Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-07-20 / 29. szám

"Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. július 20. *► 3 Három a lelkész - ordináció három helyszínen ► „A Viktória név jelentése »győze­lem«. De tudnod kell, hogy nem te vagy a győztes, hanem Jézus Krisz­tus győzött benned! Jézus győzel­méről tanúskodsz” - e szavakkal bocsátotta szolgálatba Balázs Viktó­riát a miskolc-belvárosi evangéli­kus templomban július 14-én ár. Fa- biny Tamás, az Északi Egyházkerü­let püspöke. Az oltári szolgálatban dr. Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének docense, vala­mint Sándor Frigyes, a Borsod-Hevesi Egy­házmegye esperese vett részt. A püspök az ordinációra szóló meg­hívón olvasható ige (Zsolt 40,2) alapján prédikált. „Júliusi adventét ünnepelünk. Az Isten-várást! De kudarcra van ítélve minden olyan próbálkozás, melyben az ember maga akar Istenhez felkapasz­kodni” - fejtette ki. Karinthy szavaival él­ve „csak ő találhat meg engem”. Balázs Viktória 1978-ban született Miskolcon. Alap- és középfokú tanul­mányait Fancsalon és Encsen végezte. 2002-ben felvételt nyert az Evangélikus Hittudományi Egyetemre, a sikeres zá­róvizsgák után a miskolci gyülekezetbe került gyakorlati képzésre Sándor Fri­gyes esperes mellé. Péter Jenó' fancsali lel­kipásztor - aki negyven éven keresztül szolgált a településen - indíttatására kezdett fiatalként érdeklődni a teológia iránt. Szándéka szerint lelkészi szolgála­tában is az emberi kapcsolatokra - a sze­mélyes találkozásokra, beszélgetésekre, a család megtartó erejére - szeretné he­lyezni a hangsúlyt. Az ünnepi istentisztelet után Szilágyi Pál, a fancsali gyülekezet felügyelője, majd Varga Gyöngyi köszöntötte a fris­sen ordinált lelkésznőt, az egyházmegye és a miskolci gyülekezet nevében pedig Sándor Frigyes esperes mondta el jókí­vánságait. Az egyházkerület vezetőségé­nek képviseletében Fabiny Tamás egy beteg-úrvacsoráztató készletet - melyet minden felavatott lelkészünk megkap - adott át, felhívva a figyelmet arra, hogy ma a lelkészi munka egyik sarkalatos pontja a betegek, az idősek és a családok látogatása. ■ Czöndör István ► Szakonyiak, bükiek, szombathe­lyiek, valamint a rokonok, bará­tok, lelkésztársak, ismerősök zsú­folásig megtöltötték a szakonyi evangélikus templomot - sőt volt, aki ki is szorult belőle július 12- én, szombaton délelőtt, amikor ltt- zés János püspök lelkésszé szentel­te Hasza Mónikát. Az ordinációs liturgiában Fatalin Helga hatvani lelkész, valamint az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseletében dr. Szabó Lajos professzor segédkezett. Ittzés János püspök a meghívón sze­replő ige, Fii 4,13 alapján elmondta, hogy a lelkészi munkában is arra van ereje az embernek, amit Krisztustól kap. Ezért mindig rá kell figyelnünk, szolgálatunk nehézségeiben és félelmeink között is egyedül Krisztusra kell tekintenünk. Aki ezt megteszi, az erőssé lesz, és független­né válik mindenféle korszellemtől. Püs­pöke a Jézusban való bizalomra bátorí­totta az újonnan ordinált lelkésznőt. Hasza Mónika a Győr-Moson-Sopron megyei Szakonyban nőtt fel. A település evangélikusait a Vas megyei Bükön szol­gáló lelkész gondozza; korábban Fatalin Helga pásztorolta a gyülekezetét. A lel­késznő nyári ifjúsági táborokba vitte Mónikát, így a későbbi lelkészjelölt aktív résztvevője lett a gyenesdiási ifjúsági konferenciáknak, és Őrimagyarósdon maga is vezetett táborokat. Ez idő alatt érlelődött meg benne a lelkészi szolgá­latra való elhívás. A soproni líceumban érettségizett 2001-ben. Teológusként a hétvégenként rendezett révfülöpi licista- táborokba is járt segíteni, szolgálni. A teológiai stúdiumok közül érdeklő­dése középpontjában a gyakorlati teoló­gia állt. Az ötödik év után Németország­ban, Neuendettelsauban volt ösztöndí­jas. A hatodévet Szombathelyen, Greger- sen-Labossa György mentorsága alatt töl­tötte. A jövőben itt végzi szolgálatát be­osztott lelkészként. ■ M. Gy. ► Gyakran előfordul, hogy Isten fe­lülír, módosít megtervezettnek gondolt életpályákat, amikor a lel­készi szolgálatra hívja el tanítvá­nyait. Ez történt Lackner Eszterrel is. A kőszegi templomban július 12- én, szombaton ordinálta őt Ittzés János. A püspök a szolgálatra indító prédikáci­óját a meghívón idézett igehely, Jób 12,16 alapján tartotta, és - Lackner Eszter egykori lelkészeként - személyes han­gon szólt. Elmondta: nehéz kimonda­nunk, hogy a rossz és a tévelygésbe vivő is Isten kezében van. Milyen könnyű an­nak, akinek két istene vari! Ha rossz tör­ténik vele, akkor a kegyetlen isten jele­nik meg előtte. Amikor pedig jó dolgok­ban van része, akkor az irgalmas és sze­rető isten. Egy Istenben hinni nehezebb, nekünk mégis őt kell követnünk. „Benne bízva te is bátran leteheted Jézus kezébe a jövődet, szolgálatodat!” - zárta igehir­detését Ittzés János. Az ordináció'liturgiájában - Baranyay- né Rohn Erzsébet helyi lelkész mellett - az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseletében részt vett dr. Szabó Lajos professzor (őt harmincegy évvel ezelőtt ugyanezen a helyen szentelték lelkésszé). Lackner Eszter Szombathelyen szüle­tett, Kőszegen nőtt fel. A szombathelyi Művészeti Szakközépiskola és Gimnázi­umban érettségizett 1997-ben; képző­művészet tagozaton, tárgyrestaurálás szakon segédrestaurátorként végzett. Művészeti pályán szeretett volna to­vábbtanulni, ezért fontolgatta, hogy a Soproni Faipari Egyetem belsőépítész szakán tanul tovább. Végül a szombat- helyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főis­kolára jelentkezett, és két évet végzett rajz szakon. Közép- és főiskolás korában a kőszegi gyülekezetbe járt, az akkor ott szolgáló Ittzés János konfirmálta. Az ő prédikáci­óinak a hatására eszmélt rá arra, hogy nem tárgyakat, hanem emberi életeket szeretne restaurálni. így 1999-ben jelene kezett a teológiára. Tanulmányai alatt két ösztöndíjas évet töltött Erlangenben. Másfél éven keresztül szerkesztette, ve­zette a budapesti Civil Rádióban az evangélikus félórákat. A hatodévet Deb­recenben Réz-Nagy Zoltán mentorsága alatt töltötte. Vőlegénye, Holger Mánké - a bajor-magyar evangélikus együttmű­ködésben az ifjúsági kapcsolatok ápoló­ja - másfél év múlva végez az erlangeni teológia lelkész szakán. Lackner Esztert püspöke a Nagyalá- sony-Dabrony-Nemesszalóki Társult Evangélikus Egyházközségbe küldte ki szolgálatra augusztus i-jétől, ahol - amint az ordináció utáni köszöntésben a fogadó gyülekezetek képviselői nyil­vánvalóvá tették - már nagyon várják. ■ MenyesGyula Vegyük őket a szívünkre! ◄I Folytatás az 1. oldalról Az esti evangélizációkat Pintér Károly nyugalmazott lelkész tartotta a nagy va­csora példázata alapján (Lk 14). Kiemel­te, hogy amíg nem hallottuk Isten hívá­sát, addig nem vagyunk felelősek érte, de ha megszólított minket, akkor a miénk a felelősség, hogy elfogadjuk vagy eluta­sítjuk a meghívást. A reggeli bibliatanul­mányokon Németh Mihály békéscsabai lelkész beszélt Jézus családjáról, az együttélés jó rendjéről, valamint egymás szeretetéről. Hétfő délelőtt dr. Hubert Gabriella, az Or­szágos Evangélikus Könyvtár tudomá­nyos munkatársa tartott előadást a ma­gyar bibliafordítás kezdeti időszakáról, a Károli-Biblia létrejöttéről. Délután Zentai Zsuzsanna, a Wycliffe Bibliafordítók Egye­sületének képviselője elmondta, hogy a világ mintegy hatezer nyelve közül csak 438-on létezik teljes bibliafordítás. Több nyelven rendelkezésre állnak egyes köny­vek, de több mint kétezer olyan nyelv van, amelyre még semmi sincs lefordítva a Szentírásból. Célul tűzték ki, hogy 2025-re ezeken is elkezdődjék a bibliafor­dítás munkája. Vegyük szívünkre a fordítás nehéz feladatát végzőket! Imádkozzunk értük, hogy Isten segítse igyekezetüket! Kedden Afrika-nap volt. Az évek óta Kenyában dolgozó Bálint Zoltán és csa­ládja is részt vett a konferencián. A részt­vevők hallhattak a rászorulók között végzett munkájukról és arról a harminc kenyai iskolásról, akik az egyesület tá­mogatásával hetente ötször megebédel­hetnek. Képeket láthattak azokról az ut­cagyerekekről, akik az ottani gyülekezet Szívtől Szívig Alapítványa révén hetente egyszer tisztálkodhatnak, vasárnapon­ként pedig ebédet kapnak. Láthatták an­nak a tizenhét árva gyermeknek a fény­képét is, akiket egyénileg támogat anya­gilag egy-egy magyar személy. A konfe­rencia végére újabb nyolc gyermek ka­pott önkéntes támogatót, így teljesítte- tett az előadók kérése: szívükre vették a gyermekek sorsát, imádsággal kísérve életüket. A záró űrvacsorai istentiszteleten Gáncs Péter püspök szolgált Isten igéjével Mk 8,14-21 alapján: bízzuk Jézusra a ke­nyérkérdést, és akkor elegendő lesz min­denkinek. ■ Gerőfi Gyuláné Tarzusztól Rómán át Kisvárdáig A Biblia évének a közepén vagyunk. Már eddig is számos gyülekezet és isko­la kapcsolódott be a rendezvénysoro­zatba. Előadások, bibliai vetélkedők, konferenciák és kiállítások sora mutat­ja, hogy milyen gazdag lehetőségeink vannak. Célszerű felhasználni a Magyar Bibliatársulat által összeállított Ötlettár című füzetet és egyházaink egyéb kiad­ványait. Meglepő nyitottságot mutatnak ezen a téren a világi médiumok is. Csak ke­vesen értik félre a Biblia-év szándékát, és látják benne az egyházak dominan­ciára való törekvését. Korábban Gábor György vallásfilozófus kapott bőséges médiafelületet alighanem félreértése­ken alapuló aggályainak kifejtésére, legutóbb pedig az Élet és Irodalom közöl­te Komoróczy Géza bibliakutató kritikus kommentárját. A magam részéről kife­jezetten örültem annak, hogy a köz- tiszteletben álló professzor eredetileg a Biblia évének a keretében megrende­zett szümposzion keretében mondta el véleményét, vagyis késznek mutatko­zott a párbeszédre. Örvendetes, hogy a közszolgalati te­levíziók és rádiók is mennyire a Biblia éve mögé álltak. A magam részéről azt tartom a legnagyszerűbbnek, ha egy- egy közösség nem egyszerűen a köz­ponti rendezvényekbe kapcsolódik be, hanem öntevékefty módon, saját adott­ságainak figyelembevételével állít össze programot. Örültünk annak, hogy a hazánkban protestáns kezdeményezésű Biblia-év ötletét magukévá tették római katolikus testvéreink is. Most mintegy viszonoz­hatjuk ezt a gesztust. A Vatikán ugyanis a 2008. június 29. és 2009. június 29. kö­zötti esztendőt Szent Pál-évnek nyilvá­nította. Az apostol pontos születési ide­jét ugyan nem tudjuk, de a szakértők szerint Krisztus után 6 és 10 között lát­hatta meg a napvilágot a kis-ázsiai Tar- zuszban. A Magyarországi Egyházak Ökumeni­kus Tanácsának elnöksége elhatározta, hogy tagegyházain keresztül bekapcso­lódik a jubileumi esztendő eseményeibe. E sótokkal is bátorítani szeretném gyüle­kezeteinket, hogy éljenek örömmel ezzel a lehetőséggel, így mintegy másfélszere­sére nyújthatjuk a Biblia évét. Ha valakit, akkor - Jézus után - Pál apostolt igazán a magunkénak érezhet­jük. A hit által való megigazulás tanítá­sának elevenné válása egyenesen a refor­máció elindulásához járult hozzá. A pá- li teológia újrafelfedezése ma is ébredést indíthat el az egyházban. Érdemes emlé­kezetünkbe idézni, hogy - példának okáért - az apostol Római levele egészen különböző korokban szolgálhatta a teo­lógiai megújulás ügyét. Az ókorban Au­gustinus - a „tolle, lege”, vagyis „vedd és EGTAJOLO olvasd” hangot hallva - kezdte el úgy ol­vasni az apostol üzenetét, hogy annak nyomán nemcsak ő tért meg, de az egy­ház megújulásán is munkálkodhatott. A középkor végén Luther Mártonra hatott elementáris erővel a bűnös embert meg­igazító kegyelmes Istenről szóló tanítás. A legújabb korban pedig Karl Barth sváj­ci teológusnak a‘Római levélhez írt 1921 kommentárja jelentett mérföldkövet a biblikus kutatásban. Folytatódik-e a sor? A jubileumi évet Pál apostol szülőhe­lyén, a mai Törökországban fekvő Tar- zuszban nyitotta meg Walter Kasper bí­boros, a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsának elnöke. Azért is jelen­tős mindez, mert Kasper bíboros igazán elkötelezett híve az ökumenikus moz­galomnak. Nemcsak számos protestáns világgyűlésen képviselte Rómát, hanem a Vatikán részéről egyik aláírója is volt 1999. október 31-én Augsburgban a megigazulásról szóló közös nyilatko­zatnak. Szomorú ugyanakkor, hogy Tarzusz­ban ma hivatalosan nem élnek kereszté­nyek. A másik törökországi város Anti- ókhia, amely a kezdet kezdetén az apos­toli misszió hídfőállásául szolgált, és ahol Jézus követőit először nevezték ke­resztényeknek. Itt is csupán egy tíz csa­ládból álló római katolikus közösség él, valamint egy kicsit népesebb görög or­todox gyülekezet. Az a Róma viszont, amely az egykori pogány birodalom fő­városa volt, és ahova az apostol fogoly­ként érkezett, sőt ahol mártírhalált is halt, ma a katolikus egyház emblemati- kus városa. A kutatók nem egységesek annak megítélésében, hogy megvalósult-e az apostol nagy álma, és az Örök Városból személyesen eljutott-e az akkori világ határának számító Hispániába. Az vi­szont kétségtelen, hogy az általa hirde­tett evangélium hihetetlen gyorsasággal terjedt el a világban. Ezt a csodát a Szent­lélek vitte végbe, de a gyors elterjedés emberileg köszönhető volt az apostol szervezőkészségének és leleményének is, sok-sok utazásának és nem utolsó­sorban kiterjedt levelezésének, amely­nek segítségével kapcsolatot tartott a ke­resztény közösségekkel. Ezek az epistolák - amelyek még az evangéliumoknál is korábban íródtak - a páli teológia csodálatos foglalatát is adják. A levelek azt várják, hogy mai ol­vasók is kézbe vegyék és tanulmányoz­zák őket, egyénileg és közösségben egy­aránt. Most ne tekintsünk „a föld végső határára”, elégedjünk meg példának okáért azzal, hogy mondjuk Kisvárdán, az Északi Egyházkerület egyik legtávo­labbi szórványában figyelmesen olvas­sák Pál apostol írásait... E hasábokon is biztatok mindenkit: engedje, hogy megszólítsa őt évezredek távlatából is a Pál apostol által hirdetett evangélium. Legyenek további méltó megemlékezések gyülekezeteinkben és oktatási intézményeinkben, az óvodá­tól kezdve az egyetemig. Kapcsolódja- nak.be szeretetotthonaink is a Pál apos­tol év vérkeringésébe. Terjedjen az evangélium! Tarzuszba fölöttébb körülményes el­utazni. Rómában amúgy is tömegek vannak. Kisvárdára - és sok hasonló he­lyi rendezvényre - viszont szeretettel hí­vogatom egyházunk népét. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom