Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-02 / 9. szám
4 ^ 2008. március 2. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Élet®> Sápadt orrocskák Születésnap - kérdőjelekkel „Alulírott azzal ajiszteletteljes kéréssel fordulok a Nagytiszteletű Püspök Úrhoz, hogy Hermina nevű, 12 éves leányomat a hollandiai gyermeknyaraltatási actio legközelebb induló csoportjába szíveskedjék beosztani." Az 1923. március 2-án kelt, mára már megsárgult levél csupán egy azok közül a dokumentumok közül, amelyekkel a Hollandiában „sápadt orrocskáknak" nevezett kezdeményezésre emlékeznek a Gyermekvonatok című kiállítás szervezői. A hazai protestáns egyházak kezdeményezésére az 1920-as években, 1944-48 között, valamint 1956 után összesen több mint hatvanezer, itthon nyomorúságos körülmények között elő kisgyermekek -főként hadiárvák, illetve rokkantak és menekültek gyermekei - találtak otthonra átmenetileg néhány hónapra-évre vagy véglegesen holland és belga (elsősorban flamand) családoknál. A LOW holland-ßamand kulturális fesztivál keretében a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban látható tárlaton a segítséget kérő leveleken kívül a támogatásra való jogosultságot igazoló szociális környezettanulmányok jegyzőkönyvei és a gyermekeknek az őket hazaváróknak írt sorai is helyet kaptak - sok-sok fényképpel kiegészítve. A dokumentumokat Kígyós Erzsébet, a kiállítás kurátora a Ráday Levéltár, a Református Egyház Zsinati Levéltára és az Evangélikus Országos Levéltár anyagaiból válogatta össze. A kiállítást február 22-én - Ronald M ollin- ger holland nagykövet, Walter Moensflamand kormányképviselő és Fodor Péter könyvtárigazgató mellett - Prőhle Gergely nyitotta meg. (Egyházunk országos felügyelője „családilag” szintén érintett volt a kezdeményezésben - nagymamájának a testvére töltött az 1920-as évek elején két és fél évet Hollandiában.) Két ország viszonyában a személyes kapcsolatok döntő fontosságúak. Ahogy a kiállítást összegző írás is fogalmaz: a „sápadt orrocskák” - és az őket fogadó családok - hazájuk névtelen nagyköveteiként többet tettek a holland-magyar kapcsolatok szorossá válásáért, mint a hivatásos diplomaták. A kiállításhoz kapcsolódóan indult el a http://gyermekvonatok.prohost.hu honlap azzal a céllal, hogy az egykori gyerekek és a családok újra egymásra találhassanak ■ - VITÁLISA kiállítás március 14-ig tart nyitva. Megtekinthető hétfőtől péntekig 10 és 20 óra között, szombaton 10-től 16 óráig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának galériájában. Cím: Budapest Vili., Reviczky u. 1. „Az ember itt egyrészt a ragyogó napba tekinthet, másrészt viszont észre kell vennie a sötét esőfelhőket. Ez az ellentmondásosság azonban nemcsak az időjárásunkat jellemzi, hanem a társadalmunkat is" - Roxana Kawall, a guyanai Catholic Standard című egyházi lap főszerkesztő-helyettese írta le ezeket a mondatokat a világimanapra készülve. Az Evangélikus Életben eddig megjelent két cikkben én magam is ezt a kettősséget igyekeztem az olvasókkal érzékeltetni. Guyana természeti szépségére, etnikai sokszínűségére, kulturális gazdagságára hívtam fel a figyelmet, s ezzel szemben szólnom kellett arról a megosztottságról, szegénységről is, amellyel na-, ponta szembesülnek az ott élő emberek. Az indián őslakosok elszigetelten, rezervátumokban élnek, a főváros utcáin pe► Az Egyházak Világtanácsa (EVT) - a világ legnagyobb ökumenikus szervezete, amely több mint száz országból, 349 tagegyházból közel hatszázmillió keresztényt fog össze - az idén ünnepli hatvanadik születésnapját. Ennek jegyében ülésezett a világszervezet százötven fős központi bizottsága (KB) a genfi ökumenikus központban február 13-tól 20-ig. Az EVT KB munkája örvendetes eseménnyel indult, hiszen két új tagegyházat vehettünk fel, az egyiket Brazíliából, a másikat pedig Laoszból. Összehasonlításként említem, hogy 1948-ban Amszterdamban 147 egyház alapította meg az EVT-t. Az elnöki-moderátori (Walter Altmann, Brazília) és a főtitkári (Sámuel Ko- bia, Kenya) jelentést követő vita viszont már jelezte, hogy nem csupán ünnepelni érkeztek a KB-tagok Genfbe. A hatvanadik születésnap a hálaadás mellett önvizsgálatra is kell, hogy indítsa a világ- szervezet felelős vezetőit. Az EVT küldetésének hármas pillére látszólag vitán felüli: egység, tanúságtétel, szolgálat. Értelmezésük viszont már több mint sokszínű. Egyes delegátusok sürgették például olyan újabb jelszavak zászlóra tűzését, mint a dialógus és a szolidaritás. dig egyre gyakoribb az erőszak a sorsukat kilátástalannak látó afrikai, indiai népcsoportok között. Elégtelen az egészségügyi ellátás, romlik az oktatás színvonala, évente több ezren döntenek úgy, hogy kivándorolnak. Ebben az ellentmondásokkal teli országban vajon milyen szerepük van a keresztény egyházaknak? A vallási paletta re-ndkívül színes. A lakosság 34%-a hindu, 10%-a muszlim, 7%-uk pedig az úgynevezett Bahá’í-hit követője. A keresztény felekezetek közül a római katolikus a legnépesebb; hívei a lakosság közel 20%-át teszik ki. A holland és az angol gyarmatosítókkal együtt a protestáns missziók is megjelentek Guyana földjén. Az egykor brit fennhatóság alatt álló kolónián szinte természetes, hogy a reformáció egyházai közül az anglikán a legnagyobb. Az egyik legkényesebb kérdés, hogy mennyire lehet nyitott az EVT. Milyen mértékben szabad szélesebbre tárni a következő nagygyűlés kapuit, amelyre a tervek szerint 2013-ban kerül majd sor? Az elmúlt év novemberében Kenya adott otthont az első globális keresztény fórumnak, amely kapcsolatfelvételt jelentett olyan evangelikál és pünkösdista közösségekkel, amelyek nem tagjai az EVT-nek. Ma a világkereszténység legdinamikusabban növekvő hajtásai az úgynevezett karizmatikus mozgalmak, az EVT KB-nak viszont eddig csupán egyetlen pünkösdista tagja van... Az esetleges nyitással szemben viszont komoly aggályaiknak adtak hangot az ortodox egy- . házak képviselői. De nemcsak a keleti és a nyugati kereszténység teológiai nézetkülönbségei jelentkeztek élesen, hanem kitapintható- vá vált a másik - sajnos - immár klasszikus konfliktusforrás, az észak-dél ellentét. Ez a feszültség motiválta Samuel Ko- bia drámai bejelentését; a főtitkár közölte, hogy az év végén lejáró ötéves megbízatása után nem vállalja tovább a szolgálatot. A sokakat meglepő döntés mögött az eddigi főtitkár munkáját támadó, főleg európai tagegyházakból származó kritika sejthető. így a KB külön bizottságot kellett, hogy felállítson új főtitkár felkutatására és jelölésére. Gyakran jutott eszembe az ismert ökumenikus himnusz, amely a Keresztyén Making a Difference Together Némi büszkeséggel tölthet el azonban bennünket az a tény, hogy a legrégebbi múltra visszatekintő protestáns felekezet viszont a lutheránus. A guyanai evangélikus egyház 1743. október 15-én alakult. Ezen a napon gyűltek össze holland telepesek Lodewyk Abbensettes házában, hogy egy olyan gyülekezetei alapítsanak, amelynek tagjai az Ágostai hitvallás tanítását követik. A szép kezdeményezésre árnyékot vet az a tény, hogy ezen első egyház- községnek a tagjai - a spanyol és a portugál gyarmatosítókhoz hasonlóan - rabszolgatartó ültetvényesek voltak. Templomukat, amely csak tíz évvel később épült fel a Berbice folyó közelében, csupán maguknak szánták. Nem ismerték fel, hogy az evangéliummal szolgálniuk kellett volna az afrikai rabszolgák és az őslakos indiánok között. Élet ott lesz, ahol megosztják, a belterjes egyház „halálra” van ítélve. Így történt, hogy amikor a holland ültetvényesek elhagyták az országot 1875-ben, akkor összesen tizenegy lutheránus maradt utánuk. Új hajnal virradt, amikor 1878-ban egy már Guyanában született lelkipásztor, Robert John Mittleholzer nekiállt,' hogy összeszedje a szétszéledt nyájat. Szolgálatának harmincöt éve alatt tizenegyről 378 főre gyarapodott a hívek száma. Amit az ősök elmulasztottak, azt az utódok hűségesen végzik. A guyanai evangélikus egyház ma tizenegyezer tagot számlál. Annak ellenére, hogy egyre többen hagyják el az országot, és más feénekeskönyv új részében a 754. szám alatt található; „Nincs Krisztusban kelet, nyugat, és nincsen észak, dél, csak egy szere- tetközösség...” Gyönyörű gondolat, könnyű énekelni, de nagyon nehéz valóban Krisztusban élni és építeni az ökumenikus közösséget. Kijózanító, őszinte bűnbánatra és kitartó imádságra, indító felismerés, hogy az ökumenikus mozgalom észak-dél, kelet-nyugat szimbolikus keresztjére feszülve keresi az egyház Urának akaratát, kéri a Lélek vezetését. Ez a biblikus, gyógyító hang szólalt meg február 17-én, vasárnap az impozáns genfi Szent Péter-katedrálisban tartott ünnepi istentiszteleten. A jubileumi alkalom igehirdetője az a Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka volt, aki ösztöndíjasként maga is az EVT Bossey-i Ökumenikus Intézetében tanulta a keresztény egységtörekvések nehéz leckéjét. Már textusválasztása is telitalálat volt: ,A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződései igazodjatok egymáshoz." (iKor 1,10) Az ökumenétörté- neti jelentőségű igehirdetés magyar fordítása a közeljövőben megjelenik a Lelki- pásztor című folyóiratban, angolul pedig máris olvasható az EVT honlapján, a www.oikoumene.org címen. Biztató volt az ünnepi istentisztelet végén felhangzó közös elkötelezésünk: lekezetek létszáma csökken, ők - ha lassan is, de - növekszenek. Komoly missziót folytattak a 20. század elején az indiai szerződéses munkások közt. Egyháztörténeti feljegyzésekből ismeretes, hogy 1915-től például hindi nyelven is Néhány budapesti helyszín és időpont Márríus 5., szerda • 15.00: Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon - öregek otthona (II. kerület, Ördögárok u. 9.) Március 7., péntek • 10.00: Zuglói Evangélikus Egyház- község (XIV. kerület, Lőcsei út 32.) • 17.00: a Deák téri evangélikus egyházközség nagyterme (V. kerület, Deák tér 4.) • 17.00: a Rákospalotai Evangélikus Egyházközség temploma (XV. kerület, Juhos u.28.) • 17.00: a Magyarországi Metodista Egyház kápolnája (III. kerület, Kiscelli u. 73.) • 18.00: az Üdvhadsereg rákoscsabai gyülekezete (XVII. kerület, Lemberg u. 38-42.) Március 8., szombat • 16.00: Csepeli Evangélikus Egyházközség (XXL kerület, Katona J. u. 35-) Március 9., vasárnap • 10.00: Kelenföldi Evangélikus Egyházközség (XL, Bocskai út 10.) „Feltámadott Úr! Szentlelked erejében bízva ígérjük a hatvanadik évfordulón: Bízunk egymásban' a te szolgálatod közösségében. Hű sáfárai leszünk a tőled kapott időnek és talentumoknak. Téged keresünk felekezetűnk és kultúránk határain belül és túl is. Követünk téged, bárhová vezetsz. Másokért élünk, amint te meghaltál mindannyiunkért. Áldj meg, Urunk, hogy áldássá lehessünk a világ számára. Ámen.” A templom kijáratánál kis virágcserépbe ültetett mécsest kaptunk útravalóként, hogy a jézusi szeretet, öröm és békesség fénymagját vigyük, adjuk tovább, szórjuk szét a világban. így valósulhat meg a jubileum lógójának magyarra nehezen fordítható, tömör felhívása: „Együtt változ- tassunk/változzuftk...” Betöltve a jézusi főpapi imádság kérését, amely az ökumenikus központ tanácskozótermének faliszőtteséről is prédikál: .....eggyé legyenek ho gy felismerje a világ, hogy te küldteI el engem...” 0n 17,23) ■ Gáncs Péter Genfi látogatásom külön ajándéka volt, hogy szolgálhattam a helyi magyar protestáns gyülekezet bibliaóráján. Erről külön fényképes hír olvasható a március 9-i Evangélikus Életben megjelenő Útitársban. ■ G.P. ,A k r tartottak istentiszteleteket. Most pedig az indián őslakosság evangélizálását tűzték ki feladatként. Nagy gondot fordítanak a laikusok képzésére, hiszen képtelenség, hogy tizenhárom lelkészük el tudja látni a szolgálatokat az egymástól tetemes távolságban lévő negyvennyolc evangélikus gyülekezet mindegyikében. A világimanapi liturgia azonban fele- kezetközi összefogás eredményeként született. -Az ökumenikus asszonycsoport tagjai között az evangélikusok és az anglikánok mellett megtalálhatóak többek között a moráviai egyház és az Üdvhadsereg képviselői. S bár Guyanában még nem mindig érzékelhető a felekezetek közt ez az egység, most az imanapon közös bizonyságtételként fogalmazzák meg bátorításukat a világ keresztényei felé: Isten bölcsessége új értelmet ad életünknek. Az ellentmondások országában egyértelmű reménységben élnek az asszonyok, mert hitük és meggyőződésük, hogy Isten senkit sem hagy magára a nehézségekben. Az istentisztelet záróáldása, amelyet a guyanai asszonyok olyan szépen megfogalmaztak, választ ad a bevezetőben feltett kérdésre is. A keresztény egyházak szerepe Guyanában tehát nem más, mint ennek a reménységnek a továbbadása, a csüggedők, a megkeseredettek biztatása, hogy észrevegyék: minden körülmények között hordoz az ő ereje, hatalma tan; az ő bölcsessége tanít, és ad az életnek új éneimet. ■ B. Pintér Márta KÉSZÜLÜNK A NŐK VILÁGIM AN APJÁRA - MÁRCIUS 7. Egyértelmű bizonyosság A kép bal szélén Samuel Kobia főtitkár, a jobb szélen Banolomaiosz konstantinápolyi pátriárka