Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-12-21 / 51-52. szám

i8 41 2008. december 21-28.

KARÁCSONYI PANORÁMA

Evangélikus Élet®?

HIROFTFS _________________________________________________________________________________________________

A gyermek- és ifjúsági osztály gyermekeknek szóló programjai 2009 tavaszán

A gyermek- és ifjúsági osztály további programjairól részletes tájékoztatás az Evangélikus Elet januári első számában lesz található.

Vili. országos evangélikus bábverseny

Témája: Gyermekek a Bibliában Időpontja: 2009. március 7., szombat, 10-től ró óráig Helyszín: Marczibányi Téri Művelődési Központ (1022 Budapest, Marczibányi tér 5/a.)

A versenyen saját kézzel készített bábokká lehet szerepelni. Az előadandó jelenetek időtartama maximum hét perc legyen. jelentkezési határidő: 2009. január 12., hétfő.

Jelentkezni a következő címeken, telefonszámokon lehet:

Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Osztálya, 1450 Budapest, Pf. 21.;

marietta.pal@lutheran.hu; 1/486-3542 vagy 20/824-4454.

Kérjük, hogy a jelentkezéssel egy időben a bábjelenet tervezett szövegkönyvét is legyenek kedvesek elküldeni! Gyülekezeti gyermekcsoportok és gyermekes családok jelentkezését is várjuk szeretettel közönségnek!

A belépés ingyenes!

VIII. országos evangélikus hittanverseny Témája: Vizek a Bibliában

Négy korosztályban várjuk a csapatokat:

1-2., 3-4., 5-6. és 7-8. osztály. A gyülekezetek és az iskolák csapatai az elmúlt évekhez hasonlóan külön versenyeznek. Egy gyülekezet, illetve iskola egy korosztályból négy főből álló csapatot küldhet a megyei/területi fordulóra. Kérjük, a csapatok összeállításánál mindenki törekedjen arra, hogy mindkét megjelölt iskolai osztályból kerüljenek gyerekek a csoportba! Négy elsős gyermek például könnyen hátrányba kerülhet a verseny során. Kérjük továbbá, hogy az egyházi iskolában tanuló gyermekek ne gyülekezeti csapatként versenyezzenek, mert így a gyülekezetekből érkező gyermekek rosszabb esélyekkel indulnak a hittanversenyen.

Gyülekezeti/iskolaiforduló: 2009. március 14., szombat Megyei/területi verseny: 2009. március 28., szombat

Országosforduló: 2009. április 25., szombat, Budapest, Evangélikus Hittudományi Egyetem

A feladatokat a gyermek-és ifjúsági osztály által felkért hittanárok és lelkészek állítják össze. Az igehelyek, amelyekből készülni kell a hittanversenyre, a következők:

1-2. osztályosok • /ordán: Ábrahám története (iMóz 13,1-13); Jézus megkereszte- lése (Mt 3,13-17); Jézus a tengeren jár (Mt 14,22-34); Jézus a vizet borrá változtatja (Jn 2,1-11). • Nílus: József története (iMóz 41,1-18). • Genezáreti-tó: Tanítványok elhívása (Lk 5,1-11); a tenger lecsendesítése (Mk 4,35-41). • Tigris, Eufrátesz: iMóz 2,14; iMóz 15,18.

3-4. osztályosok • Az 1-2. osztályosok anyaga és azonfelül: • Özönvíz (iMóz 7. fejezettől a iMóz 8,14-ig). • Nílus: Mózes elhívása (2MÓZ 4,9); a negyedik csapás (2MÓZ 8,16); Mózes vizet fakaszt (2MÓZ 17,7); átvonulás a tengeren (2MÓZ 14,15-31). • Vörös-tenger: Jónás története (Jón 1,1—16); a bűnös asszony története (Lk 7,'36-50). • Jordán: Illés története (iKir 17,1-7) • Betesda tó: Jn 5,1-9; aki kősziklára épít (Mt 7,24-27); Rebeka története (iMóz 24).

5-6. osztályosok • A 3-4. osztályosok anyaga és azonfelül: Jézus Pilátus előtt (Mt 27,15-26); Jézus megmossa tanítványai lábát (Jn 13,1-11); az etióp kincstárnok (ApCsel 8,26-40); Keresztelő János bizonyságtétele 0n 1,19-34); Nikodé- mus Jézusnál (Jn 3,5-23).

7-8. osztályosok • Az 5-6. osztályosok anyaga és azonfelül: Jézus és a samáriai asszony (Jn 4,1-14); Jézus halála (Jn 19,34); Jézus megjelenik a Tibériás-tenger- nél 0n 21,7); Jézus az élő vizet ígéri 0n 7,37-38); a holdkóros fiú meggyógyítá- sa (Mt 17,15); az Emberfia eljövetele (Mt 24,38-39); Jézus meggyógyítja a gada- rai megszállottat (Mk 5,13); a gazdag és Lázár (Lk 16,24); Isten parancsa és ígérete Józsuának 0ózs 1,1-6); Józsué kémeket küld Jerikóba 0ózs 2,7.10.23); megérkezés a Jordánhoz 0ózs 3); a tizenkét emlékkő felállítása 0ózs 4); Isten magához veszi Illést (2KÜ 2,6.7.13); Elizeus meggyógyítja Naamánt (2KÜ 5,10.14).

Jó felkészülést kívánunk!

Pál Marietta gyermekreferens (1/486-3542, 20/824-4454, marietta.pal@lutheran.hu)

A csúnya cica

■ T. Ágoston László

Úgy hozta a Sors, hogy ezen a nyáron a feleségemmel kettesben elindultunk felfedezni a Dunántúl szépségeit. Nem turistacsoporttal, nem előre váltott üdülőjeggyel, hanem ketten, a mi kis tizenhat éves autócsodánkkal. Ez utóbbit a szerelő mondta rá, mert csoda, hogy még megy.

A nejem heteken keresztül ült a számítógép képernyője előtt, és kereste a megfelelő szállást, a legérdekesebb útvonalat, a legolcsóbb vendéglőket. Amikor elkészült vele, elém tárta az úti programot, én meg rábólintottam. Mit mást is tehettem volna? Ha ellentmondók, bizonyosan vita kerekedett volna belőle, és megsértődik. Akkor aztán turbékolha- tok neki, mire kiengesztelődik. Különben meg nem is volt jobb ötletem. Megköszöntem a fáradozását, Visine-t csöp- pentettem a képernyő fényétől elfáradt szemébe, és elindultunk a nagy nyári kalandra.

így jutottunk el első éjszakai szállásunkra, a Bakony rengeteg erdejében rejtőzködő kis zsákfaluba, ahonnét már sehova se visz az út, s melynek két és fél utcájában legalább nyolcvanan laknak. Azért két és fél az utca, mert a harmadiknak csak az egyik felén épültek házak. A másik fele már az erdő. A csendet viszont szinte hallani lehet.- Maguknak lehet, hogy jólesik ez a nagy csend - mondta a szállásadónk, egy harminc év körüli fiatalasszony -, de mi, akik itt élünk, lassan belesüketülünk. Mondják meg, mi abban a jó, hogy faluhelyen megtiltják az állattartást? A polgármester tette, merthogy szerinte zavarja a falusi turizmust. Hát persze, mert neki három vendégháza is van. Mi meg, hogy anyám meghalt két esztendeje, kipofoztuk ezt a házat, de eladni nem lehet, mert a kutyának se kell. Ha valaki erre vetődik, kiadjuk egy-egy éjszakára. Mondtam is a páromnak, hogy adjunk el mindent, aztán húzzunk el valamiféle városba, mert itt csak besavanyodik az ember. Itt már nincs se orvos, se pap, se tanító, csak a kocsma meg a kisbolt. Az is a polgármesteré. Rendben van, mondta ő, de hát hol kap a városban állást egy erdész? Ez a mi nagy dilemmánk. Menjünk el hajléktalannak úgy, hogy van két házunk?!

Míg a kerti pádon üldögélve hallgattuk szállásadónk panaszait, az egykorvolt istálló felől előmerészkedett egy elképesztően girhes, csúnya macska. Szögletes fejű, a szürkétől az ordason át a feketéig mindenféle színben játszó szőrű jószág. Szóval az a fajta, amelyikre még Rózsa Sándor, a betyár is azt mondta volna: „F, be csúf)”- Ez se a miénk ám, csak úgy jött vala- honnét - mondta a fiatalasszony. - Aztán nem elég, hogy jött, még le is kölyke- dzett. Volt vagy négy kis nyivákoló gombóc az istállóban. Mondtam is a férjemnek, hogy csináljon velük valamit, mert ez a sok macska leeszi a fejemről a hajat, O meg, amilyen nagy állatbolond, nemhogy elpusztította volna a kölykö- ket, hanem el tudom képzelni, hogy titokban még eteti is őket.- Ez nem nagyon látszik meg rajta - vetettem közbe félszegen.- Én nem is tagadom, hogy nem szívelem őket. A kutyát igen, az hasznos, hűséges jószág, de ezek a nyafogó, szőrhullató valamik... Meg időm sincs rájuk. Most is ott vár a konyhában a gyerek, mert megígértem, hogy sütök neki tócsit. Nemsokára jön haza az uram, vacsorát kell adnom neki. De közben át kell szaladni a Rózsi nénihez a szomszédba, mert beteg. Őt is én gondozom. Ja, és még a virágokat is meg kell locsolj ni a ház előtt, nehogy megszólják az embert. Elnézem a tévében azt sok kifent úriasszonyt. Mi meg itt... Eh, nem is bosszantom magam!

Amikor elment, összenéztünk a nejemmel. Bólintottunk egyet, ő szó nélkül bement a konyhába, és kihozott két szelet szalámit. Az egyiket a kezembe nyomta, és elindultunk a lécekből összeácsolt istállóajtó felé. A csúnya macska ott feküdt egy félig kibontott szalmabála tövében, és szoptatta a két ugyancsak girhes, szépnek semmiképp nem mondható kölykét. Messziről megmutattam neki a szalámit, és odaszóltam.- Cic, cic... Gyere ide, cicám, ez a tiéd!

Ő azonban ahelyett, hogy odarohant

volna az ételért, rémülten felugrott, és a kölykeit maga előtt hajtva behúzódott valami rossz fazék alá.- Buta, randa macska - perlekedtem. - Nem elég, hogy ilyen gnóm meg rusnya, még bizalmatlan is. Látod, ez az a fajta, amelyiken nem lehet segíteni - bizonygattam a nejemnek.- Nem hát, mert te mindig olyan türelmetlen vagy - mondta.

Aztán közelebb lépett, lecsípett egy darabot a szalámiból, s odadobta a fazék elé. Hátrált néhány lépést, és újra ledobott egy falatot.- Ne bámulj, édes egyetlenem, inkább hozz még egy-két szeletet. És kétségbe se ess, mert mi csirkecombot fogunk vacsorázni.

így is történt. Amikor már lebukóban volt a nap a nyugati erdő lombkoronája fölött, a feleségem leterítette a kerti asztalt, s kirakta rá az előző nap rántott, madárlátta csirkecombot. Mit tagadjam, a friss erdei levegőtől úgy megéheztem, hogy akár az egészet fölfaltam volna. Olyan mennyei illata volt... No de ezt nemcsak én éreztem ám! Alig telt bele néhány percbe, és a lécekből ácsolt istállóajtó egyik résében megjelent a csúnya macska feje. Ránk nézett, és halkan elny- affantotta magát.- Gyere - mondtam, s felé nyújtottam az éppen lerágott csirkecsontot.

Rám nézett, a nyakát tekergette, látszott rajta, hogyan küzd benne az éhség a bizalmatlansággal. Amikor felé hajítottam a csontot, először meghökkent, aztán odafutott, és elvitte az istállóajtó elé. Hamarosan megjelent a két kölyke is. Az egyik tiszta anyja, a másik koromfekete. Elvették tőle a csontot és mohón rágni kezdték kétfelől. Ő meg csak állt előttük, és bennünket figyelt. A harmadik csirkecsont után már ott ugrándozott, birkózott a két jóllakott macskakölyök a lábunk körül, az anyjuk meg szorgalmasan ropogtatta a maradékot.- Én nem is tudom, hogy van ez - mondtam a feleségemnek -, de mintha már nem lennének olyan csúnyák ezek a cicák. Az a kis huncut fekete meg kifejezetten aranyos.- Valóban - mosolyodon el a nejem.- Az anyjuknak is kifejezetten karakteres feje van. Nem az a mindennapi... a színe meg... hogy is mondjam? Szóval olyan sokszínű! És nézd meg az orrát! Szinte foszforeszkál. Érdekes, nem?

Azóta is sokat gondolkoztunk, mi is történt velünk meg a csúnya cicákkal azon az estén ott a Bakonyban. Tény, hogy ők hárman ott strázsáltak egész éjjel az ajtónk előtt, s reggel, amikor továbbindultunk, díszkíséretként követtek bennünket a kapuig.- Látod - mutattam a három jószágra -, a szemünk előtt válik bizonyossággá a kétezer éves igazság. Erőszakkal, gyűlölettel vagy ha úgy tetszik, tűzzel, vassal erős várakat dönthetsz romba, birodalmakat törölhetsz le a térképről. Hidat verni lélektől lélekig - akár csak ember és állat között - kizárólag szeretettel lehet.

Példa a hűségre

Háromszáz éve halt meg idősebb Ács Mihály

► Gyülekezeteinkben gyakran hangzik fel énekeskönyvünk két éneke: „Magas egekben lakozó Felség...” (264) és „Minden e földön csak elmúlandó....” (372). Mindkettőnek Acs Mihály a szerzője. Egyháztörténetünk legnehezebb korszakában élt.

Valószínűleg Kemenesszentmártonban 1631. július 9-én született. Szüleiről és tanulóéveiről nincsenek adataink, csak azt tudjuk, hogy 1666-1669 között Witten- bergben, majd Tübingenben tanult Witt- nyédi István támogatásával.

Hazaérkezése után győri rektor lett, de onnan - vallása miatt - nemsokára elűzték. 1673-ban a szilvágyi zsinaton lelkésszé avatták. 1673-1674-ben farádi lelkész volt. Sok szolgatársával ellentétben nem tett eleget a pozsonyi vértörvényszékre szóló idézésnek, hanem beállt a bujdosók közé, és több évig titokban lel- készkedett. Arról is tudunk, hogy 1680 körül Nemescsón működött. Gyülekezete artikuláris jellegű volt, megszorított és megcsonkított „szabad” vallásgyakorlattal. Ez az alaphelyzet bizonyára nem a nyugalmat jelentette számára, sokkal inkább leleményességre, találékonyságra késztette őt, rugalmas szervezőkészséget igényelt tőle.

1683-ban már Thököly csapatainál volt tábori prédikátor, hogy vigasztalja, bátorítsa, erősítse a hadrakelteket. Lehet,

hogy átmenetileg az ugyancsak artikuláris Vadosfán is végzett lelkészi szolgálatot - ezt azonban egyértelműen mindeddig nem sikerült tisztázni.

1686-ban már ismét Nemescsó lelkésze volt. Az 1689. évi pozsonyi ország- gyűlésen az evangélikus rendeknek ő tartotta a megnyitó istentiszteletet. Vannak olyan feltételezések is, hogy ezután Kőszegen is lelkészkedett rövid ideig, majd 1701-től Devecserben működött. 1706-tól kemenesaljai esperes és Nagysimonyi lelkésze lett. 1707-től ismét - immár harmadszor - Nemescsó volt az állomáshelye. Valószínűleg 1708-ban halt meg, és az utóbbi településen is temették el.

Szolgálati helyeinek gyakori változását látva ne feledkezzünk meg az ellenreformáció megpróbáltatásai mellett a „papmarasztalás” korabeli szokásáról sem: a gyülekezet egy esztendő elmúltával elbocsáthatta lelkészét! Ennek nem körültekintő gyakorlása esetenként nagyfokú bizonytalanságot jelentett a lelkésznek is, de a gyülekezetnek is.

Ács Mihály a pietizmus markáns képviselője volt.

Irodalmi munkásságából megemlítjük a Zengedező mennyei kar című énekeskönyvet, amely 1696-ban jelent meg Lőcsén, és 1812-ig tizenkét kiadást ért meg. Ez németből magyarra fordított és magyar énekek gyűjteménye, Ács Mihály szerkesztésében, Lövei Balázs győri és Ta- tay István téti lelkész közreműködésével. Javított és módosított változatai is napvilágot láttak. Arany lántz című imádsá- goskönyve (1686) százötven év alatt tizenegy kiadásban került az olvasók kezébe. Boldog halál szekere című imádsá- goskönyve (1701) Strasbourgban is megjelent második kiadásban (1702) Telekesi Török István költségén, a szerző fiának, iß. Ács Mihálynak a közreműködésével. A példányokat a vámnál elkobozták, a könyv azonban itthon újra megjelent (1708). Az énekeskönyvünkben szereplő Ács Ferenc nádasdi lelkész szintén az ő fia volt.

A jelenleg használatban lévőt megelőző énekeskönyvünkben szerepel még egy éneke „Szívem keserűségét...” kezdettel (381). Ennek érdekessége, hogy a versfőkből visszafelé „Michael Ács” olvasható ki.

Ács Mihály mindig példa sokaknak: példa a hűségre!

M Barcza Béla