Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-12-21 / 51-52. szám

i8 41 2008. december 21-28. KARÁCSONYI PANORÁMA Evangélikus Élet®? HIROFTFS _________________________________________________________________________________________________ A gyermek- és ifjúsági osztály gyermekeknek szóló programjai 2009 tavaszán A gyermek- és ifjúsági osztály további programjairól részletes tájékoztatás az Evangélikus Elet januári első számában lesz található. Vili. országos evangélikus bábverseny Témája: Gyermekek a Bibliában Időpontja: 2009. március 7., szombat, 10-től ró óráig Helyszín: Marczibányi Téri Művelődési Központ (1022 Budapest, Marczibányi tér 5/a.) A versenyen saját kézzel készített bábokká lehet szerepelni. Az előadandó jelenetek időtartama maximum hét perc legyen. jelentkezési határidő: 2009. január 12., hétfő. Jelentkezni a következő címeken, telefonszámokon lehet: Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Osztálya, 1450 Budapest, Pf. 21.; marietta.pal@lutheran.hu; 1/486-3542 vagy 20/824-4454. Kérjük, hogy a jelentkezéssel egy időben a bábjelenet tervezett szövegkönyvét is legyenek kedvesek elküldeni! Gyülekezeti gyermekcsoportok és gyermekes családok jelentkezését is várjuk szeretettel közönségnek! A belépés ingyenes! VIII. országos evangélikus hittanverseny Témája: Vizek a Bibliában Négy korosztályban várjuk a csapatokat: 1-2., 3-4., 5-6. és 7-8. osztály. A gyülekezetek és az iskolák csapatai az elmúlt évekhez hasonlóan kü­lön versenyeznek. Egy gyülekezet, illetve iskola egy korosztályból négy főből álló csapatot küldhet a megyei/területi fordulóra. Kérjük, a csapatok összeállításánál mindenki törekedjen arra, hogy mindkét megjelölt iskolai osztályból kerüljenek gyerekek a csoportba! Négy elsős gyermek például könnyen hátrányba kerülhet a verseny során. Kérjük továbbá, hogy az egyházi iskolában tanuló gyermekek ne gyülekezeti csapatként versenyezzenek, mert így a gyülekezetekből érkező gyermekek rosszabb esélyekkel indulnak a hittanversenyen. Gyülekezeti/iskolaiforduló: 2009. március 14., szombat Megyei/területi verseny: 2009. március 28., szombat Országosforduló: 2009. április 25., szombat, Budapest, Evangélikus Hittudományi Egyetem A feladatokat a gyermek-és ifjúsági osztály által felkért hittanárok és lelkészek állít­ják össze. Az igehelyek, amelyekből készülni kell a hittanversenyre, a következők: 1-2. osztályosok • /ordán: Ábrahám története (iMóz 13,1-13); Jézus megkereszte- lése (Mt 3,13-17); Jézus a tengeren jár (Mt 14,22-34); Jézus a vizet borrá változ­tatja (Jn 2,1-11). • Nílus: József története (iMóz 41,1-18). • Genezáreti-tó: Tanítvá­nyok elhívása (Lk 5,1-11); a tenger lecsendesítése (Mk 4,35-41). • Tigris, Eufrátesz: iMóz 2,14; iMóz 15,18. 3-4. osztályosok • Az 1-2. osztályosok anyaga és azonfelül: • Özönvíz (iMóz 7. fejezettől a iMóz 8,14-ig). • Nílus: Mózes elhívása (2MÓZ 4,9); a negyedik csapás (2MÓZ 8,16); Mózes vizet fakaszt (2MÓZ 17,7); átvonulás a tengeren (2MÓZ 14,15-31). • Vörös-tenger: Jónás története (Jón 1,1—16); a bűnös asszony története (Lk 7,'36-50). • Jordán: Illés története (iKir 17,1-7) • Betesda tó: Jn 5,1-9; aki kőszik­lára épít (Mt 7,24-27); Rebeka története (iMóz 24). 5-6. osztályosok • A 3-4. osztályosok anyaga és azonfelül: Jézus Pilátus előtt (Mt 27,15-26); Jézus megmossa tanítványai lábát (Jn 13,1-11); az etióp kincstár­nok (ApCsel 8,26-40); Keresztelő János bizonyságtétele 0n 1,19-34); Nikodé- mus Jézusnál (Jn 3,5-23). 7-8. osztályosok • Az 5-6. osztályosok anyaga és azonfelül: Jézus és a samáriai asszony (Jn 4,1-14); Jézus halála (Jn 19,34); Jézus megjelenik a Tibériás-tenger- nél 0n 21,7); Jézus az élő vizet ígéri 0n 7,37-38); a holdkóros fiú meggyógyítá- sa (Mt 17,15); az Emberfia eljövetele (Mt 24,38-39); Jézus meggyógyítja a gada- rai megszállottat (Mk 5,13); a gazdag és Lázár (Lk 16,24); Isten parancsa és ígé­rete Józsuának 0ózs 1,1-6); Józsué kémeket küld Jerikóba 0ózs 2,7.10.23); meg­érkezés a Jordánhoz 0ózs 3); a tizenkét emlékkő felállítása 0ózs 4); Isten ma­gához veszi Illést (2KÜ 2,6.7.13); Elizeus meggyógyítja Naamánt (2KÜ 5,10.14). Jó felkészülést kívánunk! Pál Marietta gyermekreferens (1/486-3542, 20/824-4454, marietta.pal@lutheran.hu) A csúnya cica ■ T. Ágoston László Úgy hozta a Sors, hogy ezen a nyáron a feleségemmel kettesben elindultunk felfedezni a Dunántúl szépségeit. Nem turistacsoporttal, nem előre váltott üdülőjeggyel, hanem ketten, a mi kis ti­zenhat éves autócsodánkkal. Ez utób­bit a szerelő mondta rá, mert csoda, hogy még megy. A nejem heteken keresztül ült a szá­mítógép képernyője előtt, és kereste a megfelelő szállást, a legérdekesebb útvo­nalat, a legolcsóbb vendéglőket. Amikor elkészült vele, elém tárta az úti progra­mot, én meg rábólintottam. Mit mást is tehettem volna? Ha ellentmondók, bizo­nyosan vita kerekedett volna belőle, és megsértődik. Akkor aztán turbékolha- tok neki, mire kiengesztelődik. Külön­ben meg nem is volt jobb ötletem. Meg­köszöntem a fáradozását, Visine-t csöp- pentettem a képernyő fényétől elfáradt szemébe, és elindultunk a nagy nyári ka­landra. így jutottunk el első éjszakai szállá­sunkra, a Bakony rengeteg erdejében rej­tőzködő kis zsákfaluba, ahonnét már se­hova se visz az út, s melynek két és fél ut­cájában legalább nyolcvanan laknak. Azért két és fél az utca, mert a harmadik­nak csak az egyik felén épültek házak. A másik fele már az erdő. A csendet vi­szont szinte hallani lehet.- Maguknak lehet, hogy jólesik ez a nagy csend - mondta a szállásadónk, egy harminc év körüli fiatalasszony -, de mi, akik itt élünk, lassan belesüketülünk. Mondják meg, mi abban a jó, hogy falu­helyen megtiltják az állattartást? A pol­gármester tette, merthogy szerinte za­varja a falusi turizmust. Hát persze, mert neki három vendégháza is van. Mi meg, hogy anyám meghalt két esztendeje, ki­pofoztuk ezt a házat, de eladni nem le­het, mert a kutyának se kell. Ha valaki er­re vetődik, kiadjuk egy-egy éjszakára. Mondtam is a páromnak, hogy adjunk el mindent, aztán húzzunk el valamiféle városba, mert itt csak besavanyodik az ember. Itt már nincs se orvos, se pap, se tanító, csak a kocsma meg a kisbolt. Az is a polgármesteré. Rendben van, mond­ta ő, de hát hol kap a városban állást egy erdész? Ez a mi nagy dilemmánk. Men­jünk el hajléktalannak úgy, hogy van két házunk?! Míg a kerti pádon üldögélve hallgat­tuk szállásadónk panaszait, az egykor­volt istálló felől előmerészkedett egy el­képesztően girhes, csúnya macska. Szög­letes fejű, a szürkétől az ordason át a fe­ketéig mindenféle színben játszó szőrű jószág. Szóval az a fajta, amelyikre még Rózsa Sándor, a betyár is azt mondta volna: „F, be csúf)”- Ez se a miénk ám, csak úgy jött vala- honnét - mondta a fiatalasszony. - Az­tán nem elég, hogy jött, még le is kölyke- dzett. Volt vagy négy kis nyivákoló gombóc az istállóban. Mondtam is a fér­jemnek, hogy csináljon velük valamit, mert ez a sok macska leeszi a fejemről a hajat, O meg, amilyen nagy állatbolond, nemhogy elpusztította volna a kölykö- ket, hanem el tudom képzelni, hogy ti­tokban még eteti is őket.- Ez nem nagyon látszik meg rajta - vetettem közbe félszegen.- Én nem is tagadom, hogy nem szí­velem őket. A kutyát igen, az hasznos, hűséges jószág, de ezek a nyafogó, szőr­hullató valamik... Meg időm sincs rájuk. Most is ott vár a konyhában a gyerek, mert megígértem, hogy sütök neki tócsit. Nemsokára jön haza az uram, va­csorát kell adnom neki. De közben át kell szaladni a Rózsi nénihez a szom­szédba, mert beteg. Őt is én gondozom. Ja, és még a virágokat is meg kell locsolj ni a ház előtt, nehogy megszólják az em­bert. Elnézem a tévében azt sok kifent úriasszonyt. Mi meg itt... Eh, nem is bosszantom magam! Amikor elment, összenéztünk a ne­jemmel. Bólintottunk egyet, ő szó nélkül bement a konyhába, és kihozott két sze­let szalámit. Az egyiket a kezembe nyomta, és elindultunk a lécekből össze­ácsolt istállóajtó felé. A csúnya macska ott feküdt egy félig kibontott szalmabála tövében, és szoptatta a két ugyancsak girhes, szépnek semmiképp nem mond­ható kölykét. Messziről megmutattam neki a szalámit, és odaszóltam.- Cic, cic... Gyere ide, cicám, ez a tiéd! Ő azonban ahelyett, hogy odarohant volna az ételért, rémülten felugrott, és a kölykeit maga előtt hajtva behúzódott valami rossz fazék alá.- Buta, randa macska - perlekedtem. - Nem elég, hogy ilyen gnóm meg rus­nya, még bizalmatlan is. Látod, ez az a fajta, amelyiken nem lehet segíteni - bi­zonygattam a nejemnek.- Nem hát, mert te mindig olyan tü­relmetlen vagy - mondta. Aztán közelebb lépett, lecsípett egy darabot a szalámiból, s odadobta a fazék elé. Hátrált néhány lépést, és újra ledo­bott egy falatot.- Ne bámulj, édes egyetlenem, inkább hozz még egy-két szeletet. És kétségbe se ess, mert mi csirkecombot fogunk va­csorázni. így is történt. Amikor már lebukóban volt a nap a nyugati erdő lombkoronája fölött, a feleségem leterítette a kerti asz­talt, s kirakta rá az előző nap rántott, madárlátta csirkecombot. Mit tagadjam, a friss erdei levegőtől úgy megéheztem, hogy akár az egészet fölfaltam volna. Olyan mennyei illata volt... No de ezt nemcsak én éreztem ám! Alig telt bele néhány percbe, és a lécekből ácsolt istál­lóajtó egyik résében megjelent a csúnya macska feje. Ránk nézett, és halkan elny- affantotta magát.- Gyere - mondtam, s felé nyújtottam az éppen lerágott csirkecsontot. Rám nézett, a nyakát tekergette, lát­szott rajta, hogyan küzd benne az éh­ség a bizalmatlansággal. Amikor felé hajítottam a csontot, először meghök­kent, aztán odafutott, és elvitte az istál­lóajtó elé. Hamarosan megjelent a két kölyke is. Az egyik tiszta anyja, a másik koromfekete. Elvették tőle a csontot és mohón rágni kezdték kétfelől. Ő meg csak állt előttük, és bennünket figyelt. A harmadik csirkecsont után már ott ugrándozott, birkózott a két jóllakott macskakölyök a lábunk körül, az any­juk meg szorgalmasan ropogtatta a maradékot.- Én nem is tudom, hogy van ez - mondtam a feleségemnek -, de mintha már nem lennének olyan csúnyák ezek a cicák. Az a kis huncut fekete meg kifeje­zetten aranyos.- Valóban - mosolyodon el a nejem.- Az anyjuknak is kifejezetten karakteres feje van. Nem az a mindennapi... a színe meg... hogy is mondjam? Szóval olyan sokszínű! És nézd meg az orrát! Szinte foszforeszkál. Érdekes, nem? Azóta is sokat gondolkoztunk, mi is történt velünk meg a csúnya cicákkal azon az estén ott a Bakonyban. Tény, hogy ők hárman ott strázsáltak egész éj­jel az ajtónk előtt, s reggel, amikor to­vábbindultunk, díszkíséretként követtek bennünket a kapuig.- Látod - mutattam a három jószág­ra -, a szemünk előtt válik bizonyos­sággá a kétezer éves igazság. Erőszak­kal, gyűlölettel vagy ha úgy tetszik, tűz­zel, vassal erős várakat dönthetsz rom­ba, birodalmakat törölhetsz le a térkép­ről. Hidat verni lélektől lélekig - akár csak ember és állat között - kizárólag szeretettel lehet. Példa a hűségre Háromszáz éve halt meg idősebb Ács Mihály ► Gyülekezeteinkben gyakran hangzik fel énekeskönyvünk két éneke: „Ma­gas egekben lakozó Felség...” (264) és „Minden e földön csak elmúlandó....” (372). Mindkettőnek Acs Mihály a szerzője. Egyháztörténetünk legnehezebb korszakában élt. Valószínűleg Kemenesszentmártonban 1631. július 9-én született. Szüleiről és ta­nulóéveiről nincsenek adataink, csak azt tudjuk, hogy 1666-1669 között Witten- bergben, majd Tübingenben tanult Witt- nyédi István támogatásával. Hazaérkezése után győri rektor lett, de onnan - vallása miatt - nemsokára el­űzték. 1673-ban a szilvágyi zsinaton lel­késszé avatták. 1673-1674-ben farádi lel­kész volt. Sok szolgatársával ellentétben nem tett eleget a pozsonyi vértörvény­székre szóló idézésnek, hanem beállt a bujdosók közé, és több évig titokban lel- készkedett. Arról is tudunk, hogy 1680 körül Nemescsón működött. Gyüleke­zete artikuláris jellegű volt, megszorított és megcsonkított „szabad” vallásgyakor­lattal. Ez az alaphelyzet bizonyára nem a nyugalmat jelentette számára, sokkal in­kább leleményességre, találékonyságra késztette őt, rugalmas szervezőkészsé­get igényelt tőle. 1683-ban már Thököly csapatainál volt tábori prédikátor, hogy vigasztalja, bá­torítsa, erősítse a hadrakelteket. Lehet, hogy átmenetileg az ugyancsak artikulá­ris Vadosfán is végzett lelkészi szolgála­tot - ezt azonban egyértelműen mind­eddig nem sikerült tisztázni. 1686-ban már ismét Nemescsó lelké­sze volt. Az 1689. évi pozsonyi ország- gyűlésen az evangélikus rendeknek ő tartotta a megnyitó istentiszteletet. Vannak olyan feltételezések is, hogy ez­után Kőszegen is lelkészkedett rövid ideig, majd 1701-től Devecserben műkö­dött. 1706-tól kemenesaljai esperes és Nagysimonyi lelkésze lett. 1707-től is­mét - immár harmadszor - Nemescsó volt az állomáshelye. Valószínűleg 1708-ban halt meg, és az utóbbi telepü­lésen is temették el. Szolgálati helyeinek gyakori változását látva ne feledkezzünk meg az ellenrefor­máció megpróbáltatásai mellett a „pap­marasztalás” korabeli szokásáról sem: a gyülekezet egy esztendő elmúltával elbo­csáthatta lelkészét! Ennek nem körülte­kintő gyakorlása esetenként nagyfokú bi­zonytalanságot jelentett a lelkésznek is, de a gyülekezetnek is. Ács Mihály a pietizmus markáns kép­viselője volt. Irodalmi munkásságából megemlít­jük a Zengedező mennyei kar című énekes­könyvet, amely 1696-ban jelent meg Lő­csén, és 1812-ig tizenkét kiadást ért meg. Ez németből magyarra fordított és ma­gyar énekek gyűjteménye, Ács Mihály szerkesztésében, Lövei Balázs győri és Ta- tay István téti lelkész közreműködésével. Javított és módosított változatai is nap­világot láttak. Arany lántz című imádsá- goskönyve (1686) százötven év alatt ti­zenegy kiadásban került az olvasók ke­zébe. Boldog halál szekere című imádsá- goskönyve (1701) Strasbourgban is meg­jelent második kiadásban (1702) Telekesi Török István költségén, a szerző fiának, iß. Ács Mihálynak a közreműködésével. A példányokat a vámnál elkobozták, a könyv azonban itthon újra megjelent (1708). Az énekeskönyvünkben szerep­lő Ács Ferenc nádasdi lelkész szintén az ő fia volt. A jelenleg használatban lévőt megelő­ző énekeskönyvünkben szerepel még egy éneke „Szívem keserűségét...” kez­dettel (381). Ennek érdekessége, hogy a versfőkből visszafelé „Michael Ács” ol­vasható ki. Ács Mihály mindig példa sokaknak: példa a hűségre! M Barcza Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom