Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-02 / 9. szám
2 4K 2oo8. március 2. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS A BIBLIA ÉVE BÖJT 4. VASÁRNAPJA (LAETARE) - Ézs 54,7-10 Sámuel könyvei - a hatalom Sámuel első könyve szerint a korábban laza törzsszövetségben élő zsidóság az állandósuló külső fenyegetés miatt kénytelen szorosabb államszövetségbe tömörülni. A nép új politikai rendet követel: a szomszéd népek példájából arra a következtetésre jutottak, hogy csak egy király képes megvédeni a szabadságot. A két könyv névadójának, Sámuelnek jut az a feladat, hogy végrehajtsa a „rendszerváltást". Sámuel megválasztja és beiktatja Sault, Izráel első királyát. A feladat azonban meghaladja Saul képességeit. A hatalom- gyakorlás felelősségének, a reálpolitikai elvárásoknak és a szent háború hagyományainak feszültsége felőrli erejét, és tanúi lehetünk annak, ahogyan elhatalmasodó őrülete előbb az ország válságához, majd személyes tragédiájához vezet. Dávid személyében már egy alkalmasabb utód áll készen az ország vezetésére. Bár Isten nem örült a királyság intézményének, Dávid személyében mégis az Istennek tetsző király ősképe áll előttünk, örök és követhetetlen példaként a későbbi uralkodók számára. A Saul halálát követő bizonytalanságból kiemelkedő Dávid magánseregével előbb elfoglalja Jeruzsálemet, majd egyesíti uralma alatt a törzseket. Azzal, hogy Jeruzsálembe viteti a szövetség ládáját, megteremti a „szent várost”. Sámuel második könyvének visszatérő motívuma, hogy Isten Dáviddal volt minden vállalkozásában: sikeres háborúk sorozatán át komoly középbirodalmat épített fel. Negyvenévnyi uralkodása sikerekben bővelkedett, de ő sem volt tökéletes: emberi gyengeségei magánéleti kudarcaiban és családjának belső konfliktusaiban öltöttek testet. Isten azonban mindezek ellenére is szerette Dávidot, és megígérte neki, hogy utódai örökké uralkodni fognak Izráel felett. Ebből az ígéretből ered a zsidóság messiás- várása, s a keresztény hit is ennek beteljesedését látja a messiás Jézus Krisztusban. Mert tiéd az ország és a hatalom... „...Izráel vénei (...) elmentek Sámuelhez Rámába. Ezt mondták neki: (...) Tégy valakit királyunkká, hogy 0 bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás! (...) Az Úr pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem (...), hogy ne legyek a királyuk (...) Ekkor Sámuel elmondta az Úr minden szavát a népnek (...): Ez lesz a királynak a joga - mondta -, aki uralkodni fog fölöttetek Fiaitokat elveszi, (...) velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását (...). Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek Legjobb szántó- földjeiteket, szőlőiteket és olajfakertjeiteket elveszi és hivatalnokainak adja. (...) A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, hanem ezt mondták neki: Mégis legyen királyunk! (...) Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az Úrnak Az Úr pedig így felelt Sámuelnek Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt!” (iSám 8,4-22) „Nem a nyomor, nem a mohóság, hanem a hatalom szeretete az emberek démona.” (Friedrich Nietzsche) M Magyar Bibliatársulat SEMPER REFORMANDA „Aki hiszi, hogy bűnét és az egész világét a mi áldott Urunk hordozza, s hogy Megváltónk azért engedte magát megkeresztelni, keresztre szegezni, drága vérét azért ontotta, hogy mint egyetlen bűnbak és vezeklő, minden bűnünkből megtisztítson, megigazítson és üdvözítsen: azé a bűnök bocsánata, az örök élet, s övé lesz a Krisztus keresztsége, keresztje és vére.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) „A kereszt által jött öröm a világba” A hívő ember örök kísértése, hogy - Luther kifejezésével - törvényt csináljon az evangéliumból. Pedig a reformátor szerint ennél szörnyűbb dolgot nem is lehet elkövetni. Isten Isten voltát kérdőjelezzük meg, ha ezt tesszük. Úgy beszélünk Istenről, mint aki egy rá nézve kötelező külső törvénynek engedelmeskedik, amikor szeret, amikor megbocsát, amikor a hozzá hűtlenekhez is hűséges. Akik törvényt csinálnak az evangéliumból, az Istenről alkotott elképzelésükbe nem illő, Istent szerintük kegyetlennek bemutató ószövetségi történetekről így nyilatkoznak: Isten ezt nem teheti! Isten nem mondhat ilyet! Nem adhat ilyen parancsot! Kimondva vagy kimondatlanul megkérdőjelezik, hogy az Ószövetség Istene azonos Jézus Krisztus Istenével, a mi mennyei Atyánkkal. Nem új dolog ez a nap alatt. Már a második században élt Markion is megtette. Isten ilyet nem tehet! - halljuk az ellenvetést az ézsaiási prófécia kommentárjaként. Isten soha nem hagyja el övéit. Nem teheti meg. Pedig a próféta szerint megtette. És ami Isten szóhasználatában egy pillanat csupán, az a nép életében hetven esztendő volt. Hetvenévnyi ra- boskodás a pogányok földjén, Babilonban, amely az Ószövetség fogalomvilágában ördögök lakóhelye, démonok tanyája. Isten uralmán kívül eső terület. Olyan hely, ahol az ember védtelenül ki van szolgáltatva a nála sokkal hatalmasabb démoni erőknek. Nem, nem - mondják Markion mai követői. Isten ilyet nem tehetett népével. Isten a fogságban is népével volt! És érvükkel nem is olyan könnyű vitába szállni, hiszen Ezékiel próféta is beszámol arról, hogy a fogságban is többször megjelent neki az Úr dicsősége. És jól jön a hajánál fogva előrángatott filozófiai érv is: Isten mindenütt jelenvaló. Már csak ezért sem hagyhat el senkit. Ézsaiás szerint Isten mégis ezt mondja népének: „Egy rövid szempillantásra elhagytalak...” Az Ószövetség - Luther szerint - legnagyobb teológusa, Deutero-Ézsaiás úgy írja ezt le, mint Isten szájából származó igét! Nem mintha nem tudná, hogy Isten jelenléte az egész teremtett világot áthatja, hiszen a világ e nélkül a jelenlét nélkül egy pillanat törtrésze alatt semmivé válna. Isten ilyen fenntartó módon jelen van a pokolban is - vallja Luther -, de sietve hozzáteszi: ebből a pokolban lévőknek nincs semmi hasznuk, mert ők mégis örökre elhagyottak. Mert más a fizikai jelenlét, és más az, amikor Isten számunkra, sőt értünk van jelen! Hiába van jelen létben tartó módon, ha számunkra nincs itt. Ha Istentől elhagyottak vagyunk. Ha Isten nélkül vívjuk kilátástalan harcunkat, kiszolgáltatva a nálunk sokkal hatalmasabb démoni erőknek. Mert amikor Isten elrejtőzködik (Ézs 45,15!), akkor számunkra A VASÁRNAP IGÉJE nincs jelen. Akkor Istentől elhagyottak vagyunk. És ezt előbb-utóbb minden embernek át kell élnie! Ez alól a hit sem ad felmentést! Isten nemcsak megteheti ezt velünk, hanem meg is fogja tenni! Mert ebben az életben a hit által Krisztus képére kell formáltatnunk - mondja Luther egyik passióprédikációjában. Annak a Krisztusnak a képére, aki maga is Istentől elhagyottan függött a kereszten, „nélkülözve minden vigasztalást, amit teremtmény nyújthat”. Még a nap is elsötétült a feje fölött, a föld is megrendült alatta. Mintha az egész természet föllázadt volna ellene: úgy függött ott, mindenestül kiszolgáltatva a sátánnak. És ő a mi büntetésünket viselte akkor. Nem azért, hogy mi megússzuk, hanem hogy ne vesszünk el, amikor ránk nehezedik. Mert igaz, amit Isten a próféta által mond: ő csak egy szempillantásnyi időre hagy el, de mindannyiunk tapasztalata, hogy a pillanat végtelenné is válhat. Idejében tanuljunk meg számolni ezzel! Nem azért, hogy kétségbeessünk, hanem hogy valóban átéljük: megváltásra szorulunk! Mert nem előbb, mint az Istentől való elhagyatottság pillanatában fogjuk megtapasztalni, amit addig csak hinnünk lehet: van Megváltónk! Abban a pillanatban, amelyről - az Újszövetség legnagyobb teológusa - Pál Róm 6-ban így vall: megsemmisül a bűn hatalmában álló test, hogy a halálban legyünk végre maradéktalanul eggyé azzal a Krisztussal, akivel testi életünkben soha nem tudunk maradéktalanul eggyé lenni a bűn miatt. Halálunk pillanatában fogjuk végre megtapasztalni, amit addig csak hihetünk: az Istentől való el- hagyatottságot megízlelő Krisztus hatalmas Megváltó, akinek halála valóban eltiporta a mi halálunkat, hogy örökké vele éljünk! Mert a szempillantásnyi időre való elhagyatás után annak vég nélküli tapasztalása következik, amit Isten így mond a próféta által: „Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad." „Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg mos t, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg." így válik valóra a keleti egyház minden istentiszteletén elhangzó bizonyságtétel: „A kereszt által jött öröm a világba.” ■ Véghelyi Antal Oratio occumenica Mindenható Istenünk! Felüdítő öröm hallanunk és látnunk, hogy bármi érhet minket, bárhová visz is az utunk, a te gondviselésed őriz és oltalmaz minden lépésünknél. Ahogy igéd hirdeti: ha a hegyek meg is szűnnek, ha a halmok meg is inognak, a te irántunk való hűséged megmarad a világ végezetéig. Bocsásd meg nekünk, Urunk, hogy oly gyakran eltávolodunk tőled, és oly sokszor szem elől tévesztjük ígéretedet! Segíts'emlékeznünk erre, Urunk, életünk minden napján! Ne érjen olyan öröm, és ne keserítsen olyan fájdalom, ne rendítsen meg olyan kétség, amely megtörheti oltalmadba vetett hitünket! Hisz sóvárog a mi lelkünk teutánad, egész szívünk és testünk ujjong szereteted láttán. „Boldog ember az, akinek te vagy ereje, Istenem, akinek szívében a te útjaid vannak.” Oltalmazz, gyámolíts, ahogy eddig is tetted, Urunk - még ha nem is ismertük el vagy háláltuk meg mindig a jóságodat. Légy jelen munkahelyünkön, otthonunkban, ne legyen hely és alkalom, ahol elfeledhetnénk, hogy vigyázó tekinteted folyton figyel ránk. Őrizd meg családunkat, barátainkat: ne valljunk szégyent kereszténységünkben, amikor kapcsolatainkban kell megfelelően helytállnunk - hol türelemmel, hol bátorítással, hol figyelmességgel, hol gondoskodással. Tölts fel bennünket lelkesedéssel, kitartással, mikor munkánkat, feladatainkat végezzük, erősítsd elhivatottságunkat kötelezettségeink iránt. Adj nekünk állhatatosságot, könyörgésre kész szívet a bajban és hálás, örömre kész lel- kületet a vidám napokon. Légy együtt, Urunk, a szenvedőkkel, betegekkel, haldoklókkal, a gyászban kesergőkkel, mindazokkal, akik anyagiakban vagy szeretetben szenvednek hiányt. Köszönjük, Urunk, örök hűségedet, amellyel jóra tanítasz és örök országodba vezetsz minket! Ámen. AKI TITEKET HALLGAT... A kezek igehirdetése ► Ez évben ünnepli az egész evangélikus világ a diakónia két meghatározó alakjának kétszázadik születésnapját. Wilhelm Löhe és Johann Hinrich Wiehern két évszázad után is jelentős hatást gyakorol a szeretetszolgálatra. A keresztény élet helyes arányait eltévesztő mai ember számára fontos példa, hogyan lehet a szavaké mellett a kezek igehirdetését is gyakorolni. Fontos a szavakban felcsendülő örömhír, de legalább annyira fontos a kezek által „megszólaltatott” evangélium. A hit hallásból van - emlegetjük az apostol nyomán. A szavak hordozzák Isten szeretetének jó hírét. Az evangéliumot hirdetni azonban másként is lehet. Az örömhír nem csak szavakból érthető meg. A szeretet cselekedete, a másik emberhez való önzetlen, segítő odafordu- lás, az apró mozdulat és a nagy tettek egyaránt válhatnak prédikációvá. Sőt olykor ezek beszédesebbek sokféle szónál. A simogató kéz. Annyi a durva mozdulat, a vasököl, a bántó mutogatás vagy a súlyos ütés! Minden kéz, minden mozdulat, amely simogat, arról beszél, hogy az erőszakkal szemben diadalmaskodhat a szeretet; az emberben lakó és az embert körülvevő gonoszságon úrrá lehet az Isten szeretete. Ütni - lám, hogy öröklődik génjeinkben a rosszra való készség - mindenki tud. A simogatás azonban tanúskodik arról az atyai kézről, amely jogosan üthetne, mégis vi- gasztalóan simogat. Az útmutató kéz. A tanácstalanság, a bizonytalanság rengeteg embert sodor veszélybe. Mindannyiunknak probléma lehet, hogy nem találjuk a helyes utat vagy az élet útvesztőiből kivezető ösvényt. Az a kéz, amely előrevivő utat mutat, arról beszél, hogy Isten nem zsákutcába viszi övéit, hanem célt, távlatot ad. Kivezet a legkilátástalanabb helyzetből is. „Megoldási készletei” életszerűek. Ahogy fontos, hogy számunkra legyének útmutató emberi kezek, úgy fontos az is, hogy mi is azokká váljunk mások számára. Ha kézen fogjuk a ránk bízottat, el tudjuk vezetni ahhoz, aki -János evangéliumának tanúsága szerint - így vallott önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet." IGE+HIRDETŐ A felemelő kéz. Ha nincs kapaszkodó, amelynek segítségével kikerülhetünk a gödörből, vagy felkelhetünk elesettsé- günkből, akkor végünk van. Szükségünk van arra, hogy valaki felemeljen. Az az ember, aki tudva vagy tudatlanul, de a másik ember felé tudja nyújtani segítő kezét, Isten kezévé válik, s hirdeti a teremtő, gondviselő, célba vezető Isten akaratát, mentő szándékát. A betakaró kéz. Az édesanya betakarja alvó gyermekét, hiszen védi, óvja, hogy meg ne fázzon. A gyermeknek szüksége is van erre. Nem tud még magára vigyázni. Ki van szolgáltatva a természet viszontagságainak, a váratlan eseményeknek. De édesanyja betakarja őt, őrzi az álmát. A Biblia számtalan képpel beszél arról, hogyan takarja be a mennyei Atya a veszélyeknek kitett gyermekét. Minden így gondoskodó emberi kéz az ő gondviselését hirdeti. A gyógyító kéz. Isten tehetséget adott az embernek, hogy a világot s benne életünket tönkretevő gonosz hatalma ellen fordulva gyógyítson. A szakképzett gyógyító kezek s a fájdalmat enyhítő ápoló kezek nélkül pusztul az élet, és még töredékesebb az egészség. Miről is kapunk jelzést e kezek által? Arról, hogy nem kell meghajolnunk az életet romboló erők előtt, hanem bátran küzdhetünk, hiszen Istenünk életpárti Isten, akinek a jósága gyógyít. Nem elpusztítani akar, hanem teljessé, egészségessé akarja tenni életünket. A gyógyító kezek prédikálnak. Az egyház diakóniai szolgálata nem szolgáltatás. A diakónia a segítő kéz igehirdetése. így az egyház alapfeladatához tartozik. Nem egyház az, amelyben csak a szájak mozognak, de mozdulatlanok a kezek. Az áldó kéz. A fenyegető, ökölrázó, gonosz mozgatta kezek helyett lehet a kezet áldásra emelni. Áldást osztani nem csupán a pap liturgikus kötelessége, hanem Isten minden gyermekének nagy lehetősége. A Szentírás sokféle módon beszél arról, hogy ég és föld hirdeti Isten nagy tetteit, dicsőségét. A keresztény ember nyitott szemmel járva észreveszi, meglátja, hogy a kezek igehirdetése fontos része Isten világa kommunikációjának. ■ Hafenscher Károly (ifj.) I LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A W W W. E VE L ET. H U CÍMEN.
