Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-11-23 / 47. szám

IO 2008. november 23. KRÓNIKA "Evangélikus ÉletS Földvár kövei Kövek zsoltára címmel erdélyi költők verse­iből összeállított műsorral lepte meg a du- naföldvári evangélikus gyülekezetét múlt szombaton a szomszédos városból érke­zett Szín-Pódium Társulat, s legjobban ta­lán az előadóművész házaspárt lepte meg, mennyire alkalomhoz illő programot vá­lasztottak. Összeállításuk szinte rímelt a hálaadó istentisztelet vendég igehirdetőjé­nek prédikációjára. Lupták György esperes iPt 2,5 alapján közvetítette az apostol le­vélbeli óhaját: „.. .ti magatok is mint elő kövek épüljetek fel lelki házzá..." Maroknyi közös­ség ünneplő tagjaihoz szólt az üzenet, hi­szen az 1827-ben alakult Dunaföldvári Evangélikus Egyházközség lélekszámát tekintve a Bács-Kiskun Egyházmegye leg­kisebb gyülekezete. Bár Molnár Iván beosz­tott lelkész személyében helyben lakó pásztor gondozza a jelenleg is csupán negyvenvalahány aktív tagot számláló közösséget, igazi különlegességnek az a tény szá­mít, hogy alighanem épp a dunaföldvári az egyházmegye legszebb, legjobb állapotban lévő temploma... Az elmúlt tíz-tizenkét évben mintegy tíz-tizenkét millió forint össz­költséggel újult meg a helybéli lutheránusok lelki otthona, és november 15-én délután en­nek a - lényegében két ütemben zajlott - építkezésnek a befejezését ünnepelték. Mint Weisz józsef ismertetéséből kitűnt, az eredetileg 1903-ban épült templom felújítási költsé­geinek mintegy kétharmadát az Amerikai Egyesült Államokban élő evangélikusok ado­mányai fedezték. Azt a volt presbiter ugyan szerényen elhallgatta, hogy e gyűjtés elindí­tója és szervezője Akron városában (Ohio) élő sógora, a Földvárról elszármazott Wiandt János volt, ám a hálaadó istentisztelet résztvevőinek többsége tudván tudhatta, hogy templomuk tengerentúl „észrevett” tornya a jövőben csak akkor fog látszani odafentről is, ha alatta tovább épül a lelki ház is - élő kövekből. ■ T. Pintér Károly felvétele Diaszpórakonferencia Az első diaszpórakonferenciát tartották meg november 17-18-án Budapesten. A részt­vevők Amerikából, Kanadából, Ausztráliából és számos európai országból érkeztek magyar protestáns egyházi közösségük képviseletében. A Magyarországi Református Egyház zsinati irodájában rendezett tanácskozás célja a nagyvilágban szétszórtan élő magyar református és evan­gélikus gyülekezetek hosszú távú együttműködési irá­nyának a meghatározása volt. A konferencia a refor­mátus generális konvent meghívására, a Magyaror­szági Evangélikus Egyház aktív részvételével zajlott. ■ Czöndör István felvétele Keresztény adventi könyvvásár Szeretettel várnak minden érdeklődőt a szervezők és a részt vevő kiadók a de­cember 5-én és 6-án (pénteken és szombaton) megrendezendő keresztény adventi könyvvásárra, melynek helyszíne az előző évekhez hasonlóan a Lónyay Utcai Re­formátus Gimnázium és Kollégium (1092 Budapest, Kinizsi u. 1-7.). Nyitva tartás: pénteken 14-től 20 óráig, szombaton 9-től 16 óráig. Jöjjön el, látogassa meg a Luther Kiadó standját, és vásároljon 15-50% kedvez­ménnyel! Kérje regisztrációs lapunkat, hogy Ön is a Luther Könyvklub tagja lehessen, és saját kiadványainkból állandó 20%-os kedvezményben részesülhessen! ISTENTISZTELETI REND / 2008. november 23. A templom bejárata előtt színes térkőből kirakott Luther-rózsa - a megújulás jelképe Szentháromság ünnepe után utolsó (örök élet) vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 24,37-51; 2Pt 3,(3-7)8-14. Alapige: Ézs 65,17-25. Énekek: 493., 454. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. ii. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre: II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél To. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Molnár Balázs (szuplikáció); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv., kantátazenés) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Grendorf-Balogh Melinda; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Reuss András; de. 11. (úrv.) dr. Reuss András; du. 6. (vespera) dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Szilvia; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kcndeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. to. (úrv.) Szabóné Mátrai Mariann; Rákospalota, XV., juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András: Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Evangélikus polihisztorra emlékeztek A százhetven évvel ezelőtt született tör­ténetíró-politikus, Zsilinszky Mihály életé­ről és munkásságáról tartottak emlék­ülést a békéscsabai városházán novem­ber 18-án. A Magyar Tudományos Aka­démia (MTA) egykori levelező tagjának családtörténetét Kovács Pál nyugalma­zott evangélikus lelkész, a helyi egyházi levéltár vezetője mutatta be, kiemelve a tudósnak az evangélikus egyházhoz fű­ződő kapcsolatát. Zsilinszky Mihály 1838-ban született békéscsabai földműves szülők gyerme­keként. Szarvason járt középiskolába, majd a pesti protestáns egyetemen ta­nult teológiát és bölcsészetet. Később a hallei és a berlini egyetem hallgatója lett. Szarvasi tanári évei alatt rendszeresen publikált, többek között Szarvas törté­netét is feldolgozta. 1884-ben lett a Bé­kés Vármegyei Régészeti és Művelődés- történeti Társulat főtitkára, négy évvel később pedig az MTA tagja. 1889-ben Fe­renc József Csongrád, 1892-ben pedig Zó­lyom vármegye főispánjának nevezte ki. Először a kolozsvári, majd a genfi egye­tem ismerte el tudományos munkássá­gát díszdoktori címmel. A Luther Társaság és a Magyar Protes­táns Irodalmi Társaság meghatározó tagja lett. Tevékenyen részt vett az egy­házi közéletben: kezdetben a békéscsa­bai egyházközségnek, majd az egyház­megyének, később pedig a bányai egy­házkerületnek lett a felügyelője. Szülővárosa neki adományozott elő­ször díszpolgári címet. 1925-ben bekö­vetkezett haláláig köztiszteletnek örven­dett nemcsak az egyházi, hanem a politi­kai és tudományos életben is. A békéscsabai megemlékezés végén a városháza díszudvarán márványtábla avatásával tisztelegtek az evangélikus polihisztor emléke előtt. Az emlékmű­nél Simon Mihály, a Békéscsabai Városvé­dő és Városszépítő Egyesület elnöke mutatott rá a tudós jelentőségére. ‘ ■ LJ.Cs. Bókkon Lajos 1921-2008 Bókkon Lajos a Vas megyei Csöngén szü­letett 1921. január 13-án. Édesapja kisbir­tokos volt. Lánytestvérét kisiskoláskorá­ban veszítette el. A hat elemit szülőfalu­jában végezte, majd - tehetségét látva - szülei Sopronba vitték az evangélikus lí­ceumba, ahol az első évben magántanu­ló volt. Már ekkoriban tudatosan készült a lelkészi hivatásra, ezért ötödik osztály­tól kezdve angol helyett ógörög nyelvet tanult. 1941-ben érettségizett, ezután a teológiára jelentkezett. 1946-ban avatták lelkésszé Celldömölkön. Püspöke először Tétre küldte ki egy hónapra, ahol Lukácsi Dezsőt helyettesítet­te betegsége idején. Azután Tapolcára került, illetve Keszthelyre Menyhárt István mellé segédlelkésznek. Egy ideig Gyenes- diáson, a Kapernaumban lakott, onnan járt Sümegre és a környékre. 1948 áprili­sáig szolgált itt. Utána áthelyezték Szek- szárdra 1949. július 15-ig, majd a Vasi Kö­zépegyházmegyének a missziói körzeté­be, Körmendre került. Ott 1953. augusz­tus 22-ig munkálkodott. Egy ideig az Ori- szentpéteri Evangélikus Egyházközség adminisztrálásával is megbízatott. Innen mint megválasztott lelkész került Zala- galsára, ahol 1973. október 2-ig szolgált. 1989. szeptember 30-ig Nógrád megyé­ben, Egyházasdengelegen volt lelkész. Innen vonult nyugdíjba negyvenkilenc évi lelkipásztori szolgálat után. Későbbi feleségével, Stubán Etelkával Zalagalsán ismerkedett meg, aki Pápán, a tanítóképző intézetben végzett, és kez­dő tanítóként Nógrádba, Csécsére ke­rült. Nyári szabadságra utazott haza, ek­kor találkoztak. Első gyermekük nyolc hónapos korában meghalt; később két lányuk született, Tünde és Erika. Család­jukkal együtt mindketten az angyalföldi gyülekezet aktív tagjai. Bókkon Lajos négy unokájának is örülhetett. Évekig nem kapott hitoktatási enge­délyt, mert nem csak a templomban hir­dette ki a gyerekek hittanra való behatá­sának időpontját. Később esperese kivív­ta, hogy a felesége hitoktatási engedélyt kapjon. így hitvesét hordta motorkerék­párral a falvakba, és amíg tanított az is­kolákban, addig ő látogatta a gyülekezeti tagokat. Pedagógus felesége, mivel pap- né volt, húsz évig nem taníthatott. A lelkészi hivatásra való elhívását szü­leinek, édesanyjának, valamint Hajas De­zső és Szabó Dezső csöngei tanítónak kö­szönte meg. De hálával gondolt lelkipász­torára, Kovács Istvánra és vitéz M agassy Sán­dorra, a teológusotthon igazgató lelkészé­re, líceumi hittantanárára is. Ugyanakkor tudatában volt annak is, amit Jézus mon­dott; „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki (...) titeket..." (Jn 15,16) Hit­vallása volt, hogy elsősorban Jézus hívá­sát hallotta meg az embereken keresztül. Életének utolsó éveit Ostffyasszony- fán töltötte családi házukban feleségével szerényen. Amikor egyszer nyugdíjas éveiben meglátogattam, így vallott: „Vannak emberek, akiknek Isten olyan tehetséget adott, hogy igen könnyen be­szélnek. Én nem tartozom közéjük. Is­ten engem nem áldott meg olyan szó­készséggel, hogy könnyen ment volna a beszéd. Mindenesetre megadta az erőt, hogy amíg szolgáltam, addig beszéltem, és hirdettem Isten igéjét. Miután nyuga­lomban vagyok, nagyon örülök annak, hogy én hallgathatom a másik ember bi­zonyságtételét, és örülök annak, amikor úgy érzem, hogy az igehirdető ugyan­úgy látja azt, mit tett értünk az Isten. Új­ból és újból kísérti az embert a sátán, hogy ne higgy abban, amit hirdettél. Ezért jó az, ha nem csupáncsak hirdeti az ember Isten igéjét, hanem hallgatja is embertársától.” Szerettei és tisztelői a feltámadás re­ményében Zalagalsán vettek tőle végső búcsút november 15-én. ■ Menyes Gyula Tekus Ottó 1919-2008 „Amit én át nem láthatok, arra Te taníts meg engem" - olvastam jó fél évszázaddal ez­előtt a nagysimonyi parókia dolgozó- szobájának a falán. Kapta-e vagy maga választotta Tekus Ottó ezt a falitáblát - nem tudom. Most már meg sem kérdez­hetem tőle. Azt azonban biztosra ve­szem, hogy holta napjáig nem vált ide­jétmúlttá ez a könyörgés. Tekus Ottó 1919-ben született Győrben. Itt is érettségizett a Révai Miklós Reálgim­náziumban. Hálával emlékezett a Tahiban töltött táborokra, a diák-istentiszteletekre. „Élmény volt hallgatni Túróczy Zoltánt és Szabó Józsefet!” - mondta. A lelkészi pá­lya felé mégis volt hitoktatójának, Ittzés Mihálynak az egyik prédikációja indította el. Krisztus-hite születésének a titkát is ezekben a visszafogottan elmondott meg­nyilatkozásokban sejthetjük. Teológiai tanulmányai végeztével Ku­pi Béla püspök szentelte lelkésszé Sop­ronban 1941. január 12-én. Egyévi segéd­lelkészség, majd kétévi missziói helyet­tes lelkészség után 1941-ben Csíkszereda lelkipásztorává választották, de a köze­ledő front miatt nem tudta elfoglalni szolgálati helyét. Másfél évi debreceni szolgálat után 1946 szeptemberétől ismét a Dunántúli Egyházkerületbe került, missziói lel­készként. Répcelakon megszervezte és vezette a Dunántúli Népfőiskolát. 1947- ben feleségül vette Sokoray Izabella ma- gyar-történelem-testnevelés szakos ta­nárnőt. Répcelak, a missziói otthon kiemel­kedő helye szolgálatának. A népfőisko­la Kemenesaljának, de talán az egész Dunántúlnak az evangélizációs köz­pontjává vált. Tekus Ottó tiszteletre méltó harmóniát teremtett az evangéli­zációs otthon és a helyi gyülekezet kö­zött. Ebben készséges partnere volt Smi- déliusz Ernő, a gyülekezet lelkésze. Ugyanerre az összhangra törekedett a ház egy hitben mozduló, de különféle stílusú, temperamentumú munkatársai­val és az evangélikus evangélizáció kü­lönböző karizmájú lelkészi és világi munkásaival. A ház vonzotta a soproni teológus­hallgatók jelentős csoportját is. Itt for­málódott hitében Kemenesalja fiataljai­nak és idősebbjeinek az a csapata, ame­lyen keresztül a következő külső-belső nyomorúság idején „átmentődött” a Krisztusban való hit. 1951-ben Nagysimonyi lelkészévé vá­lasztották. Az evangélizátor gyülekezeti lelkészként is helytállt. Fiatal téológusok Nagysimonyiban csodálkoztak rá, hogy favágító tuskó mellett, ágat aprító lel­késszel is lehet „lelkizni”. 1952-ben meg­született régóta várt fiuk, András, akit az­tán harmincévesen, huszonöt hónappal ordinációja után, fiatal házasként, friss édesapaként kis családja és szülei elve­szítenek. Józsa Mártonnal együtt Tekus Ottó összetartója volt a környékbeli lelkészek heti, keddi homiletikai munkaközössé­gének, amelyről még az egyház akkori vezetői se akarják elhinni, hogy a mun­kájukat végzik, nem pedig összeeskü­vést szőnek. Huszonhárom évi nagysimonyi lel­készség és csak egy ciklusra megtűrt es- peresség után 1974-ben győri lelkésszé választották. Az Öregtemplom gyüle­kezete, a szeretetház fizikai és lelki re­noválása, a soproni Zerge utcai vendég­ház építése vette igénybe testi-lelki energiáját. 1987-ben autóbalesetben elvesztette feleségét. Négyévi özvegység után fele­ségül vette Paveszka Idát. 1993-ban nyug­díjba vonult, de aktívan benne élt gyüle­kezetében, egyházkerületében. Lefordí­totta a katedrájától eltiltott Hans Küng német római katolikus teológus Credo cí­mű könyvét. Több támadást kapott érte, mint elismerést. A kilencvenedik év felé közeledve mindkettőjük egészsége rohamosan gyengült. Egy hónappal felesége halála után Isten róla is levette az élet terhét. November 11-én halt meg. Húszadikán temetjük Rácz Miklós nyugalmazott ná- dasdi lelkész szolgálatával. Az a re­ménységünk, hogy Isten Krisztusért megmutatja neki, amit itt át nem látha­tott, és előrement szeretteivel és ve­lünk együtt csodálkozik majd rá arra, amit Isten azoknak készített, akik sze­rették Őt. ■ Fehér Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom