvilága volt, emlékezte­tett az op. 59,1977-ben vegyes karra kom­ponált, A zengő csudaerdő balladája című műre, amely számos magyar kórusnak hozta meg a nemzetközi sikert. A grandiózus alkotás bemutatása a Nemzeti Filharmonikusoknak, a Nemze­ti Énekkarnak, a Magyar Rádió Gyermek- kórusának és a karmesternek, Kocsis Zoltánnak egyaránt embert próbáló fel­adatot jelentett, s ők nagy szívvel, elköte­lezettséggel oldották meg. Noha Szoko­lay vérbeli kórusszerző, neki sem volt könnyű megtalálni az énekkar, gyermek­kar, zenekar hangzási arányait. Vélemé­nyem szerint a gyermekkarra aránytala­nul nagyobb teher jutott, s a szöveget kö­vetve a súlyos szavak interpretálásában az ifjabb generáció - sokszor hangi adottságai miatt is - erőtlen volt. Az est ünnepélyességét fokozta, hogy első részében az együttes Bartók Béla Ze­ne húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára cí­mű alkotását szólaltatta meg. A darab előadásához Kocsis két nagyszerű mű­vészt is meghívott, akik vendégként be­ültek a zenekarba; a koncertmesteri szé­ken Kelemen Barnabás, az első csellista he­lyén Perényi Miklós foglalt helyet. Az Októba végi tiszta lángokat lehet sze­retni, s a közönség is - az ovációkból ítél­ve - a szívébe zárta. Megnyugtató és egyszersmind lehangoló, hogy egy het­venhét éves zeneszerző életösszegzésre szánja magát. Megnyugtató, mert e sum- mázat emberi és lélekemelő; lehangoló, mert ebben a korban más országokban elnöki karrierek indulnak el, s zenészkö­rökben még fiatalnaliszámít. Lehet idéz­ni az idős Verdi példáját, s fülembe csen­genek a nyolcvanöt éves Solti György sza­vai, akinek zenei naptára öt évre előre volt betáblázva. A pénteken hallottak alapján csak azt tanácsolhatjuk: vegye elő a naptárt, Szo­kolay Sándor, Ön is! ü Csermák Zoltán DUNA PALOTA (Budapest V., Zrínyi u. 5.) 2008. őszi programja Szabó Magda: Szent Bertalan nappala (történelmi játék két részben) szereplők; Csokonai Domokos főkurátor Szilágyi professzor Udvaros házicseléd Müller vámigazgató Von Waldbott Lengyel szenior Ágnes fogadósné Nagy Sámuel udvari ágens Bálintffy Budai professzor Királyné, egy deák anyja Peidl, titkosrendőr Szabó Péter Bánffy György Kossuth-díjas kiváló művész Kárpáti Tibor Bitskey Tibor Kossuth-díjas érdemes művész Mucsi Sándor Lénárt László Gyurin Zsolt Buzogány Márta Bicskei Kiss László Rékai Nándor Szarvassy Csaba Zsolt Borbáth Ottilia Medgyessy Pál Történik 1794-95-ben Bécsben és Debrecenben. Zenei szerkesztő Díszlet- és jelmeztervező Rendező Pacher Gréti Hums Anna Mária Udvaros Béla előadások: Október 18., 25., szombat: délután 3 óra Október 19., 26., vasárnap: délután 3 óra Jegyárusítás mindennap a 70/536-2862-es telefonszámon, e-mailben a szorka@citromail.hu címen, valamint hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján: 1/235-5500. Helyárak: 2400, 2000,1800 Ft. HIRFJFTFS__________________________________________________________________________________________________________________________ A Pilinszky Café programjai Krúdy-vacsora. Zenés gasztronómiai utazás és borkóstoló lesz irodalmi és filmetűdökkel a százharminc esztendeje született Krúdy Gyula tiszteletére Praz- novszky Mihály irodalomtörténész kalauzolásával október 21-én, kedden 19 óra­kor. Közreműködik Kubik Anna és Oberfrank Pál. Fogások: finom virsli pörköltlé­ben, húsleves előírt velős csonttal, libapecsenye, töltött káposzta, sztrapacska, szalagos fánk. Ital: pálinka, ötféle bor, barna ser, szódavíz. Az esten való részvé­tel ára: 8500 Ft. Asztalfoglalás: Szikora Réka, 20/389-7525. * * * Új moldvai táncház nyílik kéthetente szerdánként! Belépő: diákoknak 300 Ft, felnőtteknek 500 Ft. Táncot tanít Gyurka Fábián (Magyarfalu). Zenél a Baszán és Kavalkád együttes koalíciója. Fergeteges megnyitóbuli október 22-én, szerdán es­te 8 órától. A táncházat megnyitja: Oberfrank Pál színész. Cím: Pilinszky Café, 1052 Budapest, Váci u. 33. Újratemetik Janus Pannoniust ► Ünnepélyes körülmények között újratemetik október 21-én a pécsi székesegyházban Janus Pannoni­ust. A nagy humanista költő és püspök maradványait még 1991- ben, a székesegyház fűtésrendsze­rének korszerűsítéséhez kapcso­lódó árokásás alkalmával találták meg, majd hosszabb ideig tartó, komoly antropológiai vizsgála­toknak vetették alá, hogy kizárják a tévedés lehetőségét. Pécs huszonhatodik püspökének, vagyis Janus Pannoniusnak a csontjai horgany­zott rézlemezekkel díszített fakoporsó­ba kerültek; a sírhely a pécsi székesegy­ház altemplomában, Dulánszky Nándor püspöké mellett lesz. A költő síremlékét Rétfalvi Sándor szobrászművész készíti. Az október 21-i újratemetést emlék- konferencia és püspöki szentmise előzi majd meg, de már egy nappal korábban bárki leróhatja kegyeletét a bazilikában felállított ravatal előtt. A Baranya Me­gyei Múzeumok Igazgatósága mandula­fát ültet a költő tiszteletére, és több vele, illetve a korával kapcsolatos kiállítás is nyílik a baranyai nagyvárosban. A pécsi püspökség pedig úgy döntött, hogy az újratemetéssel nyitja az egyházmegye fennállásának ezredik évfordulójára emlékező ünnepség- és rendezvényso­rozatot, amely egyébként jövőre lenne esedékes. A Dráva menti Csezmicén 1434-ben kisnemesi családban született Janus Pannonius földi maradványait egyéb­ként egy véletlennek köszönhetően ta­lálták meg a pécsi székesegyházban 1991-ben, amikor a fűtésrendszer kor­szerűsítése miatt az altemplom nyugati fala mellett egy hosszabb árkot kellett ásni. A 'munkálatok közben nyolc kö­zépkori sír került elő, az egyik nagyjá­ból a főoltár alatt helyezkedett el. Ez a hely századokon keresztül a legmaga­sabb rangú egyházi személyiségeket il­lette meg, márpedig a korabeli fel­jegyzések szerint Janus Pannoni­ust pontosan ide temették. A humanista költőre „terel­te a gyanút” az is, hogy a sír­ban talált csontváz bal te­nyere alatt az 1464-ben megválasztott II. Pál pá­pa ólomból készült bul­lája volt. Tudvalévő, hogy Mátyás király Ja­nus Pannoniust küldte Rómába, hogy az ural­kodó nevében üdvözölje a frissen megválasztott pápát, akitől a feljegyzé­sek szerint 1465 márciusá­ban valóban kapott egy ólomból készült bullát. A köl­tő itáliai útja során nemcsak Ró­mában, hanem Velencében is tár­gyalt a török elleni küzdelem folytatá­sáról, valamint pápai engedélyt szerzett nagybátyja, Vitéz János pozsonyi egyete­mének a megalapításához, és kódexeket vásárolt a király és saját maga számára. A fellelt tárgyi bizonyítékok tehát meg­erősítik, hogy a sírban Janus Pannonius csontjait találták meg. Amúgy az említett római út volt a költő karrierjének a csúcsa. Ebben az időben rendkívül jó viszonyban volt Mátyás királlyal, több verset is írt a tisz­teletére. Jellemzi a köztük lévő viszonyt a következő két sor: „Mennyi sokat tettél értem, ha sorolni akarnám, / Hát vagy ezer szájat kellene kérnem előbb.” 1471-re azonban megromlott a király és a pécsi püspök jó viszonya. Vitéz Já­nos egész köre úgy érezte ekkor, hogy a király elárulta apja hagyományát, elha­nyagolja a török elleni védekezést; az elégedetlenkedők Hunyadi János egykori törökverő vezéreivel karöltve összees­küvést szerveztek a megbuktatására. Mátyás azonban idejében értesült a párt­ütők tervéről, és kemény kézzel, még csírájában elfojtotta a szervezkedést. Ja- nüs Pannoniusnak is menekülnie kellett a király haragja elől. A felvidéki Léván tartózkodott, ami­kor megtudta, hogy Mátyás el akarja fo­gatni. Először püspöki székvárosába, Pécsre futott, majd 1472. március 15- én innen is továbbmenekült. Itáli­ába akart eljutni, hiszen ott sok barátja élt. Nagybátyja, Vitéz János jóvoltából ugyanis if­jonti korában, még 1447 és 1454 között Ferrarában Guarino da Verona iskolá­jában tanult. Az itt eltöl­tött esztendők alatt ala­pos humanista művelt­ségre tett szert, a latin és a görög nyelv mellett el­sajátította a humanista poézis alapelemeit, és költővé érett. Mestere, Guarino széles körben pro­pagálta műveit, melyek ha­marosan kedvelné tették az észak-itáliai humanista körök­ben. 1454-ben a padovai egyetemen kánon- és római jogot tanult. Az egye­tem elvégzése után itáliai körutat tett, majd 1458-ban nagybátyja, Vitéz János hívására tért haza, Magyarországra. Amikor tehát Mátyás király haragja elől menekülnie kellett, úgy gondolta, hogy Itáliában új életet kezdhet, hiszen ott ki­terjedt kapcsolatrendszere volt. Azonban az akkor már évek óta tü­dőbajban szenvedő költő nem tudott el­jutni céljáig, mert útközben tüdőgyulla­dást kapott, és a Zágrábtól nem messze lévő Medveváron 1472. március 27-én meghalt. Ott is temették el, a Remete nevű pálos kolostorban. Barátai azon­ban nem sokkal később titokban Pécsre szállították a hamvait, ahol is több éven keresztül egy kátrányos koporsóban rejtegették. Amikor Mátyás király megenyhült irányában, és engedélyezte, hogy püs­pökhöz méltó módon temessék el, a pé­csi székesegyház altemplomában a főol­tár alatti sírba helyezték a maradványait. Azután, hogy sírját 1991-ben fellelték, a csontokat alaposan megvizsgálták. Az antropológusok megállapították, hogy az életkor, a magasság, valamint a beteg­ségek mind megfelelnek a Janus Panno- niusról rendelkezésre álló adatoknak. Még a kátránynyomok is kimutathatóak voltak a nyughelyén, a megtalált sír pe­dig ott volt, ahol a hagyomány szerint a humanista költőt eltemették. Ám mindezen túl mégis a Marcsik An­tónia és K. Zoffmann Zsuzsa által vezetett antropológuscsapat szakvéleménye tet­te egyértelművé, hogy a sírban talált csontok tényleg Janus Pannoniuséi, amit egyébiránt az imént már említett tárgyi bizonyítékok is alátámasztanak. A vizs­gálatban részt vevő Kárpáti Gábor Csaba így foglalta össze az antropológusok szakvéleményét: „Ha nem Janus Panno­nius, akkor százszázalékos hasonmása. Egy mostani gyilkossági ügyben ezek alapján a közvetett bizonyítékok alap­ján azonosítani lehetne.” R Jezsó Ákos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom