Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-03-02 / 9. szám

‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. március 2. !► 3 Az élet missziója . Az egyetértés joga Mert övé a hatalom... Ha közgyűlésre hívják meg az embert, fel­készül egy többnyire fárasztó együttlétre, ahol száraz, hivatalos ügyek kerülnek terí­tékre. Bár február 24-én az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) csendes­napján sor került mindezekre - pénzügyi beszámolót, elnöki jelentést hallgattak meg az egybegyűltek, jövőbeli tervekről szavaztak -, mégsem érezte senki sem megterhelőnek az együtt töltött órákat. Sőt a résztvevők mindegyike sajnálta, hogy olyan gyorsan elrepült az idő. A Deák téri gyülekezet nagytermében tartott együttlét sikere annak volt kö­szönhető, hogy az EKME közgyűlését tartalmas csendesnap keretébe foglalták a szervezők. Az alkalmat Gáncs Péternek, a misszióért felelős püspöknek az áhítata indította, aki a szenvedéstörténet furcsa alakjának, Pilátusnak a „hitvallásáról” be­szélt. Emlékszünk, a helytartó íratta fel három nyelven a keresztre: A názáreti jé­zus, a zsidók királya. Kissé elkésett ezzel a vallomással Pilátus, képletesen szólva már csak a holt Krisztust mutathatta fel - fogalmazott a püspök. A misszióban A német szeretetszolgálat és külmisszió egyik atyja születésének kétszázadik év­fordulóját nemzetközi kongresszus ke­retében ünnepelték meg február 20. és 23. között az egyházak és a diakóniai in­tézmények. A Nürnberg melletti Fürth- ben született Wilhelm Löhe a Neuendet- telsau nevű faluban végzett lelkészi szol­gálatot. Amikor felismerte, hogy milyen sok özvegy és magányos leány él munka nélkül, megszervezte számukra a diako­nisszaszolgálatot. Mára Európa egyik legjelentősebb egyházi szeretetintézménye működik itt. A dr. Hermann Schönauer rektor által vezetett diakóniának - amely anyahá­zat, kórházat, iskolákat, műhelyeket, konferencia-központot, sőt szállodát is magában foglal - kiterjedt nemzetközi kapcsolatai vannak, így szorosan együttműködnek a magyar Fébé Evan­gélikus Diakonisszaegyesülettel, vala­mint támogatják egyházunk egészség- ügyi központtal kapcsolatos terveit. Löhe munkásságának másik eredmé­nye abból a felismerésből fakadt, hogy sok német evangélikus Amerikában próbált szerencsét. Az ő támogatásukra Löhe lel­kigondozókat küldött az Újvilágba, akik a külmissziói munka alapját vetették meg. Böjt kellős közepén vagyunk. A lila li­turgikus szín jól kifejezi ennek az idő­szaknak a bűnbánati tartalmát. A böjt­tel kapcsolatos hagyományok elsősor­ban a katolikus egyházról közismertek. Evangélikusként - talán a rosszul felfo­gott protestálás jegyében - gyakran az­zal a kísértéssel élünk együtt, hogy egy régi vallási szokást a tagadás fplől szem­lélünk. Mi nem böjtölünk, azaz jó lelki­ismerettel eszünk húst pénteken is. Ez a negatív megközelítés élteti vallásossá­gunkat? Jó esetben tudunk idézni valamely re- formátori hitvallásból annak illusztrálá­sára, hogy protestáns eleink miként mu­tattak rá a középkori egyház böjttel kap­csolatos hamis gyakorlatára. Egyebek mellett ilyen mondatok hangozhatnak el: „Azok az emberi hagyományok, ame­lyeket Isten engesztelésére, a kegyelem kiérdemlésére és a bűnökért elégtételül rendeltek el, ellentétben vannak az evan­géliummal és a hitről szóló-tanítással. Ezért az olyan fogadalmak, ételekre és napokra vonatkozó hagyományok stb., amelyeket a kegyelem kiérdemlésére, valamint a bűnökért adott elégtételkép­pen hoztak szokásba, haszontalanok, és ellenkeznek az evangéliummal.” (Ágostai hitvallás, XV. cikk) „Pál ezt mondja: »Meg­sanyargatom testemet és szolgává te­szem.« (iKor 9,27) Világosan rámutat: megsanyargatja testét, de nem azért, hogy ezzel az önfegyelmezéssel tegye szolgálók feladata, hogy a Királyt, az élő Jézust hirdessék. Hecker Frigyes nyugalmazott metodista szuperintendens előadásában továbbvit­te ezt a gondolatot; mint mondta, a tanít­ványok nagy kiváltsága, hogy a Pásztor­ról tehetnek bizonyságot. O szólt a nap mottójául szolgáló igeversről, Jézus bi­zonyságtételéről: .....én azért jöttem, hogy életük legyen, seit bőségben éljenek" 0n 10,10b) Sokan félreértik ezt a mondatot, mert ki­ragadják a szövegkörnyezetből. Úgy gon­dolják, Jézus itt a földi javakról beszél. Szó sincs róla. A jó pásztor olyan javakra gondol, amelyeket nem lehet elrabolni tőlünk. Ahogyan az előadó megfogal­mazta: ,Az adott szükségleteket megha­ladó krisztusi jelenlétet jelenti.” A misszió feladata - akár az igehirdetésben, akár ka­ritatív cselekedetekkel - felhívni a figyel­met arra, hogy „otthon lehetünk Isten­nél”. Isten hív a vele való közösségbe. Ebéd után pótszékeket kellett behor­dani a terembe. Zsúfolásig megtelt a helység gyermekekkel és szüleikkel, akik az EKME karácsonyra kiírt rajzpályázatá­A kétszázadik évfordulóról nemzet­közi tudományos konferencia kereté­ben emlékeztek meg Fürthben és Neuen- dettelsauban, ahol Löhe sírja is találha­tó. A tanácskozáson egyebek mellett részt vett Günther Beckstein, a bajor mi­niszterelnök is. Diskurzus a kongresszus szünetében Az alkalmon a Fébé egyesületet Tasch­ner Erzsébet főnök asszony és Veperdi Zol­tán lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyházat pedig dr. Fabiny Tamás, az Észa­ki Egyházkerület püspöke képviselte. Köszöntőjében egyházunk külügyekért felelős püspöke Löhe magyarországi örökségének jegyében a missziói és a diakóniai munka összekapcsolódásáról, valamint a bajor-magyar együttműkö­dés tovább lehetőségeiről szólt. H EvÉlet-infó érdemessé magát a bűnbocsánatra, ha­nem hogy teste a hatalmában legyen, al­kalmassá váljék a lelki életre és a hivatás­beli kötelességek betöltésére.” (Ágostai hitvallás, XXVI. cikk) A reformátorok a középkori egyház azon hamis, érdemszerző gyakorlatával vitáznak, amely mögött kitapintható az ószövetségi zsidóság (és számos más vallás) böjtfelfogása is. Tudjuk, hogy Jé­zus ebben az összefüggésben is kemény szavakkal illette a képmutató magatar­tást: .Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek ko­moran, mint a képmutatók akik eltorzítják ar­cukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bi­zony, mondom néktek megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, meg­fizet neked." (Mt 6,16-18) Jézus tehát ko­rántsem a böjtöt magát, hanem a vele kapcsolatos visszásságokat ítéli el. Mi is volt eredetileg a böjt? Az ételtől, italtól, esetleg a házastársi érintkezéstől való teljes vagy részleges tartózkodás. A mai fordítások általában úgy adják vissza a próféták ezzel kapcsolatos szavát, hogy ilyenkor az ember „a lelkét gyötri" (Ézs 58,5). A héber kifejezés képies tartalmát azonban jobban visszaadja ez a megfo­galmazás: ilyenkor „meghajlik a lélek". E megalázkodás általában összekap­csolódik az Istenhez forduló imádsággal, és különösen nehéz időszakokra, például nak az eredményhirdetésére érkeztek. A jutalmazott grafikák, festett képek Mar­seille arab negyedében voltak kiállítva még az ünnepek előtt. A Marhaban köz­pontban szolgáló finn misszionárius há­zaspár e rajzok segítségével beszélhetett a muszlim gyermekeknek keresztény hi­tünk lényegéről, a megváltás titkáról. így kapcsolódhattak be egyházi iskoláink kisdiákjai a missziói szolgálatba; rajzaik­kal hirdették a bővelkedő életet, hiszen a betlehemi jászol is azt üzeni a világnak, hogy Istennél minden nép otthon lehet. Mindeközben a Nairobiból néhány napja visszatért Bálint „gyerekek”, akik a té­li szünetben kijuthattak szüleikhez, az egyik asztalon vásárt rendeztek az EKME által támogatott Kawangware nyomorne­gyed özvegyasszonyainak kézimunkáiból. A befolyt összeg ezeknek a nőknek a meg­élhetését segíti, valamint a gyermekek napi étkeztetésének a költségeihez járul hozzá. Közgyűlésre szólt a meghívó, de száraz, hivatalos alkalom helyett élettel teli csen­desnapról térhettek haza a résztvevők. ■ B. P. M. Ferencvárosi evangélikus közéleti klub Minimális elmozdulás tapasztalható a baloldali kormányzat részéről az egyhá­zak felé, amelyre a kormány választ vár az egyházaktól - mondta Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) Egyházi Kapcsolatok Titkárságá­nak vezetője múlt vasárnap Budapesten-, a ferencvárosi evangélikus közéleti klub első rendezvényén. A titkárságvezető elismerte: a rend­szerváltás óta „alig-alig van találkozás a baloldal és az egyházak között”. Emiatt közösségi szinten nem beszélhetünk a baloldal és az egyházak kapcsolatáról, csak „egy-egy partizánakció erejéig”. Vé­leménye szerint a jelenlegi állapot a patt­helyzethez hasonlít a baloldal és az egy­házak kapcsolatát tekintve. Az állam felé mozdulásra a legkomo­lyabb esélye a katolikus egyháznak van; állítását a katolikusok történelmi tradí­cióival, a vatikáni zsinat (1962-65) hatá­rozataival és az egyház nagy létszámú szervezetével támasztotta alá. M Forrás: MTI halálesetre (iSám 31,13) vagy kinyilatkoz­tatásra váró élethelyzetre (2MÓZ 34,28) érvényes. A törvényekben eredetileg csak egy böjti nap, az engesztelés napja szerepelt (4MÓZ 29,7), a babiloni fogság idején azonban - a nemzeti nyomorú­ságra tekintve - további böjti napokat vezettek be, ezen túlmenően pedig bárki böjtölhetett egyéni jó szándékból is. Ám a próféták újra és újra szót emel­nek a böjttel kapcsolatos visszaélések el­len (például Jer 4,12). Láttuk, hogy Jézus sem magát a böjtöt, hanem a képmutató gyakorlatot ostorozta. Küldetésére ő maga is böjttel készült (Mt 4,2). A böjtö­lés nem volt idegen sem Pál apostoltól (2Kor 11,27), sem általában az őskeresz­ténységtől (ApCsel 13,2). A negyvenna­pos böjti idő elsősorban Jézus pusztai tartózkodására, az pedig, hogy a péntek hagyományos böjtnap, az ő nagypénte­ki szenvedésére utal. Milyen lehet a 21. század evangélikus keresztényeinek a böjtje? A fentiekből kiderült már: távol kell, hogy álljon tő­lünk mind az érdemszerzés szándéka, mind a képmutatás. Láttuk, hogy az esetleges lemondás, valamitől való tar­tózkodás csakis eszköz lehet. Adott esetben, ha közelebb visz a célhoz, élhe­tünk új eszközökkel is. Példának okáért nemcsak a hústól, hanem az alkoholtól vagy a kávétól is tartózkodhatunk ilyen­kor. Vagy a csokoládétól. Mindennek nemcsak az egyénre lehet jótékony hatá­Vajon a hatalomról szól-e minden? - aligha van olyan kérdés a mai Magyaror­szágon, amely húsbavágóbban foglal­koztathat bennünket nemtől, bőrszín­től, vallástól és politikai szimpátiától függetlenül. A hatalom birtoklása szinte mindent igazolhat, presztízsokokból feláldozhatok a személyes befolyásnál nagyobb és fontosabb egyéni és közös­ségi értékek, a kiválasztottság tudata ke- rekdedre hízik attól, hogy vagyonom, családom, kapcsolataim révén az elithez tartozom. A döntések leegyszerűsödnek arra az alaptételre, hogy mi áll az érde­kemben, illetve azzal szemben - s minél többeket tudok a hatalom és érvényesü­lés bűvkörébe vonni, annál többen lát­ják majd az élet nagy kérdéseit hozzám hasonlóan ilyen egyszerűnek. A baráti beszélgetést felváltja a kommunikációs stratégia, a bizalmas együtt gondolko­dást a taktikai tervezgetés, az élet gaz­dagságát a monomániás törekvések és félelmek. De hogyan is állunk a hatalommal az egyházban? Vajon ki tudjuk-e vonni ma­gunkat a környező világ durva behatásai alól? Meggyőződésem szerint csak ak­kor, ha nemcsak kimondjuk naponta Is­tennek, de mélységesen komolyan is vesszük az életünkben: „Tiéd a hata­lom.” Konfirmandustól a püspökig, ba­ba-mama klubtól az országos felügyelő­ig, presbitertől a zsinati elnökig az egy­ház Istené, vagy másként fogalmazva: az egyház kertecskéje Isten tulajdona. A földön küszködő anyaszentegyháznak pedig idestova kétezer éve az egyik leg­nagyobb és legveszélyesebb kísértése, ha heves vitákba bonyolódik arról, hogy az Úr - részben legalábbis - átruházta-e tu­lajdonosi jogait bárkire is az egyházban. Gondoljunk csak éppen a reformáció történetére s az egyházi tekintély mar­kánsan protestáns hagyományára! Mitől is zajos manapság az evangéli­kus kertecske? A francia kertkultúra - ebben a művészien gondozott, alakra nyírt, részletekig tervezett kompozíció adja meg az összhatás szépségét - sze­relmesei bizonyára rémülten kiáltanak fel egy angolpark „rendezetlen és rom­lásnak indult” összképe láttán. Másokat viszont éppen a mindenen uralkodó for­matervezés, az emberi kéz nyomát min­dig láthatóan magán viselő környezet tölt el a kényelmetlenség érzésével. Va­jon melyiküknek van igaza? Ha a kert­építési irányzatok egymással vitázó dog­sa, hanem hozzásegíthet fogyasztási szokásaink radikális újragondolásához is. Más szóval társadalmi kihatása is le­het. A Nápolyi néhány hete elárasztó szeméthegyek látványa arra indította az olasz püspököket, hogy józanságra int­sék az embereket. Elhatározhatjuk azt is, hogy a böjti időszakban nem nézünk televíziót. Ele­inte talán szokatlan lesz, hogy nem ordi- bálnak politikusok a lakásunkban, és há­ziasszonynak öltözött statiszták sem fognak kéjes hangok kíséretében varázs­latos tisztítószereket ajánlgatni nekünk. Nagyságrenddel kevesebb obszcén kife­jezés férkőzik be gyermekeink tudatába, és egyetlen széttrancsírozott testű teme- tetlen halott sem fog feküdni a nappa­linkban. Rá fogunk viszont jönni, hogy az így felszabaduló időt milyen haszno­san tölthetjük: olvasással, beszélgetéssel, családi együttléttel. Aztán talán böjt el­múltával sem hívjuk vissza ezeket a po­litikusokat, pszeudo-háziasszonyokat és egyéb rémségeket. Számos országban - Németországban, Ausztriában - sajátos böjti lehetőségre hívják fel híveik figyelmét az egyházak, katolikusok és evangélikusok egyaránt. Ez az úgynevezett autóböjt. Kérik, hogy az emberek negyven napon át - vagy leg­alábbis lehetőség szerint - hagyják ott­hon autójukat. Ezzel lélegzetvételnyi szü­nethez jut a környezet, és talán az embe­rek is többet mozognak. (Persze lehet matikáit olvassuk egymás fejére, aligha kerüljük el, hogy hangos szó töltse be az utolsó zugot is. A Szentírás és az egyház története mindenesetre azt mutatja, hogy a Tulajdonos elképzelései sokkal fantáziadúsabbak, mint egymással gyak­ran perlekedő gyermekeiéi. Egyházi vezetőink és testületeink, va­lamint az egyházat valójában felépítő gyülekezetek között a harmónia és össz­hang bizonyosan nem az egyházépítési dogmatikák alapján érhető el. Egyház­történészként állítom, hogy a tökéletes és zavarmentes - azaz Isten országát le­képező - egyházkormányzati formát még sehol sem találták fel. De nem is gondolnám, hogy ez lenne a keresztény emberek és közösségek legfőbb feladata. Hiszen a világban vitázhatnak és mara­kodhatnak alá- és fölérendelt struktúrá­kon, „ti azonban ne így cselekedjetek hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb” (Lk 22,26). Valójában nincs is olyan egyházkormányzati fel­építmény, nincs olyan egyházi összetar­tozás, amely meglenne az egyháztagok Isten és egymás iránti odaadó és figyel­mes szeretete, a közös szolgálatra való őszinte elszántság nélkül. A zűrzavar csupán a kölcsönösen odaadó szeretet hiányából fakadhat. Ezért mielőtt metszőkést és ásót ra­gadnánk, buldózert és konténereket rendelnénk, talán tegyünk fel néhány alapvető kérdést! Ártalmára van-e az egyháznak, ha közös dolgainkat minél szélesebb körben gondoljuk végig, ha a megvalósításban minél többen veszünk részt, ha az egyház építésében - termé­szetesen ki-ki saját szolgálatának mér­téke szerint - hiteles érveléssel és meg­győzéssel, másokkal együttműködve végzi munkáját? Ahogyan a zsoltár is mondja: „O, mily szép és mily gyönyörűsé­ges, ha a testvérek egyetértésben élnek! (...) Csak oda küld az Úr áldást és életet minden­kor.” (Zsolt 133,1.3) Az egyetértés az egyház egyik legdrá­gább kincse, a Szentlélek ajándéka. Az egyetértés lehetősége ezért nem azonos az örök ellentmondás jogával, de az el­várt egyetértés kötelezettségével sem! Az egyetértés joga olyan kulturált egy­házi közösségben gyakorolható csak, ahol mélyen, alázattal és kölcsönösen szeretik egymást. Éppen ezért valóságos kegyelmi ajándék. ■ Korányi András, a zsinat lelkészi alelnöki ÉGTÁJOLÓ mondani, hogy ehhez megfelelő körül­ményeket is kell teremteni, vagyis hogy ne koszos vonatokon és túlzsúfolt buszo­kon kelljen utazni, és hogy e közlekedési forma ténylegesen ne tömeg-, hanem kö­zösségi közlekedés legyen.) Megfontolásra méltó javaslatok. Per­sze attól is óvakodni kell, hogy a jó ötle­tek, újszerű formák öncélúvá, sőt bál­vánnyá legyenek. Az Istennel való köz­vetlen kapcsolatot, a belső szobába vo­nulást semmivel nem lehet kiváltani. Az elmúlt hetek kisebb-nagyobb egy­házi viharai, zsinati döntések és követ­kezményeik a mi körünkben is indo­kolttá és szükségessé teszik a lélek meg­hajlását, a böjti önvizsgálatot, valamint az Istennel és egymással való közösség megerősítését. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület 200 éve született Wilhelm Löhe Amikor meghajlik a lélek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom