Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-10-12 / 41. szám

‘Evangélikus Éltó ÉLŐ VÍZ 2008. október 12. 5 HETI ÚTRAVALÓ „Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: «Érted, amit ol­vasol?« »Hogyan érthetném - felelte -, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?« Aztán ar­ra kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön mel­lé.” (ApCsel 8,30-31; a Szent István Társulat kiadása) Luther német nyelvre fordította a Bibliát, és ezzel elkezdődött a bibliafordítások mai napig tartó sorozata. A Biblia kike­rült a klérus kezéből, és laikusok is hoz­záférhetnek. Újabb és újabb fordítások látnak napvilágot, és a régi fordításokat átdolgozzák, hogy üzenete minél köze­lebb kerüljön az olvasókhoz, a szöveg jól érthető legyen, és csak nehezen le­hessen félreérteni. A Biblia ugyanis veszé­lyes könyv: • A múltban, ha félreértették, az hábo­rúkhoz, vallási villongásokhoz veze­tett, emberéleteket követelt a csata­mezőkön és a máglyán, felekezetek és szekták alakultak ki a Biblia eltérő ér­telmezése következtében. • Ma is életek mennek tönkre, ha valaki félreérti. Szinte minden gyülekezet­ben megtalálhatók azok a szerencsét­len sorsú nők és férfiak, akik - több­nyire fundamentalista módon - félre­értik az üzenetet, és olyan gátlások alakulnak ki bennük, hogy képtelenek lesznek normális baráti és párkapcso­latok kialakítására vagy az örömöt szerző házaséletre. Sokszor nemcsak a saját életüket keserítik meg, hanem a környezetükét is. Vajon elérik az újabb fordítások a kitű­zött célt? Érthető-e a Biblia? Sokáig azt hittem, hogy igen, bár elég hamar gya­nakodni kezdtem, hogy talán mégsem értek mindent jól. Már felnőtt voltam, amikor beláttam, hogy gyanúm nem volt alaptalan. Kezembe került ugyanis egy bibliamagyarázat (Ravasz László írta), amelybe beleolvasva rá kellett döbben­nem arra, hogy annyi háttérinformáció (a korabeli szokások, történelmi esemé­nyek, utalások, számmisztika stb.) isme­rete szükséges a jó megértéshez, hogy azzal laikusok nem rendelkezhetnek még akkor sem, ha gyerekkoruktól jár­tak hittanórákra, bibliaórákra, konfir­máltak, és rendszeresen látogatták a gyülekezeti alkalmakat. Dante Isteni színjátéka még csak hétszáz esztendős, a magyar fordításához (Babits Mihály) fűzött magyarázatok terjedelme mégis összemérhető a költeményével. Ne csodálkozzunk azon, ha több ezer éves szövegek megértése kellő iskolá­zottság híján lehetetlen! Ezért nagy az egy­házak felelőssége, hogy amikor szorgalmazzák a Biblia olvasását, akkor nyújtsanak hozzá hathatós segítséget is. Itt elsősorban arra gondolok, hogy fel kell hívni a figyelmet a magyarázatos Bibliákra, és azt kell szorgalmazni, hogy laikusok ilyet vásá­roljanak maguknak. Ezt olyan komo­lyan gondolom, hogy szívem szerint magyarázat nélküli Bibliát nem is adnék laikus kezébe. A másik probléma, amelyre fel szeret­ném hívni a figyelmet a Bibliával kap­csolatban, az, hogy nem tanítják a haszná­latát. Annak ellenére, hogy - szüleim bá­torságának köszönhetően - már gyerek­koromtól fogva (ötvenes évek) jártam hittanra, később sokáig látogattam kü­lönböző bibliaórákat, és templomba is rendszeresen jártam, nagyon keveset ta­nultam erről a kérdésről. • Magamtól jöttem rá arra, hogy nem arra való, hogy egyvégtében végigol­vassuk, mint egy regényt (kétszer is megpróbálkoztam vele, mert hallot­tam, hogy másoknak sikerült). • Hallottam különböző tévutakról, ame­lyekre könnyen tévedhetünk a Szent­írás olvasása közben. Ilyen a Biblia szektás olvasása (kitüntetek bizonyos részeket a többiek hátrányára, és csak azokat tartom fontosnak, eltorzítva a teljes írás üzenetét). Horoszkópszerű olvasás (véletlenszerűen „kibökök” egy igét - esetleg valódi „bökő eszközt” használva -, majd ebből próbálok vá­laszt kapni gyötrő kérdéseimre, jósolni a jövőt, magyarázni a múltat). Funda­mentalista olvasás, amikor mindent szó szerint vagy betű szerint értek. • A legtöbb pozitív tanítás, amit hal­lottam, az volt, hogy olvassuk minél gyakrabban, és használjuk az Útmu­tatót. Hosszú (több mint egy évtizedes) Útmu­tató-használat után rá kellett jönnöm, hogy számomra ez a mód használhatat­lan (tisztában vagyok azzal, hogy mások számára áldás). Mindig arra a kérdésre kerestem a vá­laszt, hogy miért éppen ez az ige került elém az adott napon. Az adott napra keres­tem aktuális mondanivalót! Reggel, amikor elővettem az Útmutatót, akkor az igéből akartam kitalálni (megjósolni), hogyan fog telni a napom. Este, amikor elővet­tem, megpróbáltam az elém tett ige alap­ján megmagyarázni a nap eseményeit. Mindezt kínos erőlködéssel tettem, hi­szen nem volt mindig könnyű a feladat. Mi ez, ha nem horoszkópszerű olva­sás? Csak az ige véletlenszerű kiválasztá­sának a terhét vették le a vállamról, nem kellett „böknöm”. Bár tisztában voltam azzal, hogy az Útmutató igéinek kiválasz­tása is véletlenszerűen történik, az igék­nek semmi közük az adott naphoz, a kí­sértésnek nem tudtam ellenállni. Előfor­dult, hogy a napi ige „útmutatása” alapján hoztam olyan döntéseket, amelyekről ké­sőbb beláttam, hogy hibásak voltak. Sajnos azt vettem észre, hogy lelké­szeink is rossz példát mutatnak az Út­mutató használatát illetően. Ha esketésre, temetésre vagy egyéb ünnepélyes alka­lommal hirdetik az igét, akkor gondo­san megválasztják az alapigét, ha vi­szont csak egy kisebb alkalomról van szó (közgyűlés, presbiteri ülés, zenés áhítatra való felkészülés stb.), akkor álta­lában az Útmutatóhoz nyúlnak, függetle­nül az alkalomtól, és legfeljebb megpró­bálnak kapcsolatot keresni az ige és az alkalom között. Ez többé-kevésbé sike­rül is a „minden mindennel összefügg” közhelynek megfelelően. Az áhítat lé­nyege tulajdonképpen ennek a kapcso­latnak a boncolgatása, annak bizonyga- tása, hogy a választott igének „alkalom­hoz illő üzenete van”, és így nem kell tar­talmas mondanivalón tömi a fejüket. Elmondom - nem feltétlenül azért, hogy a példám követésre találjon -, hogy én hogyan olvasom mostanában a Bibliát: • Nem olvasom naponta, hanem akkor veszem elő, ha szükségét érzem, ha valamilyen ige izgat. Ennek oka lehet az, hogy hallottam, olvastam valahol (istentisztelet, könyv, újság stb.), de az is, hogy csak úgy eszembe jut. Vannak igék, amelyek visszatérően újra meg újra eszembe jutnak és izgatnak. Van­nak olyanok is, amelyekről valami prédikációfélét is írok, amikor össze­szedem a gondolataimat. Soha nem ragadom ki az igét a környezetéből, hanem azt is elolvasom. • Szeretem a magyarázatos Bibliákat. Amíg nem volt saját, addig az inter­neten keresgettem, bár ott olyat nem találtam, amelyben a magyarázat mindjárt az igevers mellett lenne. Amikor „kutatni” kezdek, akkor a magyarázatokon kívül megnézem az utalásokat is (párhuzamos vagy kap­csolódó igehelyek), és „elcsatango­lok” egy-egy bennem felmerülő gon­dolat kapcsán is. Izgat, hogy jól értet- tem-e, illetve ha igehirdetést hallot­tam az ige alapján, akkor izgat, hogy az igehirdető valóban a lényeget ra­gadta-e meg. • Az internetes Bibliák másik előnye az, hogy könnyen lehet bennük keresni, és kéznél vannak munka közben is (számítógépen dolgozom). Kíváncsi vagyok arra, hogy a bibliaolva­sás módja másokat is izgat-e, vagy letud­ták a problémát azzal, hogy az Útmutató minden kérdést megold. Az Útmutató a Biblia olvasásának „egyedül üdvözítő” módja? Hogyan ol­vasták a Bibliát akkor, amikor még nem volt Útmutató? Az ige használatának egy eléggé vi­tatható formája az „ige ajándékozása”, legalábbis a szokásos gyakorlat sze­rint. Ajándékoztam igét én is, beleírva egy könyv elejébe vagy kísérő kártyán (kézzel írva), amikor úgy éreztem, hogy az ige alkalomhoz illő, és azt fo­galmazza meg, amit én is mondani akarok (csak szebben), vagy úgy érez­tem, hogy jó tanáccsal szolgál a meg­ajándékozottnak. Kaptam is igét, amely komoly hatással volt rám - pél­dául konfirmáció alkalmából -, ame­lyen éreztem, hogy az ajándékozó gondosan nekem választotta. Minden keresztény iratterjesztésben kaphatók azonban „igés lapok”, „igés könyvjelzők” és egyéb igés ajándékok. Amikor valaki ilyet vásárol, akkor nem a Bibliából választ, hanem az eléje tárt készletből. Sokszor nem is az ige alap­ján, hanem a kép vagy szín alapján. Hányszor törtem régebben a fejemet azon, hogy miért éppen ezt az igét kap­tam, holott a magyarázat kézenfekvő lett volna: ezt lehetett kapni. Az ilyen ajándéknak illik örülni, és feltétlenül ér­tékesnek kell tartanunk, holott lehet, hogy az ajándékozó vett egy tucatot, és abból találomra húzta ki az enyémet. Ez is csak üzlet, mint a katolikus kegytár­gyak vagy a Vatikánban kapható, pápa által megáldott ajándékok, így méltatlan használata az igéknek. Összefoglalva mondanivalómat, ar­ra szeretném felhívni a figyelmet a Bib­lia éve alkalmából, hogy a Biblia nép­szerűsítése felelősséget is jelent: nem elegendő az emberek kezébe adni, meg kell tanítani őket a használatára is, de lehet, hogy ezt még nekünk is tanul­nunk kell. ■ Herényi István Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róm 12,21) ► Négy hete indult hétrészes soroza­tunkban Jézus példázataihoz kap­csolódó keresztrejtvényeket old­hattok meg. A megfejtéseket egy­ben, összegyűjtve küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangé­likus Elet szerkesztősége, 1085 Bu­dapest, Üllői út 24.). A borítékra ír­játok rá: Gyermekvár. 3. - A szőlőmunkások A megfejtéshez olvassátok el Máté evan­géliumának a 20. fejezetéből az első tizen­hat verset! 1. Ide járt a gazda munkásokat fogadni. 2. Ez volt egész nap a szőlőben. r.YFRMFKVÁ R 3. A vincellér főnöke. 4. Ebből készül a bor. 5. Velük kezdték a bérek kifizetését. 6. Fizetőeszköz. 7. „.. .a te szemed azért gonosz, mert én jó ...?” 8. Ekkor ment ki először a gazda. 9. Ekkor fizették ki a béreket. Fejezd be a mondatot: Isten mindig ................................................ 00 0 3-00000 *■ 00000 *Ö0" c-OQOG ■ O QOQO 000 ► Herényi István alábbi - provokatív megállapításokat sem nélkülöző - levelét vitaindítónak szánjuk. Kérjük olvasóin­kat, hogy véleményüket, a bibliatanulmányozás hogyanjával kapcsolatos gondolataikat lehetőleg október 17-ig jut­tassák el szerkesztőségünk címére. - A szert. „Érted, amit olvasol?” Szentháromság ünnepe után a 21. héten az Útmutató reggeli s heti igéi győzelem­re szólítanak fel a hit harcában. De mert már megtapasztaltam, hogy erőm ma­ÍX0YC gában mit sem ér, „Úr Jézus Krisztus, legfőbb Jó, / Kegyelem kútforrása", „teljes szívből esedezem hozzád, légy kegyelmes, miként megígérted” (GyLK 799,1; Zsolt 119,58 - LK)I Isten ígéretei Krisztusban lettek igenné; ő így tanít Hegyi beszédében: „...ne szálljatok szembe a gonosszal...”; „Szeressétek ellenségeiteket...”; „Ti azért legyetek tökéletesek...” (Mt 5,39.44.48) Teljes szívvel jót tenni csak az képes, aki már megtapasztalta Isten minden értelmet meghaladó, életmentő szeretetét a Krisztusban. A hit harcában csak úgy győzhetünk, ha magunkra öltjük Isten öt védekező s egy támadó fegyverét, hogy megállhassunk az ősellenség minden mesterkedésével (Károlinál: ravaszságával) szemben. Ezek: az igazságszeretet, a megigazulás, a békesség, a hit, és „vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde” (Ef 6,17)! Luther is a győztes harcra buzdít: „Nekünk sem elég hát, hogy hitünk pajzsával, reménységünk sisakjával csupán védekezzünk az ördög ellen, hanem kardot rántva, utána kell iramodni, megfutamítani, így venni győzelmet. Ez a kard Isten igéje!” Vezérigénket Pál így indokolja: „Ne fizessetek (...) rosszal a rosszért." „Ne álljatok bosszút önmagátokért..." (Róm 12,17.19) Sőt „ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet” (Péld 25,21)! Az ellenség szere- tete jelenti a megoldást, mert „a szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak” (Róm 13,10). Ezt igazolja három ószövetségi példa is. Dávid újból megkímélte Saul életét: „Az Úr min­denkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.” (iSám 26,23) És megtapasztalhatta ő is: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (Péld 29,25) így jövendöl a próféta a Messiásról: „Igazságosanfog uralkodni a király... ” (Ézs 32,1) Nekünk személyesen kijelentette az Úr Jézus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem me­het az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14,6) Nem feledhetjük a Biblia évében, hogy az idei esztendő vezérigéjében az élet könyvéből maga az élet fejedelme üzeni a benne hí­vőknek: .....én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19) Amikor elfogták, Jézus jóval győzte le a go noszt; miután Péter karddal levágta a főpap szolgájának a fülét, Jézus ezt mondot­ta: „»Hagyjátok abba!« És megérintve a fülét, meggyógyította őt." (Lk 22,51) Az Úr vitéze győz­tes harcának előfeltételeiről így tanít minket Pál: „...erősödjél meg a kegyelemben..."; „Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.”; „Ha pedig versenyez is vala­ki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.” (2Tim 2,1.3.5) Én „boldog leszek, ha e harcot, / Míg csak tartott, / Hittel végigküzdöttem, / Mert ha hitem megtartottam, / Jól harcoltam, / Vár hazám a mennyekben.” (EÉ 516,6) ■ Garai András Kedves Gyerekek! Tízéves a női misszió Balczó András olimpiai bajnok öttusázó, valamint Faragó Laura énekművész (képünkön hátul, állva) volt a vendége október 4-én a Női Missziói Szolgálat országos találkozójának. Az alkalomnak a budapest-józsefvárosi templom adott otthon, amely - a rossz idő ellenére is - zsúfolásig megtelt az ország különböző vidéke­iről érkezett érdeklődő, illetve ünneplő nőtestvérekkel. A talál­kozó ugyanis egyben szerény megemlékezés is volt arról, hogy a Női Missziói Szolgálat idén tizedik esztendeje szolgál egyhá­zunkban. A nyár végén hetvenedik életévét betöltött Balczó András szavai a küldetéstudatot erősítették a hallgatóságban. Megtéréséről vallott, arról a pillanatról, amikor felismerte: spor­tolóként többé nem magáért, hanem „másoknak fut”. ■ Brebovszky Péter felvétele HIRDETÉS A fóti Evangélikus Kántorképző Intézet 2008/2009. évi téli kántorképző tanfo­lyama 2008. november i-jén délelőtt 10.30-kor kezdődik. A tanfolyam húsz alka­lomból áll. A záróalkalomra és a tanfolyamzáró vizsgára 2009. április 4-én kerül sor. További információ az intézet honlapján: http://kantorkepzo.lutheran.hu. h'rdetes mamma Szeretettel hívunk minden kedves érdeklődőt a kelenföldi evangélikus gyüleke­zet (1114 Budapest. Bocskai út 10.) Középkörének következő alkalmaira: október 17.: A humanista Simon Griner (Grynaeus) és Buda (1521-1523) - dr. Blázy Árpád vetített ké­pes előadása; november 14.: Társadalmi kérdések - keresztény válaszok 1919 és 45 között - dr. Szilágyi Csaba szerkesztő ismerteti az e témakörben megjelenés előtt álló ki­adványt; december 12.: Egyházunk 1948-ban - dr. Itt zés András előadása az egyház- történetileg is igen kritikus év eseményeiről. Az alkalmak péntek esténként 20 órakor kezdődnek a gyülekezet tanácstermében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom