Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-07-20 / 29. szám

4 2008. július 20. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS A BIBLIA ÉVE 2008 Bővebb információ: www.csaladoknapja.hu ÖKUMENIKUS CSALÁDI NAP A BIBLIA EVE JEGYEBEN KISVARDA - VARKERT 2008. július 26. (szombat) EGÉSZ NAPOS CSALÁDI PROGRAMOK: ökumenikus Istentisztelet, kiállítások, játszóház, KORMORAN KONCERT, KALÁKA KONCERT, A MEGFESZÍTETT—ROCKOPERA, VÖRÖS RÉBÉK KONCERT, bábszínház, kézművesség, zenés családi színház, íjászat, táncház, gyermcksziget, Árpád-kori harci bemutató, stb, KOI DOC. AM OIVASIA MMAtVf )tt* Bibliával a mindennapokban Október a reformáció hónapja ► A Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsa (MEÖT) június 18-i ülésén - egyebek mellett - meghatározta az idei reformációi programsorozat fő irányvonalát. A reformáció hónapja témájában csatlako­zik a Biblia évéhez; ezt mottójában így fe­jezi ki: Bibliával a mindennapokban. E mottó nyilvánvalóan utalni akar arra, hogy számunkra sem a Biblia, sem pedig az abban gyökerező protestáns érték­rend nem szorítkozhat a jeles napok spi­rituális vagy kulturális emelkedettségé­re, hanem - mint az éltető s meg nem unható jó kenyér - mindennapos táplá­lékunk. A hétköznapi élethelyzetek is fe­lelős döntésekre, megnyilatkozásokra hívnak, amelyekben vagy a bibliai érté­kekre hagyatkozunk, hivatkozunk, vagy pedig ingoványos talajra térünk. A re­formáció sok középkori ünnepnapot azzal a szándékkal szüntetett meg, hogy hirdesse, Isten üdyözítő jelenléte min­dennap személyesen megerősít, és min­dennap a közösség javát is szolgáló gyü­mölcstermésre hív. A'protestáns (szoci- áljetikának/értékrendnek ez az alaptéte­le nyer kifejezést a mottóban, és vár sok­fajta megtestesülést a rendezvényekben. Október i-jén 14 órakor ünnepélyes megnyi­tóval kezdődnek majd a rendezvények az ökumenikus tanács és az egyetemi lel­készségek székházának kápolnájában. A megnyitó egyben a Magyarországi Egy­házak Ökumenikus Tanácsa alapításá­nak hatvanötödik évfordulójáról való megemlékezés lesz. 1943 óta sokat válto­zott a világ, de a hívő testvériségre hívó krisztusi szó ma is érvényes. A megnyi­tón részt vevők továbbá gazdag bibliaki­állításban is gyönyörködhetnek. Október 19-én 17 órakor rendezzük meg az ünnepi gálát az Uránia Nemzeti Film­színházban. Ünnepi beszédet dr. Csermely Péter egyetemi tanár mond Közös kincsünk a Biblia címmel. A gazdag programot - terveink szerint - az Unicum Laude énekegyüttes, valamint a Baptista Köz­ponti Énekkar biztosítja! Elhangzik Han­del Messiásának harmadik része. Október 26-án 17 órára az országos refor­mációi istentiszteletre várjuk a híveket a pécsi baptista templomba. Az istentisz­telet igei alapvetése így hangzik: „Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve." (2Tim 2,9) Az úrvacsorás istentiszteleten igét hirdet Ittzés János evangélikus püspök, bizonyságot tesz Csemák István metodis­ta szuperintendens. További liturgikus szolgálatokat a református és baptista püspökök és lelkipásztorok végeznek. A felemelő spirituális élményhez a pécsi egyházi énekkarok szolgálatai járulnak hozzá. Október 31 -én 16 órakor megemlékezést tar­tunk Budapesten a Reformációi emlék­parkban; erre - elsősorban - a budapes­ti és a főváros környéki gyülekezetek, egyházi intézmények és szervezetek hí­veit várjuk. Mint ismeretes, az emlékpar­kot a Damjanich utca és a Városligeti fa­sor sarkán, az evangélikus és a reformá­tus templom között ez év pünkösdjén szentelték fel. Az emlékparki ünnepség­gel, koszorúzással hagyományt kívá­nunk teremteni. * * * > Szeretetteljes bizalommal buzdítjuk a gyülekezeteket, intézményeket és szer­vezeteket, hogy - lehetőleg profiljuknak megfelelően, de nem kizárólagosan - e főtémához kapcsolódva a maguk helyi programját szervezzék meg, s erről a programfüzetünkben való regisztráció érdekében legkésőbb szeptember 10-ig szíveskedjenek tájékoztatást küldeni: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, 1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.; tel.: 1/371-2690; e-mail: oikume- ne@meot.hu. Bizalommal kérem, hogy az október 19-én 17 órakor az Uránia Nemzeti Film­színházban megrendezendő ünnepi gá­lára - tekintettel a filmszínház befoga­dóképességére - szintén legkésőbb szeptember 10-ig szíveskedjenek meg­rendelni a jegyeket (a rendeléshez 500 forint/fő adományt is remélünk) a fenti elérhetőségek egyikén. Az október a reformáció hónapja 2008 rendezvénysorozat iránt érdeklődők imádságos, aktív részvételét és a határ­idők szem előtt tartását kéri a szervező- bizottság nevében: ■ Dr. Bóna Zoltán református lelkész, a ME ÖT főtitkára „Ecce quam bonum.. ► „Ecce quam bonum...” - íme, mily jó és mily gyönyörűséges, ha egyetértés­ben élnek a testvérek! A133. (132.) zsoltár versei szóltak egy gyönyörű gra- duále dallamán - mintegy közös nevezőként - a IV. váci nemzetközi grego­riánfesztivál minden közreműködő együttesének előadásában, amelynek tagjai között ortodox pap és protestánsok is énekeltek. Nagy érdeklődés kö­zepette zajlottak le július 3. és 6. között Vácott a Gregorián Társaság és a vá­ci püspökség rendezésében azok az ünnepi napok, amelyeken az egyház legünnepibb cselekménye, a liturgia töltötte be a legfontosabb szerepet, és­pedig nem akármilyen módon. Ezeken az alkalmakon kizárólag az hang­zott, ami a kereszténység legjellemzőbb sajátja, ami nem sokkal fiatalabb magánál az egyháznál, ami maga is együtt született, alakult a liturgiával, ami a Biblia szent szövegeit a legszentebb módon hordozza a legemberibb nyel­ven: az ének. A gregorián ének zengett négy napig Vác három templomában a főpapi szentmiséken és a zsolozsmákon. A most megrendezett fesztivál gerincét - éppen úgy, mint 1998-ban, 2002-ben és 2005-ben - a liturgikus alkalmak al­kották, mivel ott tapasztalható meg a gregorián ének imádságos lelkülete és művészi értéke. A gregorián szentmisék állandó részeinek éneklésébe éppen ezért mindenki bekapcsolódhatott, a változó részeket (proprium) és a grego­rián zsolozsmákat (laudes, vesperás) pe­dig a meghívott szkólák énekelték. Az idei fesztiválra a világhírű gregori­án együttesek közül nyolc szkóla érke­zett Ausztriából, Észtországból, Japán­ból, Magyarországról és Olaszország­ból, hogy bemutassa, hogyan interpre­tálja a közös római hagyomány gregori­án énekeit. Csodálatos volt megtapasz­talni azt a közelítést, amely az első fesz­tivál óta eltelt tíz év alatt is folyamato­san hallható volt: a szkólák énekében a szövegértelmezés alig tért el egymástól. Ez nyilván egy fejlődésnek a következ­ménye. A tudományos kutatások, amelyek ennek az interpretációnak a hátterében állnak, biztosítják ezt az egységes ének­lést. A gregorián szemiológia ugyanis a legrégebbi kódexek neumáiból (a szö­veg fölé írt vezénylő intések grafémái- ból, írásjegyeiből) következtet az ének­lés megformálására, azaz a szent szöve­gek értelmezésére. Hiszen a gregorián nem más, mint énekelt imádság, ezért megszólaltatását mindig a szövegben való elmélyedés, elemzés előzi meg, a szavaknak és mondatoknak át kell járni­uk az értelem, a szív és a lélek rétegeit. Ehhez nyújtanak hiteles segítséget a neumák, hiszen ezeket nem sokkal az­után írták a kódexekbe, hogy a gregori­án ének klasszikus repertoárja kialakult, azaz a 8-9. században. A meghívott együttesek közül a leg­több kizárólag gregoriánt énekel, de mindegyik rendszeresen végez liturgi­kus szolgálatot. Ez elengedhetetlen a gregorián igazi lelkiségének átéléséhez. A fesztivál eseményei között jelentős helyet foglalt el a nyolc gregorián hang­verseny is, amelyből öt Vácott, három pedig Budapesten zajlott zsúfolásig meg­telt templomokban. Ezeken hangzott el az együttesek gregorián interpretációjá­nak összehasonlításához mindegyik együttes bemutatásában az Ecce quam bo­num kezdetű graduále, amely’a fesztivál központi gondolatát is kifejezte: „mily jó és mily gyönyörűséges, ha egyetértésben élnek a testvérek”, hiszen ez a liturgiában valósul meg a leginkább, éppen abban, ami a gregorián ének igazi közege. A liturgiái gondolkodást tükrözte a fesztiválnak az a különleges vonása is, hogy az együttesek tematikus anyagot adtak elő, a hangversenyeken egy-egy ünnep vagy évközi vasárnap énekeit szólaltatták meg, olyan anyagot, amely a szkólák gyakorlatában is gyakran elő­fordul, tehát sokan ismerik. A Tallinból érkezett Vox Clamantis együttes (vezetőjük Jaan-Eik Tulve) könnyed, lendületes éneke, az óriási, egy levegőre áténekelt ívek, a fokozás és a csúcspontok zenei-szövegi összefüggé­se lenyűgöző volt. A bécsi Schola Resupi- na vezetője, Isabell Köstler maga is énekes. Természetes hangjuk, szép, életteli, lega­to énekük átélt imádságként szárnyalt. A dr. Alberto Turco professzor által veze­tett veronai In Dúld Jubilo méltóságteljes, mégis lendületes tempói, árnyalt kifeje­zőereje mellett kimagasló képességű szólistájának erőteljesen zengő, hajlé­kony énekével tűnt ki. Különleges volt a Tokióból érkezett Capella Gregoriana (vezetőjük Veronika Hashimoto) finom, áttetsző hangzása, amelyből angyali ragyogással szikrázott fel az alleluja. Feltűnő volt a grazi Institut für Kirchenmusik női szkólája (vezetőjük prof. dr. Kari Prassl és Eugeen Liven d’Abelar- do) sötét tónusú hangszíne; mint kide­rült, az együttes fele ortodox vidékről származik. A Schola Gregoriana Budapestinensis Bé­res Györgynek, a fesztivál művészeti veze­tőjének irányításával tizennégy éve minden héten énekel gregorián misét, ennek köszönhetően sok kifejezésbeli finomsággal árnyalta a gregorián ének­lését. A Cantate Schola és a Jubilate Schola a budapesti Kodály Zoltán Magyar Kó­rusiskolából érkezett, és ifi. Sapszon Fe­renc keze alatt páratlanul csodálatos él­ményt nyújtott nemcsak a hangverse­nyeken, hanem a laudes és a vesperás imaórákon is. Gyönyörű kiegyenlített­ség, puha és erőteljes, hajlékony legato, hangzásban és kifejezésben teljesen ho­mogén megszólalás, az imádság szöve­gének átgondolt, átérzett értelmezése, szárnyalás, sugárzás és méltóság jelle­mezte éneküket. A gregorián itt, a IV. váci nemzetközi gregoriánfesztiválon méltó módon szó­lalt meg, s így érvényesülhetett igazi lé­nyege, az az életteli, dinamikus nyuga­lom, amely erőt és egységet sugároz a hallgatóság felé, előrevetítve a hívek egységének reménységét. ■ Ruthner Judith Köszönet a (nagy)családért „Hárman vagyunk testvérek...” „Olyan sokan?!” - kérdeznek vissza megdöb­benve (megbotránkozva?) az egyke is­merősök. Vajon mit szólnának - talán szóhoz sem jutnának -, ha négy, öt, hat vagy még több testvért megnevezni tu­dó fiatalokkal kerülnének szembe?! (Utóbbiakéhoz képest a miénk csak „kis nagycsalád”.) „És egy anyától és egy apá­tól - folytatódik a rácsodálkozás -, akik tényleg huszonhat éve tartanak ki - há­zasságban - egymás mellett?” Igen, tényleg. * * * Természetes. Olyan természetes, mint a levegővétel. Vagy az, hogy réggel felkel a nap, este pedig eltűnik a horizont mö­gött. Eltűnik - de attól még ott van (és másnap újra felbukkan az égen). Ugyan­így a család is mindig ott van. Akkor is, ami­kor tagjai teljes létszámban egy fedél alatt tartózkodnak, és akkor is, amikor sok­sok kilométer választja el őket egymástól. Akkor is, amikor teljes közöttük az össz­hang, és akkor is, amikor viták, nézetelté­rések „színesítik” a mindennapjaikat. Ak­kor is, amikor legszívesebben egyedül lennének, elfeledkeznének róla, és egy- egy pillanatra púpnak, kötöttségnek, te­hernek érzik a létét, és akkor is, amikor az otthon, a család biztonságára, védelemé­re, támogatására van szükségük. * * * „Köszönet a családért” - ezt a mondatot választotta a július 10. és 13. között Veszprémben megrendezett hetedik családkongresszusa mottójául a Nagy- családosok Országos Egyesülete (NOÉ). A civil szervezet vezetői szerint a téma- választás annál is inkább aktuális, mivel a jelenlegi társadalmi „csődhelyzetre” az egyetlen helyes válasz a család, a család­ban élés, a családok megerősítése. * * * „Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet” - hangzóit fel a jól ismert strófa közel har­minc éve A Mézga család című rajzfilmso­rozat minden epizódjának elején. Igen, bármilyen közegből, bármilyen tapasz­talatokkal a tarsolyában jön is valaki, ha megkérdezik tőle, mi jut eszébe a család­ról, még ma is, amikor mindenféle együttélési formát hajlamosak család­ként definiálni, ideálisnak ezt a papa- mama-gyerekek felállást tekinti. A „ha­gyományos” család létjogosultságáért - pláne elismeréséért - mégis harcolni kell, hovatovább (ön)védelemre szorul. Pedig az egyén is, és a társadalom is so­kat köszönhet az igazi családnak! * * * Az ép, egészséges, jól működő család­nak az egyén csupa-csupa természetes és magától értetődő, mégis nagyon fon­tos és sajnos gyakran hiányzó dolgot köszönhet: szülői és testvéri szeretetet, boldog, élményekben gazdag gyermek- és ifjúkort, biztonságérzetet, odafigye­lést, törődést... A társadalom testileg-lelkileg egészsé­ges, hosszú távon és közösségben gon­dolkodó, kitartó és küzdeni tudó, határo­zott értékrenddel bíró embereket, akik - túl azon, hogy egyszerre termelői és fo­gyasztói is a javaknak - a társadalom épí­tői, az értékek őrzői és továbbadói.' És mit köszönhet kifejezetten a nagy­családoknak a nemzet? Röviden: a fenn­maradását. Csakhogy míg a köztudat­ban továbbra is a tradicionális kép él a családról, és a szociológiai felmérések szerint a fiatalok legalább két (de inkább több) gyereket szeretnének - vagyis el­méletben meg lehetne állítani a népes­ség fogyását -, a valóságban az elmúlt bő húsz évben hazánkban a termékeny­ségi ráta az egyharmadával csökkent... A társadalomban a nagycsalád tehát már csak ezért sem problémák forrása, ha­nem - a megoldás kulcsa. ■ Vitális Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom