Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-23 / 12. szám
Levéltár í iivan EVANGELIKÜS HETILAP 73. évfolyam, 12. szám - 2008. március 23. - Húsvét ünnepe Ára: 199 Ft „Nem vitás, hogy a húsvéti népszokásokban az életöröm, a túlélés öröme a vezető motívum, a húsvéti ünnepkör ünnepei valódi tartalmukat mégis a keresztény hitben nyerik el.” !► Húsvét 2008 - 9. oldal „A Szentírás az ószövetségi kor istentelen és rossz királyait ezzel a vissza-visszatérő mondattal jellemzi:». ..azt tette, amit rossznak tart az Úr.« Ezek a királyok rendszerint eltérítették a népet az egy igaz és élő Isten útjáról, pogány és idegen szokásokat vezettek be, önző politikájukkal romlásba döntötték a népet és az országot.” ► A király-8. oldal „Újra megértettem, hogy mit kell tennem. Prédikálni Jézus Krisztusról, a keresztről és a megváltásról! Prédikálni arról, aki engem is megtart, és aki egyedül tud vigasztalást adni holnap a temetőben vagy húsvétkor az úrvacsorái asztalnál.” & A nagy Dramaturg -11. oldal János-passió a Deák téren 1^3. oldal Kitüntetett evangélikusok (►4-5. oldal „A Biblia fájdalmasan őszinte" ^7. oldal Nemzetiségi oldalak »6. és io. oldal Nagyhét a zeneirodalomban 9. oldal „Nemlesz idén hímes tojás” &15. oldal „Nem sötét a keresztfa már, / Húsvét után fényárban áll.” (EÉ 219,4) Hét húsvéti út Reinhard Bäcker Húsvéti jelekre lelhetsz Ha valaki megkérdezi, húsvét nyomait világunkban hol leli, nem kell hallgatnom, megmutathatom, hol és mikor, jelen idejű a mai napon, ami akkor kezdődött, húsvét hajnalon. Ahol valaki a másik iránt új bizalomra ébred, és vele hidat épít, és nem hidat föléget, hogy legyőzzön haragot, gyűlöletet, ott húsvét nyomait meglelheted. Ahol valaki végül nem csügged el, és bátran újat kezdeni mer, hogy legyőzze a szenvedést, a gyászt, ott megtalálhatod húsvét nyomát. Ahol valaki a sötétben nem némul el, sőt a reménység hangján énekel, hogy legyőzze a halotti csendet, ott a húsvéti jelekre lelhetsz. Ahol valaki néven nevezi, ami igazságtalan, beismeri, hogy abban neki is része van, hogy győzzön az elfelejtés felett, ott húsvét nyomait meglelheted. Ahol kényelmetlenséget vállal valaki, véleményét nyíltan ki meri mondani, hogy legyőzzön látszatot és csalást, ott találhatod a húsvét nyomát. Ahol valaki úszik az árral szemben, kész arra, hogy idegen terheket felemeljen, hogy legyőzzön ínséget, fájdalmakat, ott találhatsz húsvéti nyomokat. Ahol valaki a restségből téged ébreszt, s veled egy úton felfedezést tesz, hogy legyőzze a magas falakat, ott találhatsz húsvéti nyomokat. (Fordította: Deméné Smidéliusz Katalin) Felséges Isten, megváltó Urunk! Szívből mondunk neked köszönetét a történelem legnagyobb csodájáért: a feltámadásért. Feltámadtál, Urunk, a halálból, reménykedve könyörgünk hozzád a mi feltámadásunkért. Add meg kegyelmesen, hogy a benned való hit újra és újra feltámadjon a szívekben, szívünkben. Köszönjük neked a természet feltámadását a téli halálból. Könyörgünk magyar hazánkért, mert megszomorodott döbbenettel látjuk nemzetünk tragikus fogyását, vergődését, s ugyanígy szorongó lélekkel látjuk nagyon sokak rendkívül megromlott egészségi állapotát. Könyörgünk az önsorsrontó szenvedélybetegekért, az élet értelmét szem elől tévesztettekért, de kétségeskedő híveidért, az igét hitetlenkedve hallgató gyermekeidért is. Add meg az igével szószékre, közösségek elé állóknak, hogy kristálytiszta egyértelműséggel szólalhasson meg ajkukon a te szent beszéded, hogy eligazítást és a sötétben fényt kapjanak a kereső lelkek. Add meg mindenkinek azt, amire valóban szüksége van az örök élet távlatáért. Könyörgünk a határainkon belül élő nemzetiségek békéjéért és a népek, nemzetek békességéért az egész világon. Urunk, egyedül te teremthetsz békét az ellenségeskedők között, egyedül te né- míthatod el a gyilkos fegyvereket, egyedül te adhatod meg a békekötés bölcsességét. Könyörgünk, hallgass meg minket! Urunk, különösen könyörgünk a csonka családokért, ahol a gyermekeknek egyik vagy másik szülőjüket nélkülözniük kell; áldd meg ezeket a gyermekeket is Lelkeddel, hogy egészségesen nőhessenek fel, és megtapasztalhassák a te szeretetedből kapott igei rend áldását. Könyörgünk az éhezőkért, a rosszul tápláltakért, a menekültekért, az üldözöttekért és azért is, hogy ne legyünk közömbösek sorsuk iránt, s meglássuk a mellettünk élő rászorultakat is. Könyörgünk, növeld hitünket, hogy jól tájékozódhassunk a tőled kapott világban, amelyet ránk bíztál a teremtés kezdetekor. Add meg, hogy engedelmes gyermekeidként neked szolgálva töltsük be akaratodat, vállaljuk a teremtett világért való felelősségünket és egymás terhének hordozását. Urunk, Fiadért kérünk, hallgass meg minket irgalmasan. Ámen. ■ Fabiny Tamás Az első a hitetlenség útja. A farizeusok, a főpapok és a Názáreti megfeszítésén buzgólkodó pribékek, mint akik jól végezték dolgukat, hazafelé indulnak. Passió című versében így ír Pilinszky János: „Csak a vágóhíd melege, muskátliszaga, puha máza, csak a nap van. Üvegmögötti csöndben lemosdanak a mészároslegények, de ami történt, valahogy mégse tud végetémi.” Ezek az emberek azt hiszik, végre célhoz értek, hiszen megölték az őket zavaró, nyugtalanító Jézust. Valójában azonban ekkor kerülnek legtávolabbra önmaguk- tól s mindattól, amit úgy hívunk: emberiesség. Sajnálatosan tágas ez a kapu, és széles a hitetlenség útja. A második a gyávaság útja. Pilátus az Újszövetség talányos alakja. Egy világbirodalom rettegett helytartója, aki azonban a „mosom kezeimet” gesztusával gyámoltalanul viselkedik. Éppen visszavonulásával és távolságtartásával enged teret az erőszaknak. Jézus ügyében ilyen következményekkel járhat a semlegesség. Ma is mellbe vágja az olvasót Iluh István 1970-es években írt, Sorozat című négysoros verse: „Jézus markába szöget vertél Dózsa húsából ebédeltél Hitler-taktusra meneteltél Nemet mondani sose mertél” Aki a gyávaság útján jár, azt Dinnyés József átiratában így szólítja meg ez a vers: „Nemet mondani ma se mernél...” A harmadik a meghasonlás útja. Júdás előbb a templomba ment, ahol kétség- beesett dühvei szórta szét az árulásáért kapott harminc ezüstöt. Pedig még abban a pillanatban is lett volna esélye. Hiszen amikor zajlott Jézus pere, akkor ő, a koronatanú akár még meg is menthette volna Mesterét, hiszen ártatlannak nevezte őt (Mt 27,4). Ám nem ismerte fel a menekülés útját, végképp meghasonlott önmagával. Utolsó útja, kezében kötéllel, egy magányosan álló fához vezetett. Magában azt mondhatta, amit a 20. században József Attila: „Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Isten őrizzen, óvjon meg bennünket a júdási zsákutcától. A negyedik az ingadozás útja. Júdás összeomlásától lényegesen eltér Péter megkeseredése. O is rádöbbent, mekkorát vétkezett, talán még őt is megkísértették a júdási végjáték gondolatai. Ám tekintete találkozott Jézus szelíd szemével. És ez az egy tömbből faragott, marcona halászember, meglett férfi képes volt sírni. De az evangélium ezek után is kendőzetlenül beszél róla. A feltámadáshitre nem könnyen jutott el, hiszen már húsvét után jelentette ki: „Elmegyek halászni!” Húsvét után is húsvéttalanul élt. Túrmezei Erzsébet mély bölcsességgel írja Meddig? című versében: • „Uram, Teneked sok a Pétered... ” Ám a Mester utánament ennek az ingadozó tanítványnak, ismét kézbe vette ezt a repedt szikladarabot. A háromszori tagadás után aztán Péter háromszor felelhetett igennel Jézus kérdésére: „Simon, Jénának fia, szeretsz-e engem?" (Jn 21,16) Olyan volt az a párbeszéd, mint egy rendhagyó gyónás és feloldozás. Az ötödik a kételkedés útja. Igen, ez Tamásé. De ő nem a „hitetlen Tamás”, hanem a kételkedő. Bizonyos helyzetekben a becsületes kételkedés többet ér a gyáva hitnél. Görgey Gábor írja Tamás című versében: „Ő volt a legmerészebb, A többiek rémülten hittek inkább, • csak hogy a bizonyság irtózatától megmeneküljenek - ő mindenestül vállalta, amit lát, s megfogta a nem embernek való öt vérző sebet." A kételkedés útja vargabetűt jelent, de Jézus megtalálja a kételkedőt is, aki aztán így borulhat le előtte: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,28) A hatodik a remény útja. Hajnalban asz- szonyok indultak útnak. A győztesek még bódult álmukat álmodták, a vesztes férfiak is rémülten húzták össze magukat vackukon. De ők, az asszonyok elindultak. Szeretetből, részvétből el akarták végezni az előírt kegyes jó cselekedetet, a holttest megkenését. Rónay György A hét első napján, amikor még sötét volt című versciklusában így ír: Csak Mária, a magdalai készítgette gyolcsait s a balzsamot, és egy kis amforát a gyolcs közé dugott, hogy legyen mivel meglocsolja lábait, ha netán mégis szembejön az úton Tudjuk: csak az üres sírt találták. „Nincsen itt, mert feltámadt!" (Mt 28,6) Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy csak az asszonyok indultak hajnalban Jézushoz, csak az ők szorongatták kezükben a segítés eszközét. És a férfiak? Mai gyülekezeti életünkből is sokszor hiányoznak. A hetedik a feltámadott útja. A feltámadott derűje. Szinte bújócskázik az övéivel. Jeruzsálembe rendeli őket, aztán előttük megy Galileába. Felbukkan a Ti- bériás-tenger partján, a hajnali párában. Hagyja, hogy Mária Magdaléna a kertésszel tévessze össze. A bezárt ajtón keresztül lepi meg tanítványait. Jóízűen megeszik szemük láttára egy halat. A gyász sötétje elmúlt - ez az élet derűje. A feltámadás öröme. Ez a derűs Jézus minket is derűssé tehet. A visszatérő pásztor továbbra is vigyáz a nyájra. Erről is szól Lajdi Tamás A pásztor visszatér című verse: ,A kullancsok azt jelzik hogy e réten bárányok jártak de a pásztorral nem történt semmi: nem hagyott jelet A harmadik nap mégis visszatér kezében fűzfavessző arcán nyírfaháncs s nyomában folyómosta ■ tiszta nyáj" Jézus most is előttünk jár. Ahogyan követni próbáltuk a keresztet hordozó Jézust, úgy léphetünk a feltámadott nyomába is. Azon a vidéken a pásztor nem a nyáj mögött haladt - a „terelgeti nyáját, fújja furulyáját” módján -, hanem elöl. A harmadik napon visszatért pásztor ma is előttünk jár. Kövessük őt könnyű szívvel, derűs lélekkel. A hetedik út az igazi. Oratio cecumenica
